Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-14 / 74. szám

Nyíregyháza, 1913. szeptember 14. Vasárnap XXXIV. évfolyam, 74. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon azámi 139.* Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyílt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszerese

n szám Lapszemle. — llácz Bála. — Az egyik felekezeti horvát újságban (Hrv. Pr.) igen érdekes cikk jelent meg a mult hónap elején. Lévén a cikk thémája aktuális — érdemesnek tartom szószerint közölni. — Érdekességét fokozza még az a körülmény is, hogy egy főesperes irta — ki népe irányításából gyakorlatilag is kiveszi a részét. — A cikk a következő: Napról-napra több és több magyar meg német raj tör be Horvátországba és szorítja ki innét az ősi horvátot, aki kénytelen elmenni vincellérnek, csősznek vagy szolgának. Nézzetek csak szf t pl. Moslavinában! Látni fogjátok, hogy idegen kézen van a legszebb föld és idegen épiti fel a legszebb házat a faluban. — Amig a magyar fényes lakásban mulathat, addig a horvát kénytelen a hegyek közé felhúzódni. — ahol vakondok módjára tengeti életet. Találni lehel Szlavóniában sok olyan községet, amelynek ugyan horvát a neve, de melynek egyetlen egy horvát lakója sincs. Ennek az elnéptelenedésnek főleg a hitvány és gyáva horvát menyecskék az okai, akik fiatal korukban féltek a gyermektől, öreg korukban pedig mint száraz, terméketlen galyak gubbaszkodnak vén férjükkel együtt az ősi hajlékban, borzalommal gondolva vissza meddő fiatalságuk sivárságára. Igy utód nélkül halván el — idegen tolakodott be a horvát néptel en, gazdátlan birtokára. Az ilyen magtalan asszony nép nagyobb pusztítást vitt véghez Szlavóniában, — mint maga a török. — És ha most körültekintünk hazánkban, megdöbbenéssel látjuk, hogy itt minden tizenegyedik ember vagy magyar, vagy sváb. Legtöbb magyart telepit és csődit be ide az elfajzott főnemesség: Jankovich gróf, Pejacsevich, Erdődy stb. Ezeknek béresei mind magyarok. Ha ezen mágnások egyike-másika elád egy-egy földdarabot, ébren ügyel arra, hogy ez a birtokrész a haragos Árpád ivadékok, vagyis a magyarok kezére jusson. Ilyen súlyos napokat élvén a horvát-faj. Arra kell lőleg törekednünk, hogy horvátjaink kezére olyan ingatlant játszunk át, amely ma még magyar vagy sváb kezén van. — Van ugyan egy parcellázó bankunk, de sokszor tőke nélkül szűkölködvén, a bank kénytelen a horvát nép részére tartogatott földet idegennek átengedni. Ahol a bankok nem boldogulnak, ott álljon talpra a papság és segítsen a népen ugy, ahogy tud! Itt van egy kedvező alkalom! Noskovciban (Nasice mellett) két idegen: egy Baráth nevü magyar kálomista, meg egy Schvarc nevü zsidó elád egy nagyobb birtokot. Ennek a két embernek 8000 holdnyi földje eladó. Mi igazi horvátok most azon gondolkozunk és cselekedszünk, hogy miként juthatna ez a földdarab is testvéreink kezébe. Ezen a földdarabon 350 család muraközi borvát találná meg a maga kenyerét. Testvéreink ! A pénz olcsó kamatra készen áll ! Muraközi testvéreinket kell csak e tervnek megnyernetek ! Főtisztelendő testvéreim! Legyetek ti e szent ügynek apostolai. Beszéljétek el muraközi híveiteknek e birtok olcsóságát, termékenységét, bizonyos, hogy ezer meg ezer vállalkozó akad. Jöjjetek hál ide, hol a szép jövő kezd már hajnalodni ránk! Küldjélek el hozzánk népünk fölöslegét — s ne hagyjátok el bérces, szép hazátokat! Reméljük, hogy a papság önzetlenül fogja e szent ügyet szolgálni, s nem tekint oly csekélységre, hogy híveinek száma az elvándorlás miatt kevesebb lesz. — Paraszt testvéreim! Ti pedig értsétek meg hivó szózatomat, jöjjetek terjeszkedni, szorítsátok ki a gyűlölt idegent. Foglaljátok el újból szép hazátokat! * * * Eddig tart a cikk, melynek fináléját én fogom elmondani. A nevezett birtok eladásának hírét meghallotta a Szlavóniai Agrár Takarékpénztár is (magyar alapítás) s hogy a birtokot elcsapja a horvátok kezéről, jóval magasabb árért megvette a jelzett birtokot Azzal a kifejezett szándékkal, hogy a bevándorló magyarok részére parcelláztatni fogja. Igy is cselekedett. Közzétették e parcellázás hirét Somogy, Zala, Vas, Baranya vármegyék községeiben — remélve, hogy ezzel az amerikai kivándorlás reálizálódni fog, azaz: Horvátország felé fog terelődni. — Nagyszerű volt a terv, sajnos, nem sikerült. Mindössze 25 magyar család vállalkozott a telepedésre. 25. Pedig nagyon kedvezők voltak a feltételek. No, de azért a földek nem maradtak gazdátlanul. Magyaroknak nem kellett, kellett a bajor sváboknak. El is foglalták az egész telepitvényt. A magyarok pedig mennek Amerikába. Apagyról is az ősszel egy egész raj fog elindulni a mesés, a kincses Amerikába. Az ősszel kivándorolni szándékozók előtt felhoztam a horvátországi magyar telepítést, élénk színekkel vázoltam annak gazdasági előnyeit Kiböki erre az egyik polgár — a fene menjen azér' oda le! Hisz Szabolcsban is túrhatom az orrommal a földet, — nem azért megyünk mi Amerikába! & görög katholikus székhelyének kérdéséhez. A Nyírvidék ez évi 65, 66 és 67-ik számaiban ez alatt a cím alatt megjelent cikksorozatom természetszerűleg nem maradt válasz nélkül. Nyugodtan vártam meg a válaszokat tartalmazó cikksorozatok befejeződését. Nem volt okom a türelmetlenkedésre és idegeskedésre. Biztos voltam és vagyok a magam igazában. A válaszoknak személyi vonatkozású részeit egyszerűen figyelmen kivül hagyom. Az ügy komolysága sem engedi meg, hogy azokkal foglalkozzam. Nem foglalkozom azokkal a messze szétterjengő részletekkel sem, amelyek az általam megvilágítani kívánt kérdés lényegére nem tartoznak. Hálás és könnyű feladat volna ugyan ezeket is leszállítani kellő értékükre. Ámde nem bocsátkozhatom bele abba, hogy — ama bizonyos recipe szerint — a lényeget nem érintő részletekkel e cikkek olvasóinak figyelme a kérdés lényegéről eltereltessék. A tétel, amelyet felállítottam és bizonyítottam az volt és az, hogy: azok a vérmes remények, amiket sokan az uj görög katholikus püspökség székhelyének Nyíregyházára való helyezéséhez fűztek, túlzottak voltak; azok a vádak pedig, amiket azok ellen emeltek, akik Nyíregyháza város részéről csak a kisebbik áldozatra voltak hajlandók, valamint azok is, amelyeket a nyíregyházi evangelikus egyház ellen emelni jónak és szükségesnek találtak, méltatlanok és igazságtalanok. Hogy azok a vérmes remények mennyire túlzottak voltak, az immár magukból a cikksorozatomra adott válaszokból is megállapítható. A Nyírvidék 1912. évi március 3-iki számának vezetőcikkében még a következő sorok voltak olvashatók a többek között: „E város jövendő fejlődésére nézve fontosabb és nagyobb jelentőségű kérdés kedvező megoldására alkalma nem volt még a város közönségének, mint a milyen a g. kath. uj magyar püspökség székhelyének Nyíregyházán való megállapítása.'

1 Ugyancsak a Nyírvidék mult évi március 17-iki számának vezetőcikke, a város határozatának meghozatala után, a következő szavakkal kezdődött: ,Ennek a nagyjelentőségű ügynek, amelynél fontosabbat, a város jövendőbeli városias fejlődése, erkölcsi súlyának emelése és anyagi érdekei szempontjából is érdekesebbet e város polgárságának sohasem volt még alkalma létezése jdeje óta, előmozdítania . . . ." Ebben a hangnemben lelkesedtek annak idején az uj .magyar" görög katholikus püspökség székhelyéért a hírlapi cikkek. Az élőszóval való lelkesedések és lelkesítések még ezeket is túllicitálták. Esekből azonban — hiteles gyorsírói feljegyzések hiányában — nem idézek. Ugyancsak a Nyírvidék folyó évi augusztus hó 6-iki számában megjelent vezetőcikkben még ilyenek is voltak olvashatók: „Mert a dolog úgy áll, hogy Nyíregyházának ebben a kérdésben való mellőzése epochális csapást jelentene Nyíregyháza jövőbeli tovább fejlődésére." Majd tovább : „Életbevágó kérdése Nyíregyházának a hajdudorogi gör. kath. püspökség itt elhelyezése !

K Az ilyen túlzásokból és vérmes reményekből fakadtak aztán a vádak. A felcsigázott képzelőerő türelmetlen. Ellenséget lát az eltérő felfogásban. Kételkedik a mások ellenkező meggyőződésének tisztaságában. Rémképeket lát, mint a gyermek a sötétben. Ellenben ma már, legalább a vérmes remények tekintetében, alaposan más a helyzet. A cikksorozatomra megjelent válaszok, bár szinte egyazon tintatarlóból, csak más más tollal irva, egymással versenyeznek annak bizonyitgatásában, hogy az érseki vagy püspöki székhely egymagában véve egyetlen várost sem tett s nem is tehetett nagygyá és boldoggá, mert a városok fejlődése, gazdasági és kulturális haladása sok más tényező együtthatásának és közreműködésének a következménye. Ezzel magyarázzák, — amint hogy ugy is van, — hogy a többek között hiába székel Esztergomban az érsek Szent István kora óta és hiába fekszik épen ugy a Duna mellett és szemben vele Párkánynána, mint Buda és szemben vele Pest: Budapest lett az ország székesfővarosa, gazdasági és szellemi életének központja, nem Esztergom-Párkánynána. Hiába székel Egerben az egri érsek, ha a vasutat annak idején Hatvantól Miskolcig nem Eger mellet vezették és a filloxeia elpusztította az egri szőlőket. Miskolc ellenben kedvező vasúti össze-