Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-20 / 58. szám

Nyíregyháza, 1913. julius 20. Vasárnap XXXIV. évfolyam, 58. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hir­detés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soron­ként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen számi t Fürdőbe vagy nyaralásra tá­vozó előfizetőink tudassák címüket egy levelező lapon s mi készséggel utánuk küldjük a megadott időre a Nyírvidéket. Sokat hallunk és olvasunk mostaná ban erről a kérdésről. Különösen mióta a városok fejlesztéséről szóló törvény el­készült és abban a minisztérium utasítást kapott, hogy annak életbe lépésétől szá­mított két éven belül „a városi rendőr­ségek országos rendezéséről" törvény­javaslatot terjeszszen a törvényhozás elé. Sajátságos! A törvény a városi rend­őrségek „országos rendezéséről" beszél. Ugyanezen törvény a városok részére biztosított államsegélyből a már előzete­sen kiosztott 4 millión felüli másik 4 mii lióra azt mondja, hogy azt „első sorban a városi rendőrségek fejlesztésére" kell fordítani. S ma már mindenki a rend­őrség „államosításáról" beszél Néhány év előtt, amikor először ke­rült szóba, hogy a városi rendőrségek ellen az országban mindenütt felmerülő panaszokon a rendőrség államosításával lehet csak és kell segíteni: micsoda or­szágos felzudulás keletkezett! Hogy til­takoztak ellene egymásután a városok, a vármegyék és a sajtó egyaránt! Meny­nyire hazafiatlannak, sőt hazaárulónak tartották magát a gondolatot! S ma? Egészen természetesnek tü nik fel mindenki előtt, hogy ha a váro­sok rendőrségét gyökeresen és alaposan reformálni akarják, ezt másként, mint az államosítással elérni nem lehet. Ugyanezt hangoztatják maguk a rendőrségek vezetői: a városok rendőr­kapitányai. Kongresszusaikon ők maguk sürgetik az államosítást. A belügyminisztériumban külön ügy­osztályt állitottak fel ennek a kérdésnek a tanulmányozására és előkészítésére. Időn­ként napvilágot láttak a hírlapokban olyan hírek, hogy az új ügyosztály veze­tője meglátogatja a vidéki városokat abból a célból, hogy a helyszínén tanul­mányozza a kérdést. Híre járt nem egy­szer annak is, hogy hozzánk is megér­kezik „a legközelebbi napokban®. Sok „legközelebbi" nap telt el már azóta, mikor ezek a hírek olvashatók voltak ismételten is, de a miniszter ki­küldöttjéhez mindezideig nem volt sze­rencsénk. Ne kutassuk milyen okból vagy hogy mennyire voltak alaposak ezek a híradások. A tény az, hogy mindez ideig semmi nyoma annak, mintha a törvény­ben kitűzött határidőnek immár eltölt közel fele alatt egy lépéssel is előbb jutott volna a rendőrség országos ren­dezésének kérdése. Lehet, hogy az előkészítés a nyilvá­nosság kizárásával a legnagyobb diskré­ció mellett folyik. Lehet, hogy a közel mult politikai viszonyok nem voltak alkalmasak arra, hogy ez a kérdés na­pirendre tűzessék. Pedig minden tekintetben kívánatos volna, ha történnék már valami konkrét dolog is; ne csak üres kombinációk za­varják és izgassák folyton a közvéle­ményt. Mert immár a közvélémény kezd teljesen belezavarodni abba, hogy mi lesz hát a rendőrséggel ? A legnagyobb zavarban vannak maguk a városok is; de a rendőrsée személyzete is. Az egyszer bizonyos, hogy a jelen­legi városi rendőrségi szervezettel senki sincsen és nem is lehet megelégedve. Ebben mindenki egyetért. Csak az okok tekintetében lehetnek és vannak eltérések. Sokan azt hiszik, hogy a létszám ke­vés. Ezt halljuk minduntalan például Nyír­egyházára vonatkozólag is. Pedig ebben a tekintetben ugy áll a dolog, hogy Nyíregyházán a többi magyarországi városokhoz viszonyítva a rendőrlegény­ség száma nem is mondható kevésnek. Mert míg például a 35,000 lakosú Szé­kesfehérvárott, ahol 29,000 lakos lakik, az 1197 hold kiterjedésű beltelken, 1 rendőraltiszt és 30 közrendőr van a városok statisztikai évkönyve szerint; Szombathelyen, ahol 29,000 lakik bent a városban, 1 altiszt és 36 közrendőr van; Egerben 1309 holdnyi belterület és 26,000 bent lakó mellett 7 altiszt és 33 közrendőr; Brassóban 1555 holdnyi belterület és 32,000 belterületen lakó lakos mellett van 12 altiszt és 44 köz­rendőr; Nagyszebenben 1053 hold bel­terület és 29,400 bent lakó mellett 7 al­tiszt és 36 közrendőr: addig Nyíregy­házán ugyancsak az 1908-iki adatok „Mademoiselle Zephyr." Mária Carellitöl. Angolból lorditotta: Weinberger Margit. Mi volt ő? egy bájos tünemény vagy egy ábrándos szépség? Etherikus grácia és légies finomság megtestesülcse: vagy talán még ennél is több ? Mint tündérkirálynőt láttam először ; kezeben fényesen tündöklő, holdfénysugarakhoz hasonlo sceptrumot tartott, filigrán termetét harmattól csillogó moharózsa-girland vett körül ós hófehér homlokát csillagkorona diszitette. Mint a hópehely olyan ártatlannak nézett ki az ö szép komoly szemeivel és hullámos areny­hajával, dacára annak, hogy Mademoiselle Zephyr színésznő volt, egy hires szinpad táncos­nője. Egyszerűségével és közvetlenségével min­denkit lebilincselt, és a publikum tapsaiért hálás mosolya annyi hiszékenységet és bizalmat fejezett ki, hogy nem egy anya könnyeit csalta elő, sőt sok apai szivet mintha a szegény kislány jövőjét megsejtette volna, nagy szomo­rúsággal töltött el. Hát hogyne, mikor .Made­moiselle Zephyr" még csak hat éves volt! Selymes, arany haját, melyet most fénylő csillag­korona vett körül, még csak hat nyár aranyozta be és törékeny tagjait a szigorúan ballett mes­terek máris mindenféle kényelmetlen és kinzó állásokba kényszeritették. „Sokat igér ez a gyerek", mondogatta a színház rendezője, mikor a próbáknál őrömmel tapasztalta, higy milyen kecsesen emelgeti feje fölé picinyke karjait, és milyen könnyedén mozog parányi lábaival, egészen mestere taní­tásához hiven. S igy gyorsan, lépésről-lépésre haladt előre, mig végre azt a nagy kitüntetést is elérte, hogy nagybelüs plakátokon hirdették: „Mademoiselle Zephyr", a csodálatos gyermektáncosnő a nagy karácsonyi némajátékban, a tündérkirálynő sze­repét adja. Kicsiny lelkének egész büszkeségét öntötte bele ebbe a szerepbe, hogyne, mikor bűvös varázspálcájának egy legyintésére megjelentek mind a tündérek, manók, sellők és virágok szellemei! Ki is tudta volna nagyobb méltó­sággal és édesebb komolysággal ezt a varázs­pálcát meglegyinteni! És még talán egy ural­kodó, ki parancsával mindenkit megfélemlít, se képes azt a hatást elérni, mint „Mademoiselle Zephyr", evvel a tragikus empházissal, de azért tiszta és gyermekies hangon elszavalt pár vers­sorral : „You nanghty elves! begone tayour dark woosd! Youll all be punished if you are not dood!" Darabjának leghatásosabb része talán az volt, mikor az erdei jelenetben egy óriási gomba körül solo-táncot lejtett, és a holdfény festőie­sen játszadozott hosszú aranyfürtjein. Ezen jelenetre zugó tapsviharba tört ki a közönség és ő kicsiny kezecskéivel csókokat dobált közéjük. Ez volt legnagyobb szerepe. Mestere pedig energikus, franciaballettanár volt, ki sokat kínozta szegénykét és méltán büszke lehetett az ő picinyke tanítványára. Egy fecske nem repked könnyedébben, mint a hogyan ő a színpadon mozgott; oly üde volt, oly friss volt, akár egy feslő rózsabimbó ! Táncának utolsó figurájában oly művészies és mindenkit elragadó graciözitást fejtett ki, hogy a függöny legördültével csodálat és el­bájolás moraja zúgott végig a publikumon. Szegény kis csöppség! ennek is jobb volna zugó tapsviharok helyett, gyöngéd anyai kezek meleg gondozásában részesülni! Ezeket gon­doltam, miközben igaz részvéttel telt szivvel hagytam el a színházat, mert borzalmasnak és tragikusnak láttam ennek a gyermeknek a sorsát. Pár hét elmullott, de „Mademoiselle Zephyr" tüneményes alakja és gondolkodó arcocskája egyre kisértett, nem hagyott nyugton, és arra ösztökélt, hogy levélben kérdezősködjem a szinház direktoránál, a kis Zephyr kilététől. A választ csak pár nap múlva kaptam meg; egy nagyon udvarias levélben közölte a direk­tor velem, hogy nemcsak én vagyok az egye­düli, ki e talentumos gyermek iránt érdek­lődik. Attól tart, hogy szervezetének végtelen gyöngéd volta miatt mégse fogja betartani, A rendőrség államosítása.

Next

/
Thumbnails
Contents