Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-28 / 78. szám

8-ik szám. J^YÍRTOÉK. 1913. szeptember 28. 5 kéményseprőt; továbbá, hogy a tanyai lakosság meg legyen kiméivé a kéményseprők zaklatásától, mert hiszen a tanyai házak kéményeit a gazdasszonyok is ki tudják takarítani s ki is takarítják, ellenben a kéményseprő csak végig megy egy-egy bokron, a kéményekhez hozzá sem nyul, mert a háziak rendszerint nincsenek is otthon, még is követeli a kéményseprési dijat; végül a keményseprés ellenőrzését a város a tűzoltóságra akarta bízni. Ezeket a rendelkezéseket a miniszter nem hagyta jóvá. Azt kivánta, hogy a város osztassék fel a kéményseprők között kerületekre s mindenik kéményseprő kerületben csak az illető kéményseprő legyen jogosítva seperni. Ha a tulajdonos más kerületi kéményseprővel sepertet, akkor is köteles legyen a kerületi kéményseprő diját megfizetni. A kémények ellenőrzésére is a kéményseprőket kivánta kijelölni. A város ragaszkodik eddigi álláspontjához. Sőt kimondotta azt is, ha a kéményseprők kartelbe állanának, ez is kihágásnak minősíttessék. A Zöldség-tér kibővítése. A Zöldség tér régóta tervezett kibővítése érdekében névszerinti szavazással elhatározta a képviselőtestület, hogy a Kleinmann és Katzféle telkeket a kölcsönösen megállapított vételárakért megveszi. A tér tényleges kibővítésére természetesen csak a pénzviszonyok megjavulása után kerülhet a sor. A dalegylet segélye. A városi dalegylet részére a közgyűlés egyhangúlag megszavazott 5(0 korona évi segélyt; azonban egyelőre csak az 1914. évre s kikötve, hogy az egylet két nyilvános dalestélyt köteles rendezni. Csendőrörsők a város határában. A szakosztályok javaslatára egyhangúlag megbízta a közgyűlés a város-polgármesterét, hogy a város határában három csendőrörs felállítása iránt intézzen felterjesztést a belügyminiszterhez. A három őrs egyike a Nagycserkeszen, a másik a Király telek mellett, a harmadik a Sima pusztán volna felállítandó. A hetedik patika. Több gyógyszerész folyamodott a belügyminiszterhez egy uj patika engedélyezése iránt. A folyamodók a Kállói-utca elejét, a Szarvasutca elejéi és a Zöldségteret kérték kijelölni. A közgyűlés az egészségügyi bizottság javaslatának elfogadásával arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uj, immár hetedik patikára Nyíregyházán még szükség nincsen. Ha azonban a miniszter a jogot megadná, annak helyéül az Érkert közepét, a Deák Ferenc- és Arany János-utcák kereszteződési pontját jelölje ki. Itt a jövőben iesz forgalma az uj patikának, mert a város ebben az irányban fejlődik legjobban. Kisebb dolgok. Ezután kisebb dolgok kerültek elintézés alá. Köztük iskolai költségvetések, illetőségi ügyek stb. Közben a vasárnapi Bessenyei emléktábla leleplezésijköltségeire is megszavaztak a Bessenyei Kör részére 300 koronát s a közgyűlés 7 óra felé véget ért. A Nemzeti Szalon nyíregyházi műkiállitasa. A Nemzeti Szalon harmadik nyíregyházi műkiállitása, melynek előkészítése végett Bende János, a Nemzeti Szalon titkára és Rubovics Márk műtáros már napok óta városunkban időznek, vasárnap déli 12 órakor nyílik meg a vármegyeháza dísztermében. Az ünnepélyes megnyitásra a Nemzeti Szalon részéről Nyíregyházára érkeznek Molnár Viktor ny. államtitkár és Horvai János szobrászművész alelnökök, Déry Béla igazgató, Gellért Jenő, Kacziány Ödön és Kézdi Kovács László igazgatósági tagok, továbbá Gergely Imre, Glatter Ármin, Markó Ernő, Englerth Emil, Erdőssy Bela, Bér Dezső, Orbán Dezső, Béli Vörös Ernő festőművészek Budapestről, debreczeni Műpáríoló egyesületet pedig Bakoss Tibor, Pálffy József, Dienes és Csűrös festőművészek fogják képviselni. A kiállítás rendezési munkálatai már befejeződtek és a minden eddigi vidéki kiállítást felülmúló, rendkívül gazdag műtárlat már teljesen készen várja a kisújszállási műbarát kö zönség érdeklődését. A kiállításon képviselve van mondhatni az egész magyar képzőművészet, résztvesznek többek között Berkes Antal, Baditz Ottó, Bruck Miksa, Bosznay István, Büttner Helén, Bükkerti Mariska, Bachman Károly, Benczúr Gyula, Déry Béla, Edvi Illés Ö., Englerth Emil, Erdőssy Béla, Ferenczy Valér, Frecskay Endre, Feszty Árpádné, Gerster Károly, Gergely Imre, Heyer Arthur, Hegedűs László, Horvai János, Illés Antal, Kada Alajos, Katona Nándor, Keménffy Jenő, Kézdi Kovács László, Karlovszky Bertalan, Komáromi Katz Endréné, Koroknyay Ottóné, Kozák István, László Fülöp, Lovaghy Dénes, Mérő István, Markup Béla, Markó Ernő, Nádler Róbert. Neogrády Antal, Nyilassy Sándor, Olgyay Ferenc, Pentelei Molnár János, Pállya Károly, Pörge Gergely, Paczka Cornélia, Peske Géza, Róna József, Rottmann Mozárt, Rubovics Márk, Sándor Antal, Soós Elemérné, Spányi Béla, Szlányi Lajos, Tamássy Miklós, Uferbach Jenő, Veress Zoltán, id. Vastagh György, Zemplényi Tivadar stb. A kiállított több mint 300 műtárgy között a képzőművészetnek minden műfaja képviselve van. A nagyszámú olajfestmény mellett sok szép pasztell és vizfestmény is van és a grafikának minden válfaja, valamint a szobrászat, különösen a kis plasztika is méltóképen vonul fel. A kiállítást a megnyitás napján a Bessenyei-kör tagjai 1 kor, más napokon 50 fill belépődíj mellett tekinthetik meg. Nem tagoknak a belépődíj a megnyitás napján 2 kor., más napokon 1 kor. Egész időre érvényes bérletjegyek, melyek sorszámukkal a rendezendő műtárgy sorsjátékon is részt vesznek a Bessenyeikör tagjai által egy személyre 3 koronáért, két személyre 5 K-ért, három személyre 7 K-ért válthatók, külön sorsjegyek pedig 1 K-ért kaphatók a kiállítás pénztáránál és a Ferenczi-féle könyvkereskedésben. A bérletjegyek ugy a megnyitás napján, mint a kiállítás tartama alatt rendezendő sétahangversenyeken is minden ráfizetés nélkül érvényesek. A kiállított műtárgyak eladását Rubovics Márk műtáros és Bende János titkár eszközlik, a kik egész nap a kiállítás helyiségében találhatók. Dán iré Magyarországról.*) Látogatás Schumacher Sándornál. Kopenhága, szeptember hó. A magyarságnak igen kevés őszinte barátja van külföldön. Itt, Nyugaton még mindig az ősi hun legenda kisért és a nagy tömeg még mindig csak betyárra és paprikára gondol, ha Magyarországról van szó. Irodalmunk többnyire a német üzlet-fordítók révén jut be a nemzetkőzi könyvpiacra, akik bizony minden lelkesedés nélkül, hamarosan és megcsorbitva ültetik át a magyar müveket németre. Csodálatos, hogy itt fönt Északon mindig akadt a magyarságnak egy- egy szószólója, akik nem kiméivé fáradságot, megtanulták nyelvünket, megszerettek minket. Aztán igyekeztek érdeklődést és szimpátiát ébreszteni honfitársaik körében Magyarország iránt. Ilyen nagy magyar barát volt Svédországban a néhány éve elhunyt (1900) Birger Schöldström, akinek a svéd Petőfi-kultuszt köszönhetjük. Ujabban Axel Lundegard svéd iró töltött egy évet Magyarországon (1900—01) és eredetiből fordította le Herczeg Ferenc „Gyurkovics leányok" cimü regényét. Dániában Schumacher Sándor iró és szerkesztő a mi leglelkesebb hívünk és barátunk. Még Stockholmból irtam neki, hogy szeretném meglátogatni és mikor Kopenhágába érkeztem, már várt a levele, amelyben jelezte, hogy szívesen lát. *) Megjelent a „Világ* szept. 20-iki számában. Szerk. A kopenhágai Person-Bangaard (központi pályaudvar) mellett lakik Schumacher. Fölmenve a lépcsőkön (4-ik emelet) szinte izgatottan vártam, mig a csengőszóra kinyílt az ajtó. Piros arcú, derült homlokú, fehér hajú öreg ur (talán nem is öreg ur) köszöntött, könnyű házikabátban, papucsban és egy hosszúszárú pipával a kezében — Isten hozta! Tessék talán a dolgozószobámba ! Hatalmas könyvespolc, a falakon képek és diplomák, köztűk rögtön megismertem a mi Kisfaludy-Társaságunk tagváiasztó diplomáját. Az asztalon nemzeti szinü szalag, magyar újságok és természetesen magyar könyvek. — Azt szpretné tudni, hogy mikor és hogyan kezdtem a magyar irodalommal foglalkozni ? Hát ez hosszú történet, nagyon hosszú. 1883-ban olvastam egy elbeszélést Mikszáthtól Sachermann „Auf der Höhe" cimü folyóiratában. Ez a novella annyira megtetszett, hogy azonnal irtam a szerkesztőnek, van-e még több német fordítás Mikszáth müveiből. A válasz az volt, hogy nincs. Ekkor gondoltam a magyar nyelvre. Tudtam, hogy igen nehéz, de azért meglehet tanulni. Itt vannak az első tanítómestereim. Azzal gyorsan kikeresi a könyvtárából Töpler's Lehrgangját, Riedl's Grammatik-ját és Ballagi Magyar-német szótárát. Bizony harminc év alatt erősen megkoptak. — Látja, ezek a könyvek voltak az én tanítóim a magyar nyelvben. Mikor már annyira haladtam, hogy a magyar szöveget szótár segítségével megértettem, hozzáfogtam a fordításhoz. Az első munkám természetesen egy Mikszáth-novella volt: Bede Anna tartozása. -1885-ben jelent meg a dán képes családi lapokban. (Illust. Famil. Journal) Azóta sokat és sokfélét fordítottam. Apró novellákat Rákosi Viktor, Mikszáth, Herczeg müvei közül: azonkívül több regényt Jókaitól és Csikytől, meg Gyulai Páltól. Hogy mikor voltam először Magyarországon ? Hát bizony, annak már jó ideje. Ugy emlékszem, 1894-ben utaztam le először és ekkor Gyulai Pál, Szily Kálmán és Balassa József vezettek be a magyar irodalomba és a magyar társaságba. Ellátogattam Debrecenbe, ahol Géresi Kálmánnal és Bessenyei Széli Farkassal kötöttem jóbarátságot. Éppen a molnárok tartottak országos gyűlést Debrecenben, velük rándultunk ki a Hortobágyra. Látja itt szemben ezt a nagy képet ? A hortobágyi csárda előtt fotografálták. Én is ott vagyok Géresi Kálmán mellett, egy csomó magyar molnár között. Azóta sokszor voltam Magyarországon, sőt egy évben talán kétszer is. Egész Erdélyt beutaztam. Erdély csodálatosan szép ország. Hej, de pár kellemes napot töltöttem el Sepsiszentgyörgyön a nemrég meghalt főispán, Potsa József, a polgármester és a két Gyárfás társaságában. Szinte iáttam, amint fölragyogott az a két derült kék, germán szeme, amikor Erdélyt említette. Jobbkezével végigsimította hosszú, fehér bajuszát és elhallgatott. Éreztem, hogy ennek a kedves, mosolygó dán írónak a lelke ott jár valahol a csíkszeredai hegyek között, valahol a Körös partján. — Hogy melyik a kedvenc magyar városom ? Ezt bajosan tudnám eltalálni. Békésgyula. Itt voltam egyszer — talán 1899-ben — Gyulai Pállal egy emléktábla leleplezésénél. Ugy emlékszem, Pálfi Albert emléktáblája volt. Csúnya, esős nap volt. Tudniillik mindig esett, ha Gyulai valami leleplezésre indult. Itt ismerkedtem meg az ottani főispánnal, Lukács Györgygyei. Azóta valahányszor csak Magyarországon vagyok, mindig fölkeresem az én kedves városomat, Békésgyulát. Sőt irtam is erről a jó magyar városról egy kis cikket az ottani újság számára. Ez csak magyarul jelent meg. Mit is meséljek még ? Valami kis epizódot ? Hát igaz! Egyszer el is fogtak Magyarországon. Zimonyból hajóval akartam indulni Orsovára, de útközben mint kémet letartóztattak. Természetesen a zimonyi határkapitány kiszabadított és azután a kincstári hajón mentem Ada-Kaiéba és megnéztem a Vaskaput. Szőrme alkalmi vétel! Nagyon előnyös árban sikerült egy nagyobb §/ « menyiségü muff és boá rakt&rt valódi és után- |\öII18 TELEFON 1S9 Ignátz, zat szőrmékben megvennem. És igy azt rendkívül olcsó szabott, árakban bocsájtom at. vevőim rendelkezésére. divatáruháza. TELEFON 129