Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-28 / 104. szám

Nyíregyháza, 1913. december 18. Csütörtök XXXIV. évfolyam. 101. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szertesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcióbb l»irdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to Tábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám & ml mérlegünk. Helyes szokás, hogy az év végén minden jóravaló gazda számbaveszi javait és terheit, megállapitja anyagi helyzetét s biztos alapot igyekszik keresni további munkája sikerének, melytől nemcsak a maga, hanem családja jóléte és boldogsága is függ. E számbavétel azonban csak akkor helyes, ha az igazság mérlegén áll, ha mindent észrevesz és semmit se mellőz, szóval ha nem ringatja magát sem az önámitásnak, sem a mások megtévesztésének illúzióiban. A jó gazda eljárásához hasonló módon akarunk mi is rövid visszapillantást vetni nem csupán az anyagi, hanem elsősorban az erkölcsi javak szempontjából az elmúlt esztendőre, melynek végét talán mindnyájan igazán nehezen várjuk. Elég okunk van rá, különösen mikor közgazdasági viszonyaink képét állítjuk magunk elé. Természeti csapások, szerencsétlen konjunktúrák a nép ezreit és ezreit sodorták nemcsak pillanatnyi zavarba, hanem egyenesen a tönkremenés örvényébe, úgy, hogy akár koldusbotot, akár vándorbotot látunk jobb sorsra érdemes véreink kezében, összefacsarja szivünket a veszteség tudata s a tehe tetlenség érzete. Jaj nekünk, ha a könnyeket meg nem látjuk, s ha nem sietünk a segítséggel ott, ahol igazán szükség van rá! A pusztuló existentiák természetesen a nemzeti vagyon csökkenését vonják maguk után. Hogy ez mit jelent nagyban, annak szemléltetésére kicsiben elegendő arra mutatnunk, hogy minden fölösleges kidobott fdlér nemcsak a magunk kára, hanem a nemzeté is. Ha tehát valaha, most van ideje a gondos számitásnak s a legmesszebbmenő takarékosságnak', mert hiszen a bajnak az a természete, hogy csapatostul jön s egyre növekszik Az meg a biztató jelek mellett se bizonyos, hogy a jövő év jobb lesz, mint a mostani volt. Hogy e nehéz viszonyok társadalmi életünkre is befolyással voltak, kétségtelen jelekkel mutathatunk rá. Az egyéneken uralkodó nyomott hangulat a társadalmi élet minden nyilvánulásában éreztette a maga hatását. Aggoda* lom, bizalmatlanság, türelmetlenség hangjai és jelszavai voltak észlelhetők ott, ahol más viszonyok között a remény, bizodalom és béke áldásait láttuk. Mindez azonban nem volna kétségbeejtő, ha muló jelenség lenne; ám a gyanusitásnak, elfogultságnak.gyúlöletnekaz osztály érdek szolgálatában magasra

förő hullámai meggyőződéssé érlelik bennünk azt a föltevést, hogy e sajnos tünetek oka az emberi sziv legsötétebb rekeszében gyökerezik, s igy vajmi kevés reményünk lehet arra, hogy tőle az agyarkodó indulatoktól és szenvedélyektől mentes, tárgyilagos igazságon nyugvó elvet és eljárást várhassunk A két baj közül a szegénység a kisebb, mert könnyebben kiheverhető; az osztályérdek azonban vak eszközöket táplál és nevel, s a lélek rabságával helyre hozhaiatlan károkat okoz Támadásuk egyetlen mentsége a jóhiszeműség lehetne, amely minden viszonyok között tiszteletreméltó; a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy erre éppen vakságuk következtében képtelenek s igy lépten-nyomon összeütközésbe kerülnek a tiszta és nemes törekvésben megnyilvánuló igazsággal. Különben is régen megállapította a józan magyar életbölcselet, hogy „aki haragszik, nincs igaza annak." Mindezek a kérdések a nyilvánosság elé tartozván, alkalomadtán természetszerű tárgyai voltak lapunkban is a fejtegetésnek. Programmunk szerint célunk a humanizmus ébreszgetése, a íelvilágosultság terjesztése s ezek utján a haladás közérdekű ügyének előbbrevitele volt. Eszközül hírszolgálatunk és cikkeink minden mérlegelést bátran kiálló igazságát használtuk. E tekintetben a legcsábítóbb szenzáció se téritett bennünket mellékutakra; de nincs is okunk a pirulásra, mikor a közvélemény Ítélőszéke elé kell állanunk. Hogy e célunkkal minden más forrásból táplálkozó törekvésnek útjában állottunk, nem tehetünk róla, sőt büszkék vagyunk rá, nincs is semmi okunk arra, hogy utunk eddigi irányától eltérjünk. Azok, akik nyitott szemmel nézik s megértő lélekkel kisérik munkásságunkat, nem fogják, mert nem akarják félreismerni e munka jelentőségét sem abban, amit kerültünk, sem abban, amit cselekedtünk. Kerültük a szándékos egyoldalúságot, mert megtéveszti az olvasót; kerültük az ízléstelenséget, mert nem veszi be a természetünk; kerültük a gyanúsítást, mert nem méltó az emberhez; kerültük a gyűlölködést, mert mindig rombol ahelyett, hogy építene. Szolgáltuk a humanizmust, mert nemcsak hirdettük az emberszeretetet, hanem példát is adtunk rá nagy türelmünkkel; nemcsak rámutattunk a sebekre, hanem gyógyítani is igyekeztünk azokat; szolgáltuk a felvilágosodást lelkes munkatársaink kizárólag eredeti cikkeinek hosszú sorozatával, erőnk teljes latbavetésével s munkánk sikerének biztató reményével; szolgáltuk a haladás ügyét úgy, hogy meg legyenek velünk elégedve mindazok, akik közműveltségi, közgazdasági és társadalmi tekintetben nemesebb, méltányosabb és boldogabb jövő megteremtésén fáradoznak. Ha e mérlegen a remény és siker, a kötelesség és a munka ma még nincs tökéletes egyensúlyban, az nem a mi buzgalmunkon és odaadásunkon múlik. Megnyugtat azonban annak tudata, hogy minden igaz törekvésünkben bizton számithatunk társadalmunk javarészének megértő támogatására. Ez a mi egyetlen, de mindennél többre becsült erőforrásunk. A. A vágóhidak és mészárszékek tisztántartása* A főldmivelésügyi miniszter a vágóhidak és mészárszékek tisztántartása, illetőleg a hússal való elbánás körül követendő eljárás tárgyában a vármegye alispánjához a következő rendeletet intézte: A köztisztaság fentartása és a kolera ellen való védekezés céljából foganatosított intézkedések ellenőrzése végett kiküldött szakközegemnek a magyar királyi belügyminiszter úrhoz érkezett jelentései szerint a hússal való elbánás körül országszerte a közegészsági és köztisztasági követelményeknek meg nem felelő állapotok találtattak. A vágóhidak ugyanis sok helyütt tisztátalanok, bűzösek, még az ujabbak is. Ebben nagy része van annak, hogy a mészárosok és a metszők a vágáshoz használt sokszor kellően nem tisztított ruháikat a vágó helyiségekben hagyják. Sok helyütt a béltisztitóknak is megengedik, hogy a vágóhelyiségben végezzék piszokkal és bűzzel kapcsolatos munkájukat amikor a bőréből kifejtett s feldolgozott hus még ott lóg a többnyire tisztátalan fogasokon. A hus meglörlésére sok esetben szennyes törlőt, elszállítására pedig gyakran olyan szekereket, vagy targoncákat használnak, amelyeken a hus még inkább szennyeződik. Számos mészárszék mosható falakkal van ugyan ellátva, de hogy a vér és a piszok fel ne tűnjék, a falak egyes helyeken vérszínű olajfestékei vannak mázolva. A jégszekrények belsejében conserválás, vagy hűtés céljából a kimerésre való hússal együtt tartják a háztartáshoz szükséges tejet, zöldséget, dinnyét és ételmaradékot. A kimért hust pedig gyakran, használt újság vagy poros papírba göngyölik. Minthogy ezen állapotok megszüntetése közegészségügyi és köztisztasági szempontokból szükségesnek mutatkozik, enn lfogva a husvizsgálat tárgyában kiadott 54300—1908. számú rendelet idevonatkozó 6, 8, 93. illetve 109. §-át a m, m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg a következő rendelkezésekkel egészítem ki: 1. Mészárosok, hentesek és általában az állatok vágásánál, a hus feldolgozásánál és kimérésénél foglalatoskodó egyének a vágás, illetve feldolgozás és kimérés alkalmával világos Névienvek egy óra alatt készülnek p^tai megrendelések LAPUNK NYOMDAJABAN. aznap küldetnek.