Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-07 / 98. szám

Nyíregyháza, 1913. december 18. Csütörtök XXXIV. évfolyam. 101. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. ^prkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratotnt nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to vábbi 5 511. Vastag betűvel szedett kétszeresen szá'n Téli kép. Midőn a természet változását tapasztaljuk, lehetetlen, hogy eszünkne ne jutnának a megpróbáltatásoknak évei, amelyeknek megdöbbentő alakulásai tönkretették gazdasági életünket s romlásba kergették a föld népét. Közismert dolgok azok, hogy ez a mostani állapot ólomsullyal nehezedik lelkünkre, melyből nincs kivezető út, nincs szabadulás. Ha valaki közelebbről szemügyre veszi az árvizsujtotta községeket, lelkét mély szomorúság hatja át s önkéntelenül is felteszi a kérdést: mi lesz ezekből a szegény sorsüldözött véreinkből, ha eljön a jég és fagy a maga kegyetlenségével, amidőn a munkáskéz tétlenségre van kárhoztatva s nincs módjában övéinek megszerezni a mindennapi táplálékot. Ne gondolja senki, hogy a fantazia beteges szüleménye az, melyet különösen az idei tél nélkülözéseiben szemlélhetünk. Olvastuk, hogy Budapest megalapításának negyvenedik évfordulóját ünnepelte Nemes büszkeség, csillogó arcok hirdették, hogy világhírűvé emelkedett a mi d'csőségünkre a szeretett főváros. És mikor még az önteltség, a meglepetés mámora ott ragyogott a szemekben: zugó tömegek harsonája járja be a környéket s kenyeret követel. Nem szorul-é össze a sziv, hallgatva az éhezők jajkiáltásait ? nem rontja-é le az egész vigasság hatását az a nyomom, mely oly ijesztően tárul előnkbe. Ha Budapesten ezrekre rug a munkanélküliek, a szűkölködők száma, nincs az másként vidéken sem. Aki ismeri a szabolcsi falvak téli életét, tudja, hogy a kis gazda övéivel együtt hónapokon át csak teng leng. Mit szóljunk azokról, akik az aratás nehéz munkájában alig tudtak többet 8-10 véka gabonánál összegyűjteni ? Bizony csak nélkülözés, keserves nyomorúság az, mely kiöl belőlük minden magasztosabb érzést s megutáltatja velők a saját környezetöket s epedve vágynak egy szebb haza után. Mig a városban élő szegények sok helyen meleg ételt kapnak s övéiket a jótékony társadalom téli ruházattal látja el, addig a hiányos öltözetű falusi gyermek didergését alig veszik észre s ha a korgó gyomor követeli a maga jogát, hány meg hány esetben nincs mivel megtölteni azt. Nem rémképek ezek, kedves olvasó! Tekintsünk csak nyitottabb szemekkel széjjel s borzalmas lesz az a téli k£p, mely elvonul előttünk. Boldogaob időben is csak nagy erőfeszítéssel tudja fentartani magát a falusi szegény ember. Hát még most, mintha az ég átka nehezedett volna a magyarra s a sápadt tekintetek egy rettenetes jövőt jósolnának, melyből menekvés csak a sir pihentető ágya lesz. Ha a fentebbi szavak igazságáról megakarunk győződni, keressük fel a kunyhókat, találunk bőven eleget s ha az igazi érzésnek csak egy parányi szikrája él szivünkben, lehetetlen, hogy ne gondoljunk az elhagyottak felsegélésére. Nyomorgók, éhséggel küzdők mindig éltek a társadalomban, de oly sivár kép évtizedek óta nem volt előttünk, mint ma. Ha a betegek, árvák szánalmas állapotát figyeljük, résztvevő lelkünk megesik rajta s könnyebbé igyekszik számára tenni a megélhetést. Midőn azt látjuk, hogy tetterős, munkabíró férfiú van tétlenségre kárhoztatva s foglalkozás hiján az alkohol, a kiszipolyozó uzsora karjaiba döl; hát akkor álljon talpra a nemeslelküek tábora s találjon módot és eszközt, hogy legyen munkája az arra vágyónak s lássa be, hogy a magyar föld is képes a hűséggel buzgólkodó polgárnak elegendő kenyeret adni s táplálja fiait szeretettel, önfeláldozóan. Elsőrendű kötelességünk azért, hogy minél-előbb segitségére siessünk azoknak, kik oly epedve várják azt. Kettős szent célt szolgálunk ezáltal: enyhítjük a nyomort s megakadályozzuk a népet a kivándorlás ezernyi veszélyétől. Gondoljuk meg, hogy ha semmi áldozattól nem riadunk vissza, saját fajunk megerősödését istápoljuk s minden törekvés, mely fáradozásunkat sikerre vezeti gazdag áldással kamatoz. A magyar nép szereti ezt a földet, mely neki kenyeret ad, ragaszkodik ahhoz a kunyhóhoz, mely védelméül szolgál, híven őrzi az apáinkról ránk maradt hagyományokat. Ily nemes tulajdonokkal felruházva nem szabad a pusztulás karjaiba dönteni őket, hanem bizalmat, hitet kell önteni szivökbe. Istennek hála! vannak a vármegyében nagyjaink elegen, kik kezükbe ragadják a zászlót s akcióba lépnek. Szükséges első sorban, hogy a képviselőtestületek egy bizottságot küldjenek ki, melynek feladata az volna, hogy a községben a segítségre valóban rászorult családokat összeírja s felhívja a tehetősebb lakosokat, hogy erejökhöz mérten áldozzanak. Feli kell szólítani a pénzintézeteket, a jótékonysági egyesületeket, hogy közös erővel gondoskodjanak a vármegye lakóiról, hogy a tél szigorúságát elvi selhetőbbé tegyék. Maga a kormány időközi adományokkal járuljon hozzá a nemes feladat megvalósításához. Igy, lassan bár, a nemzet gazdasági élete uj lendületei vesz s az áldó zatkészség megtermi a maga nemes gyümölcsét. Ne tétovázzunk azért egy percig sem, hanem mutassuk meg, hogy a népért minden áldozatot meghozunk. Tegyük félre a pártpolitikai szenvedélyt. Gyógyítgassuk a fájó sebeket; élesszük a nép lelkében azt a hitet, melynek hatalma csudákat teremt s áldásával kihat firól-fira, nemzetségről nemzetségre. A történelem bizonyítja, hogy valahányszor a nemzet ereje megtört, nem rajtunk kívül álló tényezők keltették azt uj életre, hanem a nemesen gondolkodni tudó nagyjaink állottak a síkra s mentették meg az oly sok szenvedést átélt magyar föld népét. Ne engedjük azért elveszni a tél zordságában a mi szeretteinket, hanem tegyünk bizonyságod a világ előtt, hogy visszatért erővel, lankadatlan munkakedvel, jótékony szivünk egész melegé vei rajta leszünk véreink megmentésén. Majd aztán, ha uj élet száll a lelkekbe s hegyen-völgyön víg dana kél: a nemzet nagygyá, virágzóvá s hatalmassá lesz! Sz. P & mi nyomorúságunk. Irta: Rácz Béla. Közismert dolog, hogy Magyarországon mily nagy a be nem iskolázott tanköteles gyermekek száma. Annyira ismeretes, hogy unalmas már róla irni is. Bizony nem igen dicsekedhetünk ezzel a specialitásunkkal sem — melyre már a „külföldiek" csak lenézéssel szoktak hivatkozni. — Tény az, hogy sok gyermek nő fel még mindig Magyarországon iskola nélkül. Statisztikánkból egész pontossággal kiszámíthat, juk ezeknek a szerencsétleneknek a számát akik a kultura áldásaitól és jótéteményeitől ily módon meg lettek fosztva. — Sokszor: akar

a_ Karácsonyi ajándékul ékszer, óra, ezüstnemüek és brilliáns áruk legnagyobb választékban csakis REICH ARNOLD elsőrangú ékszerüzletében találhatók Mélyen leszállított árak! Nyíregyháza, Rákóczi-u.l Takarékpalota