Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-23 / 85. szám

85-ik szám. JVyotidék 1913. október 23. 5 szigorú ellenőrzésre, jólehet hiszem, hogy lényegesebb észrevételre okot e részben nem fogok találni. Meritem pedig ezt a hitemet abból a körülményből, hogy a vármegye vezetése kipróbált kezekbe van letéve és a tisztikar is hivatásának magaslatán áll. A kőztanácskozások vezetésénél a higgadt tárgyilagosságra, a szólásszabadság feltétlen biztosítására, a tanácskozási rend megőrzésére a magam részéről nagy gondot kivánok fordítani, viszont a törvényhatósági bizottságot is kérem arra, hogy erre irányuló főtörekvésemet hasonlókép viszonozni méltóztassék. Ezek azok az alapelvek tekintetes Törvényhatósági Bizottság, amelyek a vármegye erdekének előmozdítására irányuló működésemben és becsületes törekvésemben támogatni fognak. Nyilt sisakkal, egyenes őszinteséggel, nemes intenciókkal, szülővármegyém, annak minden egyes szöge iránt érzett igaz szeretettől és ragaszkodástól áthatva és teljes mértékben értékelve azt a megtiszteltetést, mely osztályrészemül jutott, lépek a küzdőtérre s bizton remélem és reményem mellett kérem a tekintetes Tőrvényhatósági Bizottságot és a vármegye közönségét, hogy engemet bizalmával és támogatásával megtisztelni méitózta ssék. Szűnni nem akaró éljenzés és taps követte a főispán beszédét. A bizottsági tagok az elnöki emelvény elé mentek, hogy ott adjanak kifejezést tetszésüknek. Az éljenzés megszűnése után a vármegyei törvényhatósági bizottság neveben id. Kállay András ny. főispán szólalt föl, s mondotta el a következőket: Méltóságos Főispán Ur, Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! A vármegye alispánjának rövid, de sokatmondó megszólítása és üdvözlete és különösen főispán ur őméltóságának minden izében szép, figyelemre méltó és többszöri e részben szerény tiltakozása dacára mondhatom, hogy részletekbe menő és egy egész munkaprogrammot felölelő beszéde után nekem vajmi kevés mondanivalóm maradt; és talán szépséghibát is követek el, ha a jelen beiktató közgyűlésen a főispán beszéde után elhangzott és mindnyájunk lelkesedését tolmácsoló tapsokat nem tekintem az itt impozáns alakban megnyilvánult egyhangú érzelmek harmónikus végakkordjának. De bármennyire is átérezzük azon igazakat, amelyek Méltóságod beszédjének egészé ben foglaltatnak és noha Méltóságodnak éppen ugy Ígérjük, mint minden elődjének, hogy a közjóra irányuló minden tevékenységében kötelességszerűen támogatni fogjuk, mégis kell, hogy programbeszédét a törvényhatósági közgyűlés megbízásából és annak képviseletében szóvá tegyem, mert e jelen beszédnek egy pontjában me5sze túlszárnyalta Méltóságod elődeit, abban t. i., ahol Méltóságod nyíltan és egy önérzites férfiúhoz méltóan állapítja meg ugyan politikai pártállását és törekvéseit, de egyben igéri, hogy politikai hitvallásában másokat — és itt engedjen meg Méltóságod, hogy elmondott szavait értelmezzem — sem hatalmi szóval, sem anyagi előnyökkel megzavarni nem óhajt, szóval, hogy mindenki politikai meggyőződését tiszteletben tartandja és hogy ezen valóban szabadelvű felfogás és kijelentés jutalmát a közügyek intézése körüli békés együttműködésben szeretné megvalósulva látni. Jól tudjuk mi azt, sőt helyeseljük is, hogy Méltóságod a kormány politikáját minden irányban képviselni akarja és fogja, sőt mi azt tartjuk, hogy e politikának híveket szerezni Méltóságodnak kötelessége, de mi, Szabolcsvármegye közönsége biztositjak Méltóságodat arról, hogy ama nagyfontosságú kijelentése után nemcsak kötelességszerűen, de szeretettel és rokonszenvvel fogjuk Méltóságodat a jelen, a vármegye alispánja által is súlyosoknak minősített viszo nyok között, valamint a jövőben is mindenkor támogatni. Mi mélyen sajnáljuk a volt főispánunk tá vozását s így bizony vegyes érzelmekkel léptük át e terem küszöbét, átléptük a bánat és a remény érzelmeivel; de látva Méltóságod nyilt őszinteségét és meghallgatva programmbeszédét, a jövőbe vetett teljes bizalommal távozunk innen. És e bizalom lelkesedése fog növekedni és erősbülni, ha Méltóságod még egy téren fogja pótolni a régen érzett és szenvedeti hiányokat, értem a társadalmi tért; mert hiszen sem vallás, sem törvény, sem közigazgatás nem öncélok, hanem mindannyian eszközök ezek a társadalmi élet szolgálatában és mert Méltóságodnak úgyis nem annyira a konkrét ügyekkel való bíbelődés, mint inkább a közügyek és közviszonyok helyes irányítása képezi legfőbb feladatát. Méltóságod beszédjének részleteire nem akarok itt kiterjeszkedni; hiszen ezeknek mérlegelése és intézése autonom hatásköri tanácskozásoknak és igy közellenőrzésnek lesznek a tárgyai; s nem tarthatom feladatomnak szóba hozni azokat sem, amik Méltóságod beszédjében érintve nem lettek ; de tudva azt, hogy Méltóságod programmja. amely a mi óhajainkat is mindenben fedi, nem marad a pusztában elhangzott szó, hanem a bekövetkezendő viszonyokhoz mérten teljesedésbe is fog menni, nincs más hátra, tekintetes törvényhatósági közgyűlés, mint az, hogy egy sziv, egy lélekből felkiáltsunk: Szabolcsvármegyének fia és főispánja, Ujfalussy Dezső dr., éljen! Kállay András beszédének elhangzása után a főispán a közgyűlést berekesztette, mely után a küldöttségek fogadása következett. Elsőnek a római katholikus egyház küldöttsége járult az uj főispán elé Énekes János h. főesperes vezetése alatt; másodiknak a gör. kath egyház küldöttsége Ruttkay Gyula vezetése alatt ; azután a két szabolcsi ref. egyházmegyé vezetésége s a helybeli ref. hitközség id. Görömbey Péter esperes, — az ág. evang. egyház küldöttsége Paulik János igazgató-lelkész és Balla Jenő felügyelő, — az izraelita hitközség Kun Mátyás elnök vezetése mellett. Tisztelegtek még : a kir. törvényszék, a pénzügy igazgatóság, a vármegye törvényhatósági bizottsága és tisztikara, a város képviselőtestülete és tisztikara, az orvos-szövetség, a cs. és kir. 14-ik huszárezred tisztikara, az idegen törvényhatóságok küldöttei, az általános tanitóegylet vezetősége, a dohánybeváltó, ipar, gazdasági és tanfelügyelőség stb., stb. A küldöttségeknek adott főispáni válaszok között különös érdeklődésre tarthatnak számot az alábbiak, melyeket a református egyháfckül

1 döttségének, az izr. hitközségnek, a katonai és a vármegyei tisztikarnak adott a főispán. Tisztelt Uraim ! Ismeretlen vagyok bár az egyházi élet terén a mi csak csekélységemet s nem egyszersmind azt jelzi, mintha egyházamnak hü fia ne lettem volna mindenha, épen ugy mint elődeim, a kiknek megadatott a lehetőség egyházunk javait tiszteletbeli állásaikban nagy hithüséggel és rajongó szeretettel szolgálni, mégis merem állítani, hogy már is sok lelki kapocs van közöttünk, amely bennünket öszszekót A Nagyliszteletü ur a minden embert egyformán kötelező szent törvénykönyvből hirdeti az abban foglalt igazságot, apostola az igazi keresztényi szeretetnek, én pedig korántsem hatalommal és erőszakkal lépek a közszolgálat eme ujabb terére, hanem ezeknél mégis nagyobb erő hazám törvényei és e vármegye minden lakója iránt érzett szeretett fognak vezetni működésemben. Egy erős kapcsot találok én az 1848 évi XX, t. c.-ben, melynek végrehajtását egyházunk óhajtja, e kormány pedig, a melynek bizalma engemet e vármegye élére állított — épen az által a törekvés által vezettetik, hogy egyházunk eme forró óhajtását megvalósíthassa, e tények alapján merem állítani, hogy a törvény meghozatala óta nem volt kormány, mely annak lehető és fokozatos életbe léptetése iránt annyit tett volna, mint a jelenlegi. Megköszönve szíves figyelmüket — kérem, hogy az egyház javát célzó törekvéseimben engemet támogatni méltóztassanak, készséggel állván én is bármikor rendelkezésükre. Tisztelendő Uraml Tisztelt Uraim ! Fogadják megjelenésükért és a főrabbi ur által tolmácsoltakért köszönetemet. Nem sablonos, de mélyen átérzett ez a köszönet azért is, mert alkalmat adott nekem arra, hogy szembenézhessek egy tudomásomra jutott rólam colportált híreszteléssel, mely engemet antiszemita érzelmekkel kivánt megtisztelni. Kétes értékű ez a megtiszteltetés s benne csak egy van a mi tény, hogy a híresztelés teljesen nélkülözi az igazság legkisebb atomját is. Én uraim egész eddigi életem folyamán viseltem minden tettem és szavamnak a következményeit. Nem akarok ezután sem változtatni eljárásomon. Felhoztam ezt azért, mert ez a híresztelés egész egyéniségemet, multamat tagadja meg és ferde világításba helyezi. Én uraim nem szeretem a görög tüzeket, annak tüzében álérzelmek révén sütkérezni nem kivánok, súlyt helyezek azonban arra, hogy csekélységem ferde világításba ne helyeztessék. Tisztelt Uraim! nem vallás, nem nemzetiség, nem származás, de az egyéni tisztesség, becsület mértéke s a szerint osztályozom az embereket, hogy ki milyen mérvben igyekszik teljesíteni a haza, a megye és családja iránti Istentől reá ruházott kötelezettségét s ezeket mérlegelve vagyok félő, vagy anti-református, kathólikus, vagy izraelita. Ez a való tény, ezt kellett és kívántam leszögezni. Még egyszer köszönet, hogy arra nekem alkalmat adtak. Méltóságos Ezredes Url A Méltóságod által elmondottak élénk viszhangot keltettek lelkemben, mert egyrészt már annak a testvéri szeretetnek a révén, amely engemet a huszár kapitány öcsémhez fűz, a katonasághoz is mindig melegen vonzódtam, másrészt, mert teljesen át vagyok hatva annak a tudatától, hogy a katonaság az állami életnek milyen fontos tényezője. Ezek a motívumok váltották ki belőlem mindig azt az érzést, hogy Ő cs. és kir. apostoli Felsége haderejének tagjait megkülönböztetett tisztelettel kell körülvennünk nekünk szegény cibileknek, hogy igy háláljuk meg azt a védelmet, a mit nekünk súlyúkkal a békében is nyújtanak. Ma az általános védkötelezettség idején különben is megszűnt a régebben fennállott határvonal, csak a részbén van eltérés, hogy hivatásszerüleg űzi-e valaki a honvédelmét, avagy csak törvényes és hazafias kötelessége alapján. fir Saját gyártmányú GUMMI főraktár! bélelt börkeztyűk 2SS 2 korona 40 fillértől kötött keztyük 38 fillértől kaphatók Pl j-t ja. nf ítí IA^caI keztyü, fűző- és kötszergyárában Nyíregyházán, Diumoerg <JOZSGj kath. parochia épületében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK.