Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-05 / 28. szám

Nyíregyháza, 1914. április 16. Csütörtök XXXV. évfolyam, 31. szám. A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanitóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen aiámit Alkoholizmus, Kivándorlás és Egyke. Ez a három nagy hatalom, az alkoho 1 izmus, kivándorlás és egyke rendszer Magyarországon, a hová valamikor más országokból özönlött a nép megélhetés okából, nagy tényező abban hogy a sok oldalról legyengített, megtört, tefogyott lakosságot még inkább fogyassza, gyengítse, lelkében és testében megtörje, nem akarom mondani lezülessze. Ám az elsorozottakkal még nincs is kimerítve azoknak a tényezőknek a száma, mely tényezők, a mi valamikor tejjel, mézzel folyó kánaánnak nevezett országunk lakosságát egyre gyötrik, nemzeti öntudatában, érzésében és ezzel ellenállása képességében gyöngítik, de hát nyakunkon az uj sajtótörvény, talán már nem is szabad mindazt elmondani mi fáj a hazája sorsán önzetlenül aggódó magyarnak. Azonban ha több és nagyobb bajunk nem volna is, elég lenne a szintén homlok vonalon lévő felsorolt bajokkal megküzdeni, a mikor pedig az említetteknél is talán nagyobb bajok másfelé kötik le a haza sorsát igazán szivükön hordozó vezérférfiak irányító tekintetét és küzdő erejét, kétszeresen nagyobb dolgot ad az alkoholizmus, kivándorlás és egyke rendszer pusztításain való segítés s ezen bajok orvosságának keresése. Amellett az erőtlenség és eredménytelenség mellett, a melyek utóbbi években társadalmi és másnemű mozgalmainkat jellemzik, hol álólról, hol felülről, mégis csak megnyilvánul az emiitett bajokon való valamelyes segíteni akarás. Igy közelebb egyik helyi lapban vetette fel különösen vármegyénk nagyarányú kivándorlásával foglalkozó társunk azt az eszmét, hogy a miképen a hasznos madarak oltalmazása érdekében az iskolákban u. n. madárnapokat tartanak, azonképen üdvös volna s attól várja is az illető czikkező az alkoholizmus kiirtását, ha az iskolákban alkolhol ellenes napok tartatnának, kioktattatván már az elemi iskolákat látogató legfiatalabb nemzedék is, az alkohol veszedelmességéről és annak kártékony hatásáról. A kivándorlás korlátozását illetően pedig szintén közelesen hivatalos közlemény jelent meg, ugy gondolom egyik ugyancsak helyi lapban ís arról, hogy a földművelési minisztériumban előadók kiküldését tervezik, abból a célból, hogy a kivándorlástól való tartózkodásra tanítanák, oktatnák a népet. Az Egyke-rendszer elleni panaceárban sem volna hiány, ha az erre szintén kinált eljárás és módszer az ezzel foglalkozók szerint erélyesebben vétetnék gyakorlatba. Hát a kínálkozó doktorok és ajánlott gyógyszerek, tagadhatatlanul nem is növelnék szerintem sem egyik, sem másik szóba hozott bajunkat, ha az volna ennek előidézője, hogy népünk nem ösmeri az alkohol károsító hatását, tudatlan lenne a kivándorlás károsítását illetően és ha az egyke rendszert követők is tájékozatlanok volnának, egyrészt ennek a mesterségesen előidézett rendszernek életben és egészségben váló rombolásáról, másrészt arról, hogy nagy nemzeti érdek volna a természetes szaporodás akadályának az elhárítása, de minden gyakorlati, az élet viszonyokat közelről ösmerő előtt nyilván való, hogy a szóvá tett három veszedelem mindenikének a terjesztője, leginkább a kereset, a munka szeretet, s a vagyonosodhatásnak a hiánya. Nyilvánvaló ebből folyóan az is, miszerint ha az alkoholizmusnak leginkább kitett alsóbb, vagy a munkás néposztálynak módja volna télen-nyáron munkához jutni és annak jövedelmet nyújtásával a munkát meg is szerethetni és ezen az uton magának és az utódoknak is a megélhetését kisebb-nagyobb családi vagyon szerzésével s hátrahagyásával minden eshetőségre még inkább biztosítani, bizony a munkás néposztály is szívesen szoknék az alkoholnál elŐnyösebb táplálkozásra, kevésbbé gondolna a kivándorlásra és az anyák sem ténnék ki magukat és nem tétetnék ki más által annak, hogy mint a gyakorlat bizonyítja, nagyon sok esetben életünk árán biztosítsák az eltartást igénylő gyermekek számának az apasztását. Hogy a munka és kereset s ezzel összefüggésben a kis és nagyobb családok vagyonosodhatása hiányát Magyarországon a nagyobb igari és gyártelepekben való szegénység, részben a nemzeti nemtörődés idézi elő, melynél fogva a nagyközönséggel kereskedőink általán véve idegen államokat gazdagító külföldi árucikkeket fogyasztatnak és ebből folyóan olyan árucikkekben is, mint a statisztika ijesztően nagy számokkal bizonyítja, nagy a behozatal, amely ipari termékek idehaza is előnyös minőségben és árban állíttatnak elő — az sem igen szorul bizonyításra. Hogy ezen a szükségtelen és szükségtelenül nagy behozatalon, miként lehetne és kellene segíteni, az már gazdasági vámpolitikai kérdés, szóval politika, a mivel ma nem jó, különösen ezen a helyen s az uj sajtótörénynél fogva maholnap más helyen se igen lesz lehetséges szabadon foglalkozni, aminél fogva ok és okozat fejtésemet ebben az irányban nem is folytatom tovább! Azonban az előbbi eszme körbe viszszatérve, fejtegetésem végcéljául annál inkább kiemelendőnek, a magyar társadalom és ebben a mi olvasó közönségnük előtt is nem tudom elégszer elmondandónak,. mennyire kívánatos és mennyire önmagunk iránti kötelességünk volna a hazai ipari- és gyári termékek lehető fogyasztására szoktatni magunkat, a mely önmagunk iránti kötelesség teljesítésével hatányosabban védekeznénk az alkoholizmus, a kivándorlás és az egyke rendszer ellen, mintha csak alkohol ellenes gyermeknapok, a felnőttek előtt kivándorlás ellenes és népmozgalmi előadások tartását, avagy a lekötött és nagy birtok feldarabolásait hirdetjük és ajánljuk orvosságnak, mely lekötött és nagy birtokok ebben az állapotban is sok és különböző értelmességíi munkásnak adnak foglalkozást. Elijesztők azok a statisztikai számok, melyek idegen ipari, gyári, sőt mezőgazdasági termékek fogyasztása által amúgy is tőke-szegény országunkból a pénznek^ idegen országba özönlését hirdetik. Ugyanannyi több száz millióval szegényedünk évről-évre, ugyanannyi milliókat vonnunk el a keresetre szoruló különböző szakmunkásoktól. Ezen a nagy országos szencsétlenségen, mely csak az elszegényedést s ezen az uton az alkoholizmust, a kivándorlást és az egykézést idézi: elő a kereskedő és fogyasztó közönség segíthet legjobban és legkönnyebben, ha egyszerű, de erős elhatározással a hazai termékek pártolása f mellé áll! Azért tarthatnánk alkohol ellenes gyermeknapokat, a felnőttek előtt kivándorlás és egyke ellenes előadásokat, de a praedicatiókon kívül — tegyünk is valamit. K. I. Tanitó mint harangozó... írta: Rácz Béla. Sok maradi hitközség van még szép Magyarországon. Nem akarják meghallani, annak a kornak, időnek intő szózatát amelyben jelenleg élnek. A haladásról hallani se, akarnak, a konzervatizmusnak a valósággal megkövesült példányai és az ócskaságnak. Akiken nem fog se szó se beszéd mert megcsontosodott elveik kinai fala ezt már eleve kizárja. Joggal mondhatjuk, mert nem-e nagy Jelki szegénység' kell ahhoz, hagy a mai korban még dijlevélilég lehessen egyes hitközségeknek felekezeti tanítójukat arra kötelezni, hogy a harangozással is foglalkozzanak. Vagyis: harangozzanak. Az egyházak dicséretére legyen mondva: már egyre apad e maradi községeknek a száma. Egyre fogy, de még mindig sok akad azért. Különösen sok a Dunántul. Azért mondom, hogy az egyházak dicséretére legyen mondva, mert e téren az egyházak intézkedésétől függ minden. Az ö jóakaratuk nélkül e kérdést nem is lehet rendezni és megbolygatni. Mindenesetre nagy hiba volt, hogy az ily maradi szellemű lakossággal biró községekben a harangozásért járó dijat felvették a javadalmi jegyzőkönyvbe. A tanitó ja-