Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-11 / 99. szám

Nyíregyháza, 1913. december 18. Csütörtök XXXIV. évfolyam. 101. szám. A Szaboicsvármegyei Közséyi Jeyyzők es a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Elő fizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to váb

bi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám I hivatalos nyelv magyartaiansáqal. Érdekes könyv jelent meg a napokban. Rábel László soproni árvaszéki ülnök irta „Hivatalos nyelvünk" cim alatt. A könyv a hivatalos beszédbe és Írásmódba a hajdani latin és a Bachkorszakbeli német hivatalosnyelv használat idején beleragadt idegenszerűségekkel foglalkozik. A magyar nyelv és a hivatalos nyelv fejlődésének története nyomán megállapítja, hogy magyar nyelvünkön a legnagyobb erőszakot a hivatalos életben követik el. „A közigazgatási és birói, a pénzügyi és egyéb kormányzati ágak tisztviselői, ügyvédek és közjegyzők annyiszor vétenek naponkint a nyelv szelleme ellen, ahányszor okiratot fogalmaznak", mondja a többek között. Majd igy folytatja : „Akármilyen tiszta nyelvérzékkel legyen is megáldva a tisztviselő, mikor belép hivatala ajtaján, egyszerre elfelejti a helyes magyarság szabályait és bizony kerékbe töri a nyelvet. Mintha csak Dante poklának a jelmondata volna felírva minden közhivatal ajtajára: Lasciate ogni speranza voi ch'entrate! Hagyjatok fel minden reménységgel, akik ide beléptek: tiszta magyar nyelvet itt nem hallotok többé. Sajnos, a könyv szerzőjének igazsága van. Valamint igazsága van, mikor azt irja tovább, hogy a magyar hivatali Írásmód valóságos Prokruszteságy; belegyömöszölik a gondolatot akár kicsiny, akár nagy. Ha nem fér bele, levágják kezét lábát; ellenkező esetben kinyújtják, mint a rétestésztát. Pedig nálunk az irodalom nyelve csodálatos módon egyezik a nép nyelvével; még a tájszólások sem okoznak valami nagy különbséget, legföllebb a kiejtés módja "változik vidékenként. A hivatalos nyelv azonban az irodalom nyelvétől és a nép nyelvétől egyaránt eltér. Annyira, hogy a nép meg sem érti a hivatalos nyelvet. Történeti magyarázata a dolognak az, hogy a vármegye a tizennyolcadik században egészen latinul hivataloskodott, II. József idejében pedig németül. A latinból maradt meg a szenvedő alak, a sok tatik-tetik. A mult század elején felébredt nemzeti öntudat és a magyar nyelv jogainak visszaállítása iránt megindult nagy mozgalom a Bach-korszakban teljesen elhomályosult. A Bach-korszak német világa megrontotta, elnémetesitette a magyar hivatalos nyelvet. „Az alkotmányos korszak felvirradásával hiába kergették el a cseh Bezirkereket és egyéb hivatalos urakat: a szellemük itt maradt a megyék, bíróságok, pénzügyi hivatalok, minisztériumok hivatali szobáiban", mondja tovább az érdekes könyv szerzője. II. József császár idejében nem sikerült az ország lakosságát németté tenni, de a Bach-korszakbeli német hivataloskodás nyomán teljesen megromlott hivatalos nyelvünk, mely hatását immár a nép nyelvében is érezteti. Mert a magyar tanulékony. Ragad reá az idegenszerűség, mert az hiszi, szebben urasabban fejezi ki magát, ha a hivatalos nyelv ferdeségeit utánozza. A hivatalos nyelvben elharapóztak a németes szófüzések, a németes mondatszerkezetek, németes kifejezésmódok. Még mikor magyar szavakat használunk is, mintha németül gondolkoznánk. A hivatalos írásmód a hosszú körmondatokat használja a hivatalos színezet okáért; pedig a magyar ember inkább a rövid mondatokat kedveli. A magyar ember az egyszerűségre, világosságra törekszik beszédében ; a latinnak és a németnek a szokása a körmönfont mondatszerkesztés. A latin és német világ maradványa hivatalos nyelvünkben a sok „tekintettel erre, tekintettel arra, miután, dacára, továbbá, mégis, végül" . . . stb. Birói ítéleteink és közigazgatási határozataink terjengős szóáradataiban ezért nem tud eligazodni a hamisítatlan magyar koponya. A hivatalos nyelv nagyképűségei átragadtak az iskolákra és a tankönyvekre. Szinte csodálkozni sem lehet hát azon, hogy mikor az ifjú az életbe kikerülvén hivatalba jut, meg sem ütközik a hivatalos nyelv magyartalanságain. Nem hogy javítani akarna azon. hanem igyekszik mennél jobban megszokni. Mikszáth Kálmán beszéli el, hogy mikor tiszteletbeli esküdt lett és az első tárgyalási határnapot kitűző határozatot nem a hivatalos nyelven, hanem a saját józan magyarságával fogalmazta meg, a szolgabíró elszörnyedt rajta s kijelentette, hogy sohasem lesz belőle jó stiliszta. Ilyenformán járna ma is az a közigazgatási gyakornok, aki a megszokott hivatalos formától eltérő magyaros módon akarna fogalmazni. Az idősebbek, akik már teljesen beleélték magukat a hivatalos magyartalanságokba, menten leintenék. Pedig itt-ott történt már kísérlet a hivatalos nyelv megtisztítására. Teleky Géza gróf belügyminisztersége alatt meghagyta tisztviselőinek, hogy a hivatalos ügyiratok elintézésében igyekezzenek megfelelni a magyarosság szabályainak is. A közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvény alapján a belügyminiszter által kibocsátott ügyviteli szabályzat megköveteli a tisztviselőtől, hogy „az elintézési tervezet lehetőleg rövid, világos szabatos és magyaros legyen. Idegen szavak használatát kerülni kell." Sajnos, ezeknek a rendelkezéseknek eddigelé nem sok hatásuk volt. A tisztviselők annyira megszokták a magyartalanságokat, hogy észre sem veszik, mikor lépten-nyomon merényletet követnek el a magyar nyelv ellen. Egészen természetesnek találják, hogy mikor az alispán távol van, a főjegyző „alispán távol" jelzéssel irja rlá az alispáni határozatot a távollevő alispán helyett. Természetesnek találják, hogy a közigazgatási bizottság, a tanács, az árvaszék „ülést tart", holott minden „ülés" gyűlés és nem ülés. Nem az a lényeges, hogy ülnek-e vagy nem azok, akik összegyűltek. A jegyzőkönyvet „felveszik" vagy „vezetik". Pedig sem fel nem veszik, sem nem vezetik. A hivatali esküt „kiveszik" s a megválasztott tisztviselő az esküt „leteszi". A jelentéseket ,beterjesztik" vagy „felterjesztik", holott egyáltalán nem „terjesztik", hanem küldik. Az iratokat az egyik hivatal a másiknak „átszármaztatja". A törvényt „betartják", az eljárást „beszüntetik*, az illetőségi bizonyítványt „beszerzik", a mellékleteket „becsatolják", a költségvetésekbe az uj tételeket „beállítják", a népgyűlést „betiltják" s általában a „be" igekötő szócskával rengeteg visszaélést követnek el a német „ein" igekötő szolgai alkalmazásával. A „miutánM minden lelkiismeretfurdalás nélkül használják a „minthogy" helyett. „Dacára" nélkül irni, de beszélni sem igen tudunk. Az „eszközöl" hasonlóképen alig pótolható hivatalos nyelvünkben. „Hozzák" az ítéletet, a határozatot, az áldozatot, A perköltséget az alperes, a közterheket az adózó nép „viseli". A beszédet, e tárgyalást, a vizsgálatot „1 ártják". A gyűlést „elnapolják". A nézetet „osztják". Az útlevelet „kiállítják". A „ társhatóság "-ot „megkeresik", mintha elveszett volna. „Helyettesíteni" nem az helyettesit, a ki a másik helyett dolgozik, hanem aki őt megbízza. Az állást „megpályázzák" s arról „leköszönnek." A. kérelemnek „helyet nem adnak". A hivatalt „átveszik". A gyűlést „bezárják". Az aláírást „előttemezik" vagy „láttamozzák". Stb. stb. Szinte a végtelenségig. Rábel László ismertetett könyvében Karácsonyi ajándékul ékszer, óra, ezfistnemüek és brilliáns áruk legnagyobb választékban csakis REICH ARNOLD elsőrangú ékszerüzletében található. Mélyei* leszállított árak! Nyíregyháza, Rákóczi-u.l Takarékpalota