Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-11 / 99. szám

2 99-ik szám. j&mmÉs, 1913. december 11 közel hatszáz ilyen hivatalos magyartalanságot sorol fel betűszerinti sorrendben. Aki kíváncsi a többire, szerezze meg ezt a könyvet. Nem bánja meg. Legfeljebb szegyeim fogja, hogy eddig ezeket a magyartalanságokat észre nem vette. Igazán ideje volna, hogy ezekről a hivatalos világ leszokjék. Az igazságügyiminiszter az elsőfolyamodásu bíróságok részére uj iratmintákat készíttetett. A vaskos kötetbe foglalt mintákat január 1-től használatba kell venni a törvénykezésben. Ezek az uj minták gondosan ügyelnek a magyar nyelv szabályaira. Ugy látszik, az igazságügyminisztérium pártját fogta a magyar nyelvnek. A polgári törvénykönyv tervét is átvizsgáltatta egyik leghivatottabb nyelvtudóssal. A közigazgatásban ilyen gyökeres javításnak híre sincs. Az ügyviteli szabályokban elhangzott figyelmeztetés hatástalannak bizonyult. Vájjon Szabolcsvármegye, mely magát mindig büszkén hirdette a legmagyarabb vármegyék egyikének, nem léphetne fel kezdeményezőként ? Példaadásul a többi vármegyék számára ? Követendő pia. Körültekintő és helyes intézkedést vezetett be az adókezelés körül Budapest fő és székváros tanácsa s illetve ennek intézkedése folytán a székesfővárosi adóhivatal, melyet — mint követendő példát a legmelegebben kell hogy figyelmébe ajánljunk a mi városi hatóságainknak is. Az uj adótörvények értelmében ugyanis elmaradt az előzetes adóinlés intézménye, s most azt, ki adóját évnegyedenként pontosan nem — vagy nem teljes összegében fizeti, minden előzetes intés nélkül végrehajtják. Képzelhető hogy ez a ma még szokatlan s egyébként sem helyeselhető uj rend mennyi indokolatlan kárt és bosszúságot okoz ugy az adóhivatalnak mint az adófizetőnek. Nagyon sokakban meglenne a fizetési készség, de vagy elfelejtik az adófizetés határidejét vagy fizetnek ugyan de tájékozatlanságból pár koronával kevesebbet szolgáltatnak be mint tényleges adótartozásuk, melynek pontos mennyiségéről sokszor nem csak ők — hanem mondjuk meg őszintén maga a városi adóhivatal sincs kellően tájékozva; a íme e mulasztásnak is alig nevezhető tény elég ahoz, hogy lejárat után pár nap múlva a nyakába szakadjon a szegény polgárnak az adóvégrehajtás minden költségével és boszuságával, sokszor egy pár korona hátrányért, melyről a végén aztán az sül ki bogy téves könyvelés eredménye. Az ilyen adófizető, ha — mint régebben — figyelmeztetést kap hátránytartozásáról az adóhi vataltól, az esetek legnagyobb részében vagy fizet, vagy eloszlatja a félreértést az adóhivatalnál, de végrehajtani semmi esetre sem engedi magát. Be kell tehát újra vezetni az előzetes figyelmeztetés rendszerét s rögtön kevesebb lesz a hátrálékcs és a zaklatástól elkeseredett adófizető, s az adóhivatal sem jár rosszul, mert megszabadul egy csomó végrehajtástol s a szemrehányások és rekiiminálások nagy részétől. A székesfővárosnál ugy segítettek a dolgon, hogy minden hálrálékoshoz figyelmeztetést bo csátanak ki, mielőtt végrehajtást vezetnének ellene, s e figyelmeztetésben — a hátrány összegének tudatása mellett — jelzik, hogy a figyelmeztetés kibocsátása nem érinti az adóhivatal azon, törvényen alapuló jogát, hogy a hátrálékot előzetes intés nélkül behajthatja az adófizetőtől. Budapesten a figyelmeztetéssel kapcsolatban postai cheklapot is kap az illető adófizető a hátrálék befizetéséhez Ez uton nálunk is — főleg a városban lakó üzletemberek között — egyrészről egy kényelmesebb fizetési mód lenne elérhető, s az adóhivatal is elkerülné a nyugta adással s személyes érintkezessel járó időtöltést. Ismételten ajánljuk e modern és helyes ujitást a tanács figyelmébe s reméljük, hogy nem várja be, hogy ez irányban más tegyen indítványt, hanem maga terjeszt javaslatot a képviselőtestület elé. Dr. Sz. Z. Szabad liceum. — Báthori F. előadása A lappokról. — Ismeretterjesztő előadásainak sorozatában jelentékeny sikert aratott Báthori Ferenc nagyváradi kereskedelmi iskolai tanár munkája, aki december 6-án A lappok földjén három utazása közben szerzett tapasztalatait ismertette több mint negyven vetített kép kíséretében. Sajuovics óta, aki először bizonyította a lapp és magyar nyelv rokonságát, több tudósunk megfordult ebben a nehezen megközelíthető vilagban, különösen a svéd partokon; a norvégiai, orosz és finn lappokat azonban alig kerestek még föl s igy az autopsia alapjan megirt előadás fölfedező útról tartott beszámolónak volt tekinthető, ami csak fokozta a közönség érdeklődését. Maga az előadás részben geográfiái, részben etnográfiái szempontból ölelte íöl a tudós tanár élményeinek gazdag anyagát. A sürün váltakozó diapozitív képek, melyeket maga az előadó vett föl, nagyban hozzájárultak a tény szemléltetéséhez; kár, hogy egyik másik nagyon homályos volt s nem érhette el azt a hatást, amelyre sikerülése esetén számithatott volna. Egészben véve azonban ugy a tárgy, mint az előadás mindvégig lekö'ötte a közönség figyelmét s teljesen kielégítette a hozzáfűzött várakozást. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy a terem túlzsúfoltsága miatt számos látogatonak vissza kellett fordulnia, amit a liceum vezetősége őszintén sajnál. Legközelebbi előadásaira a következő meghívót bocsátotta ki a liceum: „A Szabolcsvármegyei Bessenyei-Kör szabad líceuma 1913. december 12-én és 13 án pénteken és szombaton d. u. 6 orakor a vármegyeháza dísztermében ismeretterjesztő előadásokat rendez, melyekre az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja. Előadó: dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár; az előadás tárgya december 12 én pénteken Khináról, december 13 án szombaton A nő a földön; mindkét előadást számos vetített kép kiséri. Belepődij előadásonként és személyenként. 1 korona. Jegyek előre a Ferenczi-féle könyvkereskedésben és a liceum vezetőségénél kaphatók'

1. A két előadást ez alkalommal is szívesen ajánljuk olvasóink figyelmébe. A magyar városok országos nyugdíjintézete. Irta: dr. Antal Gréza orsz. képviselő. A városi törvénynek ugy a tisztviselők helyzetére, mint a városi közigazgatásra nézve fontos intézkedései között egyike a legfontosabbaknak az a rendelkezés, melylyel a városok a tiszviselők nyugdíjügyének az állami és vármegyei tisztviselőkkel való viszonosság elvei szerint való szabályozására utasíttattak, még pedig azzal a megjegyzéssel, hogy a részint ujon nan alkotando, részint átdolgozandó nyugdíjszabályzatok már 1914 évi január hó 1 töl érvénybe léphessenek. Amily üdvös e rendelkezés általában, épp oly nehézségek tornyosulnak megvalósítása elé éppen azoknál a városoknál, melyeknek eddig egyáltalában nem volt sem nyugdijszabályzatuk, sem nyugdijalapjuk, mint szintén azoknál, melyeknek ha nyugdijszabályzatuk volt is nyugdíjalapjuk nem elegendő a tisztviselők nyugdíjigényeinek a lakosság nagyobbmérvü megterheltetése nélkül való biztosítására. E nehézségek feltüntetése céljából néhány adatra óhajtok hivatkozni, ez adatokat a magyar városok statisztikai évkönyvéből veszem, bár e statisztikai évkönyv csak az 1908 évig terjedő adatokat dolgozza fel. UjabD hiányában azonban anynyival jogosultabban hivatkoztam ezekre az adatokra mert hisz az ez óta lefolyt négy év nagy eltolódást legfeljebb csak a tisztviselői fizetések törvénykövetelte szabályozása tekintetében okozott. A statisztikai évkönyv tanúsága szerint Fiumét nem számítva 137 város közül 30 nak nem volt semmi nyugdijalapja, viszont a nyugdijalappal biró 107 város közül 100 nál ez a nyugdíjalap nem volt elégséges arra, hogy jövedelmei a négy év előtti szükségleteket fedezze, ugy hogy mindezeknél a városházi pénztáraknak kellett a mutatkozó hiányt pótolni, Természetes, hogy a tisztviselői fizetések rendezése folytán egyrészről, másrészről az állami revidiált nyugdíjtörvény humánus intézkedései következtében a nyugdijalap jövedelmeinek elégtelensége a jövőben még nagyobb mértékben lesz nyilvánvaló és a városok hozzájárulá sának még az eddiginél is fokozottabb mértékben kell történnie, hogy a nyugdijszükségletek kielégíthetők legyenek. Az egyes városok nyugdíj • alapjait tekintve ugyanis 100.000 koronán alul volt nyugdijalapja 4 thj. és 67 r. t. városnak tehát a városok többségének, mig 100.000 koronánál nagyobb nyugdijalapja csak 22 thj. és 14 r. t. városnak volt. Nem is szólva arról, hogy vannak városok, melyeknek nyugdijalapja számba sem vehető csekélység, Csíkszeredáé 1501 koronára, Mjkóé 8509 korona, még a 100.000 korona nyugdíjalappal rendelkező város nyugdíjalapjának jövedelme sem elégséges arra, hogy egy nyugalomba vonuló magasabb javadalmazásu tisztviselő nyugdiját a község házi pénztárának megterhelése nélkül fedezze Ám, hogy még világosabban lássuk a kérdést, ugyancsak a fentemiitett statisztikai évkönyv nyomán jelezni óhajtom azt, bogy a házipénztarrak évi bevételei és kiadásai is egyes r. t. városokban oly szük keretekben mozognak, hogy azoknál a törvény követelte tisztviselői illetmények szerint való nyugdíjazás igen könynyen az összes kiadas legjelentéktelenebb tételél alkothatja. — Nevezetesen 100.000 koronán aluli bevétele és kiadása volt 15 r. t. városnak, 100.000—200.C00 koronáig terjedő évi budgetja volt 33 r. t. városnak, 200—500 ezer koronáig terjedő évi költségvetése volt 2 thj. és 36 r. t. városnak: vagyis ebbe a 3 kategóriába összesen 88 város tartozik, — tehát a városoknak körülbelül ké* harmad része, mig 500 ezer koronán felüli budgettal csak 49 város és pedig 24 thj. és 25 r. t. város rendelkezett. Végre, hogy a nyugdíjjal való mpgterhelés jelentősége ezekre a városi háztartásokra még egy nagyon is lényeges oldalról nyerjen megvilágítást, közlöm ugyancsak az emiitett statisztikai évkönyv nyomán, hogy az állami adóalap, mely után községi adópótlékok kivethetők, a városok felénél nem éri el a 200000 ko • rónát, sőt vannak városok, melyeknél az állami adóalap még 50000 koronára sem rug. Nevezetesen 50000 koronán alul volt az allami adóalap 15 r. t. városnál, 100000 koronán alul 19 r. t. városnál, 100000—200000 korona egy vthj. és 30 r. t. városnál, tehát összesen 65 városnál. 200—500 ezer koronáig volt az adóalap 5 thj. és 33 r. t. városnál, 500 ezer koronán felül pedig 21 thj. és 14 r. t. városnál. Most már ebből az összegből kb. egyharmadot le kellene ütni, mert a statisztikai évkönyvben az állami adók végösszege van kimutatva, melyben pedig már az általános jövrdelmi pótadó is benn foglaltatik, holott ez utóbbi a községi adók kivetésénél alapul nem szolgálhat. Tehát a jelzett összegeknek csak mintegy kétharmad része az, mely után községi adó vethető ki, azt pedig nagyon könnyű kiszámítani, hogy minden 100000 korona megterneltetés még 100 ezer korona alappal biró városoknál is egy százalék pótadó emelkedést jelent, az ennél kisebb alapú városoknál pedig kettő, sőt három-négy százalék pótadó emelkedés járna minden bármi célra kiadott ezer korona nyomán. Ha a fenti adatokat tekintetbe veszszük, egyáltalában nem csodálhatjuk, hogy a városok túlnyomó része még nem készítette el a törvény által követelt nyugdijszabályzalot. fcjpuípnuplf ofí Pósta

i megrendelések nCf juyJülv LAPUNK NYOMDAJABAN. „„

p k

ii

d

et„ek7