Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-30 / 96. szám

96-ik sz m. 1913. november 30 5 magyarországi néptanítók erkölcsi helyzete. Annyi bizonyos, hogy irigylésre méltónak nem mondható ez az állapot, melyben a tanitó felett feltétlen parancsolo a lelkész. „Van ugyan nyoma neveléstörténetünkben annak is, hogy egyes iskolafentartó hatóságok a tanítókat a lehető legnagyobb kitüntetésekben részesítették, amennyiben megválasztották őket városi taná­csosoknak is, ámde ezeknek száma igen csekély. A tanítóság nagyobb része ebben a korban sem részesült még a hivatalt kellőleg méltá­nyoló közbecsülésben és köztiszteletben'. III. Károly uralkodása alatt hazánk köz­oktatásügyét az 1735. évben kiadott iskola­szervezet tetemesen javította volna, azonban az emiitett iskolaszervezet minden jóravaló törek­vése a végrehajtó közegeken megakadt s igy közoktatásügyünk rendezése Mária Teréziára maradt örökségül. Mária Terézia népoktatásügyi intézkedései ismeretesek előttünk. Azonban olyan intézke­désről, mely a tanítói állás tekintélyének eme­lesét célozta, nincs tudomásunk. De ettől el­tekintve, hogy Mária Terézia nagyszabású ok­tatásügyi reformjainak nem volt meg a kellő sikere, ennek okait a kővetkezőkben fejezi ki egy 1872. évi miniszteri jelentés : .Hiányzottak a nagyszerű terv életbeléptetésénél az iskolai élet alap feltételei. Nem volt anyagi alap, a miből az iskolák felállíttassanak és fentartas­sanak. A gyermekek iskoláztatására a szülőket törvény nem kötelezte*. És a mi minket és targyunkat egész közelről érdekel : .képzett egyén magát tanítóságra nem adta ; a tanítói állás és annak anyagi helyzete egyáltalán semmi vonzó erővel nem birt senkire*. Ilyen körülmények mellett e korban gomba­módra szaporodtak az oly iskolamesterek, kik­nek a pedagógiáról halvány sejtelmük nem volt es akik a tanítói állás tekintélyét a mai napra is kihatóan aláásták. Ezeknek a kiebrudalására foglalta Schedius Lajos egyetemi tanár az 1806. évben kiadott iskolaszervezet egyik fejezetébe : „a népiskolák elöljáróivá tétessenek alkalmas kiképzett tanitók és nem holmi útszéli csavargók.* És e korral kezdődik a tanítói állás tekin­télyének igazi sülyedése. A tanítói állásokat el­lepik a kontárok, kik minden egyebek voltak, csak tanitók nem. Tudákos harangozok, orgo­nafuvónyomók, foltozó vargák, kiszolgált obsi­tos katonak, urasági inasok szemtelenül feltol­jak magukat az ideális tanitói katedrára, me­lyet aztán évtizedek nehéz munkája sem tud legalább a felszínre hozni, a lenézés mélységes mocsarából. Természetes következménye ennek aztán az, hogy e szolgai sorban levő gyülevész népséggel az iskolafentartó és más hatóság kénye-kedve szerint bánhatott és bánt is. Ily iskolamesternek az állásra való megfo­gadása, fizetésének és munkakörének megálla­pítása, teljesen a szolganép módjára ment. Sőt amíg a felfogadott szolgának, béresnek szegőd­sége ujesztendőtől ujesztendig, vagy szent Gjörgy napjától szent György napjáig tartott, addig az iskolamest'ram talpa alá akkor kötöt­tek uti laput, amikor Andris vagy Pista bá'-nak ugy tetszett, ő volt a faluban a legtöbb he­lyen az utolsó ember. És mi volt a fizetsége? Alig néhány pengő forint készpénz, aztán természet­ben egy kis szemetes gabona, egy pár csizma­fejelés vagy talpalás és a jó ég tudja, hogy még mi. És dacára e nyomorult erkölcsi és anyagi viszonyaiknak, milyen erősen és mélyre bele­kapaszkodtak hazánk népoktatásügyebe. Hisz csak az imént, mondjuk néhány evvel előbb nyirbálta le egyik népoktatásügyi törvényünk utolsó hajtásaikat. Annyi bizonyos, hogy az akkori talaj igen alkalmas volt a részükre, mert maga a kor szülte és ápolta őket, óriási kárára ha­zánk népoktatásügyének és a mai tanitónem­zedék anyagi, de különösen erkölcsi érdekeinek. Ezek és más hasonló szánalmas oktatás­ügyi viszonyok hívták életre az „Első egyete­mes és közös magyar tanitó-gyűlést*-t a kor jeles tanítói kívánságára 1848. julius 20., 21., 22., 23. és 24. napjaira, melylyel a magyar tant óság még a németországi tanítóságot is megelőzte az egyetemes gyűlések tartásában, tájdalom eredményekben nem. Ezen egyetemes tanitói gyűlés önérzetes hangon foglalkozik már a tanitók szolgalati viszonyaival és e tárgyban figyelemreméltó és értékes határozati javaslatot fogad el. Hasonlóképen a későbbi években tartott egyetemes tanitói gyűlések tárgysorozatán min­dig jelentékeny tárgyként szerepelt a tani­tók szolgálati pragmatikája és mindig ujabb és ujabb, korszerű szakaszokkal fejlődött és javult. E határozati javaslatok figyelembe vételé­vel dolgozta ki megbízásból Kovács Alajos ne­gyedi tanitó a szolgálati szabályzatot s az 1912. évi VIII. egyetemes gyűlés el is fogadta azzal a meghagyással, hogy a Magyarországi Tanító­egyesületek Orsz. Szövetsége e javaslat alapján a szolgálati pragmatikát részletesen dolgozza ki és egy éven belül a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úrhoz terjeszsze fel. Mint isme­retes dolgot közlöm, hogy az Országos Szövet­ség a szolgálati szabályzat részletes tervét ki­dolgoztatta és a minisztériumhoz felterjesztette. Azt hiszem fölösleges munkát végeznék akkor, ha ugy az általános, mint a részletes szolgálati szabályzatot felolvasnám. Az előbi az egyetemes gyűlés naplójában, az utóbbi pedig a „Tanitó* mellékleteképen jelent meg és gon­dolom, ismeretes mindannyiunk előtt. Mielőtt erre vonatkozó határozati javasla­tomat előterjeszteném, néhány pillanatra még szives türelmüket kérem. A szolgálati szabályzat fontosságát az előbb megtett általános történeti visszatekintés után fölöslegesnek tartom hosszasabban indokolni. Csupán még annyit, hogy a mostani helyzet mellett egész tanitói működésűnk alatt kinos hizonytalanságban kell élnünk, meg aztán je­lenlegi állapotunk szomorú és lealázó első sor­ban reánk nézve. „Ennek pedig oka nem más, mint az, hogy a mi felettes hatóságaink és mások, sem nem tanultak, sem nem felejtettek. Nem tudják elfelejteni az emiitett régi iskola­mestereket, a régi kiszolgált obsitos vitézeket, akik valahogy irni-olvasni tudtak. És hatósá­gaink nem tanulták meg azt, hogy az ó-világ klasszikus népeit nem az egyoldalú politikai művelség, nem is a sokat hánytorgatott egyke tette tönkre, hanem az, hogy az ők tanítóik rabszolgák voltak*. (Kovács A) A kidolgozott szolgálati szabályzat körvo­nalozza a mi tisztviselői minőségünket, a tanitó és tanitó között levő egyenlőséget, a mi munka­körünket, szabad időnkkel való rendelkezési jogunkat, polgári függetlenségünket és iskolánk életének belső világába való irányító hatásun­kat, végül legjobban fegyelmi ügyeinkben sza­bad intézkedési jogunkat. Ezért oly fontos reánk nézve a szolgálati szabályzat, melynek ilyen formában leedő meg­alkotásáért küzdenünk kell teljes erőnkkel, hogy végre-valahára minden magyar tonitó ur legyen a maga portáján'. Árvizbélyegek. A gyüjtöszenvedély jótékonycélu megadóz­tatása. Harkányi kereskedelemügyi miniszter az árvízkárosultak fölsegitési akciója keretében egy nagy gyakorlati érzékre való intézkedést illesztett be. Ismeretes az a szenvedély, amely­lyel a bélyeggyűjtők a rövid ideig forgalomban lévő postabélyegekre vetik magukat. Az ily bé­lyegek, amelyek korlátolt számban kerülnek forgalomba, idővel használt állapotban jelen­tékeny értékhez jutnak s azért a gyűjtők az ily bélyegek kibocsátásakor nagy készleteket szok­tak beszerezni és a postahivataloknál szívességi lebélyegzéssel látják el készletüket. Főleg ennek a gyűjtő szenvedélynek és mondhatnók bélyegspekulációnak ártatlan meg­adóztatását célozza az a kolumbusztojásszerü ötlet, amelylyel Harkányi János báró kereskede­lemügyi miniszter elé járult Follért Károly posta- és távirdavezérigazgató. 0 ugyanis oly irányú tervezetet terjesztett elő, hogy a posta az árviz által sújtott lakosság javára uj kiadású postabélyegeket hozzon forgalomba, melyek a most hasnálatban lévő bélyegekkel rajzban, szinben és formában teljesen egyeznek, de alsó részükön egy kis meghosszabbítással lesznek ellátva. E függelékre a következő szöveg lesz reányomva: „Az árvízkárosultak részére külön két fillér". Természetes hogy az uj formájú függelé­kes árvizbélyeg mellett a rendes alakú és áru, vagyis a kétfilléres felülfizetés nélküli bélyegek is, ugy mint eddig, forgalomban maradnak, a közönség tehát az uj bélyegekkel szemben semmiféle kényszerhelyzetbe nem kerül: kizá­rólag a saját tetszésétől és kedvétől függ, hogy a szükséges bélyeg vásárolásánál a két filléres adományt is lefizesse, vagy csak a postai tarifa szerinti rendes áru bérmentesítő bélyeget vá­sárolja-e? Az árvizbélyeg kétfilléres önkéntes pótléka utján jótékonyságát, ha akarja, épp oly diszkrét, mint könnyű modon gyakorolhatja. Az uj alakú bélyegek ma kerültek forga­lomba. Az árvizbélyegekből csak egy bizonyos mennyiség készül, amint az elfogy, az e címen való postai segitőakció befejezést is nyer. Nagy érdeklődésre számithat az uj alakú bélyeg a bélyeggyűjtők körében is, annál in­kább, mert a most forgalomban lévő postai bélyegeknek ez lesz a legutolsó kiadása. Ezek­nek eladása után uj postabélyeg kerül forga­lomba. A fila elisták tehát, akiknek száma világszerte körülbelül egymillióra tehető, nagy buzgalommal fogják gyűjteni a magyar árviz­bélyeget s éppen erre való tekintettel a posta valamennyi fajtából csináltat ilyen függelékes kiadást, az egyfillérestől a legdrágábbig, hogy a gyűjtők megszerezhessék az egész sorozatot. Postai körökben nagy sikert várnak ettől az uj bélyegkibocsátásától, amely, haa jelek nem csalnak, a nagyközönségnél nemcsak emberberáti cél­jánál, de filatelisztikus okoknál fogva is rokon­szenves fogadtatásra számithat s a szerencsét­len árvízkárosultaknak önkéntes adózás révén tekintélyes összeget fog juttatni. 88IF A kisvasutakon utazók ré­szére a távolsági vonatokban ezen­túl mindé" található lesz lapunk a „Ny ír vidék" egyik legutóbi száma. A lap uj ságtartóban van elhelyezve. A lapot — mig ujabb példánnyal nem cserélik ki — és az ujságtar­tőt ajánljuk az utazó közönség szi­ves oltalmába. ÚJDONSÁGOK. W Mai számunk 14 oldal. Telefon 139. szám — A vármegyei muzeum a közönség részére szombaton és *asárnap d. e. 9—12 óráig nyitva van. — A szabad líceumban legközelebb december hó 6-án szombaton délután 6 órakor lesz előadás. Előadó Báthory Ferenc nagyváradi kereskedelmi iskolai tanár; az előadás tárgya: A lappok földjéről; az előadás helye: a főgim­názium díszterme. Minthogy a tudós tanár három izben járt a lappok földjén s az egyenesen általa fölvett képekett fogja bemutatni, bizonyosak lehetünk arról, hogy az előadás élvezetes és tanulságos lesz. Szívesen hivjuk fel tehát olvasóink figyelmét erre az előadásra, amelyre belépődíj és jegy nem lesz. — Lelkész gyűlés. A felső szabolcsi ref. egyházmegye lelkészegyesülete december hó 8-án, hétfőn d. e. 9V2 órai kezdettel gyűlést tart Kisvárdán, a nagyvendéglő színház ter­mében. — Mese délután. Hangos lesz ma délután a megyeháza nagyterme — a vi­lágon a legkedvesebb zene — igazi ártat­lan gyermekkacagástól fog hangzani a nagy, komoly terem. Megérkezett a várva­várt . mesedélután s a miről a gyermekek hetek óta álmodnak, ma látni fogják a mese országot megelevenedve. Az előadás kezdete fél 5 órakor lesz. — Uj ügyvéd. Dr. Lente Lajos ügyvéd Tiszalökön irodáját megnyitotta.

Next

/
Thumbnails
Contents