Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-31 / 61. szám

61-ik szám. JSfnKfflDÉK. 1913. julius 31. 3 ségek révén köti össze Zemplén vár­megyével. A terv, mint értesültünk, eredmény­nyel fog járni, mert kiváló fontosságát és közgadasá^i horderejét felismerte a kereskedelmi minisztérium s tárgyalásra alkalmasnak találva, Balsa község kérel­mét is, leadta a vármegyéhez a tervbe vett vashidra vonatkozó adatok beszer­zése, helyszint rajz és hozzávetőleges költségelőirányzat elkészitése végett A vármegye alispánja már fel is hivta a járási főszolgabírót, hogy lépjen érintkezésbe az érdekelt községekkel, nagybirtokosokkal és más érdekeltsé­gekkel sezen hid nagy horderejét meg­értetve hasson oda, hogy azok annak lé­tesítése érdekében anyagi erejükhöz mér­ten hozzanak megfelelő áldozatot. Nevezett főszolgabíró ezen irányban megkereste az érdekelt községek kép­viselőtestületeit, nagybirtokosait, az érde­kelt nyíregyházavidéki kisvasutak és bodrogközi vasút igazgatóságát, a tokaji és sárospataki főszolgabirákat. Hiszszük, hogy az illetékes tényezők, kik figyelemmel kisérik vármegyénk köz­gazdasági szempontból oly rendkívüli fontossággal biró közlekedési hálózatá­nak fejlődését, örömmel fogadják e ter­vet és az érdekelt községek s más ér­dekeltségek megragadják az alkalmat a kedvező konjunktura megszerzésére, mely betetőzése lesz ama nagyszerű munkának, melylyel sikerült vármegyénket vasúttal ugy behálózni. Az eddig tespedésbe sülyedt Balsa, Szabolcs, Timár, Gáva, Kenézlő, Zalkod és Viss községek, különösen ez utóbbi három község, mely a Tisza által sl van zárva tőlünk, ezen uj összeköt­tetés révén uj életre kél s megszűnik, az a régi panasz, hogy a vármegyétől teljesen el vannak zárva. — liazi. £ jövő iparosa. Annak a gyönyörű és minden tekin­tetben sikerrel biztató jövőnek képe bon­takozik ki az alábbi felhívásból, amely jövő lehetőségét a f. év szeptember ha­vában megnyiló uj Iparostanonc-Otthon­ban az iparos pálya iránt fogékony in­telligens családok gyermekei számára biztosítja. Nem puszta ideál többé az, hogy az iparé, az iparosságé a jövő, hanem elérhető valóság, melynek lehe­tősége immár itt, a mi szűkebb pát­riánkban is biztosítva van. Aki szereti családját, szereti gyermekeit s szereti hazáját, az olvassa el mind ezt a lelkes felhívást, amielőtt gyermeke jövendő pá­lyájának megválasztása felett dönt, gon­dolja meg kétszer is, hogy elhatározása a «köz» szempontjából, fia jövő boldo­gulása szempontjából mit jelent s ne feledje, hogy «minden ember annyit ér, amennyit munkája ér». Ez az alábbi felhívás komoly szózat a magyar szülőkhöz s megszívlelésre mindenek felett érdemes. A felhívás a következő: A rohanó kulturával biró nemzetek iparosai a szó igazi értelmében művelt családok gyermekeiből kerülnek. Ha pe­dig azt vizsgáljuk, hogy a magyar iparos milyen anyagból neveli a jövő iparos­ságát. valóban megdöbbentő képet talá­lunk. Ez az anyag nagy részben nélkülözi nemcsak a kielégítő iskolai képzettséget, hanem a nevelést, a nemesebb lelki tu­lajdonságokat is. Ebben rejlik tehát an­nak az oka, hogy száz és száz tisztes magyar család az ipari pályákra hajlam­mal biró értelmes és műveltebb gyer­mekét a környezettől való aggodalmában nem adja iparos pályára. Ezeknek a szülőknek az aggodalma minden esetre nem teljesen 'alapnélküli, azonban épen erre a körülményre való tekintettel kellene figyelmüket az ipari pályák felé fordítani, mert aminthogy igaz az, hogy az élet nagy harcaiban az erősebbé a győzelem, úgy az is igaz, hogy a tanúltabb és műveltebb iparos könnyen és gyorsan emelkedik társai felé, olyan existentiát biztosítva önmagá­nak, melivel szemben a kisbirtokos és kistisztviselők osztályának helyzete össze sem hasonlítható. A valóban művelt és tanúit iparos nemzedéknek megélési fel­tételeiért, vagy a társadalomban elfoglal­ható helyzetéért igazán nem kell aggód­nunk. Adjuk tehát gyermekeinket az iparos pályára! A szülőknek az iparos pályával szem­ben tanúsított aggodalma nemcsak a hatóságok, hanem a müveit és áldoza­tokra kész magyar társadalom figyelmét sem kerülte el. Az Országos Gyermek­védő Liga néhány évvel ezelőtt iparos­tanúló otthonod szervezéséhez fogott és immár hat ilyen intézet felállításával gyarapította a magyar kultura erejét. Ez a hatodik „Otthon" Nyíregyházán épült és a f. évi szeptember hó 1-ső napján működését megkezdi. A nyíregyházai Iparostanulók Ottho­nában felvételt nyernek csakis jóviseletü egészséges és ipari pályára alkalmas gyer­mekek számszerint ötvenen. Az Otthonba felvett gyermeket a vezetőség — szak­maválasztási óhajainak figyelembe véte­lével — a tanulót kérő mesterek vala­melyikéhez próbaidőre, majd ennek el­teltével az iparhatóság közbenjöttével kötendő tanoncszerződéssel elszegődteti. Az Otthonba felvett tanúló szegőd­tető mesterénél csak a tanoncotthon há­zirendjével összeegyeztethető munkaidő alatt tartózkodik. Teljes ellátást: lakást, élelmezést, ruháza tot és mosást az Otthon­tól nyer. A szülők, vagy gyámok kérelmére felvett tanulókért felszabadulásukig, a felvételt kérők egyezségileg megállapított havi ellátási dijat tartoznak fizetni, ugyan­csak egyezségileg megállapítandó havi tartásdijat tartoznak fizetni azok az iparos mesterek, akik az Otthonban teljes el­látást nyerő gyermeket tanúlóul szegőd­tetik. Az Iparostanúlók Otthona tehát, mely a növendéket teljesen ellátja, a leg­jobb mesterekhez szerződteti és előhala­dásukra állandóan felügyel, kiválóan al­kalmas vidéki tisztviselők, iparosok és gazdálkodók gyermekeinek elhelyezésére, A növendékek nevelői, felügyelői és irányitói az igazgató és a családfő, kiváló nevelői gyakorlattal biró okleveles taní­tók, akik az iparostanúlók nevelése te­kintetében már a múltban is számottevő eredményt értek el, kik közül utóbbi az Otthon épületében lakik. A szülői házat helyettesítő és fegye­lem alatt való nevelés mellett, az intézet növendékei szabad idejüket sem tölt­hetik épen az ő korukban oly vesze­delmes kószálással, mert ebben az idő­ben is foglalkozniok kell az Otthon által részükre biztosított és szellemet képző eszközökkel. Igy tehát a növen­dékek teljes fegyelem és állandó fel­ügyelet alatt vannak úgy az intézetben, mint a mesternél és az iskolában. Az Otthon kötelékéből alkalmazott tanoncok rendszeres nevelésüknél, kép­zettségüknél és ellátottságuknál fogva természetesen a legkiválóbb anyagot szol­gáltatják a műhely részére, kik az inté­zetben az Isten és Haza iránti köteles­ségek megismerésére és teljesítésére való nevelés mellett a szülők, mesterek és elöl­járók tiszteletben tartására, a munka sze­retetére és hasznosságának felismeré­sére neveltetnek, sokkal hamarabb fog­nak productiv munkát végezni, mint a nevelés és ismeretek hiányában szen­vedő, állandóan panaszolt jelenlegi tanonc­anyag. A Ligának eddigi iparostanuló — otthonai mindezeket fényesen igazolták, de igazolták még azt is, hogy az ezen intézetekben nevelt iparostanulók, felsza­badulásuk után is a legnagyobb készséggel maradtak tanitó-mestereik műhelyében. Az elsoroltakból világosan kitűnik tehát az a körülmény, hogy az Iparostanu­lók Otthonába felvett gyermekek fegye­lemben való nevelésénél fogva ezen intézmény nemcsak a szülők érdekében mondható áldásosnak, hanem a tanulók­nak az Otthonból való alkalmazása, ille­tőleg szerződtetése, az iparos mesterek­nek is elsőrangú igényét fogja kielé­gíteni. Az érdekelt szülők és gyámok tájé­koztatására közöljük, a nyíregyházai ipa­rcs mestereknek összes, iparág szerint feltüntetett kimutatását, amelyből könz­A nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszteri rendelet szerinti MENTŐ SZEKRÉNYEK 8 K-tól feljebb minden kivitelben valamint egyes részei külön is kapható UVOLCKCK 5 K-ig darabja BLUMBERG JÓZSEF ffifi,

Next

/
Thumbnails
Contents