Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-23 / 85. szám

4 85-ik szám. JfílKinDÉK. 1913. október 23. Pogány Zsigmond árvaszéki elnök, Sipos Béla Szabolcsvármegye főjegyzője, Szalánczy Bertalan földbirtokos, Szalánczy Ferenc földbirtokos, Szilcz Ferenc földbirtokos Debreczen, Ujfalussy Lajos, Ujfalussy Miklós, Dr. Vajay Károly Szatmárnémeti polgármestere. A zsibongó tömeg most harsány éljenzésben tör ki. Az alispánnak szól ez a lelkes, me leg óváció. ki most már síri csöndben ismerteti a díszközgyűlés egyetlen tárgyát, miközben meleg szavakkal üdvözölte a beiktatásra megjelent vendégeket. Az alispán felhívására Sipos Béla főjegyző olvasta föl Sándor János belügyminiszter leiratát arról, hogy a király Ujfalussy Dezső dr. táblabírót nevezte ki a vármegye főispánjának. A közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette a leiratot, majd az alispán előterjesztésére Kállay András vezetésével küldöttséget menesztett a főispánért, aki lakosztályában várta a meghívást. A küldöttség tagjai voltak: Odescalchy Zuárd herceg, Liptay- Béla, Szalánczy Bertalan, Bleuer Lajos, Jarmy Miklós és Vass Mihály. Percekig tartó lelkes éljenzés fogadta terembeléptekor az uj főispánt, akit az alispán felkért, hogy tegye le a hivatalos esküt. Az eskütétel után Mikecz Dezső alispán a következő remek szavakkal üdvözölte a főispánt: Tekintetes Törvényhatósági Díszközgyűlés! Méltóságos Főispán Ur! Amidőn Méltóságod ajkairól a hivatalos, ünnepélyes eskü szavai elhangzottak, ez által birtokosává is lőn a főispáni joghatoságnak és törvényes elnökévé ezen törvényhatósági bizottságnak, mely a mai napon Méltóságodnak hivatalába való beiktatása végett ünnepi közgyűlését tartja. Ez ünnepélyes eskütétel után, amidőn Méltóságodnak az elnöki széket átadom: fogadja első sorban is tőlem, mint a törvényhatóság első választott tisztviselőjétől, őszinte, szívből fakadó szerencsekivánataimat. Az időpont, melyben Méltóságod közéletünk élére áll, sajnos, nagyon lehangoló, mondhatnám kétségbeejtő helyzetet tüntet fel. A súlyos gazdasági válság alatt nyögő nemzet belviszályok által marcangolva vergődik, mialatt ellenségeinknek megnövekedett száma már talán alattomban osztozkodik rajtunk, mint közeli prédán ! E nehéz helyzetből alig látják szemeink a kivezető utat, a borús láthatáron sehol egy biztató reménysugár! Aggódó szivvel várjuk azt a kinyilatkoztatást, mely a nemzet vezereit a békés megértés útjára vezesse. sága előtt, — annyi éven át ápolta, nevelte et a kis haszontalant. Ide jer Laczi, ide az apádhoz. Laczika félénken lép elő. Apja parolát ad neki s pajtáskodva csipkedi meg az arcát. fAz idegen asszony túlzó nyájassággal fordul Magdához : — Sohse lehet az ilyet meghálálni! Ferj és feleség összenéznek. László ur folytatja : — Bizony, nagy áldozat, ma chére és mi egy percre se vehetjük ezt tovább igénybe. Drága barátnőm, megszabadítjuk magát ettől a tehertől . . . ő még most se akarja hinni; — Elveszik tőlem ? Elviszik ? — Természetesen, édes izé . . . — Most mindjárt ? — Világért se . . . Majd ugy egy óra múlva. — Egy óra múlva? Laczikám, fiam . . . Kétségbeesetten tapadnak egymáshoz. László ur órájára pillant, aztán int a feleségének: „rendben van, hagyjad". Elfordul s kalapján dobolva, bámul ki az ablakon. Várnak mind a ketten. — De mamám, édes mamám, én nem ősmerem a bácsit . . . Sir Magda is: — Az apád, fiam, és nem én vagyok a mamád, hanem az ott ni . . . Csend. Zokogás. — Nos, drága barátnőm ? Mi is, tek. ünnepi közgyűlés, tegyünk félre minden személyi tekin'eteket, igyekezzünk egymást megértve, egymásnak eltérő nézeteit türelemmel nézve és tisztelve, nemzetünknek nyugtalan, háborgó vizeken hányódó sajkáját a biztos rév felé kormányozni. Vármegyénk élére egy uj kormányos került, ki férfikora javát a bírói pályán nehéz munkában, de szép sikerekkel jutalmazva töltötte el. Ő lesz hivatva közéletünk minden tényezőjét a hasznos, összhangzó munkára egyesíteni. Adja a magyarok istene, hogy igy legyen ; én szívből kívánom, hogy uj főispánunk működése e vármegyére és mapyar hazánkra üdvös, áldásos legyen. Hosszantartó éljenzés követte az alispán szavait, hogy annál nagyobb csönd fogadja a főispán következő beszédét : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Amikor ő császári és apostoli királyi Felségének a kegye, a m. kir. kormány bizalmából Szabolcsvármegye főispáni székének betöltése alkalmából felém fordult, megvallom, hogy kétség fogott el aziránt, ha vájjon a főispáni állásból folyó különféle irányú kötelességek lelkiismeretes teljesítése, nem ütköznek-é általam le nem küzdhető akadályokba. Jóllehet ugyanis eddigi hivatali körülményeimnek az alakulása megfosztott attól a mindig melegen óhajtott szerencsétől, hogy szűkebb hozzám körein belül szolgálhassam a közügyet, mégis mindig élénk figyelemmel kisértem az e vármegyében történteket, igy első sorban tisztában voltam azzal, hogy a politika szempontjából a tekintetes Törvényhatóság egy részével nem lehetek szerencsés egy álláspontot elfoglalhatni. E részben az lévén a kiindulási pontom, hogy férfi cimre igényt formáló egyén hasonló állás betöltésére csak meggyőződéssel vállalkozhatik, az én politikai álláspontomat már eleve megadja az a tény, hogy ma itt állok a tek. Törvényhatóság színe előtt, igy politikai álláspontom részletezését feleslegesnek is tartom. Hogy a már említett ismert ellentétek nem halottak rám elriasztólag, méltóztassanak ennek okát megtalálni abban, hogy bár nem vagyok híve az oknélküli küzdelmek felidézésének és erősen feltett szándékom, hogy ezt a magam részéről kerülni is fogom, viszont azonban nyilt sisakkal, egymás elv.inek tiszteletben tartása mellett, loyalis fegyverekkel megvívott férfias, a körülmények által szükségessé tett és igy elkerülhetetlen politikai vitákat a közre csak előnyösnek tartom. Két évtizedet meghaladó birói szolgálatom ideje alatt meggyőződtem azon elvem helyességéről, hogy legjobb mindig az egyenes ut. — Könyörgök, csak egy pár napig hagyják még nálam ... egy hétig! Édeskés felelet: — Nagyon lekötelez, de nézze, utunk oly sietős. Igazán sajnálom . . . — Legalább holnap reggelig ? László kelletlenül von vállat. * Éjfél is elmúlt már, a kis fiu végre sirva alszik el a Magda karjai közt. ő mellette virraszt és motyogva nézi az álmát hajnalig. Ólmos, szürke reggel, — a vendégek mozgolódnak, fönn vannak már és kíméletlenül siettetik az elutazást. — Csak egy percre még . . . fiam, édes fiam ! Nehéz perc, csúnya ez a bucsu. Laczika védekezik, kiált, a mamája után kapkod . . . Magda is végre behunyja a szemét. László ur unja már, tud ő kemény lenni s káromkodva kapja lebernyegébe a gyereket. Fel a kocsira... — Hajts már az ördögbe! Magda hallja mindezt. Támolyogva megy vissza a házba s leül az üres ablakmélyedésbe. A kocsi régesrég tovarobogott, de ő neki még mindig fülében cseng az a melegítő, édes szó: „mama" — amit ő nem fog hallani többet az életben sohasem. Vége. Újra leány lett. Egy elhagyott, törődött vén kisasszony. 0 A tek. Törvényhatósági Bizottság iránt érzett tisztelet és az önmagammal szemben tartozó kötelességből folyó nyíltsággal jelentem ezért ki, hogy ama meggyőződésem következtében, miképp a végcél mindannyiunknál közös, édes magyar hazánk felvirágoztatásának előmozdítása, e részben csak a követendő utak megválasztása kérdésében térhetünk el, igenis én, éppen az említett közös célra való figyelemmel, a magam és a velem egy véleményen levők által helyesnek tartott álláspont érvényesítésére erőmhöz képest törekedni fogok, miként evvel szemben, amikor számítok arra, hogy az én eljárásom is hasonló elbánásban részesülend, a mások ellenkező politikai meggyőződését mindenkor tiszteletben tartom. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a nyíltságom az ellentétes állásponton állókkal szemben is tanúsítandó egyenes viselkedésem azt legalább is eredményezni fogja, hogy az egymás iránt érzett kölcsönös megbecsülés a netán fölmerülhető ellentétetek közepette, sem azok elsimulta után változás alá esni nem fog, ami lehetővé teheti aztán azt, hogy más téren, a helyi közigazgatás terén, ahol szeretett vármegyénk érdekeit kellene szolgálni, mindnyájan egyek lehessünk. Hiszen tisztelt uraim, ezen a téren, a közigazgatási feladatok ellátásának körein belül olyan halmaza, olyan hosszú sora vár esetenként és visszatérő,eg elintézésre, hogy ezek maguk elegendő és méltó anyagot nyújtanak a legerősebb tettvágynak és a legnagyobb ambíciónak a kielégítésére is. Részletekbe bocsátkozni e helyütt sem szándékozom, mert nem célom a tek. Törvényhatóság türelmének kifárasztása, csupán azokat a vezéreszméket és irányelveket óhajtom főbb vonásokban megjelölni, amelyeket a téren kifejtendő működésem során kővetendőkül kívánok tekinteni. Szabolcsvármegye lakosságának túlnyomó része földmiveléssel foglalkozik. A földmivelés és ezzel kapcsolatosan az állattenyésztés, a kereskedelem és ipar érdekeinek támogatását és azok előmozdítását szolgáló közlekedésügyi, közgazdasági, vízszabályozási és minden a jo közgazgatás céljait felölelő ügy előrevitelére saját hatáskörömön belül nagy súlyt óhajtok helyezni, mert ezen az uton vélem előmozdíthatni a közvagyonosodás emelkedését. Bő tért nyújt a tevékenységre a népnevelési ügy fejlesztése is. — A közvagyonoso dás és a nép neveltségének az emelése ugyanis szerintem a két leghatalmasabb eszköz, amelyekkel szeretett vármegyénkben, annak főként egyes községeiben szinte ijesztő arányokat öltött kivándorlásnak a veszélye csökkenthető, de ezenfelül a közigazgatás közegeire hárul még az a feladat, hogy minél inkább beleilleszkedve a nép életébe, honfitársainkat szeretetteljes bánásmóddal, igy minden szükségtelen zaklatás távoltarlásával a hazával összekössék és a vármegyének megtartsák. Fokozni kívánom ezért a magam részéről is a felekkel való közvetlen érintkezést. Első kötelességemnek fogom ismerni, hogy az igazaikkal hozzám fordulni kívánóknak kivétel nélkül rendelkezésére álljak és örömömre fog szolgálni, ha a jogos igények kielégítését tehetségemhez képest előmozdítani, a netalán tapasztalandó sérelmeket megszüntetni alkalmom leend. Bis dat qui cito dat — mondja a közmondás. Törvényadta ellenőrzési és felügyeleti jogaim körein belül oda óhajtok hatni, hogy ez a közmondás helyi közigazgatásunkban minél inkább testet öltsön. Nyíregyháza városába érkeztem alkalmából a nagyságos polgármester ur szíves üdvözlő szavaira adott válaszomban kifejezést adtam volt már annak, miképp át vagyok hatva annak tudatától, hogy e varmegye székhelyének fejlesztése elsőrendű kérdés, ehelyütt is ie kívánom szegezni azt a komoly igéretemet, hogy e város érdekét melegen szivemen viselem s amennyiben gyenge erőm e részben szolgálatokat tehet, ezt készséggel bocsátom Nyíregyháza városának rendelkezésére. Az élet tanított meg arra a tapasztalatra, hogy a községi ügyek helyes, gyors, igazságos, méltányos és becsületes kezelése milyen fontos. Élénk figyelemmel kívánom ezért kísérni ezek mikénti vitelét. Különösen súlyt óhajtok helyezni főként a községek pénzkezelésének és azok mértékét illető