Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-31 / 61. szám

2 61-ik szám. JftelDÉK. 1913. julius 31. ben Bámultuk tavaly, midőn 15—16 gyermek volt kezén. Most is ezeket az eredményeket tapasztalhatjuk amikor 29 gyermeket gondoz, egyenként öltöztet, fésül, vetkőztet, mosdat és tanit ezer játékra. Ugy-e, kedves, szép kisasszonyaim a leány-egyesületben, kik oly ritkán néznek oda ki, nagy a gyönyörűségük ezek láttán! És nem veszik észre, hogy a szegény Ilonka néni fáradt és kimerült, hogy ez már ower-working, egy em bértől kétszer annyit kivánni, mint amenynyit elbir? Bizony jó volna, ha a száz leányból mindennapra esnék egy, aki jobban körülnézne és nem engedné, hogy tönkremenjen a jótékonyságban az, akinek a legtöbb dicsőséget köszönhetik a száz leányok. . . . Hanem azért szép a Sóstó a maga bűbájos csendjében, jó levegőjében, erdő bugásában, kitűnő kiszolgálásában. Bizony nagyon szép. Moussong.* Ha a kontinensen körül tekintünk, akkor azt látjuk, hogy mindenütt győz a nemzeti eszme. Az önálló, független politikai és gazdasági életet élő kis -és nagy nemzetek szentháromsága a nemzeti ideál, a gazdasági erő, a kultura. Mig azonban másutt a nemzeti eszme minden, nálunk a lélekből előtörő halk sóhajtás. Mig másutt a gazdasági erő a magasban repülő büszke sas, nálunk törtszárnyu madár, mely mint a fáradt őszi nap föld közelben jár. Mig másutt a kultura az emberlakta hely minden zugát bevilágító ragyogó csillag, melynek sugárkévéje nyomán az emberi műveltség, a jólét, a boldogság, a nemzeti egység örökzöldje fakad, — a magyar kultura mécse csak itt-ott pislog szórványosan, talaja még töretlen, megmunkálásra vár. Pedig a nemzeti ideálból táplálkozó kultura teremti meg a gazdasági- és politikai függetlenséget. Nagyon helyesen jegyzi meg egyik kiváló történettudósunk: „Közjogilag, gazdasági téren kötve vagyunk, a kultura terán szabad a kezünk. Attól függ nemzetünk jövője, hogy használja fel ezt a szabadkezet." A magyar tanitó mindenkor átérezte ezen sarkigazság nagy fontosságát, éltetőerejét. * Mint a mult számunkban megjelent Audiatur . . .! cimü cikkre érkezett választ közöljük éppen az audiatur et altéra pars elvénél fogva. Az asszony kezébe vette keztyüjét és idegesen csapkodni kezdte a karosszék támláját. — Maga gúnyolódik velem. — A világért sem. Figyeljen rám. Négy óra tájban jöttem haza, elkepzelheti, mily lelki állapotban. Később felhozták az esti lapokat. Látta, a tudósítások nem kíméltek. Ahány ellenséget tiz esztendő óta összegyűjtöttem, az most mind kivette részét a nyilvános kivégzés örömeiből. Igazuk van. Mire végig olvastam őket, a szobámban teljes sötétség volt és én nem gyújtottam fel a villanyt. Gondolkoztam. Azután végig simítottam a homlokomat és felkeltem. És akkor éreztem, hogy itt valami nincs rendben. Bizonyos pózokat tartok be, amelyeket hasonló esetekben a színpadon láttam. A szerzői utasítás számomra igy hangzanék : „A szoba mindig sötétebb lesz. Még egyszer végig olvassa a lapokat, egy pillanatra lehajtja a fejét. Most végigsimítja a homlokát, arcán kemény, elhatározott kifejezés ül. Emelt fővel lép az ablakhoz és a nézőnek érezni kell, hogy fel fogja venni a harcot. A függöny lassan le." Ért engem? — Azt hiszem, igen. — Ezek a pózok bosszantottak és elhatároztam, hogy kiküszöbölöm őket, Ebben a pillanatban érkezett meg ön. Bevallom, ez a váratlan meglepetés egészen kihozott a sodromból. Olyasvalamit képzeltem, hogy a csoda megtörtént. Százszor könyörögtem önnek ezért és ön százszor nevetett ki és most mégis eljött. — Eljöttem, hogy az oldala mellett legyek Mindenkor magába szivta a fejlődő kor mozgató eszméit, bele tudta magát helyezni a világot átérő gondolatközösség által teremtett egyetemes kulturközösségbe anélkül, hogy a nemzeti lényegből valamit feláldozott volna. A haladás tényezőinek befogadása mellett ápolta az évezredes történeti hagyományokat. A kettőt mindenkor ugy tudta összeegyeztetni, hogy az elegyítés munkájából mindenkor diadalmasan emelkedett ki a nemzeti egységből fakadó demokratikus alapokra helyezett függetlenség eszméjének gondolata. A magvar tanítói közélet mezején csak az a párt reuzálhat, csak az bírhatja a többség bizalmát, amely párt zászlója a nemzeti alapon álló progressiv haladás eszméjét szolgálja, amely párt programmjának megvan a még töretlen talaj felszamitása, az itt-ott pislógó mécsek hatványra emelése által egy hatalmas láng létrehozása, melynek fénye és melege mellett elementáris erővel tör elő a nemzetierzés a h-iza minden gyermekének lelkéből. A magyar tanítóság nagy többsége Moussong veretése mellett a nemzeti alapon álló progressiv haladás törhetlen hive, mert nem a sötétbe ugrást látja célravezetőnek, hanem ezen mérsékelt, de biztos irányt követve, látja a magyar politikai és anyagi függetlenség kiépítését a legbiztosabban elérhetőnek. Ez a tábor átérzi, a gondjaira bízott gyermekek lelkébe átplántálja a haladó kor által felszínre dobolt eszmékkel, apolja a nemzeti érzést, mindenkor gondosan ügyel, hogy a kellő összeegyeztetésénél kiküszöbölje az internaciona'izmusnak még a látszatát is. E cél felé törekvése a különböző felekezeti irányokon felülemeli kulturtörekvéseit. Mig az ellenpárt sajtója felekezeties tartalmú, személyeskedő cikkeivel az egység megbontásán tör, személyes harcot folytat, állit, de nem bizonyít, hogy egyesekjtultengő hatalomravágyát kielégíthesse, mely fegyverek használatának értéke, minősége teljesen azonos a birtokban levő szellemi kvalitással: addig a tanítóság zöme mosolyog a klerikalizmus vádja felett s a párt tagjai felekezeti különbség nélkül mint testvérek egyesülnek, dolgoznak, munkálkodnak Moussong mellett az egyetemes nemzeti érdekek és a tanítóság anyagi erdekeinek szolgálatában. Mig az ellenpárt a reakció vádját dobja a küzdőtérre a jóizlés legelemibb szabályait sértő hangon bizonyítás nélkül vádol, de belbecscsel bíró, értékes javaslattal nem siet a vezetőség támogatására, nem mozdítja elő a közös törekvéseket, az uj korszak pedig a radikalizmus védőleple alatt minden számában hoz olyan cikket, mely a felekezeli érzékenység elevenébe vág s mindenre alkalmas csak az egység kiépítésére nem : ugyanakkor Moussong nevét alkotások dicsérik s a kultura, a tanítóés maga igy bánik velem — szólt közbe panaszosan az asszony. — Téved — felelt határozottan a másik. Téved. Ón nem az én kedvemért jött. Ha az én kedvemért jön, karjaimba esett volna és magához szorított volna. És ezzel nagy jót tett volna velem. Erről azonban nem akart tudni. Amikor közlekedni akartam, visszautasított. Mert önnek csak egy színpadi jelenet járt a fejében, amelyben a drámai hősnő megjelenik a bukott férfi lakásán és néhány vigasztaló szót intéz hozzá. Ez a szerep annyira tetszett magának, hogy érte a jó hírnevét is kockáztatta. Hogy van szegény barátom, végül egy anyai csók és megfelelő kézmozdulat a magasba: küzdj és bizva-bizzál. Igy képzelte el, nemde ? Jolán majdnem sirt a dühtől. — Hát csakugyan ilyen léhának képzel. A fiatalember megrázta a fejét. — Ez nem léhaság, Sőt rendes körülményük között sok szint adnak az életünknek. De ma kivételesen olyan napom van, hogy nem tudom hasznukat venni. Sem magamnál, sem másoknál. És ezért ne haragudjék nagyságos asszonyom, de a Renegát cimü színmű ezen felvonásában önnek nincs több jelenése. Egy pillanatig még gondolkozott az aszszony, aztán hirtelen sarkon fordult és kifelé indult. Az ajtónál visszanézett. Tusnády nem mozdult a helyéről, szeme ott pihent a kiterített hírlapokon, amelyek az ő bukásáról számoltak be. ság ügye bár fokozatosan, de biztos léptekkel halad azon az uton, mely az anyagi teljes megerősödéshez, a társadalmi tekintély teljes kiépítéséhez vezet. Régi igazság az, hogy mindenkor nagyobb eredményt mutat fel a zajtalan, csendes munka, mint a nagyhangú, de üres szószaporítás. A magyar tanítóság zöme ezért a reakció vádja mellett is mosolyogva megy el s tántoríthatatlanul halad a'.on az uton, mely kitűzött céljának elérésehez biztosan elvezet. A Moussong személyét állítás alakjában minden bizonyítás nélkül ért támadásokra azok súlytalansága miatt nem reflektálunk. Azok teljes értéktelenségét bi'.onyilja a bizonyítás teljes hiánya. Nem reflektálunk azért sem, mert valljuk, hogy Moussong mindenült minden körülmények között helyt áll tetteiért ; hogy az általános közbecsülés és szeretet, moly kifjgáslalan modora, szakképzettsége, általános tudása, tanügyi, várospolitikai tevékenysége, önzetlen kartársi szeretete, munkássága, anyagi függetlensége nyomán körötte él, világos bizonyítéka annak, hogy az ellene felhozott vadak tömege nem egyéb személyes harcnál, mely egy törvényes formák mellett lefolyt küzdelemben kisebbségben maradt párt egyik vezetőemberének — G^abánnak lelkében felgyülemlett dühkitörés az alkotó- és szervezőerővel msgáldott vezető kulturpolitikus ellen. Egyet azonban leszögezünk. A nemzet legdrágább kincse a gyermek, mert a nemzet gyermekeiben él tovább. Érzi, tudja ezt maga a tarsadalom is, azért a társadalom rokonérzése a tanítóság jogos harcában mindig megnyilatkozik, de csak addig, mig a hang nem kötekedő. Az, hogy a tanítóság jogos kívánságai még mind nem teljesültek, nem a társadalmon, vagy Moussongon, hanem kívül álló hatalmasabb erőkön mullott. amit bővebben fejtegetni felesleges. Nem megmosolyogni való áilitás-e tehát komoly ember szájából az, hogy azok azért nem teljesültek, mert Moussong nem személyesen adta át a miniszternek a memorandumot ? Áldott naivság! Nem mulaszthatjuk el azért az alkalmat, hogy a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület kiküldöttjei előtt meg ne hajtsuk az elismerés lobogóját s arra kérjük őket, hogy amint ezt most tették, ugy a jövőben is ne a személy iránt élő rokon vagy ellenszenv, hanem ezután is az egyetemes kullurérdekek vezessek a kiküldötteket tetteikben, mert csak igy valósulhat meg a teljes, kifejlett kultura utján kiépített független magyar haza, a tanítóság pedig csak ugy érheti el teljes anyagi függetlenségét. Páfrány. Vashíd a Tiszán. Abból az alkalomból, hogy Zemplénvármegye Olaszliszka községe és az érdekeltség kérelemmel fordult a kormányhoz, hogy a Bodrog folydn Olaszliszka mellett vashidat létesítsen, Balsa község is e kérelmet a maga részéről közgazdasági szempontból fontosnak találta és szintén azon kérelemmel fordult a kormányhoz, hogy ugy a Bodrogon mint a Tiszán vashíd létesíttessék, mely Balsa, Szabolcs, Kenézlő, Zalkod, Yiss, Gáva és Timár községeket lenne hivatva közgazdasági fellendülésre hozni. És ez által nemcsak a szorosan vett Szabolcsvármegyének, de a szomszédos Zemplénvármegyének is ujabb összeköttetést létesítene. A terv célja, hogy a Tiszán át Balsa és Kenézlő között vashid létesítése esetén Balsánál a nyíregyházavidéki kisvasút összeköttetést kapna a Kenézlőtől elágazó s szintén a nyíregyházavidéki kisvasutak kezelése alatt levő bodrogközi gazdasági vasúttal, mely Szabolcsvármegyét Kenézlő, Zalkod és Viss köz-