Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-11 / 4. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hír detés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon azáms 139. KéZ'rrtoFí't nem adunk vissza. Megjelenik szerdán és szombaton este. EJSfizetés: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 fillér. Tanítóknak félár. Nyíregyháza, 1914. január 15. Csütörtök XXXV. évfolyam, 4. szám. & magyar oők ujabb hivatása. Aki békét akar, készüljön a háborúra. Sajnos a népek s nemzetek életében a klassikus korból vett ezen mondás igazsága a mai nap is teljes egészében még mindig fennáll. A balkán háború befejezésével a háború momentán veszedelme elmúlt ugyan, de azért elegendő sok politikai gyújtó anyag van mindenfelé felhalmozva, amely háborúra adhat okot. A modern lőfegyverek mellett el lehetünk rá készülve, hogy nagy háború esetén monarchiánknak mintegy 100000 sebesült és 250000 egyébként beteg katonája lesz. amely összegből Magyarországra körülbelül 140000 sebesült és beteg katona esik. Ezeket nem lehet a monarchia két fele között a kvóta arányában elosztani. A harctér helyétől függ, hogy hány jut Magyarországra. Mindenesetre azonban olyan sok, hogy ellátásukhoz a legnagyobb erőkifejtésre kell berendezkednünk. A 14000 beteg katona ápolására a katonai betegápolókon kívül még mintegy 7000 betegápolónőre lesz szükségünk. Ez az óriási szám nem kerülhet ki a hivatásos ápolónők soraiból, mert számuk együttvéve sem tesz ki ennyit és mert nagy részük háború esetén is el lesz foglalva a polgári kórházakban, ahol akkor nem szünetelhet a polgári betegek felvétele, sőt a háborúval kapcsolatos járvány esetén ezen betegek > száma még meg is szaporodik. Ezért ezen . igen nagy számú ápolónőről hazafias ön- f kéntes jelentkezés alapján kell gondoskodni, kiképzésüket külön tanfolyamokban kell eszközölni. Nagy mulas/.tás volna az önkéntes ápolónők toborzásával és kiképzésével azt az időt bevárni, amikor a háború veszedelme ajtónk előtt áll, mert az olyan hirtelen és felületesen kiképzett ápolónő működését nem lehet komoly segítség számba venni; hanem most a béke idején, amikor a szervezkedésre és a kiképzésre kellő idővel és nyugalommal rendelkezünk, kell hölgyeinket ezen önkéntes ha zafias szolgálatra való jelentkezésre felhívnunk és őket arra buzdítanunk, hogy a vörös-kereszt egyesület által rendezendő segítő ápolónői tanfolyamokon részt vegyenek. Németországban egy ilyen mozgalom dús gyümölcsöket termett. A német patriotikus nőegyesületek a német leányoknak és asszonyoknak honleányi kötelességét tüntetik fel, hogy midőn férjeik és fitestvéreik harcba indulnak, ők a vörös-kereszt jelvényével azonnal szolgálatra készen álljanak, hogy a. harctérről vissza érkező sebesültek és egyéb nagyszámú súlyos betegek állomásról-állomásra kellő ellátásban és a megjelölt kórházba érkezve , azonnal a szükséges ápolásban részesü ; jenek. Minden nagyobb német vájj rosban már évek óta folynak igen ! célszerű terv alapján rendezett előkészítő tanfolyamok, amelyek az önkentes ápolónőket fontos hivatásukra előkészítik. A háborúba induló férfiak mögött az egész Németbirodalomban rögtön felvonul a nők önkéntes segítő és ápoló serege, ugy hogy a német katona biztosan számithat reá, hogy ha sorsa ugy hozza magával, hogy a háborúból sebezve, vagy betegen vissza szállítják, nem lesz hiányában sem a kellő kezelésnek, sem az ápolásnak. Az önkéntes ápolónők kiképzési tanfolyamait a legjelesebb klinikus vezetése mellett a klinikák és kórházak docensei, tanársegédei és orvosai mindenütt hazafiúi kötelességérzetből tartják, ugy hogy az önkéntes ápolósereg kiképzése nagyobb pénzbeli terhet nem ró az államra. A magyar országos vörös-kereszt egyesület e tanúságokat értékesíteni óhajtván elhatározta, hogy a háború esetére igénybe veendő önkéntes ápolónői sereget szervez, s e célból országos mozgalmat indit meg. Ekként Nyíregyháza r. t. város vörös-kereszt fiók egyletét is megkereste, hogy az önkéntes ápolónői csapatot mielőbb szervezze. Ennek folytán a fiókegylet választmánya a mult év december hó 28-án Páros jelenet arról, hogy Szilveszter estén mit beszélnek egymássat a fiatalok. Irta : Dr. Bartos Sándor. 1. Jelenet. Diák és bakfis. Diák: Hány nap vacátiót kaptak Juliska? Bak/is: Tizennégyet, hát maguk ? Diák: Mi csak nyolcat, az Isten akárhova tegye jó öreg direktorunkat, még azt a néhány kurta napot is irigyli az embertől. Bakfis: Hagyja el, maguk legalább lecke nélkül lóghatnak, de nekünk annyi biflázni valót sózott Alojzia néni a nyakunkba, hogy nagymama koromig se tudom bevágni. Istenem, minek is van fizika, meg Holz gép a világon. Diák : Ó talán bizony azt hiszi, hogy a mi életünk színig tejfel. Minden embernek megvan a maga baja. (Zsebéből kiflidarabot vesz elő, beléharap, a többit odaadja és majszolva beszél.) Hát az Irodalomtörténet kutya ? Mennyivel aranyosabb volna most künn a maguk tanyáján kóborolni, szánkózva siklani le a dombtetőről, nézni, hogy éteti tengerivel az öreg szakácsné a galambokat, tyúkokat, libákat ... Jaj de szép kis lány maga ma, Juliska, Ha nem volnék ilyen öreg. bizonyisten talán még udvarolnék is. Bakfis : No csak ne beszéljen Jani. Tudom én, hogy milyenek maguk férfiak. Az öregje fiatal szeretne lenni, az ilyen gyerkőcök meg, mint maga ni, az ilyen majmok, kehes öregeknek tettetik magukat. Hagyjon békében, inkább tanulom a leckémet. (Könyvből hadar) A Holz *.Ezt a páros jelenetet a nőegyleti estélyen dr. Bartos Sándor és dr Bartos Sándorné adták elö. A dialógból itt két jelenetet közlünk. gép az elektromos súrlódáson alapszik. Alkatrészei egy ebonit koiong és temnyelvecskék ... Diák: (Zsebéből rongyos könyvlapot vesz elő, durcásan.) Akkor én is tanulok. (Háttal ül a lánynak) A lengyel anya, Tóth Kálmántól. Négy szép gyermeke volt a lengyel anyának. (Nem izlík neki a magolás) . . . Juliska! Bakfis: Na? Diák : Hát voltaképen mi közöm van nekem ma este ahoz, hogy Tóth Kálmántól négy szép gyermeke volt a lengyel anyának ? bakfis: Hát nekem mi közöm a Holz géphez ? Diák: (Zsebóráját a lány elé tartja) Nézze csak, hány óra? Bakfis : Tizenkettő . . . Diák: (Hirtelen megcsókolja és hátraugrik) Boldog újévet kívánok. Bakfis: Szemtelen ember! (Elfordul, mérgesen rázogatja magát, majd visszafordul, hamis mosollyal): viszont kívánom ! 2- Jelenet. Parasztlegény, parasztlány. Legény: Jó estét aggyonisten. Lány: (Elfordul, vállát vonogatja) Legény: Ninc-i kinek köszönni? Lány: Nincs hát. Legény : Miér' Violám ? Lány: Miér, még kérdi, hogy miér, tudja maga, hogy miér. • Legény : Nem én, ha kettévágnak se. Ne cifrázd Juliskám, mondd el. Lány: Már hogy mondanám én el azt a sok csúnya mocskos beszédet? Legény : Miféle beszédet ? Lány: Hát a mit maga tett az édes anyám előtt. Legény: Ha csak azér' haragszol, kedves, akkor nem nagyon hideg a haragod. Kicsi meleg kell neki, felenged. Lány: Nem én, ha hóttig élek se. (Neki fohászkodik a legénynek) Hogy mert olyat mondani rólam az édes anyámnak ? „Hát adja néném hozzám a lányát — aszongya — vagy nem adja?" — ,.Adom lelkem, Jánoskám, csak várni kell még velo, nagyon fiatal a lelkemadta, volna szíved letörni azt a gyenge virágszálat?'' — „Gyenge virágszálat? — aszongye — hát nénémasszony, a Juliska lányságának vége már. Elvirágzott. Én virágoztam le.". . . (Sir) Hogy volt Istene ilyet mondani? Legény : Hazudtam, lelkem Juliskám. Hiszen te tudod legjobban meg a csillagos egekben lakozó egy igaz Isten tudja, hogy milyen szivbül hazudtam. Nem akart máskép hozzámadni! Lány: Jó jó, de van egyébb is a rováson. Három hétig a szinefonákját se láttam. Esténként meg harmadik, negyedik kert alól hallottam a nótája szavát. Elfelejtett már maga engem. Legény: Elfelejtettelek? (Megfogja szelíden a kezét) Majd ha a földbe tesznek. Addig nem. Látod, éjfélre jár az óra. Maholnap itt az újesztendő. Huszárgyerek koromból tudom, hogy ha valami nagy baj volt, a kapitány ur imára kommandérozott. Tedd össze hát azt a két kis ujjonc kezedet, oszt kérjük meg az égbenlakót, engedje meg, |hogy esztendőre már a magunk portáján dicsérhessük. Mondd rá Juliskám az Áment. Lány: Hát Isten neki, ámen, csak oszt édesanyám azt ne mondja, hogy ám nem !