Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-23 / 85. szám

6 85-ik szám. Jf

fiBglO&

L 1913. október 23. Ebben található meg, a vezetők tapintatán kívül annak is a magyarázata, hogy a polgárság és katonaság közötti érintkezés hova tovább melegebbé válik. Megköszönve szives figyelmüket, biztosithatom az urakat, hogy azt a hagyományos egyetértést, a mely a városban a katonaság és polgárság közölt meghonosodott, a magam részéről is melegen fogom ápolni. Nagyságos Alispán Url Kedves Barátom! Első szavam hozzátok — a köszönet szava. Nem is lehet más akkor, amikor a nagyságos alispán ur által tolmácsoltakból azt kell következtetnem, hogy nem pusztán a szokásos formalitásnak engedve jelentetek itt meg. Jóllehet közületek egyesekhez a rokoni, többekhez a régi barátság kötelékei fűznek, még sem vagyok annyira szerényfelen, hogy a nagyságos alispán ur által elmondottak kutforrását egyedül ezekben a tagadhatatlanul becses lelki kapcsokban keresném, hanem azt hiszem, nem tévedek abban, hogy ti, a munka emberei, a jövendő munkatársat kívántátok üdvözölni bennem s mintegy biztatást nyujlani arra nézve, hogy amikor eddigi munkakörömből közétek belépek, azt a barátságot és munkatársi megértést, amelyet eddigi pályámon volt pályatárséiul részéről élvezhetni szerencsés voltam, köztetek is feltalálandom. Hogy ez így lesz, én remélem, hogy így lehessen, e részben ami rajtam fog állani, mindent elkövetek. Az ismétléseket kerülendő s mert beszédem körén kivül-esőnek vélem azt, hogy részletkérdésekre kiterjeszkedjem, csak rövid szavakban és csak általánosságban kívánom összefoglalni azokat a főbb vezérelveket, amelyeket főispáni állásom betöltésénél veletek szemben irányadókul kívánok tekinteni. Komoly munkában telt el eddigi hivatalos müködéaem, erősen feltett szándékom, hogy saját hatáskörömben hü és kitartó munkatársatok akarok lenni a részben, hogy szeretett vármegyénk javát eredményesen szolgálhassuk. Törvényszabta felügyeleti jogaimat teljes tárgyilagossággal, az abszolút igazság emberileg lehető megközelítése mellett kivánom gyakorolni. A tisztviselői karnak ismert munkaszeretete és egyéni intaktsága, — amely körülmény egy köztisztviselővel szemben mindenek felett nagy sulylyal bír, — a nagyságos alispán urnák kipróbált, széleskörű ismereteken és hosszas gyakorlatok alapján szerzett tapasztalatokon nyugvó vezetői képessége, már eleve biztos garanciát nyújt nekem arra nézve, hogy ezeknek a jogoknak a gyakorlása zavartalan lesz s nem adja elö magát semmi olyan körülmény, amely szükségessé tenné azt, hogy törvényadta és kötelességszerűen gyakorlandó felügyeleti jogaimmal akként kelljen élnem, hogy ez, egyesekre nézve nem óhajtott következményekkel járjon. A tekintetes törvényhatósági bizottság előtt már teljes nyíltsággal, így engemet kötelezőleg kijelentettem volt, miként mindenkinek meggyőződésből eredő politikai véleményét tiszteletben tartandom s ezt várom a velem ellenkező állásponton levőktől is. Ehhez csak azt kivánom és kell, hogy hozzáadjam, hogy amikor szívesen veszem azt, hogy a velem egy nézetet valló tisztviselőtársaim engemet is e részben támogatnak, viszont a mások politikai véleményével szemben érzett tiszteletemnél fogva egy tisztviselő-társamat sem óhajtom befolyásolni e részben s bele nyugszom abba, hogy egyeseknek e tekintetben) támogatását nélkülözni leszek kénytelen, ennek ellenében azonban számitanom kell és számitok is arra, hogy az illetők tőlem megvont támo gatásukat más irányban sem fogják érvényesíteni, nem akként nevezetesen, hogy ez a támogatás a hivatalos színezet bélyegét viselhesse magán. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a kijelentésem kommentárokra szolgálhat alapul, mégis meg kellett ezt mondanom, mert szeretek tiszta vizet önteni a pohárba. S mert hosszabb szolgálati időm alatt mindig azt az elvet vallottam, hogy egy tisztviselő függetlensége erkölcsi szempontból sem terjedhet tovább, aminthogy saját személyében politikai meggyőződését szabadon követheti, nem terjedhet azonban ez a függetlenség odáig, hogy egy tisztviselő az állásából folyó tekintélyét és súlyát az államhatalom és az azt képviselő törvényes — és erre súlyt kivánok helyezni — kormánynyal szemben felhasználhassa. A köszönet szavaival kezdtem, azzal végzem. Fogadjátok szives megjelenésiekért hálás köszönetemet. Azután a városi tisztikar Májerszky Béla kir. tanácsos, polgármester vezetesével járult a főispán elé, aki rendkívül melegen fogadta a tisztikart. A tisztelgő küldöttségek fogadása után az uj főiispán a Korona-szálló emeleti termeiben ebédet adott, melyen mintegy négyszázan vettek részt. Az ünnepi ebéd első felköszöntőjét maga a beiktatott főispán mondotta el, poétikus szavakban éltetvén a nemzetek legnagyobb élő fejedelmét: Első Ferencz József apostoli királyt. A királyra mondott felköszöntőt a jelenlevő vendégek álva hallgatták végig s gyönyörű látvány volt, amidőn az egész közönség a felköszöntő szép szavainak hatása alatt kitörő lelkesedéssel éltette az apostoli királyt. Felköszöntő szép szavainak hatása alatt kitörő lelkesedéssel éltette az apostoli királyt. Felköszöntőket mondottak még id. Görömbey Péter ref. esperes, Kállay Rudolf, Mikeez [István vármegyei másod főjegyző, Olchváry Pál, Májerszky Béla kir. tanácsos polgármester, Domahidy Elemér hajdú vármegyei főispán, Veér György a debreczeni kir. itélő tábla tanácselnöke, Martinyi József ny. főgymnáziumi igazgató, id. Kállay Andás, Paulusz Mártonés még többen. Az elmondott felköszöntők közölt feltűnést keltett Mikeez István másodfőjegyzőnek a vendégekre mondott következő nagyhatású beszéde: Őszinte lelkesedéssel, meleg szeretettel és előlegezett bizalommal ik tatta be ma Szabolcsvármegye egyik hűséges és munkás fiát a vármegye főispáni székébe, abba a főispáni székbe, amelyben már annyi dicső előd szolgálta érző hazaszeretettel, alkotmányunk iránti törhetetlen ragaszkodással és soha nem lankadó kitartással hazánk — és de különösen szűkebb hazánk — szeretett vármegyénk ügyeit. A mai nap fényét emelni s a vármegye ezen családi ünnepségnek melegét fokozni, eljöttek hozánk a közelebbi és távolabbi törvényhatóságok képviselői, kiket igaz baráti- testvéri szeretettel üdvözlök körünkben mindnyájunk, de különösebben Szabolcsmegye törvényhatósága nevében. Kivánom, hogy érezzék otthon és jól közöttünk magukat. Kivánom, hogy ma itt megszerzett rokonszenvvel és szivükben egy csillogó s meleg színekkel teljes vármegyei ünnepség emlékével térhessenek vissza otthonukba, miután megosztották velünk a mai nap örömeit és habárcsak futólag, mintegy átsuhanó színesképet — megismerték ünneplő köntösében ami vármegyénket. A mai nap csillogásában ugyanis természetszerűleg csak az öröm és fény tárult itt elénk. A munka aggodalom és küzdelem mára elpihentek. Az érem másik oldalát a küzdő, a dolgozó vármegyét ma lepel borítja. Ünneplő és dolgozó vármegye! Két teljesen külömböző kép és mégis mily harmonikusan egészíti ki egymást. Az ünneplő vármegye képe vissza visz a dicső multak szép emlékei közzé. Az őszi napfény magyar díszruhák selymén játszik s családi ékszerek érckövein törik meg. A polgári munka harcosai és ősrégi családok neves képviselői vegyülnek össze az ünneplő tömegben. Magyar erények, ősi virtus büszke felvillanása a szemekben. Bizakodó, kemény nemzeti önérzet az ünnep hevétől feldobbanó színekben. A dolgozó vármegye látképén elmosódik, eltűnik ez a sok szín és elpusztul ez a csillogás. A komoly, nehéz és bizony gyakran vigasztalan és reménytelen munka él és küzd előttünk, a zakatoló élet eleven forgatagában. Én ugy érzem, hogy ez a mi legősibb, legmagyarabb, legféltettebb intézményünk, a vármegye csak ugy maradhat meg egyrészről a régi törzsgyökeres magyar intézménynek és másrészt a jövő közhasznú munkásának, ha ezt a két képet — az ünneplő és dolgozó vármegyét, a nemzet fényét és dicsőségét, s viszont a jövő modern munka programmját összeegyeztetni tudja egy, — egymást kiegészítő, megnemesitő és megszépítő harmonikus képével a jövőnek. Maradjon meg a múltból az izzó hazafias érzés, az örök tisztelete, kedves régi hagyományok kegyeletes kultusza, egy kis csillogás, egy kis fény, egy kis kedély, mely megaranyozza, vagy legalább színesebbé teszi majd a komoly munka szürke zubbonyát. Ezzel szemben azonban látó szemmel és érző szívvel lássuk meg és érezzük át a változott idők, a haladó kor, a modern eszmék ma már hangosan hivó szavát. A mi főispánunkban ugy látszik van biztosíték arra, hogy a jövőnek ezen a képén elfoglalja majd az őt megillető helyet. Származásánál fogva telítve van a mult emlékeivel és hagyományaival, de viszont a modern munka mezejéről, tele munka kedvvel jött — tovább dolgozni — ide közibénk. Egyik és főbiztositékát látom ebben annak is, hogy a közel s távolról annyi tisztelője és barátja jöttjide közibénk, ez által is dokumentálva egy arra termelt ember érdemes és eredményes múltját, s velünk együtt örülve annak, hogy ez a mult itt köztünk nyer majd hozzá méltó s még jobban fellendülő folytatást a jövőben. Én tehát, ki e nemes vármegyének szintén egyik igénytelen és rajongó szolgája vagyok — ily érzelmekkel eltelve — emelem poharamat azokra a kedves vendégeinkre, kik időt és fáradtságot nem kiméivé jöttek el a mi ünnepségünk fényét emelni. Szeretett hazánk, boldogitására őket az Isten sokáig — boldogan — éltesse. Az egészség megóvása. Irta : Bernáth Ferenc nyug. MAV, titkár. II. 1. Szellemi és testi épségünk megfigyelése. Tekintve azt, hogy: „ép lélek csak ép testben lakhatik" — főleg a súlyosabb testi betegségben szenvedő ember nem képes egészségi állapotát kellően megfigyelni, — annál kevésbé önmagát gyógykezelni, mivel ugyanakkor szellemi működése sem rendes. Testi állapotunk megfigyelése és az a feletti önbirálatunk csak az esetben válik lehetővé, ha szellemi működésünk — vagyis gondolkozó tehetségünk ép. Mihelyt tehát valaki észreveszi, hogy gondolkozása szórakozott, zavaros, — tehát nem normális, ily esetben bizza a testi épsége feletti bírálatot hozzátartozói, — ha pedig ilyennek nincsenek, — barátai és embertársai bizzák azonnal az orvosra. Ha azonban szellemi működésűnk rendes és nem észleljük fogyatkozásait, állandóan és a legéberebb figyelemmel őrködjünk testi épségünk felett, nehogy azt goudatlanságunk és az őrködés elhanyagolása miatt könnyelműen elveszítsük. Nagyon természetes, hogy oly esetben, a mikor valaki észrevehetőleg lázban vagy feltűnő szellemi fogyatkozásban szenved és nem látszik alkalmasnak az egészsége feletti önbirálatra — szellemi fejletlenségük miatt tehát a kiskorúak sem; — annak gyakorlása nemcsak a családtagok, hanem még a teljesen idegeneknek is emberbaráti kötelessége és jelentkező baj esetében egy percig sem szabad a segélynyújtással és az orvos lehetőleg gyors előhívásával késni. Fentiekből kitűnik, hogy az embernek addig kell alkalmazni az óvrendszabályokat, mig szellemileg és testileg egészséges, hogy a könynyen előállható betegséget kikerülje, ha pedig beteg lett, — kisebb betegségeknél azért, hogy a bajt önmaga is megszüntesse — avagy legalább ne növelje, nagyobb betegségeknél pedig — mig önbirálatra alkalmas — azért, hogyne csak az orvos által előirt gyógymódot szigorúan betartsa, hanem közérzési állapotát állandó figyelemmel kisérje és az észlelt összes változásokat pontosan és részletesen adja elő az