Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-05 / 80. szám

80-ik szám. J^YIKVIÜÉK. 191B. október 5 3. szokatlan, kíméletlen, talán rombolo is, de amelynek diadalmas körútja nélkül emberméltóságunk polcára nehezebben emelkedhettünk volna. Montesquieu Perzsa leveleiben, még inkább A törvények szellemében az elveszett emberi jogok alapján társadalmi romlottságunk okait t?rja fel s a társadalmi tudományok legelső igazságait hirdeti. Mint a közviszonyok igazságos bírálója s az észszerű szabadság apostola nem gyűlölettel támad a régire, hanem testvéri érzülettel elegendőnek tartja a puszta felvilágosítást, hogy a kívánt átalakulás minden zaj nélkül végbemehessen. Voltaire sokkal türelmetlenebb az uralkodó politikai és vallási állapotok gúnyos megítélésében s elszántabb szinte a világ felforgatásig a hitélet és kormányzás terén a társadalom tökéletesítésére irányuló törekvésében. A szellem szabadságát mindenek fölé helyezi: igazságot, egyenlőséget követel; az egyházat az állam alá rendrlendőnek tartja. Ezzel az istentelenség vadját is magára vonja, anélkül azonban, hogy e vád s a velejáró üldözés eltérítené őt a felülről várt forradalom előkészítésétől. Még tovább megy a fennálló rend támadásában Rousseau, ki a civilizációt az emberiség megrontójának tekintvén, a természethez és a természetes állapothoz való visszatérést sürgeti. ,Az ember — úgymond — szabadnak született, de bilincsekbe van verve, tehát föl kell szabadítani." Utópisztikus eszméivel hosszú időn át messze földön magasztalt tekintély volt s különösen Társadalmi szerződése és Emilje szolgált alapul a társadalom és nevelés kérdéseinek megvitatásához. A nagy forradalmat megelőzőleg az eszmék eme forradalma az Encylopédiában talált teljes megvilágításra. Az ismereteknek és gondolatoknak e megbecsülhetetlan kincstára D' Alembert és Diderot szerkesztésében korlátot nem ismerő szabadsággal üzen hadat az egész múltnak és minden hagyománynak, amely inkább csak okulásra, mint folytatásra méltó. Csupán egy eszme jogosultságát ismeri el: a haladásét; ami ennek útjába áll, le kell dönteni! Elképzelhető, mekkora hatással volt ez az irodalom a maga korára, mikor ma is kiinduló pontjául tekintjük nem egy meg nem valósult vagy tervbevett eszmének ! Bessenyei e munkákat mindmegannyi kinyilatkoztatásnak vette, szinte egészen átélte. S mikor már-már éppen azon van, hogy férfierejének teljességében és tanulmányainak kész fölszerelésével eddigi munkáit is felülmúló alkotásokkal lépjen a világ elé, egyszerre megfosztottnak találja magát a Bécsben maradás minden lehetőségétől... II. József császár, az egyébként felvilágosodott, de abszolút uralkodó, megvonja tőle azt a kegydíjat, melyet Mária Terézia rendelt neki, mint a császári könyvtár tisztviselőjének! Bessenyei ugyanis már előbb kilépett a testőrségböl s udvari befolyása révén a magyarországi református egyházkerületek ügyvivője volt mindaddig, mig a Ratio educationis néven ismeretes közoktatásügyi rendelet miatt összeütközésbe nem jutott megbízóival. Áttéréssel próbált segíteni magán s ennek fejében kapta meg a könyvtártisztséget, amelynek elvesztése után nem maradt egyebe, mint az egész további életét nyugtalanító önvád s a Bécstől való megválás kényszerűsége. Kegyetlen volt a csapás, amellyel a „kalapos király" Bessenyei pályáját derékban törte ketté, ha mindjárt nem ugyanaz volt is az oka, mint alkotmányunkba ütköző rendeleteinek, amelyekkel szinte agyonboldogitotta nemzetünket. A szent korona Bécsbe kerül a császári kincstárba, Bessenyei pedig Berczelre, majd Pusztakovácsiba vonul a feledés éjszakájába ... De míg a koronára mihamar jobb jövő virrad a forrongó nemzeti lélek visszahatása alatt, Bessenyeire nézve csak haldoklás az élet a boldogulás minden reménye nélkül. A nemzeti visszahatás, mely társadalmilag a magyar viselet felújításában, a közélet terén pedig a passzív ellenállásban nyilvánult, seholsem jelentkezett oly erővel és sikerrel, mint a fölébresztett, megújhodott, nagy arányokat öitö irodalomban. Gvadányi „az elaludt vérű magyar szivek fölserkentésére" irja meg Egy falusi nótáriusnak budai utazását; Dugonics regényei magyar tárgyúak s matematikai munkája is tiltakozás a germanizáló rendeletek ellen; sőt a deákosok papköltői is, mint Baróti Szabó, Rájnis, különösen pedig Virág, nemzeti ügyünket szolgálják nyelvünk tökéletesítésével s tömören kifejezett gondolataikkal. S minő országos örömít keltett a visszahozott korona diadalútja ; mily fényesen ünnepelte a nemzet az alkotmány visszaállítását ! A nagykállói örömünnep is II. Lipót megkoronáztatásának szólt; a talpraállt nemzeti önérzet immár nem kéri, hanem követeli a sérelmek orvoslását, alkotmánvunk biztosítékait, nyelvünk érvényesülését. Nyitott szem látja, tüzes nyelv ostromolja, feszülő kar döngeti a maradiság, szűkkeblűség, idegenszerűség bástyáit ; a lelkek egybedobbannak, összeforrnak a megszabadulás, haladás, emelkedés boldogító reményében ; s ha előbb életüket és vérüket ajánlották fel a rendek Mária Terézia trónjáért, most munkáját ajánlja fel az egész nemzet a felvilágosodás nagy eszméiért! Hová jutott volna az általános felbuzdulás, ha ez eszmék társadalmunk egykori virágát : főnemességünket is magukkal ragadják, s a sok pompás palota, mint az Esterházy-kastély-nem olasz operáknak és bécsi karmestereknek fejedelmi udvara, hanem uemzeti törekvéseink középpontja lett volna ! Voltaire megtalálja a maga kívánatos otthonát Ferney-ben, Rousseau Ermenonville-ben, hol szinte búcsújárás módjára keresik fel őket a lelkes, hálás, tettrekész kortársak: Bessenyei pusztai magányának rideg falai között húzódik meg, hol embert is alig lát s huszonhat éven át egyedül könyveiben talál társaságot, írásaiban vigasztalást. Remeteségéhez nem jut el sem a nagy nemzeti őröm felvillanássá, sem a nemzeti gyász sóhajtása. Bacsányi János az egész ország érdeklődése közben lelkesen üdvözli a francia forradalmat, melytől egész Európa újjászületését várja ; Martinovics és társai vértanu-halált is szenvednek a felvilágosodás eszméinek terjesztéseért, amit a hatalom összeesküvésnek nevezett : 6, ez eszmék első megértője és hivatott apostola, messze van a világ szemétől, s a rémület megtorló kezét nem a pallos lesujtásában, hanem a lélekfojtogató cenzúrában érzi meg. Pedig mennyi mondanivalója volt még a világ számára ! Történeti, közjogi értekezései, bölcseimi és vallásos elmelkedései soha félbe nem hagyott tanulmányainak, tiszta világnézetének, világos okfejtésének és érző szivének legnemesebb gyümölcsei. S e gyümölcsök ugyanabból a gyökérből állottak elő, melyből a összeesküvők fája sarjadzott ; csak az volt végzetük, hogy az eléggé meg nem érett kor nem tudta e fát a szabadság fájának tekinteni. Emberszeretet, gondolatszabadság, vallási türelem nyilatkozik meg vérző szívvel irt fejtegetéseiben; a kiváltságok megszüntetése, a dogmák félretétele, a jogok kiterjesztése, az igazságszolgáltatás javítása oly messzevilágitó tételei, hogy ma is a szükségesség meggyőző erejével hatnak. A haladó idő és a családi kegyelet gondoskodott ugyan egy-két fontosabb munkájának kiadásáról, de azok túlnyomó része ma is hozzáférhetetlen a nagy közönség előtt. Pedig e munkák közrebocsátása ércszobranál maradandóbb elismerése lenne Bessenyei halhatatlan érdemeinek! Az elhagyatottság, benső gyötrődés, keserű csalódás hosszú szenvedései 1811-ben értek véget, s abban a sirban pihentek el, amelyet 1883-ban a nemzeti kegyelet avatott szentté a rajta elhelyezett oszloppal. Az emlék a múlté, a további feladat a jövőé! Mi napról napra, nemzedékről nemzedékre tisztábban látjuk Bessenyei célját, jobban megértjük munkásságát, tovább építeni igyekszünk alig ízlelt sikerét. Kötelességünk ez! S ha a felvilágosodásért ma is elszántan folytatott küzdelem magyarságunk erősítéséhez, hazánk dicsőségéhez és emberi boldogságunkhoz a megkezdett nyomon biztosan halad előre: hálásan, méltán és büszkén mondhatjuk el, hogy száz éve pihenő Bessenyei Györgyünk nem élt hába! Dr. Vletóiisz József. A vármegye alispánjának jelentése. Mikecz Dezső alispán a vármegye őszi rendes közgyűlése elé terjesztett nagy érdekű időszaki jelentéséből közöljük a következő részleteket: Közigazgatásunk ügymenetében zavar, avagy fennakadás nem fordult elő; azonban a hatóságoknak súlyos gondot okoztak a nyár folyamán jelentkezett s mezőgazdaságunkban kiszámíthatatlan károkat okozott magas vízállás és a szomszédunkban Beregvármegyében fellépett és onnan tovább terjedt kolera járvány, melynek behurcolása ellen mindeddig sikeresen védekeztünk. A Tisza árvize és a lefolyást nem találó belvizek okozta károkról e helyütt csupán mint egy, az év történetének keretébe tartozó, sajnálatos eseményről emlékezem meg, mely a Tisza és Szamos forrásvidékén előfordult felhőszakadások és folytonos esőzések következtében nemcsak Máramaros, Bereg, Ugocsa, Szilágy, Szatmár stb. vármegyékben óriási pusztításokat, de nálunk is igen nagymérvű gazdasági károkat okoztak. A Tisza mellékét Zsurktól kezdve ugyan végig ármentesitő társulatok hatalmas töltései védik az árviz benyomulásától s ezen védmüvek biztonságot nyújtottak a juliusban levonult magas viz ellen is ugy, hogy a tulajdonképeni ártér veszélyben még nem forgott, azonban a folytonos esőzések következtében megáradt Tisza vármegyénk területén is elöntötte az árvédelmi töltéseken kivül hagyott és a magas vízállás esetén a lefolyást nem találó víztömegek elraktározására szolgáló u. n. hullámtereket, melyek ma már legtöbbnyire belterjes gazdasági művelés alatt állanak. Viz alá kerültek továbbá Vásárosnaménytól—Zsurkig terjedő Tisza vonal mentén lévő községek határainak mélyebb fekvésű részei is, mert ezen községek árvédelmi társulatok keretébe nem tartoznak és a mostanihoz hasonló magas vízállás ellen védelemmel ellátva nincsenek. Kétségtelen, hogy ugy a hullámtereken, — mint a felső tiszai községek határaiban az áradás a terményekben, takarmányban nagy károkat okozott s ez csak súlyosbítja azon szomorú helyzetet, melyet a folytonos esőzések folytán felszaporodott s a Tisza magas vízállása következtében lefolyást nem találó belvizek a vármegye egész területén a mezőgazdaság terén előidéztek, azonban maguk a községek belterületeit a magas vízállás nem érintette s igy a hazánk más vidékeit ért ily természetű katasztrófák legalább bennünket nem sújtottak, mindamellett az árvédelmi társulati keretbe nem tartozó felső Tiszamenti községek lakosainak vetőmaggal és kedvezményes áru takarmánynyal való ellátása iránt a m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek Olcsó árak. Herpay Ernő uri divatáruMza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u.