Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-18 / 101. szám

Nyíregyháza, 1913. december 18. Csütörtök XXXIV. évfolyam. 101. szám. A Szaboicsvármegyei Községi jegyzők ós a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Teleíon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to vábhi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám ü nő joga. Az alkalom teszi kötelességünkké, hogy egy-két vonatkozásában a feminizmus kérdésével foglalkozzunk. Cholnoky Jenő egyetemi tanárnak rendkívül szellemes előadása ugyanis erre hivta föl helyi társadalmunk figyelmét, s ma is annyira foglalkoztatja a közvéleményt, hogy akár egyetértünk vele, akár ellene foglalunk állást, közömbösen nem haladhatunk el mellette. Kiinduló pontul bátran elfogadhatjuk azt a tételt, hogy a nő helyét a társadalomban, akár a férfiét, a mindenek fölött uralkodó természeti törvények jelölik ki. A testi szervezet, lelki diszpozíció s az ezekből fakadó élethivatás mindenesetre a munkamegosztás elvének érvényesülését követeli meg, s ez alapon különböző jellegű tényezők esnek az egyenlőség mérlegének két serpenyőjébe. Hogy többet ne említsünk, erő, kenyérkereset, védelem az egyik részen, í gyöngédség, rend, ápolás és nevelés a másik oldalon: ugyan kinek jutna eszébe ezek \ bármelyikének kiemelésével megbillenteni az évezredek óta helyesnek bizonyult egyensúlyt? Föltesszük ugyanis, hogy legalább egyelőre nem kívánatos a családon alapuló társadalmi szervezet teljes felbomlása s oly intézmények létesítése, melyek az eddig megbízhatónak ismert fundamentum mellőzésével akarnák boldogítani az emberiséget. Ha ekként a családot állítjuk oda, mint legtermészetesebb, tehát legbiztosabb lehetőségét az emberi hivatás szép betöltésének : minden erőnkkel meg kell azt védelmeznünk, bárhonnan jöjjön ellene a támadás. Ami ezt elősegíti, jó ; ami gátolja, rossz. Jó tehát a békés otthon, biztos existentia, tiszta erkölcs, családi pótlék ; rossz a kávéház, drága megélhetés, coelibátus, adó stb. Más kérdés azonban, hogy társadalmi berendezkedésünk lehetővé teszi-e mindenki számára, hogy a család körében hódoljon amaz örök törvény kényszeritő parancsának? Akar-e, sőt tud-e minden férfi kenyérkeresője lenni nemcsak magának, hanem családjának is ? S tud-e, sőt akar-e minden nő igénytelen lenni nemcsak családját illetőleg, hanem a saját személyére nézve is ? Hány házasság épül fel az anyagi érdek merev számításán! S hány nem épül föl egyáltalában csupán azért, mert nemcsak aprítani való nincs, de a tej is hiányzik! A két fél közül mindenesetre a férfi helyzete könnyebb ; részben azért, mert legalább ma még ő kezdeményez, ő választ, (ami ugyan nem egészen bizonyos), részben pedig azért, mert mindenfelé nyitva áll előtte az út a megélhetésre és érvényesülésre; a nő helyzetét végtelenül megnehezíti az, hogy vagy bármily áron férjhez kell mennie, vagy pedig, s vajmi sok esetben, a kegyelemkenyér száraz falatján kell sinlődnie. Csoda-e mármost, hogy kötött, sőt részben megalázó helyzetéből mindenkép szabadulni akar különösen az a nő, akinek nem tudom' hány grammnyi agyvelő-minoritása mellett is van annyi logikája, hogy örökös kiskorúságát ne tartsa kitüntetésnek s hogy maga is cselekvő részt kivánjon venni sorsának eldöntésében?! S ha bármely ok következtében nincs reménye arra, hogy értékének ellenszolgáltatásául a hozzájárulásával alapított családban nyerjen eltartást, szemére vethető-e, hogy egyre hangosabban követeli azt a jogot, amelyet a férfi a maga brutális erejével ősidőktől fogva a saját részére foglalt le? A születés kényszerűségéért legalább a megélhetés jogának kell kárpótolnia az embert. Ez a jog tehát épp úgy megilleti a nőt, mint a férfit. Támogatni emberiesség, útjába állani esztelenség. Mert lehet igazán szánalmas látvány az a suffragette, aki lobogó hajjal száguldva rikácsolja a korlátlan női választójogot, (ami nélkül a családban levők csakugyan bátran ellehetnek, ami azonElmentél! Elmentél ! Itt hagytál! Ó nem egyedül ! Lelkünkre gyötrő kin, bánat nehezül. Elmentél szó nélkül. Csendes, néma vagy. Beszél az helyetted, ami itt maradt. Itt egy tajtékpipa, ott egy karosszék, A kerti kis kapu némán int felénk. Az üres asztalfő, kés, villa, pohár Sorban együtt ott áll : mind Te reád vár. Anyám ajkán hangzik: Hívd az Apádat! Megretten, szeméből ömlik a bánat. Némaság üli meg a kicsiny szobát, Nem hangzik más, csak a csukló zokogás. Az óra tizet üt. Elfárad, megáll. A Te jó szellemed állitá meg tán ? . . . Nézi húgom, szíve a szemébe gyűl, Felzokog, sietve el — kimenekül. A vén diófának ágai alatt, Letakart rózsák közt : mindenütt Te vagy. Elmentél! Itt hagytál! Ó nem egyedül! Édes lényed minden porszemen itt ül. Szétosztád, ami jó, drága volt benned. Szivünkben él, örök áldott emléked. Elmentél ? . . . Nem hisszük! Itt voltál nem rég! Együtt ültük meg a búcsú ünnepét. Két kicsiny unokád térdelt előtted ; Kezed összetéve bús szemmel nézted Jóságos szemednek kicsordult könnye, Rajta átcsillogott szived derűje Két kis unokádnak mit mondjak mostan, Az ő Nagyapájuk — ha kérdik — hol van ? Már mondtam. Nem hiszik. Nevetve néznek. Szépen összebújva ülnek szegények. Csak midőn szivemből jön a zokogás, " Önti el ártatlan arcukat sirás. Elmúlottál csendben, mint minő valál. Nemzetnapszámosnak ó ez szép halál. Mégis fáj a szívünk, sír — utánad sír. Zokogva kérdezzük : minek még e sir ? Vonagló ajakunk kérdi csendesen : Áldott Atyánkat mért vetted el Isten . . ? ! ! Görgey István. Fotográfia és filozófia. (Hétköznapi történet). — Irta: Strindherg Ágost. Volt egyszer egy fotográfus. Nagyszerűen fotografált, profilt, en face-t, térdképet és egész képet, kitűnően tudott előhívni, fixirozni, színezni, aranyfürdőztetni és másolni. Nagyszerű fickó volt ! Azonban mindig elégedetlenkedett, ugyanis filozófus volt, még pedig nagy filozófus és föltaláló. Az ő filozofiája szerint a világban minden fordított. E*t jól látni a lemezen, midőn az előhívóban fekszik. Ott ugyanis ami az embertől jobbra van, az balra látszik ; ami sötét, az világosan marad, az árnyékok fényesek lesznek, a kékből fehér lesz, és az ezüst gömbök olyan feketék lesznek, mint a vasból valók. Bizony fordított dolog ez. Volt neki egy társa, egyszerű embar, tele apró hibákkal. Igy például egész nap dohányzott ; sohasem csukta be maga után az ajtót; a kést vitte a szájához villa helyett; föltett kalappal járkált a szobában, körmeit az atelierben tisztogatta; esténkínt mindig megivott három pohár sört. Tele volt hibákkal. A filozofus vele ellentétben teljesen hibátlan volt és ellenszenvvel viseltetett tökéletlen társa iránt, azonban nem akart tőle elválni, nem is tudott, mert az üzlet összetartotta őket; lassankint a filozófusnak ez az ellenszenve valóságos gyűlöletté fajult. Bizony szörnyű dolog volt! Egyszer tavaszszal nyári lakást akartak bérelni; a társat kiküldte, hogy keressen egyet. És az talált is. Azután mind a ketten egy szombat este gőzhajón odautaztak. A filozofus egész uton a födélzeten ült és puncsot ivott. Kövér ember volt és többféle baj bántotta, különösen a máját; azon kivül a lábai sem voltak rendben, reuma vagy ilyesmi hasogatta. Szerencsésen megérkezve kiszálltak a parira. — Itt van? Kérdezte a filozofus. — Egy kicsit mennünk kell még, felelte a társ. Azután rátértek az egyik ösvényre, tele fagyökerekkel; majd egy kerítésnél vége volt az útnak. Itt át kelle't ugraniok. Azután teljesen elenyészett az ösvény ; kőről kőre hágtak bokrok és áfonyák között. SCarácsonyi ajándékul ékszer, óra, ezüstnemüek és brilliáns áruk legnagyobb választékban csakis REICH ARNOLD elsőrangú ékszerüzletében található. Mélyen leszállított árak! -w? Nyíregyháza, Rákóczi-u.l Takarékpalota