Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-06 / 89. szám

u2 89-ik szám. 1913. november 6. fölötte szükséges, sőt immár nélkülözhetetlenné vált intézmény támogatását meg nem tagad hatja. Megemlítve még, hogy e vállalat felügyelete és ellenőrzésére ugy a nyilvánosságnak, mint a város t. vezetőségének a legkészségesebben módot és alkalmat nyujtunk : teljes bizalommal kérjük a tekintetes képviselőtestületet, miszerint egyesületünknek az általa felállított alkoholmentes teamérés és létesítendő népkonyha költségeihez való hozzájárulás cimén az 1914. évre összesen 1600 korona segélyt megszavazni s azt részünkre jövő év február havában folyósítani méltóztassék. Moravszky Ferenc 25 éves tanári jubileuma. Egy kiváló érdemű munkás tagjának 25 éves tanári működését ünnepelte meg október 31-én a főgimnázium. Gsödes, zajtalan volt ez az ünnepség, de őszinte és szívből jővő, méltó a derék ünnepelt Moravszky Ferenc lelkületéhez és munkásságához. Szakmájához való ra gaszkodás, mély szaktudás lelkiismeretes pontosság, az ifjúság szeretete ezek voltak azok az irányelvek, melyek Moravszky Ferencet 25 évi tanári pályáján vezették és reméljük, hogy még ezután is hosszú ideig vezetni fogják. Szerénysége minden hangosabb üuneplést elhárított magától, hiszen amint ő maga mondta : „Csak a kötelességem teljesítettem" ! Azonban nemcsak a főgimnázium, hanem Nyíregyháza város is büszke lehet a fiára, mert ő midőn súlyos és nehéz kötelességét híven teljesítette, egyúttal megmutatta, hogy hogyan kell emberi és tanári kötelességünket ideálisan fölfogni és azt önzetlenül teljesíteni. Maravszky Ferenc 1864. január 29-ikén született Nyíregyházán. Elemi iskoláit és a gimnázium I-VI. osztályait szülővárosában, VlI-VIII-ik osztályt pedig Iglón végezte. A jeles eredménynyel tett érettségi után a budapesti egyetem bölcsészeti fakultásának rendes hallgatója lett és a klasszikus nyelveket tanulmányozta. Szorgalmas egyetemi évek után ugyancsak a budapesti tanár vizsgáló bizottság előtt a klasszikus nyelvekre képesítő tanári oklevelet nyert. 1887/8-ik tanévben a soproni Csöndes-féle magángimnáziumban tanított, 1888. nyarán a nyíregyházi ág. evang. főgimnázium helyettes, majd 1891-ben rá amaz és egy lélekzetre kitalálta. — Tegnap bejelentettük, hogy a 627-es gép javítása elkészült és ma próbára mehet. Most itt az indulás ideje és nincs masiniszta, aki vezesse. A tót félrekapta a fejét, mintha csak feléje sújtottak volna. Az epéje kavargott és szorongatta a torkát az első szó. Már nyílott is a szája, de hamarosan bedugta egy szivarral. Dühösen harapta le a végét és két kézzel kaparászott a zsebeiben gyufa után. Szemei vészjóslóan jártak körül, amikor rossz sorsa egy kékzubbonyos masinisztát terelt a szemhatárra. — Probst! — dördült el az első szó Pavlicsek Vencel torkából. Probst, a masiniszta ugyan jó messze volt, vatta is voít a két fülében a csúzos szaggatás miatt, de csak meghallotta a hivást, hisz összevissza hangzott tőle az állomás. Jött is a parancsoló hang irányában esze nélkül, ahogy öreges lábai birták. Amint közeledett, ugy zsugorodott aztán az ember, mint akinek a lelkiismerete nem egészen tiszta. Dehát a masiniszta sohasem biztos a dolgában az Ítélkező hatalom előtt. Teszem: ha kiderült, hogy több szenet „vételezett", akkor a büntetés tiz korona. Pipált a szolgálatban, az öt korona. Gorombáskodott a műhelyben, az csak egy korona, vagy annyi sem. Végre csak odaért Probst mindenre készen és megállt a tót előtt, akár a cövek. — Gyufát adja 1 Rivalt rá a tót. Kapkodott Probst is, de meg a mérnök is gyufa után. Egyszerre sercent a két szál, de a tót azért csak a masinisztáét fogadta el, pedig rendestanárának választották meg. 1889 óta kezelője a tanári könyvtárnak, mely az ő buzgó fáradozásának köszönheti mintaszerű elrendezését és évről évre való szakszerű gyarapodását; 1909. január óta a főgimnáziumi tápintézet felügyelője. Moravszky Ferenc tanári működése melleit időt szakított magának, hogy a szakmájának az irodalmával is foglalkozzék és azt ériékes cikkekkel gyarapítsa. Igy számos cikke és fordítása jelent meg a főgimnáziumi Értesítőben az Egyetemes Philologiai Közlönyben, az Evangelikus őrállóban, az Evang. Tanáregyesületi Közlönyben a Juventusban és a helyi lapokban. Szünidejét többnyire arra használta föl, hogy nagyobb külföldi utazásokat tegyen. Igy volt tanulmányúton Görög-, Olasz-, Németországban és Svájcban. Ezen derék tanügyi munkást üdvözölte érdemes szavakban október 31-ikén Leffler Sámuel főgimnáziumi igazgató a tanári kar jelen létében. Beszédjének vázlata az volt, hogy aki pontos, ügybuzgó, lelkiismeretes és mély szaktudású tanárt akar látni, az méltán tekinthet Moravszky Ferencre és aki igazi önzetlen baratot akar, ugy az is csalódás nélkül nyújthatja jobbját feléje. Az ünnepelt meghatva köszönte meg a róla való megemlékezést és szerénységből minden érdemet kollégáira iparkodot hárítani. Délután a főgimnázium Kormányzó Tanácsa ünnepelte a jubilánst. Dr. Meskó László orsz. képviselő, a főgimnázium felügyelője kiválóan jellemző szavakban méltatta Moravszky Ferenc 25 éves érdemekben és eredményekben gazdag és értékes működését. Az ünnepelt a következő értékes tartalmú beszédben köszönte meg az ünneplést: Méltóságos Felügyelő Úr ! Mélyentisztelt Főgimnáziumi Kormányzó Tanács 1 Kedves Tanártársaim ! Mélyen meghatva mondok hálás köszönetet az elismerés ama szép szavaiért, amelyekkel a tisztelt felügyelő ur az én érdemeimet szinte túlbecsülve méltatta. S mivel 25 esztendő nagy idő nemcsak egy ember, hanem egy tanintézet életében is, legyen szabad a lefolyt 25 év legnevezetesebb mozzanataira visszapillantást vetnem, hogy azokból a tanulságokat levonhassam a jövendőre. A legszembeszökőbb mozzanat a főgimnázium az kénes volt, hogy prüszkölt belé, amig rá gyújthatott. Szerencsére szelelt a szivar. — Most alomars Probst, fel próbamasinára! — prüszkölt a tót. Probstnak a dolog ilyetén fordulatán nagy gyorsan megjött a bátorsága, sőt ily szavakra vetemedett: — Her séf — és folytatta is németül — hetvenkét óra óta állok szolgálatban és a lábaim érzik. A hetvenkettőt oly tagolva ejtette ki, hogy ez a szó nem tevesztette el a hatást. A tót arca kipirult, a szemei kidülledtek, de a hangjával nem könnyithetett a baján, mert ennek az embernek tökéletes igazsága volt. Azaz mégsem egészen. — Mit beszéli nekem mindig németül ? — kezdte rá csendes kiabálással a tót. — Isten szerelmére, tanulja meg már magyarul. Vegye példát rólam. Husz ev előtt, nem — tiz év, annyi se nincs, öt év alatt ugy megtanultam magyarul, akárcsak mintapinty! Most maga lett vén szamár (ezt a kritikát már az egész környék hallota, ha odafigyelt), kellene, hogy levonjak magát gépről és tegyem gépmesternek. Mikor egy aktát meg nem érti, ami szamárul van írva ? Aztán, ha jönne ide inspektor úr és magától kérdezi valamit, aztán maga száját se tud kinyitni, csak hallgatja, mint sült halat. Nekem ne beszélje, hallgassa. Alomars haza, feküdj le. Ment is az öreg Probst a veszedelmes táépületének kibővítése, mit a fiatal főgimnázium növendékeinek rohamos szaporodása tett szükségessé s minek megfelelően szaporodott a tanszékek száma is ; a valláserkölcsi nevelés mélyítésére létesült a vallástanári tanszék, az ifjúság testi nevelésénok fokozására az egészségtantanári tanszék is Megfelelő módon gyarapodtak a szertárak is, mert csupán e segédeszközök, e tanítási tényezők tehetik igazán sikeressé a tanítást. Nem is történhetett ez másként ebben az intézetben, ahol olyan kormánzó tanács intézi az ügyeket, amilyet mi tisztelünk iskolánknak az élén, amelynek szintén az a meggyőződése, ami a tanártestületé, hogy csak kellő felkészültség mellett versenyezhet intézetünk a közelben-távolban, ujabban keletkezett testvérintézetekkel. A buzgóságban előljár érdemes felügyelőnk, akit fényes tehetségei az igazságügyminiszteri államtitkári méltóságra emeltek ; volt kedves tanártársunkat pedig a gyülekezetek bizalma az egyházkerület élére állította ; városunk érdemes. polgármesterét és közjegyző-tanácsosunkat a királyi tanácsosi cimmel tüntette kí a királyi kegy ; nyugalmazott igazgatónk a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, működő igazgatónk a koronás aranyérdemkeresztet nyerte kitüntetésül. A fiatalabb tanácstagok is mind oly érdemes férfiak, akiket városunkban és annak határain tul is, feltétlen tekintélyeknek ismer el a közvélemény A sok változás mellett van, ami változatlan és állandó : ez pedig a mélyen tisztelt kormányzó tanácsnak a tanártestület iránt érzett becsülése és szeretete : amidőn tehát én e nagyrabcsült barátságért a magam és tanártársaim nevében hálás köszönetet mondok, kérem, hogy r barátsággal ezentúl is méltóztassék bennünket megtisztelni. Másik kérésem pedig az, hogy kegyeskedjék elfogadni alapítványul azt a 300 koronát, amit örömem és hálám jeléül — szerény anyagi helyzetemhez képest — felajánlok oly célból, hogy annak esedékes kamatai a tanév elején a tanárok gyermekeinek tankönyvek beszerzésére szolgáljanak. Kérem ez összegnek alapítvány módjára leendő kezelését. Magamat a mélyen tisztelt kormányzó tanács és tanártestület további jóindulatába ajánlva kívánok mindnyájoknak boldogságot kedves családjuk körében és kívánom azt is, hogy intézetünk az időknek végezetéig éljen, növekedjék és viruljon ! Méltó szavak voltak ezek az önzetlen purijékról. Már messze volt, amikor a tót még egyszer utána kiabált: — Útközben menjen fel a feleségemhez, mondja, hogy izenem neki, vagyis kérjen meg szépen őt és kezét is csókoljon meg, hogy adjon magának egy üveg bort, — a gyulafehérvári barátoktól akit vettem. Aztán ne egyszerre igyon meg, mert berúg, részeg lesz, mint — disznó ! — Főmérnök ur, a próba ? — kellemetlenkedett a mérnök. — Menjen . . . masiniszta nélkül, — vágta rá a tót. — Hiszen mennék, de tetszik tudni, nekem még nincs gépvezetői vizsgám, aztán a múltkori elgázolás óta . . . — Fél, persze, ahelyett hogy letenné masiniszta vizsgát. Masinát javit és nem tud vezetni. Fuser! Majd megyek magam próbára — szólt határozottan és indult egyenesen a restelláció felé. Volt már jogcim a foghagymás rostélyosra: próbára fog menni, gépet fog vezetni. Ahogy ezzel végzett és néhány kupica sziverősitővel is ellátta magát az útra, ugyan komolyan vette a dolgot. A gép szük lépcsőjen mihelyt át erőszakolta tekintélyes potrohát, rögtön ura lett a helyzetnek. A kirendelt mühelyi munkásokat ide-oda taszigálta, a tűzet megpiszkálta, a szenet keveselte, a vizet sokallotta, mint az már főnöki szokás. Végre rendbe jött minden. — Mehetünk ! — vezényelte oly hangon, hogy az egész telep tudomást szerezhetett róla. Azzal maga állt a masiniszta helyére , fgjitptr