Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)
1913-12-18 / 101. szám
2 103-ik szám. ban az önálló nőnek aggodalom nélkül megadható), ám tiszteletreméltónak kell tekintenünk azt a törekvést, melylyel a mai nő biztosítani akarja a maga jövőjét arra az esetre is, ha nem mehet majd férjhez. Azt az egyet ugyanis teljesen kizártnak tartjuk, hogy általában véve ne a családban kívánná a nő a tnaga hivatását megtalálni és betölteni. A. megélhetés követelménye mellett a rátermettség fizikai vagy intellektuális hiányai másodrendű jelentőségűek. Hogy egyes pályákon nemcsak versenyeznek a férfiakkal, hanem felül is múlják őket, mindennapi tapasztalat; hogy pedig más élethivatásokban egyelőre nem bizonyulnak teljesen megfelelőknek vagy éppen keiesetteknek, aligha okolhatók érte. Elvégre is a kezdet kezdetén vannak, s ha kevesebb elfogultsággal néznők az ügyet, talán méltányosabb elbírálásra is hajlandók lennénk. Ez a méltányosság egyenesen elismeréssé íokozódhatik abban az esetben, ha önművelődés utján, esetleg a legnagyobb tudományos, művészeti vagy gyakorlati minősítéssel önálló pályához jutva is inkább a tűzhely melegét választja, mint a küzdelem ridegségét, s ugy az atavizmus, mint személyes befolyása révén megbecsülhetetlen értékkel viszi előbbre gyermekeiben az emberiség ügyét. Mindenesetre arra gondoljon első sorban, hogy természetes hivatása a családalapítás, tehát erre készüljön elő okosan és gondosan: menjen férjhez, ha tud, kedve szerint, ha lehet, anélkül is, ha muszáj. De semmi esetre se vegye bizonyosra, hogy amint mondják, szerencséje akad, tehát az önálló életre is készen legyen szorgalmával és ügyességével; szerezzen minősítést, ha tud, vállaljon állást, ha lehet, s ne riadjon vissza a munkától, ha az tisztességes. Ha a társadalom az előbbire nem adja meg a lehetőséget, az utóbbira A harmadik kerítésnél egy bika állott, a mely a filozofust egészen a negyedik kerítésig kergette, ugy hogy teljesen megizzadt és kinyíltak pórusai. A hatodik kerítésnél meglátták a házat. A filozofus bement és csakhamar visszatért a verandára. Miért van itt annyi ía ? Mondotta. Hiszen ez elrontja a kilátást. — Igen de megvéd a tengeri széltől, válaszolta a társ. Majdnem olyan itten, mint a temetőben ; hiszen fenyőerdő közepében lakunk. — Ez az egészséges, felelte a társ. Azután elmentek fürdeni. De sehol sem találtak olyan partot, amilyent a filozofus kívánt volna. Mindenütt tele volt kővel és iszappal. A fürdő után a filozofus egy pohár vizet akart inni a forrásból. Azonban csak sárgás-barna viz volt erős szaggal. Nem sokat ért. Semmit sem ért. Hust nem kaphattak sehol, egyedü' csak halat. A filozofus nagyon mogorva lett és leült egy bokorba panaszkodni. Hiába, mégis csak maradnia kellett; a társ pedig visszautazott a városba, hogy az üzletet folytassa. Hat hét mult el, amidőn a társ ismét fölkereshette az ő filozofusát. A kikötőhidnál egy karcsú ifjú várta piros arccal és barna nyakkal. A filozofus volt teljesen megifjuhodva és tele életkedvvel. Könnyedén ugrotta át a hat kerítést és a bikát maga előtt hajtotta. Amidőn a verandára értek, igy szólt a társ: — Milyen üde vagy, hogyan történt ez ? múlhatatlanul meg kell adnia a jogot. S ha az igazi műveltség csak gazdagíthatja a családi élet boldogságát, a képzettséggel járó életpálya pedig egyenesen uj otthonok alapja lehet: szabad-e puszta előítéletből útját állani az érvényesülés ama módjának, melyet a nő kénytelenségből választ s a legelső alkalomkor szívesen fölcserél természetes hivatásának terével? A mérsékelt feminizmus csak hasznára lehet a társadalomnak, tehát mindenben méltó a megszívlelésre. A. Az adóintes. A „Nyírvidék" 99. számában „követendő példa" cim alatt foglalkoztunk a fővárosban meghonosított avval a régi jó szokással, hogy az adófizetőket szólítsák fel a fizetésre, azaz küldjenek intőcédulákat ezentúl is, mint eddig, dacára annak, hogy evvel az adóhivatal nem tartozik az uj törvény értelmében. A másik óhajunk az volt, hogy az adót posta utján befizetési lapokon is lehessen fizetni. Ez ügyben Oltványi Ödön adóügyi tanácsos a következő előterjesztést tette meg : Tekintetes Tanács 1 Az 1909 évi XI. t. c.-nek életbe lépte óta több esetben, egyesek személyesen, legutótjára a Nyírvidék folyó évi 99 számában „Követendő példa* címmel megjelent felszólalás az adointések elmaradása által a polgárokat ért kellemetlenségeket kivánja orvosolni. Az 1909 évi XI. t. c. 46 § a, s közadók kezelésére kiadott 50000/913 számú pénzügyminiszteri rendelet 132 §-a ugy intézkedik, hogy a városoknál fizetőkre nézve az intés dóbszó és hirdetmény utján teendő közhírré és külön Írásbeli intésnek hely nincs. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évben sok rendes adófizetővel megesett az, hogy nálok a végrehajtó évnegyedévenkint váratlanul megjelent és zálogolt. Magam részéről azonban ezt első sorban annak tndorn be, hogy a törvénynek az intések megszüntetésére vonatkozó rendelkezése még a küztudatba átal nem ment, másodsorban pedig annak, hogy a városi adóhivatal már az 1913 ik évben a törvény intéz— Nagyon egyszerűen ! felelte a filozófus. A kerítések lefogyasztottak; a kövek megmasszírozták a lábamat ; az iszap nagyszerűen használt a reumám ellen ; a sovány táplálék meggyógyította a májamat: a fenyők pedig a tüdőmet; sárgás forrásvíz pedig vasat tartalmazott, amire tudod olyan nagy szükségem volt. Látod te nagy filozofus. mondta a társ; a negatív lemezről egy pozitív képet kapunk, a hol az árnyékból ismét fény lesz. Ha te rólám ilyen negatív lemezt veszel és megnézed, hogy milyen hibáim vannak, ugy belátod, hogy tulajdonképen nincsenek. Gondolj csak vissza : én nem iszom és igy jól vezetem az üzletet; én nem lopok, én nem fecsegek rosszat felőled ; sohasem panaszkodom; sohasem csinálok a fehérből feketét; nem vagyok udvariatlan a vevőkkel szemben ; minden reggel idejében fölkelek ; a körmeimet azért tisztitora, hogy az előhívó tiszta legyen : a kalapot azért tartom a fejemen, hogy valahogy hajszál ne essék a lemezre; én dohányzom, hogy a levegőt a mér ges gázoktól megtisztítsam, Az ajót mindig félig nyitva hagyom, hogy ne csináljak zajt az ate lierben ; én esténként csak sört iszom, nehogy whiskyre szokjam, és végül a kést azért veszem a számhoz, ne hogy megszúrjam magam a villával. — Valóban te nagy filozofus vagy ; mondta a fotográfus ; legyünk jó barátok és ugy még sokra vihetjük. Svédből: L. B. 1913. december 25. kedését, mi a hátralékos adózók évnegyedévenkénti, megzálogolására vonatkozik, a város belterületén személyválogatás nélkül végre hajtotta. Ezek előre bocsátása után, ha és amenynyiben a Képviselőtestület szükségesnek tartaná a polgárok érdekében a tőrvényesen előirt dobszó és hirdetményen kívül, személyre szóló figyelmeztetések kiadását, (de csak a nagyobb adófizetők részére) annak a városi adóhivatal a törvényben biztosított azon jogának fentartásával és sérelme nélkül *hogy az adóhátralékot előzetes intés nélkül is behajthatja* véleményem szerint, meg telelhet, ez azonban csak egy hivatalos udvariassági tény, de szabályrendeleten alapuló intézkedés nem lehet. A mód, mellyel ezen figyelmeztetést kiadható közönséges levelező lapon történhetik. A városi adóhivatal e célra nyomtatott levelező lapra reá vezeti címzett nevét, lakását s az intőlevélbe az adófőkönyv év és tétel számát, valamint az intés tárgyát képező összeget, a követelés nemének, (egyenes adó, had mentességi dij. községi adók stb.) kitüntetésével. Az igy kiállított intő levelezőlapokat kerületenkint „föladó jegyzékbe" iktatja, s a postahivatalnak lebélyegzés mellett átaladja, A posta által lebélyegzett föladó jegyzék alapján a községi adófőkönyvben nyitandó rovatban annyiszor tiz fillért ír elő a hátrálékos terhére, a hányszor a figyelmeztetés kibocsátására szűkség volt. A számvevőség által beszerzendő és előnyomatandó levelező lapok költségét a végrehajtási alap előlegezi, s a befolyó 10 fillérek szintén a végrehajtási alapba folynak be, teljes összegben. Mint már előbb emütettem a figyelmeztetések csak a nagyobb adófizetők részére lennenek kibocsátandók, vegyük tehát alapul, azokat akik 50 koronánál nagyobb állami adót fizetnek. A városi adóhivatalnál az 1913 évben 9000 rendes adófizető volt nyilvántartva, ebből 3000 tehető olyannak ki 50 koronánál nagyobb adót fizet. Feltételezve azt, hogy ezen 3000 adófizetőből 1500-át évenkint 4 szer adója befizetésére figyelmeztetni kell. az ezen 2500 polgárnak ujabb 1000 koronával való megterhelését jelentené. (Az adótörvény épen ezen kiadástol kívánta a polgárokat az intés törlésével menteni.) A Nyirvidék 99 számában megjelent cik megemlíti még azt, hogy Budapesten postai csekklap utján is lehet adót fizetni. A magam részéről ezt Nyíregyházán rendszeresíteni szükségesnek nem látom, mivel Nyíregyháza város eltekintve az ev végén előálló kisebb torlódásokat az adok beszedését, közvetlenül is teljesíteni képes s a város kiterjedése sem oly nagy, hogy a városi adóhivatal könnyen megközelíthető nem lenne. * * * A pénzügyi szakosztály kedden délután tartott gyűlésében foglalkozott az előterjesztéssel és azt a javaslatot hozta, hogy sem figyelmeztetések küldését sem a befizetési lapok használatát nem látja szükségesnek és célszerűnek. Cselédtörvény és az iskola. Azt mondják „ismétlés a tudományok anyja." Ez többé-kevesbbé is, mivel az emberi elme az ujabbnál-ujabb ismeretek befogadása által az előbb szerzett ismereteket a tudományok tárházába raktározza el s ezek a felre tett ismeretek nyitott biblia-ként nem állanak mindég szemeink előtt, hogy azokat leolvashassuk, hanem olykor-olykor a felelevenítés is nem csekély haszonnal jár. Feledésbe ment az 1907. évi cselédtörvény is, mely a gazda és a gazdasági cseléd közötti viszony szabályozását foglalja magában, a mely pedig érdekli nem csak a cselédtartó gazdákat, cselédeket, hanem a kultura bajnokait is, mert annak 3 és 32. §-ai kizárólag tanügyre vonatkoznak. A tanügy emberei a legapróbb részletekig megtudják nevezni, fel tudják sorolni mindazoNévjegyek" smíKE. ^Lrr Bdelése k
