Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-05 / 19. szám

19 ik szám. Mezőgazdaságunk*) Sertéstenyésztés. A vármegyében a szőke mangalica fajta tenyésztetik jó eredménnyel és sertés tenyésztésünk határozottan igen szép fejlődést mutat; nemcsak nagytenyésztőinknél, de a községi csürhékben is szemmellátható a fejlődés. Az 1913. evi alacsony sertés árak miatt egész biztosra vehető, hogy számbelileg csökkenés fog beállani, azonban ez állandó nem lesz, mert hisz a sertéstartás az arakhoz simulva ingadozásnak ki van téve és biztosra vehető, hogy az árak jobb alakulása esetén a beálló csökkenés újból helyre fog pótoltatni. Köztenyésztésünk vérfelfrissitése céljából a felügyelőség a mezőhegyesi állami sertesbirtok sertéstenyésztéséből 76 drb. kant vásárolt a községek részére. Az innen származó kanokat habár a betegségek iránt talán nem is oly ellentálló, a községek igazá.i örömmel fogadják, mert tekintve hogy szépek és jók az ára is elég méltányos. A községi kanokat a községek és birtokosaik átalában kifogástalanul tartják, e téren panasz nem merült fel és ennek lehet főleg tulajdonítani azon kedvező körülményt is, hogy a kanok tenyésztése és tartása, feltéve, hogy a kan el nem bulik nagyobb terhet az apaállattulajdonosokra nem ró, mert a kant 2—3 évi használat után, ha hizlalásra eladják, rendesen több árát kapnak érte, mint amennyibe a kan az átvételkor került. A mezőhegyesi ménesbirtokról beszerzett kanok közül: 17 drb. sertésvészben elhullott és helyette a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur a felügyelőség javaslatára Tiszadobnak 2 drb, Gávának és Rakamaznak 1 drb, kant 50 százalék árengedménnyel Tiszadada, Büdszentmihály, Mezőladány és Nyírgyulaj községeknek pedig díjtalanul engedélyezet 1—1 drb. kan*. Nyírbogát, Nyírkárász és Mándok községnek is lett 50 százalék árengedménnyel engedélyezve, de ezek mivel időközben beszerezték a kanokat igénybe már nem vették. A felügyelések által a köztenyésztés fejlesztésére összesen 161 drb. kan osztatott ki, ebből 80 drb. a vármegye területén 81 drb. pedig más vármegyebeli tenyésztőtől szereztetett be. A kiosztott kanok összes vételára 18912 kor. tehát egy drb átlag ára 117 kor. 67 fill volt. A vételárból összesen 5782 kor. azaz 20 százalék árengedmény, továbbá a vételér egy ev alatti kamatmentes részletfizetésre engedélyeztetett. Baromfitenyésztés. A nemes baromfiak évenkénti kedvezményes áru kiosztása szemmel láthatólag igen jótékony hatással van baromfitenyésztésünk fejlesztésére igazolják ezt, azon községek baromfiállományai hol már ily kiosztás volt, ezekben főleg a baromfiak lestnagyságában tűnik szembe az eredmény. A kiosztások iránt oly nagy számban érkeznek a kérvények a községek és egyesek részéről, hogy a felügyelőségnek igazán a lehető legnagyobb körültekintéssel kell eljárni hogy az engedélyezet mennyiségből a jogos kérelmek lehetőleg teljesíttessenek. A felügyelőség a kiosztásnál az az elv vezeti, hogy lehelehetőleg minden évben más és más községben történjen kiosztás, hogy igy a vármegye baromfiállománya idővel nemesüljön. A kiosztásra engedélyezett mennyiséget is a felügyelőség mindig a vármegyebeli tenyésztőktől vásárolja, hogy evvel is emelje a baromfitenyésztés iránti kedvet. A nemes baromfiakért az 1913. évben a felügyelőség a tenyésztőknek darabonként orpingtonér és pekingi kacsáért 8—10, emdeni libáért 12—14 és fehér pulykáért 14—16 koronát fizettek, a kiosztásnál pedig a megállapított dij darabonként orpingtonokért és kacsákért 1 K, libáért 2 K, pulykákért 3 korona. Engedélyezett még a földmivelésügyi miniszter 2 egyén részére teljesen díjtalanul 1 — 1 törzs orpingtont 8t K. 33 f. értékben. F. évi kiosztásra 125 drb. orpington, 80 emdeni lud, 75 pekingi kacsa és 30 fehér pulyka engedélyeztetett, melyek vételi ára 3303 K. volt. *) A szabolcsvármegyei m. kir. gazdasági felügyelő Kamsay Tibor évijelentéséből. J#ÍR¥IBÉK Juhtenyésztés. Juhtenyésztéssel csak a közép és nagybirtokosok foglalkoznak. A kisvárdai járásban és Büdszentmihály községben van néhány kisgazda, kiknek van néhány darab juha, de ez számba alig jöhet. Előleges színházi jelentés. Tisztelettel van szerencsém értesíteni Nyíregyháza várós és vidéke n. é. közönségét, hogy előadásaimat elsőrangú művészerőkből álló színtársulatommal, 16 tagból álló katonazenekarral 1914. évi márczius hó 20-án, pénteken a „Katonadolog" nagysikerű operett újdonsággal kezdem meg. Társulatom névsora : Igazgatóság: Dr. Márffy Károly, igazgatófőrendező. Hidassy Kálmán, titkár, igazgatóhelyettes. Lajthay Károly, rendező, Rogoz Imre, rendező. Donáth A. Jenő, karnagy. Működő nők: Radó Nelly, táncos szubrettprimadonna. Bányay Etel, komika. Deák Flóra, naiva. Kiss Tusi, énekes naiva táncosnő. Ladányi Mariska, énekesnő. Dr. Márffyné Mezey Jolán, szubrett-primadonna. Gyöngyi Jolán, koloratur énekesnő. Róna Stefi, vígjátéki naiva Homokay Gabriella, anya. Zöldi Vilma, drámai szende, fiatal hősnő. Kar- és segédszinésznők: Bencze Erzsi, Gsepreghy Emma, Sz. Gsepreghy Irma, Gzinczér Mariska, Halász Sándorné, Molnár Juliska, Szigethy Tercsi, Tarján Viola, Magyari Rózsi. Működő férfiak: Bónyi József, szerelmes színész. Fekete László, énekes bonvivant. Gilgóczy Lajos, operett tenorénehes. Ivánfi Jenő, táncos komikus. Lijthay Károly, szerelmes és bonvivant. Lenkey György, siheder. Rogoz Imre, lyrai szerelmes és naturbursch. Stoll Béla, operett bufí'ó. Székely Gyula, opera- és operett-bariton. Kardalosok és segédszinészek: Bodnár István, Halász Sándor, Márkus János, Erőskövi János, Papp Ferenc, Szarvassy Hugó, Varga Simon, Rózsahegyi Sándor. Műszaki személyzet: Szécskay Árpád, sugó. Halász Sándor, ügyelő. Kiss István pénztárnok. Ölvedi István, gazda és könyvtárnok. Dobó Mihály, főruhatárnok két segéddel. Szőlősy József, kellékes egy segéddel. Falka István, diszmester egy segéddel. Lipák András, szereposztó. Keindl Gusztáv, diszletfestő. A zenét az összes előadásokhoz a 63-ik gyalogezred zenekara szolgáltatja. A színi-idény alatt az alábbi újdonságokból lesz műsorom összeállítva: Operett újdonságok: Király, Katonadolog, A mexikói leány, Diák hercegnő, Buksi, Szibíll hercegnő, Nevető férj, Mozikirály, Tökeletes asszony, Nemtudomka, Forrás tündére, Napsugár kisasszony, Őfelsége táncol, Támlásszék 10. sz., Tengerész Kató, Lila dominó, Limonádé ezredes, Hónapos szoba. Dráma- és vígjáték-újdonságok: Konventbiztos, Halló, Szerkesztő ur, Ezredes, Pygmalion, Mandarin, A préda, A frankfurtiak, A szent szűz rózsája, Tündér leányok, Egyszeri királyfi, Méiföldkövek, A titok, A zöld frak, Miniszterelnök, A feleségünk, Uj földesúr. Operák: A zsidónő, Traviata. Felújításra kerülnek: Egy szegény ifjú története, Liliomfi, Peleskei nótárius, Bőregér, Bocacció, Szegény Jonathán, Tavasz, Ripp-ripp, Kornevillei harangok, Görög rabszolganő. Bérletfeltételek 30 páros vagy páratlan előadásra: Földszinti és emeleti páholy 260 kor. Támlásszék 64 korona. Körszék 52 kor. Erkély I sor 52 kor. Erkély 30 kor. Á bérletek gyűjtésével Hidassy Kálmán színházi titkárt bíztam meg, ki a bérösszegek felvételére is jogosult. A bérleti ár első fele előre, a második fele a szini-idény közepén fizetendő. A bérlet összegeiben kivül a szinészegyesület nyugdijalapja javára 2% fizetendő. Lakások a színtársulat tagjai részére Jakobovits Fanny k. a. dohánytőzsdéjébe jelentendők be. Magamat és társulatom minden egyes tagját a m. tisztelt közönség szives jóindulatába ajánlva, maradtam tisztelettel Dr. Márffy Károly a nyiregyházi és marosvásárhelyi színházak igazgatója. 1914. március 5. 3. Szabolcsmegyei községi és körjegyzők egyesülete. Meghivó. A Szabolcsvármegyei községi és körjegyzők Egyletének f. év március hó 11. napján, Nyíregyházán a vármegyeház kistermében d. e. 10 órakor tartandó rendes tavaszi közgyűlésére s ezt félórával megelőzőleg ugyanott tarta*dó választmányi ülésére. Tárgy : 1. Elnöki megnyitó. 2. Mult évi számadás felülvizsgálása s felmentvény megadása. 3. Országos jegyzői Árvaház körlevele taggyüjtés és anyagi támogatás tárgyában. 4. Községi jegyzők és egyébb községi tisztviselők nyugdijpótló Egyesületének körlevele taggyüjtés általi támogatás iránt. 5. Tagok felvétele. 6 Orsz. Központi Egylet ez évi közgyűléseire küldöttségi tagok beválasztása. 7. Esetleges indítványok. Tisztelettel: Gyürében 1914. évi február hó 25-én. Tóth Gyula, Tóth József, egyleti főjegyző. egyleti elnök. A nagykáiioí elmegyógyintézetről Szabolcsvármegye régi székhelyén Nagykállóban, a volt vármegyeháza ódon kinézésű, de az építészeti Blkotás egyik remek barokstilu épületében, mely a harmincas, negyvenes, ötvenes és hatvanas években igen nagy jelentőségű megyei és országos mozgalmak színhelye, s a környékbeli vármegyék előkelőségeinek találkozási helye volt, van elhelyezve országunk egyik humánus intézménye, az elmegyógyintézet. Az a hely, mely félszázaddal ezelőtt nagyratörő, alkotni akaró lelkek, a vidámság s örömök tanyája volt, ma a társadalom szánalomra méltó elmebetegeinek sokak által komor, ridegnek vélt otthona, pedig valóságban nem igy áll ez. Az intézet ifjú korát éli. Első igazgató főorvosa több, mint egy évtizeden át a szervezés, fejlesztés nehézségeivel dacolva vezette ezt az intézetet s ma az Dr. Stróbl Vilibald igazgatófőorvos vezetése alatt renaissance életet él. Az addig betegek előtt zárt ajtók a javult betegek előtt felnyíltak, kiléphetnek az utcákra, hol elvegyülve a sétálók, járó-kelők seregébe, s bent egyhangúságban folyt életüket felüdíti a külvilág minden mozzanata, megnyugtatja lelküket a zsúfolt templom híveivel egütt elzengett ének, elmondott ima, avagy munkára, öntudatra ébreszti, életnek visszaadja azon intézeti veteményes kertben való kertészkedés, foglalkoztatás, melynek kifejlesztője szintén a mostani igazgató Stróbl Vilibald volt. Az elborult bánatos beteg lelkeket ő nem az elkülönítésnek, hanem az életnek, munkának visszaadva igyekszik s mondhatjuk igen szép eredménynyel gyógyítani. A gyógyítás egyik hatalmas eszközéül használja fel a szórakoztatásokat. Az évfolyamán töbször intézeti mulatságokat rendezet. A napokban, február 21-én a betegek „kabarét-estélyt" tartottak. Megjelent az estélyen Dr. Ujfalussy Dezső Szabolcsvármegye tevékeny, közbecsült főispánja, ott volt Nagykálló város társadalmának színe-java. Megható volt nézni azt az örömet, mely a több százra menő betegek arcáról sugárzott az érkező vendégekre, hogy íme mégsem elfeledtek, kitaszítottak, elzártak ők a társadalomtól. Az estély igen szép nivón álló volt. A konferáló beteg szellemessége, előadása igazán meglepő volt, nem különben egy másik beteg több mint 60 versszakos verse, melyben az intézet igazgató főorvosától kezdve a legkisebb intézeti alkalmazottig mindenkit jellemzően, talpraesett élcekkel énekelt meg. A szavaló, zeneszámot előadó betegek is mind jól megállották helyüket, ugy, hogy az estély nemcsak a betegeknek, de a vendégeknek is a legnagyobb tetszesét, megelégedését vivta ki. Ez ez estély tükre volt annak az életnek, mely a komornak vélt falak között nemes céllal, öntudatos gyógyítással folyik le. Főispán az intézet hivatásos igazgató-főorvosa, nem különben az intézet többi tevékeny orvosa és tiszt-