Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-28 / 104. szám

104-ik szám. 1913. december 28. 3. a számkivetésnek, lírikus kedély kell hozzá, hogy az ember el birja viselni. A huszadik század pozitiv korszaknak indult, acélsínekkel köti meg a puszták szabad homokját, vájjon szabad-e a költészetet úgy értékelnünk, mint eddig, kérdezik azok, akiknek sohasem volt közük a költészethez. Bizony nehéz a kérdésükre megfelelnünk annál inkább, mert a költészetet tulajdonképen nem is lehet értékelni, még ennél is nehezebb megérteni a költészet célját és eredményét annak, aki csak azt a munkát tanúlta meg becsülni, amelyik közvetlenül pénzt jelent a munka véghezvivőjének, s aki a költők „termékeny lustaság'-ának értékeléséig nem bír felemelkedni. Ez a rövidlátó embertípus különösen Magyarországon fejlődött ki tekintélyes mennyiségben. A. magyar ember nem olvas könyvet, legyen az prózában, vagy pláne versben megírva, s ha véletlenül valamelyik vigéc élelmessége révéo, könyvet vásárol, az bizonyára olvasatlanul fog heverni a könyvszekrényében időtlenidőkig. Ilyen körülmények között természetesen ólomlábakon jár a kultúra szelleme, röghöz kötődik a gondolkodás s eljöhet az idő, amikor a szomszédos hatalmas kulturájú népfajok tűrhetetlenül a nyakunkra nőnek, amikor kéáő lesz orvosolni a sekély szántásu évtizedek terméketlen munkáját. Ha majd a kőszén öntudatra ébred, jósolja Kiss József távolbalátó agyveleje, akkor talán másképen lesz. De vájjon eljön-e valamikor az az idő, s ha eljön nem fog-e ez az öntudatraébredés későn bekövetkezni, a tizenharmadik órában, amikor a vesztett reménységek utolsó szálai is összekuszálódtak már, s amikor ki lesz zárva annak a lehetősége, hogy a magyar kultúra felvegye a harcot. Ki tudja? Karácsonyi ünnepély. Karácsony első napiának délutánján a városháza nagy terme az igazi szeretet ünnepének volt színhelye. A Szabolcsvármegyei pártfogó egyesület áldozatkészségéből mintegy kétszáz — túlnyomó részben apátlan-anyátlan árva részesült a legkedvesebb s a gyermeksziveket leginkább megtöltő örömökben. Mintegy 200 apróság, — leányok és fiuk egyaránt — nézett ragyogó szemekkel a szépen földiszitett karácsonyfára s várta türelmesen, hogy milyen meglepetést, milyen ajándékot rejteget számukra a Jézuska. Az ünnepélyre az érdekelteken kivül elég szép számú, de nem teljesen elegendő számú közönség gyűlt egybe. Bár maga az a körülmény, hogy az ünnepély éppen karacsony első napjára esett s igy sokan joggal emelhették azt a kifogást, hogy a karácsony első napja egyedül a családé, — mégis azt reméltük, hogy többen lesznek, akik családi körükből egy órára időt szakítva maguknak részt kívánnak azért a mások örömeiben is. Az ünnepély egyike volt a legszebbeknek, a leglélekemelőbbeknek s a legsikerültebbeknek. Kovács István a pártfogó egyesület elnöke mélv hatást keltő beszédben fejtegette az ünnepély szükségét és jelentőséget, s vázolta azt a kötelességet, mely a jótékonyság terén a társadalömra hárul. Az elnöki megnyitó után, melyet gyakorta szakított meg a közönség élénk tetszésnyilvánítása, Paulilc János ág. hitv. evang. igazgató lelkész tartotta meg s mondotta el a következő ünnepi beszédet: Igen tisztelt közönség! Kedves gyermekek! A Szabolcsvármegyei Pártfogó-Egyesület megbízásából állok itten, hogy ezt a karácsonyfa ünnepélyt néhány szóval bevezessem s buzgó imával megszenteljem. A megnevezett egyesület választmánya e hó 15 én tartott ülésén elhatározta, hogy ezen az emlékezetes ünnepen, a melyen szerte e világon ajándékokkal szoktak egymásnak kedveskedni az egymást szerető szívek, maga is állit karácsonyfát részint pártfogoltjai, részint más szegénysorsu gyermekek reszere, a kiket a tanitó urak neki segélyezésre kijelölnek. Úgy hiszem, igen tisztelt közönség, hogy mindenki átérzi azt, hogy az a szándék s az az érzés, mely a Párfogó Egyesületet ezen ünnepély rendezésében vezette, tiszteletreméltó s mindnyájunk támogatására a legnagyobb mértékben érdemes. Mert hiszen van-e a világon szentebb érzés, mint a szeretet; s lehet-e szebb es magasztosabb valami, mint épen ennek a megnyilatkozása ! ? Azért jöt'em ide papi ruhában, mert úgy éreztem, hogy itten tulajdonképen istentisztelet fog lefolyni, mivel — felfogásom szerint — a szeretet gyakorlása az igazi, Istennek tetsző istentiszteletet. Ez a gyertyácskákkal és apró csecsebecsékkel feldíszített karácsonyfa : oltár, melyről a legillatosabb áldozati füst száll az ég felé, s mely azt a felemelő igazságot hirdeti, hogy vannak még e világon — hála Istennek ! — vannak még szivek, a melyek a mai nap nagy szülöttének : a Jézus Krisztusnak szeretetparancsát megértik s ebből kifolyólag az élet mostoha gyermekeihez kegyesen lehajolnak s nekik örömöt igyekeznek szerezni. Én ebből a mai összejövetelünkből még egy másik igazságot is szeretnék leszögezni s a különféle nézetek és vallási felfogások által széttagolt társadalomnak oda kiáltani; és pedig azt az igazságot, hogy íme van egy hely, van egy oltár e világon, a mely előtt mindnyájan találkozhatunk, s a melyen hitelveink sérelme és feladása nélkül mindnyájan áldozhatunk s ez: a szeretetnek az oltára, a melyen minél többször és minél bensőségteljesebben áldoz valaki, annál közelebb járul az Istenhez, aki mindnyájunknak, kicsinyeknek és nagyoknak, egyformán szerető Atyánk s a kinek mi mindnyájan, kicsinyek és nagyok, egyformán gyermekei vagyunk. Nagyon helyesen fogja fel a hivatását a Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület s lelkes vezetőséget azért a legnagyobb elismerés illeti meg, hogy a maga kebelében a jószívű embereket felekezeti és rangbéli külömbség nélkül tömöríteni igyekszik s a tagjai szivében égő szeretet meleg sugarait aztán az arra szorulókra egyforma készséggel sugároztatja. Az lesz az igazán boldog idő, s az lesz az igazi tanújele az emberiség magasabb műveltségének, amikor az ilyen törekvéseket mindenki megérti s a segédmunkásoknak egész serege sorakozik majd ama zászló alá, melyen a könyörület, a mentő, ovó s felsegítő szeretet gyakorlása van célul kiirva. Tudom én, igen tisztelt közönség, hogy ettől az időtől még távol állunk, a társadalom mélyebbérzésü tagjainak azonban ezen idő előkészítésében nem szabad elfáradniok s részint buzdítás, részint felvilágosítás, de különösen a magok nemes példaadása által útját kell egyengetniük ennek az óhajtott szebb kornak. Az ember akkor igazán ember, Isten gyermeke, ha minél nagyobb részt kér az emberiség javát célzó munkából, amely munkának egyik gyönyörű alkatrésze az a mentő akció is, melyet a Pártfogó Egyesület folytat, t. i. az elhanyagolt gyermekek felkarolása, a züllésnek indult ifjúság megmentése s a társadalom hasznos tagjaivá való felnevelése. Erre a munkára napjainkban igen nagy szükség van, mert hiszen nagyon sok a nyomorúság, a segítség után kiáltó szükség az élet mélyein, — s nekünk ezt a segély kiáltást meg kell hallanunk! Mert ha már ez a főid ugy van berendezve, hogy raj a bün és nyomorúság létezzék, felfogásom szerint azonban nem szabad léteznie rajta olyan tévelygésnek, olyan nyomorúságnak, amelyet jó útra terelni és megenyhíteni meg ne próbálna az emberi könyörület. És minél többen és minél lelkesebben próbálkozunk meg ezzel, annál jobban is fog az sikerülni. Én áldást«mondok mindazokra, akik ennek a szent törekvésnek segítségére sietnek. Áldást mondok a Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesületre, amely e téren jó példával előljár s rövid fennállása óta is már sokat tett a lelkek megmentésére s a szegények felsegélésére. S áldást mondok azokra a jószívű emberekre is, akik ezt az órát a szegény gyermekek örömünnepévé avatni igyekeztek s szeretetnyilvánításuk által mintegy hódolatukat mutatták be annak, ki a szeretetnek legtündöklőbb példányképe s legnagyobb apostola volt e földön valaha, t. i. a Jézus Krisztusnak. Erre a szent, magasztos alakra irányítom a ti figyelmeteket, kedves gyermekek, akik most a karácsonyfa körül összegyülekeztetek, hogy róla egy és más apróságban részesüljetek. Ne feledjétek el soha azt, hogy azt az ápolást, amelyben részesültök, s azokat az ajándékokat, amelyeket most kézhez kaptok, tulajdonképen a szegények barátjának, a Jézus Krisztusnak köszönhetitek első sorban, mivel ő fejlesztette s tartja ébren azt az érzelmet, melz az embereket könyörületre indítja. Áldva áldjátok ezért az ő szent nevét s igyekezzetek méltó követői lenni szent parancsolatainak; s igyekezzetek hálások lenni az ő eszközei iránt is, t. i. a ti pártfogóitok iránt. És ha a jó isten felnőni enged majd titeket és közületek egyik, vagy másik talán jobb sorsba jut, ne mulassza el aztán háláját leróni jótevői iránt az által is, hogy 6 is örömmel siet segítségére a nyomorultnak és elhagyatottnak. * * * Most pedig, igen tisztelt közönség, szenteljük meg ezt az órát lelkünknek Istenhez való felemelésével s alázatos szívvel igy imádkozzunk: Jóságos Isten, mennyei Atyánk ! Leborulunk Teelőtted s hálával magasztaljuk jóságodat, hogy hozzánk, földi gyermekeidhez lehajolsz s hol egyik, hol másik alakban harmatoztatod reánk áldásaidat. A mai nap is a te végtelen kegyelmednek s ez a kicsi karácsonyfa is a te soha el nem lankadó könyörületednek a tanújele. Nincs senki e világon olyan, akit te elhagynál, ha csak híven ragaszkodik hozzád; s nincsen olyan jótét, bánat, amelybe te bele nem vílágílanál, ha csak valaki szándékosan el nem zárkózik szereteted fénysugarai elől. Mi érezzük ezt legjobban, apró teremtményeid, akik elhagyatva álltunk a világon és akiknek te imé pártunkat fogtad s idegen emberekben nekünk pártfogókat, szülőket, őrangyalokat szereztél, hogy ez által is megdicsőüljön a te atyai gondviselesed. óh atyánk, vedd ezért háláját kicsiny gyermekeidnek! S szálljon áldásod mindazokra, a kik minket felkaroltak s lelki és testi javunkat munkálják! Áraszd lelkedet az egész világra, hogy annak ihletésére minél több lélekben gyuladjon ki a szeretetnek szent tüze és melegét árassza szegényre s gazdagra ! ZOLIK GUMMI főraktár Saját gyártmányú bélelt bőrkeztyűk ESS 2 korona 40 fillértől Mötöft keztyűk 38 fillértől kaphatók Rl* S ÍÁ^efól keztyil, fűző- és kötszergyárában Nyíregyházán, Dtumg^rg kath. parochia épületében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK. •HBHHBHil