Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 20. szám

20 20-ik szám. JSÍ YÍ R1T IDÉK. 1914. március 8. lásukal esetleg egy-egy polgármesterné, ügyvédné, rendőrtisztné, soffőrné bánja meg. Hátrányosan befolyásolja a család­alapítást s ezzel kapcsolatban a nőkérdés megoldását a napjainkban lábrakapott fényűzés s divatszertelenség is. Én nem tudok eleget csudálkozni az emelkedet­tebbgondolkozásu s müveit uri hölgye­ken, hogy nem tudják megfékezni ezt a lelketlen Molochot . . . Valahol Párisban egy szeszélyes mamzell unalmában vagy haszonlesésből kigondol egy ruha-karika­íurát s másnap az egész világ hölgyei törik magukat utána, hogy azt magukra aggathassák! Pedig szinte hiába. Mert hiszen szépek és vonzók maradhatnának önök, hölgyeim, anélkül is, hogy a kül­sejüket minden időjárással változtassák. Ne vegyék rossz néven, hogy ilye­nekbe is beleavatkozom, hanem hát mind­ezek olyan dolgok, a melyek mellett közömbösen el nem haladhatunk. És ha a feminismus nemcsak egyes külsőleges sikerekre áhítozik, hanem igazán akar lendíteni az emberiség s a nők sorsán, akkor ezeket sem szabad figyelmen kívül hagynia s a bajok gyökerének kiirtásán kell kezdenie a dolgot. Igen jól teszi a feminismus, ha a nők tehetségeinek a régi­nél szélesebbkörü érvényesülését szorgal­mazza, óvnia kell azonban a nőket attól a balhiedelemtől, mely szerint azt higy­jék, hogy mert sokra képesek, mindenre képesek, s ebből kifolyólag azután mint­egy mesterségesen tenyésszünk egy uj szellemi proletáriátust, a mely már is mutatkozik a nők között, mert hiszen ma könnyebb kapni száz diplomás hölgyet, mint tiz jóravaló házi leányt. Jól teszi a feminismus, ha arra törekszik, hogy a nők előtt uj munkatereket nyisson meg, e közben azonban nem szabad megfe­ledkezni arról sem, hogy a nőnek leg­megfelelőbb működési tér a családi kör s azért mindenek előtt az ebben való működésre kell előkészítenie s lelkesítenie a fiatal nőnemzedéket s minden erejével oda kell hatnia, hogy — amennyiben az a nőkön múlik — a családalapítás aka­dályai csökkentessenek a nőknek egy­szerűségre s háziasságra való nevelése által is. És ennek érdekében, hölgyeim, a nők serege üzenjen elszántan hadat annak a divattébolynak, a mely soraink­ban dul, s a mely sok családban eleszi a gyermekek elől a kenyeret, megemészti a férjek nyugalmát s a családi otthono­kat gondokkal és adóságokkal tölti meg. Ennél okosabbat s a nők és férfiak javát jobban előmozditót én önöknek nem tudok mondani. * * * Természetes dolog azonban, hogy amikor én ezeket a nők iránt érzett leg­nagyobb tisztelettel s magasztos hivatásuk teljes átérzésével mondom, nem szeret­ném, ha valaki oda magyarázná a sza­vaimat, hogy én ezzel a feminismusnak a női jogok kiszélesbitésére irányuló törekvései elől elzárkózom. Nem, höl­gyeim ! Én vallom azt, hogy habár a nő más mint a férfi, s más is a természet­szerű hivatása, mint a férfié, de azért a nő ép olyan becses s nélkülözhetetlen áldozatokat hoz a társadalmi élet oltá­rára, mint a férfiak, s ép azért azok a jogok, amelyeknek az élet és a közjó irányítása s előmozdítása céljából a fér­fiak birtokában vannak, a nőket is meg­illetik. Tudjuk, hogy a feminista-mozgalom­nak egyik célja a nők szavazati jogának a kivívása is. De tudjuk azt is, hogy ez az igényük egyúttal az a vörös posztó, a melytől sokan riadoznak. Különösen azzal szeretik sokan ezt az igényüket elütni, hogy hiszen a nők nem egyforma terhet viselnek a férfiakkal, a nők nem katonáskodnak, nem fizetnek véradót a haza érdekében. Ez az érv azonban nagyon gyenge s tele van következetlenséggel s ellent­mondásokkal. Én azt tartom, hogy a kitől joga van valamely testületnek, legyen az város vagy ország, áldozatokat követelni a maga fennmaradása érdekében, annak az illetőnek viszont — legyen az főher­ceg vagy favágó — kell, hogy joga legyen közvetve vagy közvetlenül bele­szólni abba, hogy az ő verejtéke mire fordittatik. Minden egyéb okoskodás vagy eljárás -- szerintem — hazugság, ököl­jog, zsarnokság. S miután a nők alkotó részei a társadalomnak s áldozathoza­taluk nélkülözhetetlen alkotó eleme az életnek: ez a beleszólási jog tehát, — mely az aktiv és passzív választási jog alapján gyakoroltatik — őket is meg­illeti. Hogy a nők nem katonáskodnak? Hogy nem ontanak vért a hazáért? De hát, kérdem, hány ember katona azon férfiak közzül, a kiknek szavazati joguk mégis van? A férfiaknak 75 u/o-a soha­sem volt katona; és azok közül is, akik katonák voltak, ugyan hány ontott vért a házért ? És ha már következetesek akarunk lenni s a katonaságot emleget­jük: miért nincs szavazati joguk épen a tényleges katonáknak? .... És hát az államéletet csak a nyerserő, a vérontás tartja fenn s védi s egyéb áldozat nem? Hát a nők nagy része nem-e inkább járja meg az élet és halál mesgyéjét, a maga nehéz hivatása közben, mint sok ka­tona, aki az utcán nyugodtan a kardot csörteti, de soha csatában nem járt?... És nem látjuk-e ott a hazáért küzdő fér­fiak oldalán a Dobó Katicákat, a vörös­kereszt hölgyeit s azt a számtalan név­telen nőt, kik a férfiak oktalan vérontá­saiban elveszítvén férjeiket özvegyen maradtak, bánatukkal, árváikkal s nyo­morukkal s e közben is hasznos fiakat neveltek fel a hazának?. . . Ne puffogtassa hát senki ezt az ócska, rozsdás pisztolyt a nők ellen, hanem inkább arra segítse őket, hogy ebbeli igényük méltányosan kielégíttessék. Én nem tudom megérteni, hogy miért ne lehetne egy nő, aki önálló, s aki esetleg a gyermekeit már rendbe hozta s ráér s esze is van hozzá, miért ne lehetne az ilyen nő városi, egyházi vagy akár országgyűlési képviselő? Egy intelligens nő nem többet használhatna-e ezen a téren is, mint egy tudatlan férfi, aki csak azért foglal helyet a társadalmat igaz­gató testületekben, mert sok vagyona van!. . . Meg vagyok győződve róla, hogy a társadalom csak nyerne vele, ha a nőknek is beleszólást engedne a köz­ügyekbe. Egészen máskép nézne ki az az országgyűlés, vagy az az esküdtszék, ha benne nők is helyet foglalnának. Mert bármennyire is el vagyunk ragadtatva, mi férfiak, minmagunk által, el kell ismernünk, hogy a nőnek csodálatos, finom érzéke van s szivével nem egy­szer ott is megérzi az igazságot, ahol a férfiész zavarba jő. S ki merné állítani, hogy a szív igazságai közömbösek az élet szempontjából ?! * * * Hölgyeim! Az önök mozgalmának nagy létjogosultsága van. Nagyon sok terület hever még parlagon a közélet mezején, amelyet önök szép virágokkal ültethetnek be; nagyon sok női energia hever még használatlanul azokban a finom női budoirokban, amelyet önök— házi teendőik kárvallása nélkül — érté­kesíthetnek a köz javára.'A nők védelme, ugy a lelkiismeretlen kufárok, mint a kizsákmányolók ellen; az elhagyott anyák és gyermekek felkarolása, a cselédügy egészségesebb alapokra való fektetése, a leányoknak természetszerű hivatásukra való gondosabb kiképzése s számukra a női természetnek megfelelő életpályák megnyitása, stb.: mindmegannyi női kézre váró feladatok, amelyeknek kivánt megoldására önök sokat tehetnek. Önök­nek kiválóan alkalmas terület áll rendel­kezésükre a szivükben lüktető nemesebb érzelmek továbbplántálására: a gyermek­szoba, mely által befolyásolhatják az egész világtörténet kialakulását. Itt hasz­nálják fel a befolyásukat, irtván az elő­ítéleteket, a babonát, a félszegséget s durvaságot s ápolván a méltánylatot és nemes érzéseket, s egykoron önként ölükbe hull mindaz, ami ma még csak a jövő homályában lebeg. Persze a nő­kérdés akkor lesz igazán megoldva, ha minden nő ott lesz azon a helyen, ahova őt a természet predestinálta. De ezért még dolgozni kell, sokat dolgozni. Tömörül­jenek s küzdjenek bátran a nők jóvoltá­ért, s ne riadjanak vissza az akadályok­tól, de maradjanak mindig nők : finomak, gyöngédek, tiszták! A nő óriási hatalom volt mindig s az is lesz örökké. Jól mondja Tompa Mihály egyhelyütt: „Óh nők! a szerint, a mint rendeltetésteket be vagy Saját gyártmányú bélelt bőrkeztyűk ZZ 2 korona 40 fillértől kötött keztyűk 38 fillértől kaphatók Blumberg József keztyü, fűző- és kötszergyárában^Nyíregyházán, kath. parochja épületében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIARUK.

Next

/
Thumbnails
Contents