Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-06 / 89. szám

Nyíreg^Mza, 1913. november 6. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 89. szám. A Szaöolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Megyéd évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. telelőn szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám Szükséglet: 1. Helyiség bére egész évre .... 400 K 2. Kezelő díjazása 6 téli hónapon át á 30 K, 6 nyári hónapon át á 15 K 270 K 3. Fűtés, világítás 240 K 4. 30 személy 'ebédje 180 napon át á 12 K 2160 K 5. Felszerelési tárgyak 200 K 6 Előre nem látott vegyes sz ikseeletek 100 K Összesen : 3370 K Nagy nyomorúságnak nézünk elébe a tél közeledtével. Mintha az időjárás is némileg jóvá akarná tenni, hogy olyan mostoha volt a nyáron, legalább most, legalább a tűzifát teszi nélkülözhetővé annyira, amennyire még november 5-én. De nagy a szegénység! Nincs kereset! Nincs félre tett garas! A Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület igen szép és nemes elhatározásáról értesültünk az imént. Népkonyhát állit fel és 20 fillérért fog meleg ebédet adni azoknak, akik reá lesznek szorulva Sajnos, a télen sokan rá lesznek szorulva. Természetesen szükség van a város anyagi támogatására is. Dehát a város nem zárkózhat el egy ilyen intézmény támogatásától, akkor, amikor tulajdonképpen neki kellene az egész népkonyhát létesíteni. A pártfogó egyesület kérvényt nyújtott be a segélyezés ügyében a városhoz, amelyet egész terjedelmében itt közölünk: A f. évben sajno?an állandósult nyomasztó gazdasági viszonyok az ezek enyhítésére képes és hivatott hatósági és társadalmi tényezőkre fokozott kötelességet rónak. Különös gondozást igényelnek azok az alsóbb néposztályok, melyek a rossz termés, a keresethiány s az egyre növekvő drágaság folytán válságos helyzetben vonnak. Mindezek tudatában a Szabolcsvármegyei Partfogó Egyesület eddigi működési körenek behatóbb munkálasa mellett a rendelkezésire álló szerény eszközök felhasználásával egy uj intézmény létesitesevel is ki akarja venni részét a jelzett feladatból. Elhaiározta ugyanis egy egyelőre kisebb népkonyha felállítását, melyben a téli honapok folyamán a legszegényebb osztály tagjai közül a leginkább rászorulók egymást időnként felváltó csoportokban egészséges és olcsó étkezeshez jutnak. A népkonyha egyelőre az egyesület által eddig is fenntartott teamérés helyiségében nyerne elhelyezést, s annak megnyitása f. hó 16 án van tervbe véve. A vállalat vezetésére az egyesület Hock Lajosné helybeli iparos özvegyét alkalmazza, ki legutóbb a teamérést is megfelelően vezette s bizonyítványai szerint Budapesten nagyobb arányú népkonyhát hosszú időn át kitűnő siker rel kezelt. Ez a vállalkozó 40 fillérért tartozik egy személynek leves, főzelék, egy darab főtt, vagy sült hus s e^y darab kenyérből álló ebédet adni. Az ebéd árából 20 fillért az egyesület, 20 fillért pfdig a fogyasztó fizet. Az étkezés igénybevételére csak azok lesznek jogosulpk, kik gondosan kipuhatolandó és ellenőrizendő helyzetüknél fogva erre tényleg és komolyan rászorultak, ami nem csupán hatósági szegénységi bizonyítvánnyal, de az egyesület kiküldöttjének véleményével is igazolandó. A jogos igénylők részére az egyesület igazolványul szolgáló jegyieteket ad — egyelőre mindenkinek egy hónapra terjedőleg. Á jelentkezők számához képest havonként felváltva uj csoportok lesznek alakitandók, mivel egyelőre naponként csak mintegy 30 egyén lesz ellátható. A teamérés üzeme — ugyancsak a jelzett helyiségben — változatlanul fennmarad, illetve népkonyhával együttesen fog kezeltetni. A népkonyha üzeme csupán a 6 téli hónapra terjed, a teamérésé az egész esztendőre, s mindkettő megfelelő ellenőrzés mellett folyik. Ennek a kettős vállalatnak az együttes költségvetése kővetkezőképen alakul: Fedezet: 1. 180 napon át 30 fogyasztó ebédért 20 f-jevel fizet naponként 6 K-t, összesen : 1080 K 2. A Partfogó Egyesület hozzájárulása 500 K összesen : 1580 K Hiány gyanánt mutatkozik tehát: 1790 K E költségvetésben a teamérés külön bevételei s kiadásai azért nem szerepelnek, mert a tapasztalat szerint a fogyasztott anyag minden különbözet nélkül pontosan megtérül a csészénkénti 4 fillér eladási árból, s igy a fogyasztás önmaga fedezi a szükségletet. A fenti hiány apasztására, — mivel a sokfelől igénybe vett társadalomtól nagyobb áldozatok nem várhatók, — magánosok és egyesek adományai cimén legfeljebb 190 korona összeget merünk előirányozni s az ezen felüli 1600 korona hiány pótlását csak a nemes város méltányos belátásától és jóindulatától remélhetjük. Ez a várakozásunk annál indokoltabb, mert az ország több helyen hasonló intézményt tisztán és egyedül maguk a varosok tartanak fenn, mert továbbá a város teamérés engedélyezésére 600 koronát már folyó évre is megszavazott s igy ennek folytatólagos folyósítása mellett maga a népkonyha az 1914. évre csak 1000 korona költségtöbbletet okoz, — s végül mert városunk vezető-ége és polgársága szociális érzékének s humánus gondolkozásának már oly sok izben adott kifejezést, hogy eztn A porbahúllt szobor. A munka jegyében fel népem, előre ! Ma nem az ököljog — a munka vezet Pusztuljon a zsarnok ! a hiu, a dőre, Aki nem becsüli a munkáskezet. A költő agyából kipattant lángszikra A nagyiélek — csak ott nyer szabad hazát, Ahol a szellemmel frigyre lép a munka S a teremtőerő ércbe öntve áll Ahol zúg a munka ott lüktet az erő; Ott él az erőnek támasza — a jog: Védőszárnya alatt eloszlik a felhő, Szabadság napja kél, — boldogságot hoz. A munka jegyében fel népem, előre ! Pihenjen az acél, az ágyúdörej ! Mint porból nőtt Phőnix, éledjen az eszme : — Erőt a nemzet csak a munkában lel ! A költő szavára hajdan a föld népe Vért, éltet áldozni csatasorban állt ; Ott küzdött a sorban ifja és vénje Téged várt szabadság — s lelt dicső halált! Százados balsorsa Golgothára vitte, Szabadsága letűnt, — honfivérbe fult; Zsarnok ásta sirja fölé szemfedőnek Golyóktól szakgatott zászlaja borult De ime halljátok ! — nem pihen a költő 1 Előtört a sirból és remeg a föld ! Az ébredő élet: — lágyan búgó szellő, Szerelem, madárdal, izzó vágy — mind 0 ! Mert az anyag por lesz, — de az örök eszme A sir mélyéből is jön és esdve kér : Szűnjék meg már e nép pártos szenvedélye, Egységbe forrjon az mind aki testvér ! Legyen a költő ma a békegalambja! Igy alkot nagyot a teremtőerő ; Igy lesz való a sziv közös akaratja : Áldásos a munka, — biztos a jövő ! A megujhodt eszmét, a porbahúllt szobrot Tiz millió magyar igy emelje fel ! És az ormon büszkén fennlobogó zászlót A pokol ereje sem döntheti el ! ! ! (xörgey István. A tót. Hétfő volt, ünnepi a nyugalom az állomáson. Vasárnap szünetel odafent a hegyekben a bányamunka, nem rakodnak s igy hétfőn ide lent tiszta az állomás. Legalább nem kell kocsikon átugrálni, ha az ember egy kis früstökre éhes, a mit odaát a restellációban szokás bekebelezni. Pavlicsek Vencel főmérnök és fütőházfőnök ur, röviden a „tót", nyugodtan áll az innenső oldalán és a langyos tavaszi napsugaraknak kegyesen megengedi, hogy melengessék, ahogy jól esik. Látszik az arcán, hogy jó napja van. Teremtette: ma se volna jó napja, amikor még egyetlen szót sem kellett kiejteni a száján ? Minek is? Ha minden rendben van, felesleges a szóbeszéd. Hajnalban friss volt a szalonna, öreg a szilvórium, az asszony sem kért semmit, kapott egy csókot, ehhez csak nem szükséges a beszéd? Ideát a fűtőházban mindenki a helyén volt, rendkívüli gépet sem kértek, a mühelyiek sem okvetetlenkedtek, na hát . . . billentett egyet a kalapján és indult a reggeli sétára, amit az a bolond orvos rendelt el. Persze, hogy bolond, de mennyire. Hizás ellen rendelte el a sétát, pedig lám, ugy megéhezett utána, hogy törheti a fejét: foghagymásan egyen-e most rostélyost odaát, vagy amúgy keresztényesen ? Ha foghagymásan eszi, megérzi rajta az asszony, mert az ebéd előtti csókot el nem engedi neki már husz év óta, nemkülönben az ebédutánit sem. Aztán röglön pityereg, hogy nem tartotta meg Venczel ur a diétát. Pedig lehetne esze. Mit pityereg, akár egy gyerek, mikor idestova közel jár a negyvenhez években, meg nyolcvanhoz kilókban. Persze, ha gyerek volna a háznál . . . de hát ki pörlekedjék az Úristennel ? . . . — Jó reggelt, főmérnök ur! — köszönt rá hátulról valaki. A tót megismerte a hangján, hogy Kardos az, a mühelyi mérnök, aki az ő drága masináit fuserálja össze, ha egyet a kezébe kap, Amolyan tejfeles szájú siheder, akinek diplomája is van. Mintha a diploma tenné az embert ? Ennek megfordulni sem érdemes, nemhogy szót szólni. Csak nyújtotta feléje a két ujját, ahogy elébe került és a szeme rángatásával kérdezte : — Mi kell öcskös ? — Panaszom van, főmérnök ur — kezdte