Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-11 / 99. szám

99-ik szám. JfötHSTIBÉEL 1913. december 11. 3. illetve meglévő nyugdijszabalyzatát nem módosította a törvény követelményeinek megfelelően, egyensúlyát teljesen felbillenti. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk az a körülményt sem, hogy már a tisztviselők fizetésrendezése is egyes csekély alappal biro és éppen ezért nagy pótadókkal dolgozó városokban oly törekvéseknek adott tápot, melyek a városok visszafejlesztésére irányuló akciót szültek és ha ez n?m vezet is eredményre, kétségtelen, hogy a városoknak a nyugdíjjal és pedig az állami mertékben megállapított nyugdíjjal megterheltetése ezeknek a törekvéseknek csak ujabb tápot szolgáltatna. Ugy ezek a törekvések, mint a tisztviselők és a városi polgáiság együttműködésének szempontja kívánatossá teszik, hogy a nyugdijkérdés oly módon oldassék meg, hogy a tisztviselők nyugdíjaztatása a város házi pénztárának esetrői-esetre túlságosan való megterheitetése nélkül legyen eszközölhető. Mig a nagy tisztviselői létszámmal és milliós budgettal rendelkező városoknál a tisztviselők nyugdíjazása a városi háztartás mérlegét nem befolyásolja, addig a kisebb tisztviselői létszámmal és kisebb költségvetéssel dolgozó városok éppen a tisztviselői létszám csekélysége foiytán könnyen jöhetnek abba a helyzetbe, hogy egyszerre tisztviselőik nagyobb részét kénytelenek nyugdíjazni, ami a nyugdíjalap elégtelensége folytan a városi háztartas terhét képezvén, ezt rendkívül hátrányosan befolyásolja, különösen a fentebb érintett oknál fogva, hogy ezen varosok adóalapja oly csekély, hogy minden ujabb megterheitetése a községi adópotlekot rohamosan felszökteti. A községi adópótléknak, különösen a tisztviselői fizetések, de meg inkább a tisztviselői nyugdíjazásokkal kapcsolatban emelkedése nagymérvű súrlódások előidézője lehet, mint az tenyleg a városi törvény végrehajtása alkalmával több városnál tapasztalni voltunk kénytelenek. — Már pedig a tisztviselők és a közönség harmonikus együttműködése a városok fejlesztése szempontjából nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen feltetel. — Éppen ezért lehetőleg el kell távolítani minden olyan kérdést, mely ennek a harmonikus együttműködésnek megzavarására alkalmas volna, csökken terii kell a súrlódási felületeket, hogy a városi lakosság ne érezze lépten nyomon a városi kormányzat költséges voltát és ne érezze különösen a kormányzat már aktiv részt nem vevő tisztviselőinek nyugijaztatása révén ráháruló terheket — A közvetlen nyugdíjaztatás és az ezek terhétől való félelem számos esetben a közigazgatás érdeke ellenére is arra indítja a törvényhatósági bizottságot, vagy a képviselőtestületet, hogy a tisztviselőket ne engedje nyugdíjba menni, viszont maga a tisztviselő is bármennyire érzi is erejenek fogytát, nem szívesen teszi ki magát annak, hogy mint polgártársai terhére élősködő tekintessek és igy inkább viseli bármily fogyatékosan is hivatalanak terheit, hogysem nyugdíjaztatását kérje. Mindezek az okok, melyeknek sorát egyébként mig szaporítani lehetne, érthetővé teszik a városi iisztviselők nyugdija kérdésének olyatén megoldása után való törekvést, mely mig egyreszt a tisztviselők érdekét a legteljesebb mertékben kielégíti és ezzel a városok közigazgatásának nagy érdekét szolgálja, másrészt lehetsegessé teszi ezt a városok háztartásának oly megterheitetése nélkül, mely megterheltetést nagyobb községi pótadóval operáló városokban a polgárság majdnem képtelen elviselni. A kérdésnek ilyetén megoldása csak a városok tömörülése révén a városok országos nyugdíjintézetének megalkotásával érhető el, melyre nézve az előmunkálatok sürgősen foganatba veendők volnának. — Divat és művészet c. legjobb magyar divatlapra előlizetéseket elfogad e lap kiadóhivatala. Á Nobel-könyvtár és az irodalmi Nobeldin A jóságos arcú svéd milliomos, a dinamitgyártó, Alfréd Bernhard Nobel, 1895. november havában Párisban a kővetkezőkép végrendelkezett : „Az összes értékesíthető vagyonom felett igy rendelkezem: A biztos értékpapírokban elhelyezett vagyonból létesitessék egy alap, melynek évi kamatait azok kapják jutalomképen, akik az e'mult évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek . . Itt azután következik részletes leírása, hogy ötféle dijat alapit: fizikait, kémiait, orvosit, irodalmit és békedijat. Az irodalmi díjnál megjegyzi, hogy az kapja, „aki a legkiválóbbat alkotta az ideális irányban". A dijak megítélését kivéve a békedijét a stockholmi akadémiákra bizta. E»y évre rá meghalt az ideális nagy adakozó és megindult a harc a milliókért, mig nem 1900-ban sikerült megegyezni az örökösökkel és majdnem negyven millió (magyar korona) várta a következő évet, hogy a százezres kamatokat kiosszák az emberiség jótevőinek. Azóta minden év december havában az egész világ figyelme Stockholm felé terelődik és feszülten lessük, kik kapják a százezres jutalmakat ? Már tizenhét nagy Nobel ünnep mult el, de még egyetlen magyar tudós vagy iró sem részesült ebben a kitüntetésben, pedig hát nálunk is akadnak olyan kaliberű férfiak, mint Pawlow (szentpétervári orvos-tanár), Finstn (dán), Echegaray (spanyol iró). Eucken (német), Fried (osztrák szerkesztő), akik mind részesültek a Nobeldijban. De persze a mi hírességük kimerül a politizálásban és mig egy-egy érdekesebb vidéki választás borzalmainak hasábokat szentelnek u külföldi újságok, addig a magyar irodalom ujuló fejlődéséről alig vesznek tudomást. Igy méltatlankodtam magamban a magyar sikertelenségen, mikor nyáron Stockholm egyik legforgalmasabb utcáján a Vasagatanon a Nobel-könyvtár felé igyekeztem. Meg akartam látni azt a helyet, azt a szobát, ahol a világirodalom legjelesebb müvei között válogatva a legnagyobbat akarják évente kiválasztani, hogy aztán maga a svéd király jutalmazza meg az érdemes kiválasztottat. A Nobel könyvtárat 1900-ban alapította a svéd Akadémia azon célból, hogy az egész világ modern szépirodalmát összegyűjtsék és igy nem csak a díjkiosztó-bizottság munkáját megkönynyitsék, hanem az irodalomtörténészek számára is egy páratlanul álló könyvtárt létesítsenek. Maga a könyvtár egy hatalmas kéttornyú bérpalota első emeletén kapott helyet szemben a Vasagatannal. Amint beléptem az egyszerű előszobába és beírtam a nevemet a látogató könyvbe, az egyik könyvtáros von Ehrenheim (kamarás) bevezetett az ülésterembe, ahol a Nobel-komité dönt a kiválasztottak fölött. Egyszerű köralaku terem, hatalmas erkéllyel a Vasagatan felé ; egyedüli disze III. Gusztáv, Kellgren és Tegner mellszobrain és néhány jutalmazott arcképén kivül az a piros selyem aranyos karosszék, melyen az Akadémia elnöke vezeti az üléseket. A falak körös-körül könyves polcokkal borítva : lexikonok, szótárak, folyóiratok. Kerestem magyar folyóiratot, nem találtam, ellenben a szláv nyelvek nagyon is gazdagon voltak képviselve. A könyvtáros azután leültetett egy karos székbe, valamelyik svéd akadémikus helyére, és elbeszélte az egész könyvtár keletkezésének történetét, a Nobel dij kiontásainak formaságait stb. A Nobel-könyvtárat Kari Walborg professzor és akadémikus indítványára alapították 100.000 svéd koronával és azóta évenként 200.000 svéd koronát fordítanak a fenntartására. A nagyszerű irodalmi könyvtár nemcsak kizárólag a Nobel-bizottságot akarja szolgálni, hanem rendelkezésére áll ugy az egyetemi hallgatóságnak, mint a nagy kö*) Megjelent a „Világ" december 7 iki számában. zönségnek s ezért — a nyári hónapokat kivéve — naponta 10—3-ig nyitva van. Mintegy 40.000 kötet könyv van itt egybegyűjtve és nemzetek szerint osztályozva 9 szobában. Én természetesen azonnal a magyar könyvek iránt érdeklődtem és a tudós könyvtáros Carl Au.gu.st Grönblad a legnagyobb készséggel vezetett a germán, francia, angol termeken át, ahol modern szerkezetű könyvespolcokon sűrűn egymás melleit sorakoztak a könyvek ezrei, mig eljutottunk a legszélső szobába a portugál, román, finn és a magyar könyvek köze. Bizony létrán kellett fölmennem mig elérkeztem a polchoz, hol Ágai, Arany, Bródy, Herczegr, Mikszáth stb. könyveit lepte a por. Kerestem a legújabbak közül egy kettőt Ady Endrét, Móricz Zsigmondot. De hiába! Ekkor azután megmondtam Grönblad könyvtárosnak, hogy az uj magyar tehetségek még hiányoznak. Grönblad megkért, ho^y jegyezzem fel a naplójába és megígérte, hogy azonnal meghozatja. Igy ha legközelebb valamelyik honfitársunkat Stockholmban megszállná a vágy uj magyar irodalmat olvasni, egyszerűen fölsetál a Nobel-könyvtárba és kölcsön kér egy Ady-könyvet. De nemcsak magyar regényeket és verseskönyveket találunk ebben a könyvtárban, hanem magyar irodalomtörténeti dolgozatokat. Toldy Ferenc kezikönyve, a Beöthy-féle képes Irodalomtörténet mellett, a legkellemesebben Pintér Jenő két vaskos könyve lepett meg. (Tehát mégsem egészen áll, amit valahol olvastam, hogy 1901. óta nem rendeltek magyar könyvet!) Itt ebben a nagyszerűen felszerelt könyviárban, ahol a világirodalom majdnem minden jelentős szépirodalmi műve meg van, ahol a legjobb lexikonok és folyóiratok adhatnak minden percben felvilágosítást valamely irodalmi kérdésben, itt döntenek évente a világ mind a négy tájáról ajánlott irók és költők felett. Minden évben husz ajánlott közül választauak alapos megfontolás és hosszú kritika után. A A különböző nyelvű irodalmaknak külön kritikusaik vannak. Kari J. Warburg, az irodalomtörténet tanára a stockholmi főiskolán, a német és skandináv irodalom bírálója, Alfréd A. Jersen iró, aki 1896-ban Magyarországon is járt és néhány élesen, de igazságosan kritizáló uti levelet irt a milleniumi kiállításról, a szláv irodalmat bírálja, Erik Karlfeldt az angolt, K. A. Haglerg szerkesztő az olaszt es a spanyolt, Sven Erik Sőderman, iró pedig a francia irodalmat. Amint látjuk, sem a finn-ugor nyelveknek, sem a kinai, vagy japán irodalomnak nincsenek külön bírálói. Persze ez nem jelenti azt, hogy magyar, vagy japán épen kinai iro nem kaphatja meg az irodalmi dijat. Hiszen épen az idén nagy meglepetés érte az irodalmi köröket, midőn a svéd Akadémia november 15-iki ülésén Rabindra Nath Tagore bengáliai költőnek ítélte oda az irodalmi dijat. Neve eddig, bár az India Society műveit angol nyelven is kiadta, csak Angliában és Amerikában volt ismeretes és egy-két modern német irodálmi körben. Alig néhány nap (december 10.) választ el a Nobel dijak kiosztásától, melynek ünnepi érdekességét az idén kissé csökkenti, hogy az indus próféta költő — valóságos Krisztus-arc, amint a Gintája (Dal-áldozat) angol kiadásában láthatjuk — nem utazik fel Stockholmba, hogy a svéd királytól személyesen vegye át az irodalmi dijat, a majdnem kétszázezer (140,694 svéd korona) koronárol szóló utalványt. A svédek természetesen siettek lefordítani Tagore szabad versformában irott költeményeit és a napokban jelent meg „Sang-Offer" (Dal-áldozat) cimen Andrea Butenschön fordításában (Norstedt o. Sőners Förlag Stockholm 1913. november.) Leí'fler Béla. Saját gyártmányú béleli bőrkeztyűk SS 2 korona 40 fiiiértől kötött lsezfyüls 38 fillértől kaphatói* g g | ' g keztyU, fűző- és kötszergyárában Nyíregyházán, ti3(jm06r(| %J©ES©| kath. parochia épületében. Telefon szám 96. PIPERECIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK.