Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-29 / 26. szám

Nyíregyháza, 1914. április 16. Csütörtök XXXV. évfolyam, 31. szám. A Szaboícsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1K, minden további szó 5 f. Vastag betűv

el szedett kétszeresen számit A szünidei gyermektelep. A tavasz még úgyszólván meg nem sem kezdődött, még csak hivatalosan van tavasz, s még néhány fecske kivételével meleget adó téli ruhában járunk, de a leányegyesület, ez a fáradhatatlan sociális hadsereg, amely a szociálizmust a szó nemes és tisztult értelmében gyakorolja és terjeszti, már gondoskodott róla, hogy magunk elé képzeljük a forró, napsütéses nyári időket, a csillaghullásos nyári éjszakákat, amikor még éjjelre sem hül le a levegő, amikor tűrhetetlenné válik a városi tartózkodás, s amikor annyit szenved az ember és az állat egyaránt, legfőbbképen pedig a zsúfolt iskolákba, vagy apró, kicsiny, szegényes szobákba kényszeritett gyermek. A leányegyesület nemes gárdája a férfiakat is megszégyenítő példás időbeosztással dolgozik. Alig ért véget az elmúlt évi nyár, s alig vette kezdetét az ősz, a leányegyesület már határozott a jövő év programmja felett, s irigylésre méltó .önbizalommal és határozottsággal egy oky kedves tervének megvalósítása érdekében kopogtatott ,s. város képviselőtestületénél, amely terve és kérelme nem is számithatott más egyébre, mint szeretetteljes pártolásra és támogatásra. A leányegyesületnek f&radtságot nem ismerő buzgalmából — minden valószínűség szerint már az idei nyáron, — száz apró, csenevész, fakó arcú és beteges kinézésű gyermek szabadul meg a nyár elviselhetetlen kellemetlenségeitől, s száz kihizott, életkedvtől duzzadó, kiszínesedett arcú apróság fog a sóstói erdő istenáldotta ózonos levegője csodás hatásának bizonyságaként a nyár végével az iskolákba, s a szerető szülői hajlékba bevonulni. íme az egyik tettekben ..való ékes bizonysága annak, hogy a nő nemcsak érezni, a mások bajait, szenvedéseit nemcsak meglátni, megérezni és megérteni, de alkotni is képes. Bizonysága azonban ez a tény annak is, hogy feladatával teljesen tisztában van, s az eszméi megvalósítására irányuló SZÍVÓS akaratereje nem hátrál meg a mutatkozó nehézségek és akadályok előtt, hanem változatlan energiával tör és halad kitűzött céljának megvalósítása felé. Ha az a nemes eszme, mely a leányegyesület tagjainak lelkét hevíti, a férfiak agyában születik meg, néhány év után még bizonyára nem állott volna a megvalósításnak ebben a stádiumában. Talán már eredetileg levétetett volna a tárgyalás napirendjéről, fedezet hiányában, vagy a legjobb esetben is még mindig ott feküdnék egy kiküldött bizottság előtt, mely legfőbb feladatául nem a megvalósítást, de a bizottság szervezését, a tisztségeknek a társadalmi életben elfoglalt pozíciók szerint való betöltését tekintené. Ez a kitartó fáradozás, az akadályoktól meg nem rettenő törekvés tehát ezúttal a gyermekek részéről biztosit hálás köszönetet a leányegyesületnek, de kell, hogy feltétlen elismerést és tiszteletet biztosítson a társadalom férfi tagjai részéről — a női nemnek is! Három. Megyei közgyűlés. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága március hó 26-án délelőtt dr. Ujfalussjr Dezső főispán elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, melynek mindössze hat tárgya volt s igy a közgyűlés egy fél óra alatt véget is ért. A főispán mély részvéttel jelentette be azon gyalázatos merényletet, mely Debrecenben a magyar gör. kath. püspök dr. Miklóssy István személye ellen követtetett el, amely merénylet ártatlan embereket kivánt áldozatul,, indítványozta, hogy fejezze ki a Törvényhatóság részvétét a martir halált szenvedettek felett s örömét dr. Miklóssy István püspök Ur Őméltósága szerencsés megnekülése alkalmából. — A főispán bejelentésére a közgyűlés a következő határozatot hozta : „Szabolcsvármegye törvényhatósága mélységes megdöbbenéssel vette azon gaz merénylet hirét, melyet bűnös kezek az uj gör. kath. magyar püspök dr. Miklóssy István személye ellen követtek el, kioltva ezáltal ártatlan emberek életét. Megragadja azért a Törvényhatóság az első alkalmat, mikor e szomorú eset feletti Soha vissza nem jő! Tavaszon a fű kizöldül, Fa, virág kiéled . . . A szív mélyén megjelen a Boldogság, az élet. A szerelem himpora rezg A bimbós, kis ágon; Szerelmes, kis méh döngicsél A halvány virágon. Bájos a regg. Éltet a fény. Ittasit az alkony. A szem ragyog. Az ifjúság Pírja űl az arcon. A szép alkony átsuhan a Sötét, néma éjbe : A fény az árny közt ott rezg egy Barna lányka képe. Barna lánykép : szöghaj, kékszem, Sugár, magas termet, Csodás múltba húzza, vonja A tépett, bús lelket. Csodás múltnak tündér fátylát Csókdossa a szellő. Mind hiába : ami elmúlt, Soha vissza nem jő! A pillanat. Szép tavaszi este. A gázlámpa ég. Az Andrássy uton hömpölyög a nép. A plasztika kincse föl-le kavarog A hasított szoknya izgatón suhog. Itt-ott előcsillan egy szép, kis boka. (Óh! mi drága kincs az, mit az hord tova!) Pici, piros ajkak, tűzben égő szem, Indulnak a harcba szenvedelmesen. Bájjal míg a csipő . . . búg a víg kacaj. Szemek tüze éled . . . izzó a talaj. Forró, belső vágytól lázad az ajak S, ha megérkezik a rég várt pillanat . . . Két cikkázó villám egybeforr szépen S egymás karjában két üdvözült pihen. Görgey István. Régi Íróasztalomnál. Karcolat. Ha festőművész volnék, ecsetet vennék a kezembe és lefesteném régi Íróasztalomat és magamat, amint 28 év után először találkozunk. Ugy értem ezt a találkozást, hogy 28 évvel előbb a padra helyezett Íróasztalomat most állítottam vissza az őt megillető helyre és az életpályámon most végbemenő változás alkalmával — először ülök hozzá!! Huszonnyolc esztendő bizony nagy időszak az ember rövid életében. De nagy szivtelenség volt, azt elösmerem, az is, hogy azelőtti foglalkozásommal felhagyva, mesterségem első eszközét, pályám kezdetén szükséges segitő társamat, az én kedves Íróasztalomat a padra tettem, magam pedig felhagyva az általam olyan ideálisan kultivált ügyvédi foglalkozással előszeretetből beállottam — bírónak ! Mint mondtam, ez huszonnyolc évvel előbb történt; — mennyi sok történt és változott meg azóta, ami nem is csuda, mert hát 28 esztendőbe sok minden belefér! Először is én még akkor életem délelőttjének kezdetén voltam. Te is Íróasztalom uj készítménye voltál, egy jóravaló szinte nagyreményű fiatal asztalosmesternek. Most pedig én már — a felsőbbség megítélése szerint — munkaképtelenné, édes Íróasztalom te pedig divatból kimentté — lettünk. Szinte idegenek volnánk egymáshoz, ha nem lennénk régi ismerősök. Igen régi ösmerősök vagyunk és mégis idegenül, hidegen nézünk egymásra. Mintha szemrehányás nézne ki belőled, kedves régi bútoromból, én pedig mintha olyan megbánás félét éreznék. Nem is csuda. Sok szórakozást, sok foglalkozást nyújtottál te nekem annak idején, én régi, padra tett és most onnét lehozott íróasztalom. Foglalkoztatásomat szinte nagynak mondható jövedelemmel is jutalmaztad, amit másutt fáradságosabb munkával sem érhettem el. Az anyagiakon kivül is mennyi sok ábránd, fiatalkori terv szövésében segédkeztél nekem. Nem csodálóm hát, ha most idegenül, szemrehányóan nézel rám, mint aki hütelenségbe estem veled szemben ... de te se vondd kétségbe, hogy ha az elkövetett hűtlenségen én is, most midőn visszakerültem te hozzád, elhagyott házi íróasztalom, igaz megbánást érzek !