Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-21 / 76. szám

2 76-ik szám. f913. szeptember 21 csójtja, ez épen olyan piac, mint ahol a csirkét áruljak. Hogy tehát akár a püspökség, akár valamelyes ipari üzem hozza is azt a bizonyos 150—250,000 koronát, ez a termelés és fogyasztás szempontjából teljesen egyenértékű s ha gyár 150—200 családnak nyújt ezáltal megélhetést, ugyanaz a közgazdasági érték jut kifejezésre a püspökség anyagi hozadékában is, akár egy ember vágja azt zsebre, akár tízezer. De tudja azt is, hogy a munkadijat ő se vághatja csak ugy isten nevében zsebre. Hogy azért neki is munkát, tehát ellenértéket kell szolgáltatnia. Hogy tehát az a bizonyos 150— 250,000 korona rá nézve is csak nyers bevétel. Csakhogy mig az ő munkájának a profitját a munkaadó szedi ie, addig a püspökség hozadékának tiszta hasznát, mint fogyasztó, nem a püspökség, hanem Nyíregyháza város közönsége vágja majd zsebre. Hogy tehát szembe állítva azt vitatni, hogy a püspökség tiszta hozadéka még csak hozzávetőleg sem ér annyit, mintha egy vagy több ipari üzem fizetne ki ugyanannyit munkadíjban, — fából való vaskarika s épen olyan, mintha azt vitatnám, hogy az adós és a hitelező gazdasági helyzete egy. Azonban egy szervezett munkás még ennél is többet tud. Tudja azt, hogy a püspökség anyagi hozadékával szemben ő már nem a fogyasztás, hanem a termelés gazdasági láncolatában jelentkezik. Hogy az ő munkája ebben a láncolatban már olyan, amilyen, de — megélhetŐ3. A Szekeres János gazduram feleségének egy pár csirkéje pedig már tőke + mun< ka -+- profit. Da tovább megyek. Tudja, hogy ha pl. egy font bőr és egyéb hozzávaló mondjuk 10 korona, az abból készült ipari termák értéke már annak a tizszeresse. Da tudja azt is, hogy az a bizonyos csirke, vagy az az értékében tízszeresére emelkedett cipőáru ott a Hosszú Demeter uram boltjában csak egy fétis, csak egy holt érték, ha az áru vevőjére nem talál s viszont, hogy az a haszon, amit egy pár csirke eladása, vagy egy font bőr ipari feldolgozása s tovább adása nyújt, az áru vételárának nemcsak egy bizonyos hányada, hanem a maga egyszerű körforgásában legalább is annyiszor az a hányad, ahányszor ezt a vételárat, mint magángazdaságának most már forgó tőkéjét a fogyasztók közzé kihelyezni sikerül. Szóval, hogy az a bizonyos 250,000 korona, amit a székhely Nyíregyháza város piacának hoz, a termelőnél se meg nem áll, se el nem vész, hanem részint átalakulva, részint eredeti alakjában tovább folytatja a maga öszszetett gazdasági és szociális körforgását s e közben Nyíregyháza város közönségét nem egyszer, hanem annyiszor juttatja a saját tőkén és saját munkán kivül profithoz s ezzel megélhetéshez, sőt értéktöbblethez, ahányszor ezt a Nyíregyháza város termelésébe bejutott s évről évre megismétlődő idegen tőkét Nyíregyháza város piacán, tehát a kinálat és kereslet elképzelhetetlenül sokféle viszonylatában megforgatni sikerül. Ez azonban, — azt hiszem — lényegesen más valami, mint amit Balla Jenő csak ugy odalök. A harmadik konkrétum az 1868 : LIII t.-c. 23. §-nak alkalmazása körüli vita. Hogy e részben mi az én jogi meggyőződésem, azt előző cikkemben már kifejtettem. Nincs remmi hozzá adni valóm. Hanem ami a belügyminisztériumnak azt a bizonyos sokat hánytorgatott gyakorlatát illeti, engedje meg Balla Jenő, ha e helyütt én is szó szerinti szövegében idézem a közigazgatási bíróságról szóló törvény idevonatkozó § át. Tehát: „1836: XXVI. t.-c. II. fejezet. A bíróság hatásköréről egyes ügyekben. A közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye ... IV. cim. Vallás és népoktatási ügyekben. 48. §.a törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel ... 2 pont, a különböző hitfelekezeteknek a községi segélyben való arányos részeltetéséről intézkedik. (1868: LIII. t.-c. 23. §.)" Hol kell tehát törvényhatósági bizottságnak az 1868: LIII. t.-c. 23. §-án alapuló hatarozatai ellen eljárni ? Rendelkezés: a közigazgatási bíróságnál. Olyan belügyminiszteri gyakorlat tehát, amelynél fogva a közigazgatási bíróság csak az arány megállapításának kérdésében döntene, mig a jogalap megállapításának kérdése a belügyminisztérium hatáskörébe tartoznék, egyszerűen — nincs. Különben, hogy mily merészen kezeli Balla Jenő a kérdésnek ezt a részét, engedtessék meg, ha végezetül s megint csak szószerinti szövegében ideigtatom ugyanazon t.-c.-nek 17 §.-át: „A közigazgatási biróság hatósága rendszerint csak a hozzá utalt vitás kérdés tárgyalására és eldöntésére terjed ki. Olyan esetekben azonban, amelyekben a közigazgatási bírósághoz tartozó vitás kérdéssel más oly, különben a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozó kérdés kapcsolatos, melynek előzetes, vagy együttes elbírálása nélkül a biróság elé tartozó főkérdés el nem dönthető, az előbbi felett is a közigazgatási biróság hataroz." Pont. Ejyéb mondani valóm nincs. Azaz, hogy mégis volna. Még pedig, az: hogy érzem magamat annyira önállónak, hogy a mások kalamárisából ne meritsk. Da még ha egy tentatartóba mártogatnék is azokkal a bizonyos urakkal, akikre Balla céloz, vagyok annyira bátor, egyenes, őszinte es emberszerető, hogy felemelt tővel mondhassam a Balla Jenő szemébe azt, amit Hajduvármegye közgyűlésén Lengyel Imre, tehát Magyarország egyik legprogresszívebb gondolkozású embere mondott — „Nem vagyok ugyan híve uj püspökségek fölállításának, Megengedhetlennek tartom azt is, hogy amikor milliók feküsznek a vallásalapban, akkor közel 400,000 koronáig zsaroljanak mpg egy olyan szegény községet, mint Hajdudorog. Da ha másként nem megy a dolog, akkor megszavazom. Mert jobban szeretem a véreimet, mint ahogy gyűlölöm a — klerilcalizmust. ..." Ezúttal: nekem sincs több mondani valóm. Álmos Zoltán. & pártfogó egyesület köréből. A „Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület" választmánya csötörtökön délután a kir. törvényszék fellebbezési tanácstermében Kovács István kir. törvényszéki elnök s egyesületi elnök vezetésével ülést tartott, melyen a választmányi tagok szép számmal jelentek meg. A választmány ezúttal kivételes fontosságú ügyekkel foglalkozott: igy a rabmunkák kibérlésére vonatkozó szerződés-tervezet megvitatásával, továbbá a fiatalkorú bűntettesek ideiglenes elhelyezésére szolgáló otthon létesítésével, végül a népkonyha felállításával. Közöltük annak idején, hogy a pártfogó egyesület közgyűlése elhatározta, miszerint előKülönös álom. Különös álmom volt Az elmúlt éjszaka, Petőfi volt nálam És hónát siratta. Ugy állott előttem, Mint egy hideg márvány Ott ült a bu most is Bánatos homlokán. Fekete palást volt Vállára fölvetve, Amely fájó sebét Egészen elfedte. Sebe vérzett nagyon, De ő nem fájlalta, Azt kérdezte tőlem, Szabad-e Hazája ? Azt kérdezte tőlem, Hogy felvillant szeme, Le van-e tördelve Hazája bilincse ? Tördeljük-tördeljük ! Oh ! de nehezen megy, Eltántorít sokat A kínálkozó kegy. Nem is lesz ez talán Soha letördelve, Mert ujakat raknak A régi helyére. Nincsenek honfiak ? Nem születik egy se Ki szunnyadó népét Álmából fölköltse ? Nem születik, mivel Nincsenek már anyák Kik a fiaikat Arra tanítanák. Igy kezdődött egykor Róma hanyatlása Mikor nem volt többé Igaz honleánya. A csenevész Iának Satnya a gyümölcse, Még silányabb termést Hoz majd a jövőre. Nemzeteknek sorsát Midőn fejtegette : Két nagy könny csillogott Fekete szemébe. Nincsen nyugodalma Nem tud megpihenni, Hazájának sorsa Föl-föl ébresztgeti. Szentgericzei N. L.-né. Rózsika temetése. Irta: Farkas Emó'd. Rózsika markotányosnő volt a Kossuthhuszároknál. Szép, magas, barna, parázsszemü leányka, akit a szive hozott a táborba. Bujdosó Rózsi volt a neve és Désen állott be markotányosnőnek. Olyan üde volt mindig, mint a harmatos rózsa a májusi napsugártól körűiragyogva. Híven követte a huszárokat mindenfelé. Ott volt Piskinél, Nagyszeben bevételénél. Pompás hangja, igéző termete, darázs dereka, tüzes fekete szeme a huszárok kedvencévé tette. Mindenki csak Rózsikának hivta s valamennyien bolondultak érte. De ő csak egy daliás közkatonát szeretett, egy fiatal iparossegédet, aki szintén Désen csapott fel huszárnak. Mindig vidám volt s örökké édes dal zengett az ajkáról. Követte a huszárokat a bánáti táborba is. A vidámság és kedves kacagás so hasem fogyott ki belőle. Amikor dörögtek az ágyuk, ropogtak a puskák s a füstfelhő, mint halotti szemfödél lebegett a csatatér fölött, Rózsikát rendesen ott lehetett látni, ahol a sebesülteket kötözték. Megmosta a vértől a sápadt huszárokat, aztán ment zsemlyét, gyümölcsöt és italt kínálgatni a csatatűzben álló hősöknek. Nem félt a golyóktól. Utána szaladt a fáradtan bukdácsoló vastekéknek s mikor veszett forgásukban végre megállottak, tenyerébe kapta, megrázta és felkiáltott: — Oh te utálatos golyó, hány életet sodortál a másvilágra? Sokszor figyelmeztették a huszárok, hogy ne tréfáljon a halállal, mert egyszer az is megtréfálja őt. Rózsika vállat vont és nevetve mondta : — Ahol annyi hős honvéd van, oda én is szivesen elmegyek. A szőregi csatában, melyet Haynau a szegedi városháza tornyából nézett, szintén jelen volt Rózsika. Itt történt, hogy a honvédtűzérek észrevették Haynaut, amint a toronyból látcsövezte őket s egy hatfontost röpítettek a toronyba. A golyó bele is csapott a torony falába s a lehullott vakolat mind Haynau fejére pottyant. A nagy hős rémülten futott le a toronyból, mert tudta, hogy a második golyó már lekaszálná a fejét. Ebben a csatában is ott sűrgöttforgott Rózsika a huszárok körül, akik rohamra készen állottak a mezőn, amelyre a perzselő nyári nap tűzött. divatharisnyák, keztyük, stb. leg nagyobb választékban. Ruhadíszek J ben naponként érkeznek újdonságok : Kohn Ignátz nöi-, férfi divatáruházába. Telefon sz. 129,