Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-28 / 104. szám

S 104-ik szára. JN3$B812É& 1913. december 28 szinü, könnyen mosható zubbonyt és kötényt tartoznak viselni. A vágásoknál közreműködő metszők e helyett ugyanilyen szinü és könnyen mosható hosszú kabátot viselhetnek. 2. A hus hordása (fogasra való felfüg­gesztése, kocsira rakása lerakása stb.) közben az ezzel foglalatoskodó egyének ruházatuk azon részeit, valamint azokat a testrészeiket, melyek a hússal érintkezésbe juthatnak, világos szinü e könnyen mosható tiszta lepellel tartoznak befedni. 3. A levágott állatok húsát csakis tiszta járművön szabad szállítani. A jármüvet lehe­tőleg horganybádoggal kell bélelni. Horgany­bádoggal nem bélelt jármüvek belsejét a hus felrakása előtt világos szinü s könnyen mosható tiszta lepellel kell borítani, hogy á jármű olda­lain és alján lévő hézagokon át a hnst por és piszok ne érhesse. A járműre rakott hust le Kell takarni, ugy hogy az sem a jármű oldalain, sem a végén a takaró alól ki ne érjen. Ezenkívül, hogy az idő viszontagsagai ellen kellőképen legyen meg­védve, a letakart hust vízhatlan ponyvával is be kell fedni. A bőrben hagyott leölt állatokat (borjukat, bárányokat) a többi hústól gondosan elkülönítve kell szállítani és ha másként nem lehetséges, az ilyen állatokat a letakart húsra, de a víz­hatlan ponyva alá kell helyezni. A hus elhelyezésére, kosarak, ponyvák, takarók, vagy gyékények mindig tisztán tar­tandók. Olyan kocsik használata, melyekből a tartalom kihulhat vagy kifolyhat, tilos. Ugv­szintén olyan anyagokat, melyek a hust be­piszkítják, bűzössé, vagy egyébként undorítóvá, avagy a közegészségre ártalmassá tehetik, a hússal együtt ugyanazon kocsin, edényben, tartályban, vagy kosárban szállítani tilos. á. A vágóhelyiségben a megtisztogatott vágóeszközökön kivül más tárgyakat, különösen beszenyezett ruhadarabokat tartani tilos. 5. A nagyobb forgalmú vágóhidakon gondos­kodni kell arról hogy a vágással foglalkozó egyé­neknek a vágás tartama alatt nem használt ruhái elhelyezésére elegendő számú szekrény álljon ren­delkezésére. A vágás alatt használt ruhát vágás után a vágókidról el kell vinni s minden alka­lommal csakis kimosva szabad oda visszahozni. 6. A vágóhidak, mészárszékek, hentes­üzletek és a hus feldolgozó helyiségek falait vérszinüre, vörösbarnára s általában sötét szí­nűre festeni tilos. 7. A kimért hust csakis tiszta, használatlan papirosba szabad csomagolni. 8. A földolgozásra vagy eladásra szánt hus elhelyezésére szolgáló jégszekrényekben a húson kivül más élelmi czikeket vagy tárgyakat tar­tani tilos. Az ezen rendeletben foglalt rendőri tilalmak vagy rendelkezések megszegése az 54300/1908 számú husvizsgálati rendeletben foglalt egyéb rendőri tilalmak és rendelkezések áthágása az ugyanazon rendelet 119-ában megállapított következményeket vonja maga után. Felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen rendeletemet közhirré tevén, utasítása a terü­letén lévő állategészségügyi hatóságokat, hogy az abban, valamint a többszőr idézett 64300/1908 sz. husaizsgálati rendelet idevonat­vonatkozó 6, 7, £93 és 109 §§-aiban foglalt rendelkezések pontos magatartását rendszeresen ellenőrizzék, a rendőri tilalmak, vagy rendel­kezések ellen vélőkkel szemben a kihágási bün­tető eljárást mindannyiszor tegyék folyamatba. Levelek Kiirthy Ferihez. XIII. Minden ugy alakul, lassan-lassan, Kenyeres is alakulásához az eszközöket, lehetőségeket, a környezetből veszi. Akár a Tisza kanyargása, akár a tiszamenti magyar kanyargása. És több ilyesféle. Gondolj csak vissza, Kenyeres a schőn­brunni csodaszép kertre Bécsben. Ott a Gloriette körül, azon a magaslaton levő tó, körülte a téres parkmező, pompás lejtéssel le . . . le . . . a királyi kastély előtti nagy-nagy kiterített sző­nyeg szemkápráztató szín- és lalakvonzó szép­ségére . . . Micsoda hancurozást láttunk volna ezen, ha Angliában van! . . . Azon a lejtős ingerlő gyepen, micsoda hempergés, csúszká­lás!.. . A felséges lombfák, bokrok közt, micsoda bujósdi, kergetősdi! ... De hajh ! . . a paradicsomai nem őrizte a lángpallosu angyal szigorúbban, mint ott a kiszabott utakról való, habárcsak tévesztett lépést 1 ... A Práter óriási területe már szabadabb mozgást enged, de éppen azért ez már nem oly hívogató, űditő mozgásra való. Ez inkább levegőt ad. Émlészel rá, hogy Berlinben is, a Reichshaus előtti aszfaltozott nagy szobros téren, labdáztak a gyermekek, holott a Thiergarten óriási kertje, hívogató szépségével, ott volt köröskörül; — de ez is látnivaló, belélekzésre való. A párisi is, ha ki­mozogni akarja magát kedvére, kénytelen Párison kivül, a bulonyi erdő szabad világába menni. Gyönyörű közterei, közkertei, legfeljebb egy ülő­padot adnak, vagy durvánkavicsozott utat, akár a Mária-Terézia-tér Bécsben, a mely tér külön­ben, a befogó hatalmas két múzeum-épülettel, remek parkozázával, a legszebb terek egyike. Sok ilyen szép parkra emlékezhetünk, a melyek a fáradt utasnak, pihenés utáni vágyait csak fájdalmasabbá tették, eshetőleg egy padot adván — pénzért! . . . Ilyen emlékezések értékelhetik még inkább az angol szabad mozgást. Bezzeg, lehetett ott tetszés szerint jönni-menni, ülni, heverni, rugni-vágni, mikor hogy esett jól. És ha elfáradt a jövő-menő, egy bokor tövében kialhatta magát kedvére, édes nyugalmára, — minthogy láttunk is ilyen boldogan nyugovó­kat, uras — vagy szegényes öltözetben. Ez a testi szabad mozgás lehetősége, Kenye­res ! Ez fejleszti ellenállóbbá,.munkabíróbbá a csontokat, idegeket s az ilyen csontok és idegek nem tűrik a zárt teret és levegőt. Nem ahogy kívánnák, de nem is tűrik ! Aztán a tenger, a maga hívogató végtelenségével, mindent igérő fenségével, férfias küzdelemre hívó ezer veszé­lyével, izgató változatosságával, — ez a tenger is szabad mozgásra, vállalkozásra hiv. Igy nő bele az angol gyermek a mozgás szabadságába nem is emlitve az átöröklés nagy élettörvényét. Ezért nem keresik ezek és nem is becsülik, azt az általunk annyira becsült biztos megélhe­tést, melyet a taposómalom-szerü hivatalszobák adnak. Az angol társadalom berendezkedése, a lehető legkevesebb lekötöttséget tűri meg. Neki a szabad mozgás lévén éltető eleme, iszonyat­tal fordul el az u. n. bürokratikus lekötöttség­től s olyan munkakört becsül, mely a munka­erőt nem gúzsba kötné, hanem szárnyat növel a képességnek és készségnek. Kereskedés, ipar, — ez az angol élet. Ez nem leköti, de feloldja az életöket. Menni, terjeszkedni, messzebb-mesz­szebb, a világ végére, nem bújni be egy zárt lyukba s ott megsavanyodva, savanyunak látni, érezni mindent, a tündöklő napot is, melynek éltető fényétől pedig önmaga zárja el köszvé­nyes izmait! Egészen természetes aztán. Kenyeres, hogy ez a szabad mozgást szerető, becsülő nép, min­den intézményét ugy állítja be, hogy az ő sza­bad mozgásában, alkalmas eszközei legyenek. Közlekedési eszközei: kocsiutak vasutak, hajók, távírók, távbeszélők, levegőjárók s a mik még jönni fognak, mind befogja mozgása eszközeül. S a minél már jobb van, azt löki félre. Hogy félrelökte a villamosokat s jött helyettök az emeletes motorkocsi, mert ez arra megy, a merre akar, mig a sinpár korlátot von a sza­bad mozgásnak. Hát ugye, ha visszagondolunk a londoni kocsikázásokra, az autóbus emeletéről szem­lélve azt a kifejezhetetlen tömeg mozgást, főként, mikor a francia elnök tiszteletére igazán álom­szerű zászlólobogás volt a kitűzött utcák leve­gője és e számlálhatlan jármüveknek s ember áradatnak tömkelegében minden simán, fenn­akadás nélkül hullámzott tova: — én most is látom lelkemben s kimondhatatlanul gyönyör­ködöm benne! Akárha láthatóvá válnék előt­tünk, a nyári mezőnek egy négyszögölnyi terén, a különféle növények életfentartására szolgáló atomok örvényelése, főidben, levegőben, gyö­kérzetben, levelekben, virágokban stb. Minő lát­vány volna ez, kenyeres! Hát ilyen a londoni utca, durvanagy méreteiben, —akár a te tüdőd­ben, vagy véredben a különböző vegyelmek kerengése. Szabad mozgás itt is, ott is: — ez az egészség, az erő, a nyugalmas alkotás. És hogy ne álljon keresztbe semmi: ami nem fér a föld felett, elfér a föld alatt. A háromemele­tes paloták kéményével egy szintájon robog­tunk. Aztán a pompás, kényelmes, harmadosz­tályú vasúti kocsik. S hogy az átlag 80 kilo­méteres haladás annál biztosabb és nyugodtabb legyen, vetted észre Kenyeres, hogy a mezei szekérutak átvezetésenél mindenütt áthidalás van alkalmazva. Szóval: — mehet, mozoghat, aki akar, kissé szabadabban, mint a — rétköii utakon, ugye? . . . Hát azt megfigyelted-e, Kenyeres, hogy ru­házkodásuk, lakásuk, a gyerekkortól fel minden vonalon, szintén a szabad mozgást szolgálja ! Hej, kutya nagy nyűg lehet ám a ruházkodás is, a lakás is, a szabad mozgás útjában! Nem • csak a roszszabásu ruha, de a cifra mutatós rongy is, amilyent láthatsz akár Dombrádon is! Vagy egy rossz lakás, amelyik lehet ugyan százszobás palota, de mindenütt beleütközik az ember valamibe és inkább kikívánkozik az ember belőle! Az angol virággal születik és virággal él. S hogy igy élhet, azt hiszem, egyik főoka, hogy nincs nálok divatban az az utálatos és gyűlöletes házbér-rendszer . . . Ugyan, hogy nem lázad fel az emberi jobb érzés, arra a rettenetes gondolatra, hogy az élőlények között egyedül az emberek között vannak, nem hazát­lan, de házatlan bitangok ! Ezt a bitang szót, a legkeservesebb értelmében véve. Mikor nincs egy talpalatnyi hely e kerek földön, amelyre rá lépve, azt monhatná: itthol vagyok! Tudom én azt Kenyeres, hogy vannak veszett termé­szetek, amelyeknek, ha rendelkezésére bocsáta­nák ma a budai üres királyi palotát, hát hol­nap már áruba bocsátaná. De nem ilyenekről van szó . . . Micsoda munkás-lakásokat lát­tunk, ugy-e te Kenyeres! Az utcák végtelen tömege, sora Londonban, Edinburgban, még a legkisebb Aberdeenben talán legszebbek voltak. Mind virágos kert közepén, a ház is körül­belül csupa virág, ragyogó tisztaság, üdeség, élet. Nem bért fizet, a mit az általános kapzsi haszonlesés folyvást emelhet, hanem egy állandó tőrlesztéses kölcsönből tulajdona s ha bármi ok miatt kimegy belőle, utóda ugyanazon jogon veszi át. Ilyen házban lehet, szabadon, jó kedv­vel élni, mozogni, munkálkodni, szabad gyer­mekeket nevelni ! Mert minden az emberért van, Kenyeres! . . . Ezt látta a te öreg cimborád. Kiss József. Irta: Yertse K. Andor. Hetven év még a lírikusnak is nyo­masztó teher, hát még annak, akit jó­formán egész életén keresztül csak sár és kő ért, s akit még ünnepeltetésében is megkeserít a Wahrmann-díj kudarca. Nem hiszem, hogy akadt volna sok olyan ember, aki nem Kiss Józsefnek szánta ezt a kicsi díjat, amelyik azonban gazdag­ságot és fényt jelent egy magyar költő életében. Mert nem valószínű, hogy akadt volna magyar költő, vagy író, aki egy summában tízezer koronát kapott vala­mely munkájáért, épen ezért szomorít el a Kiss József esete S a legemberibb és legundoritóbb, hogy a bíráló-bizottságnak épen azon tagjai vetettek rá követ, akik egy hitet vallanak vele, sőt indokolásuk­ban nem átallották ezt, mint határozatuk impulzív okát megjelölni. A közönség felületes nagyobbik része tehát azért nem szereti Kiss Józsefet, mert zsidó, a zsidók pedig azért nem mernek melléállni, mert nem keresztény. Legkeserűbb fajtája ez DIDICPU obmonofii Varoshaz-pa Ota * w Az összes raktaron levd arany, ezusi, ekszer es chma­Um ÜUN ÜKÜZGIÜSZ lypfl LnovcDii Aonuirn . ezüst tárgyakból 20°/ o HRENGEDMENY. Tőrt arany és ezüs t 1 Uün ü ü*- ANGOL RENDSZERŰ ÁRUHITEL! becserélés - Alakítások gyorsan és jutányosán^!

Next

/
Thumbnails
Contents