Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 14. szám

10 16-ik szám. JS[yÍR¥IDÉK. 1914. február 22. SZABAD LÍCEUM. A kivándorlásról. Dr. Murányi László előadása. Szomorú sebeket takart fel az előadó a Szabad Lyceum csütörtöki zsurján akkor, amikor a mindnyájunk által ismert azon betegsé get vette bonckés alá, melytől mindenki irtózik fázik, amelynek igazi okára, a helyes diagnózisára nem merünk rámutatni. Szörnyű adatokat tárt elénk dr. Murányi László. Elmondta, hogy az utolsó tiz évben átlag 130 ezer magyar vándorolt ki, hogy több mint másfélmillió magyar él Amerikában, ho?y az évi kivándorlás alig valamivel kevesebb, mint amennyi a természetes szaporodás. Ekként Amerika számára szülnek a magyar anyák. Kimutatta, hogy a kivándorlók túlnyomó többsége a 20—40 év körüli férfi, tehát a legnagyobb munkaképességű lakosság és hogy az összes kivándorlók több, mint 70%-a a mezőgazdasággal foglalkozók közül való. Miért vándorolnak tehát ezek a mezőgaz dasági munkásök-é5~ktn)irtokosok oly tömegesen uj hazába ? Előadó megvizsgálja a gazda sági munkások helyzetét Magyarországon és megállapítja, hogy a munkás átlagos évi keresete 500 korona. Ebből kell családot fenntartani, ruházkodni, párbért fizetni. Ugyebár ebből nem telik olyan táplálkozásra, mely a munkaerő fenntartására szükséges ? Érdekes, hogy araikor az átlagos napibért állapítja meg, egyszersmind konstatálja, hogy Torontálban kisebb a napibér, mint Arvamegyében, A fdús magyar földön a> latifundiumok környékén jobban éhezik a mun kás, mint a görbe Turóczban, Árvában. Nos, ezzel szemben Amerikában a közepes munkás, tehát férfi, nő átlagban 1 dollárt — 5 koronát — keres naponként és évenként több munka napja van. Igaz, hogy ez a munka keserves kimerítő és kizsarolt, — de meg van fizetve. És a milliónyi Amerikai magyart az hajtja az uj hazába, hogy ott megfeszített munkával annyit keressen, amiből itt főidet vehessen. Földet keres a kivándorlók 70%-a, földet} melyre pazarolhatja ragaszkodását, szeretetét, munkáját. Földet, amelyhez itt nem juthat. Előadó ismert egy beregmegyei amerikánust, aki 20 hónap alatt 6000 koronát takarított meg, de itthon, szeretett szülőföldjén kétezer koronát fizetett egy hold silány földért, mert a Schönborn uradalmak közelében nincs eladó föld. Föld nincs s ami van, az drága. Ennek pedig az ország szerencsétlen birtok eloszlása az oka. Amig a müvelés alatt álló főidnek csak 5%-a a törpe gazdaság, addig a földnek 33%-a nagy üzem és ugyanennyi ka hitbizományokban, felekezeti vagyonokban és állami birtokokban levő földterület. A nagy birtoknak kettős hátránya van ; azi egyik, hogy a nagy befektetést igénylő intensivi gazdálkodástól tartózkodik és igy a termelési képesség ki nem használtatik, ami az elérhető jövedelem elmaradásával jár, az pedig a nemzeti vagyonkárát jelenti. A másik hátránya az, hogy az intensiv gazdálkodással járó munka alkalom marad el, és igy a földnélküliek, törpe' gazdasággal birók tétlenségben kénytelenek maradni. Ennek a következménye aztán a nyomor, a bün, a félmillió kihágás évenként, mely alig választható el a mezőgazdasági milieutől. Végül az előadó a radikális birtokpolitikát'* és az ennek kivivására hivatott népparlamentet tartja egyedüli orvosságnak. Körülbelől ez volna kivonata az előadásnak, melyet nemcsak tárgya, nemcsak a komolyság és a gondolkodás mélysége az előadó részéről, nemcsak az adatok meggyőző ereje tett hatásossá, hanem az előadó szerencsés organuma, melynek zöngéje a melódia erejével hat, — és az előadás világossága és színessége tettek egyszersmind élvezetessé. Murányi László nem ismeri eme szerencsés tulajdonságait, mert bár látszott, hogy van még mondanivalója, mint a hogy hiányzott is annak megvilágítása, hogy épen a latifundiumok környékéről a legnagyobb a kivándorlás, a legnagyobb a kihágások és analfabetismus arányszáma stb. — még is sietettj befejezni előadását szerénységből korábban, mint szerettük vólna. Igy élt vissza istenadta tehetségével a hallgatóság rovására. Levelek Kllrthy Ferihez. XVI. Hát bizony, az angol igen praktikus nép s mindig azt kérdezi: mi haszon van abból ? Neki az idő pénz s nem akar olyan dologgá foglalkozni, mely az időben pénzt nem hoz Nemcsak kezével, de értelmével is szabadon válogat az értelmi értékek között s mindig a legértékesebbeket keresi. „A mi dolgunk, gondoskodni oly lépcsőről, mely az utcai pocsolyából fe érne az egyetemig és a melyen a három királyság valamennyi gyermekének módjában legyen, oly magasra fel mászni, amennyire képes!" . Ezt a célt állapította meg Albion nevelőintézeteire, a legújabb kor természettudósainak egyik legelsőrendü csillaga, Huxley egyetemi tanár. Hallottad, Kenyeres ? . . . A társadalom lepalsó mélységeiből is, a nyomorúság pocsolyájából is, felemelkedni az egyetemig 1 Igy szervezni a nevelésügyet ! . . Ez a beszéd, Kenyeres ! . Hát láttunk is, ugy-e iskolákat, kivül-belől, mindenféle rendü-rangut. Az aberdini fehérgránit egyetem, ez a csodálatos gótikus épület, mint egy mesebeli jégpalota, egy álomlátás, egész életem utazásaiban ehhez foghatót nem láttam sehol! Nem kaszárnyákat, kávéházakat, nagy korcsmákat, városokon és falukon, hanem nevelőintézeteket, iskolakat, Kenyeres! Az értelem tiszta látása: — ez az egyedüli életérték, amely minden anyagi értéknek megmérője. Mert minden anyagi érték: — a pénz, a gazdasági termék, az ipari termék, a kereskedelmi termék, a forgalmi termék és ezeknek számanélküli oldalhajtásai, mind . . . mind . . . egyszerű eredményei azon hatásoknak, melyeket az értelmi belátás egymásmellé állit, egymásra utal, mint egy bonyolult gépezet kerekeit, hogy ősszeható mozgása készítse az elébetüzött dolgokat. Minden gazdagság, minden jólét, minden hatalom: — az értelmi belátás eredménye, biztos, elmaradhatlan eredménye. Az ember, ha élni, boldogulni akar, ne egymástól kérjen, kunyoráljon, könyörögjön, követeljen, ne kegyes sorsjátékokkal bolondítsa egymást s növelje az élősködőket, hanem mindenfele nyitogassa a vakok szemevilágát, hogy a dolgok egymásrahatását lássák, ismerjék, munkálják. S keressék az életet ott, ahol van: — a nagy természet életmühelyében, erősítő, felemelő, tiszta látásra segítő életmozgásai közt. A mi őseink ezt a bolond aksziomát állították fel : „Extra Hungáriám non est vita" — az ország határán tul már nem lehet élni se!. És nem is vágyott tul a határon. Az angol bezzeg menne még a Sziriusz csillagba is! Tanulni, ismerni, tapasztalni, minél szélesebb látókőrt szerezni, igy hozni ki — nem egymás zsebéből, — hanem a földből, a vízből, a levegőből, az élet nagy értékeit, drága kineseit, gazdaságát, hatalmát. Mert ott a kincs, ott a vagyon : a földben, vízben, levegőben, csak meg kell látni, hozzá kell férni, felhalmozni, élvezni, a testnek és léleknek egészséges gyönyörével. És a miket az ember embertársától elvesz, a legkegyesebb cégek alatt is, az mind szegényebbé teszi az elvevőt is, a kényszeradót is s a melyik társadalom falánksággá fokozza az ilyen követeléseket, annak felkopik az álla még Eldorádó vajpatakba omló turóscsusza-hegyje mellett is. A nagyélet számlakönyvében, minden vagyon a munka egyenlegéül van bevezetve. Ezt láttuk, ugye Kenyeres, a müveit nemzeteknél, a kik közt elől állanak az angolok . . . A tudás magvait szórják, telt marokkal, mindenfele csak a konkolyra vigyáznak, mert abból nem lesz tápláló életkenyér. Az állomások meg vannak rakva, százféle alakú olvasnivalókkal. Az a fő, hogy mindenütt lábalatt legyenek. A jót, a hasznos szép dolgokat, mindenütt útba kell állítani, hogy a szem beleütközzék és el ne kerülhesse. A vasúti állomások mindenütt meg vannak rakva olvasnivaló legjobb dolgokkal, ingyen is adják. De jó dolgokat ám, ami szárnyat növel a tudásnak és nem a pocsolyába húzgál. Aztán a kisebb-nagyobb és legnagyobb kiállítások, muzeumok, — a kéznek, az észnek, az erkölcsnek ős produktumaitól a mai napig, millió számban összegyűjtött szemléleti iskolái. Az ősidők eltemetett műveltségének, kiásott, 'eltámadott bizonyságai, 5—8 ezer esztendővel ezelőttről. A miket csak a földet átölelő angol hatalom összegyüj thetett, szakszerűen rendezhetett, óriási muzeumaiban : — mindezek napi tananyagjai, a minden rendű, rangú, idejű tanulni vágyóknak. Mit lehetne ezekről irni, Kenyeres ? . . . Köteteket csak egy-egyről is! . . . Kezdenők az első jel íráson, aztán ék-iráson, igy jön a betü-alak, hányféle változatban ? . . . aztán papirusz-levelekre, cserepekre, állatbőrókre stb., stb. írott dolgok, a tekercsek, a kötetek, akőnyvek. Szép sorjában mindezek, a szobák végtelen sorozatában, a londoni britsch muzeumban. Építészeti emlékek csodás alakzatai száma nélkül. Az ős szumir, akkád, babiloni, trójai, egyiptomi emlékek. Micsoda tágas látókört nyírnak ezek a tudás előtt! Láttad ugye a bölcs Hammurabi hatezeréves fekete emlékkővét, rávésve olyan törvényeket, mintha csak ma hoznák — óh nem a dunnaparti, emberszeretettől áthatott nyugodt törvényhozók! Nem, nem ezek, Kenyeres, hanem az ősvadkor emberevői! Ha te elolvasnád ezeket! Hiszen elolvashatod, ilyen cimü könyvből: Babylonia és Assyria, irta Mahler Ede, kiadta a Tud. Akadémia 1906 ban. 282 törvény van azon a fekete kövön, a politikai, társadalmi és közgazdasági életnek oly fejlettségéről tanúskodva, hogy közülök sok törvény ma is vezető magaslaton áll. E kő előtt már magam is majdnem bálvány imádó lettem. Hát még az a sok ős-mumia! Egész óriási termek megrakva a többezeréves sirjokból kiszedett és szép sorjában fekvő, vagy álló aszott hullákkal, a magok korában legelső urak, urinők, tudósok, katonák, csodálatos finom szövetekbe burkolva, nemelyiknek mintha a szeme is ragyogott volna, szinte vártuk, hogy tőrvényt látnak a sirrablók felett, a nagy Ramszesz Szezosztrés elnöklete alatt. Jusson eszedbe csak Kenyeres, a mi halhatatlan Madáchunk .Ember tragédiájából" a gúlaépítés jelenete s gondolj a muzeumi múmiákra ! . . . A múmiákat otthagyva, gondolj Kenyeres, az edinburgi mu zeumra, főként annak teknikai osztályára. Ahol minden fajta gépek, elkezdve a szalonasütö nyárson, végezve a legújabb röntgen-gépen, szép sorjában szem előtt állottak és pedig olyan modelekben is. hogy hosszában, vagy keresztbe metszve, a legkomplikáltabb gépezet belső berendezése is látható volt, sőt mozgasba is hozhato egy gomb megnyomásával. Ott állt a szemlélő előtt a tehnikai haladás évezredes utja, ezer meg ezer eredéti darab, ma már mosolyt gerjesztő őspéldányok, mint amilyen mosolyt gerjesztő példányok lesznek a mai, nekünk csodagépezetek majd akkor, midőn a közöttünk duló rombolás szelleme átalakul teljes és tökéletes alkotás szellemévé s a kisebb és nagyobb bolondságokért dühösen rugdalózó külömböző nemzetü, vallású, öltözködő, tangózó, evő-ivó emberalakok, múmia őseik sorsára jutnak, — méltán ! egész méltán !! Hej Kenyeres! majd mikor a krisztianizmus szelleme fog uralkodni e földön ! Az a szellem, mely igy mutatkozott be: ,Én vilá gosságul jöttem e világra' ! . . . Öreg cimborád. Svédországban. II. Stockholm. IV. Irta: dr. Leffler Béla. A kaszárnyák szigetéről visszatérve az egyhangú Svenska-Teater felé kerülünk, hogy megismerkedjünk Stockholm keleti városrészészével. A Svenska-Teater idei szezonjának slágerje egy magyar darab és pedig Biró Lajos és Lengyel Menyhért Cárnője. „Katarine II af R^slaná"' ez a darab svéd cimre még nagyobb sikert aratott mint néhány éve a Taifun, melyei szintén ebbe a színházba hoztak szinre. Stockholm legelőkelőbb és legdrágább része az Östermalm a Berzelii parkkal kezdődik. Az árnya szép parkot Berzelius Jakab a híres kémikus tiszteletére nevezték el, akinek igénytelen szobra a széles szökőkút kristály tiszta vizébe tekint. A Berzelii parkból indul ki Stockholmnak ha talán nem is a legjellemzőbb, de artisztikusan a legrendezettebb és legimponálóbb utcája: a Birger Jarsgatan. Ez a stockholmiak Kossuth-Lajos utcája, itt vannak a legelőkelőbb üzletek, a legjobb de legdrágább árakkal. Itt sétál esténkint Stockholm előkelősége, itt vá-