Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-24 / 68. szám

6 70-ik szám. JS ÍYÍ K ITI DÉE . 1913. augusztus 31. a gyakran járhatatlan utak miatt attól távol­maradnak, s azáltal a vasút jövedelmezősége emelkednék; káposztát, cukorrépát, krumplit s egyéb tömegterményt ugyanis csak ott ter­melhetnek, ahonnan el is szállíthatják — kü­löncén nem bírják meg a szállítás költségeit — vagy ott pusztulnak el, ahol megteremnek. Az utak fejlesztése által pedig a gazdasági jólét is beköszöntene, ami megteremtené min­den más téren is előre haladásunkat. Dombrád, 1913. aug. 12. Kürtliy Ferenc. NÉPTANÍTÓK SZAVA. A népoktatásügy újjászervezése. Amint forgatom a magyarországi nép­tanítók VII. egyetemes gyűlésének naplóját, szemembe tűnik a népoktatásügy újjászervezé­sével, melynél az oktatás kezdete, az egyhuza­mos tanítás, iskolai kötelezettségi kornak ki­tolása. nyolcosztályu népiskola, az ifjúsági egyesületek, népegyetemek stbire vonatkozó indítványok foglalnak helyet, a részletkérdések között a szabolcsvármegyei tanítóegyesület kővetkező óhaja : Földmivelési helyeken a modern pedagógia elvein, épülő gazdasági elemi nevelö­iskoláknak felállítása, városi iskoláknak a szo­ciális és a mai kulturális élet kívánalmainak megfelelő pedagógiai elvekre való lefektetése stb. A napló ehhez hasonló indítványt mutat a Tanulmányi rend rovatában is, azzal a különb­seggel, hogy as ismétlőiskolai tanulóknál köve­teli csak a gazdasági kiképzést. Ha az elemi iskola nem gazdasági irányú, akkor, magától értetődik, hogy a folytatása nem lehet ismétlés, nem lehet gazdasági ismétlő ugy a jövőben, mint a jelenben Érdekes példa ez a tanitói konzervativizmusra s reactionalis természetünkre, hogy irtózunk minden radikális újítástól s felekezeti különbség nélkül lutherá noskodunk ahelyett, hogy Lutheri bátorsággal reformálnék az ósdi rendszert, mely ma is azt a célt szolgálja mit a középkorban. Érdekes, hogy ez indítványban az irány­elvek s az elvi álláspontok ügyesen vannak központosítva s mégis egy váratlan fordulattal az ismétlő iskolára ruházza a feladat kitűzését és megvalósítását. Igen ügyesen beszövi Tordai Lajos: Szocial-pedagógiai studiumok c. kis munkájából többek közt a következőket is : Tehát a magyar nemzet boldogulása is attól függ, sőt fenmaradásának is az képezi az alap­ját, milyen mértékben használja ki a magyar társadalom elsősorban az ország területének ter­mészeti kincseit és hogy a magyar társadalom egyedei és összessége milyen mértékben fordítja a maga hasznára ugy a felfedezések mint az uj gazdasági haladás előnyeit. Ha széttekintünk, ugy látszik, hogy az egyik ország elemi iskolájában nagy szerepe van a tej kezelésnek, a másikban a famunkanak, Anglia pedig egyedül csak az iskola padjainak köszönheti ipari nagyságát. Tehát minden nem­zet, mely a kulturát előtérbe helyezi, igyekszik a kincseket, a természetadta előnyöket bevál­tani s a beváltásra az érzékeket a fogékony gyermeki lélekben fejleszteni, ápolni. Tordai, kinek szavait a következőkben idézi az iró, ezt írja: A pedagógiai munkásságunknak elsősor­ban is arra kell irányulnia, hogy gazdasági érzékű és oly egyéneket neveljünk, kik nemcsak maguk, de a közösség is még tágabb közösségek érdekeit természettudományi és mennyiségtani mérlegelés alapján meglátni, megérteni és annak értelmében dolgozni tudjanak és akarjanak. Tehát szociális és gazdasági gondolkodásra és cselekvési készségre kell hogy neveljen az iskola. Ez léhát a helyes, de az a konklúzió, hogy erre csak az ismétlő iskola képes heti 14 órá­ban, ez nemcsak helytelen, de a mai munkás­viszonyok mellett, — midőn a gyermek-munkást szivesebben szeretik használni, mert olcsóbb, hajlithatóbb, megkorbácsolható, ha kellően nem apportiroz — mint ezt egyik földesúr gyako­rolta Békés megyében — s a családapa, az erősebb munkás, melyre nincs szükség, mert a munkáját elvégzik a gépek, ő a házi teendőket végzi, miután a felesége az apróbb gyermekek­nél a dohányba, vagy a répába munkálkodik — teljesen kivihetetlen. Mert mit ér az ismétlő, ha nincs tanuló. Tehát a fősuly a mai viszo­nyok között az elemi iskolára nehezedik. Mi könnyebb az elemi iskolában : a mai korig fölmaradt érzékfeletti dolgokat megér­tetni, avagy mindent érzékelve tanítani? Mennél gyengébb, műveletlenebb az agy, annál jobban tapad az érzékiséghez, annál több oldalú szem­leletet kiván az érzéki természet. Fordított a viszony. Nálunk először transseendentális dol­gokkal traktáljuk a gyermeket, melytől csömör és utálat fogja el, mert megérteni az érzékelés kiányában nem tudja, s aztán visszahívjuk a földre s karba énekeltetjük: itt élned es halnod kell. Ugy csinálunk, mint Mokány Berci a kaszásokkal Nincs praktikusabb ember a világon a földmives embernél. Ez azonnal munkába fogja gyermekeit, mindegyiknek tud foglalkozást adni, mindegyiknek, mihelyt lábra áll, hasznát veszi. Fejleszti a gyermekek gazdasági érzékét, munka által munkára neveli; mindennek a példáját megadva, kisziti a gyermekét hivatására. Ezért ragaszkodik a földmives ember gyermeke a főldmiveléshez, ezért szereti azt, ezért tekinti a földmivelést szive szerinti foglalkozásnak. Ha a tanterv revizionisták csak egyszer is lejönnének az alföldi tanyákra s a gyermeknek a gazdaság terén nyilvánult anyagi és alaki képzettségükről meggyőződnének s a tapaszta­latokat összehasonlítanák a tanterv és utasítás követelményével; az iskolai kapkodással, melyet okoz az a „rendszer", melyért a gyermek testi lelki fejlődését feláldozzuk; a sokat markolás, keveset szoritásbol fakadó túlterheléssel: bizony­bizony jobban felhasználnák a meglevő őserőt, képességet és hajlamot a gyakorlati élet szá mára. Ha a tantervet nem azok csinálnák, hanem azok, akik a gyakorlati eletnek terheit itt hor­dozták, a tapasztalat sejteit építették és meg­töltötték, ugy akkor a népoktatás magasba nesz­telenül suhanó sas lenne. A népek millióit sza­badítaná föl az előítélet, elfogultság, a bűn, a nyomor rablánczaitól és börtönéből vezetné ki, hova a sötétség átkos keze dobta, megadva a szellem szabad szárnyalását és nemcsak hangoz­tatnák, de meg is valósítanák az elválasztha­tatlan háromságot: a szabadságot, az egyenlősé­get és a testvériséget. Milyen más kép tárul elénk, ha tanitó megy külföldre s ez számol be az ott látottak és hallottakról, mint ezt Vaday: Svájci tanul­mányok c. müve is igazolja. Ez az előre hala­dott kulturát, a kultur népek áldozatkészségét mutatja meg, ha pedig a Hold-utca küldi ki fényes udvarral az ő jól táplált embereit, ezek ujabb kötelességeket hoznak a 'anitók részére s azon megnyugtató hirt, hogy itt és ott még rosszab­bul vannak dotálva a nemzet napszámosai. Tanterv ami evangyeliumunk, ez pedig le­tilt minket a földmives elemi népiskolák szer­vezésetői ; mert mint ilyen : egy jottát hozzá­tenni vagy elvenni nem szabad. Pedig emberek, gyarló emberek csinálták, kik mint ilyenek té­vednek s mennél nagyobbak, sokszor annál na­gyobbat botlanak. Eszméimről lemondani nem, csak értök küzdeni tudok. Ez egyik eszmémnek több helyütt adtam kifejezést, igy szerencsét próbáltam a többek közt, hol több sikert vártam és reméltem az Evang. Tanárok és Tanitók Országos Egyesü­letének elemi iskolai szakosztályánál is, hol indítványom fel sem lelt olvasva „az idő előre • haladottsága miatt." Megismerés céljából be­küldtem az egyesület hivatalos közlönyébe, mely­nek legutóbbi száma hozta s indokolásával együtt a következő : Tapasztalatból tudva azt, hogy az eddigi tanügyi rendszer jótékonyan nem befolyásolta a gyermek és nép erkölcsiségét, nem emelte szellemi niveauját a megfelelő fokra, mert az iskolák — Niemayer szavaival élve — könyvekkel terhelt szamarakat nevelnek; tudva továbbá azt, hogy hazánk agrár-állam, mely névre méltó csak akkor és ugy lehet, ha a nép a szive szerinti foglalkozást a földmivelést ok­szerűen űzi s erre a tervszerű behatások foly­tán nevelve nevelődik; tudva azt, hogy a ter­mészettudományi gondolkodás megalapozza a nép józanságát s ezzel a haza boldogságát, mondja ki tehát az Evang. Tanárok és Tanitók Országos Egyesületének elemi iskolai szak­osztálya : I. hogy törölni kivánja azokat a tantár­gyakat, melyek a felszínes reflexiók silány ter­mékeit hordozzák, továbbá a mai vizsgalati rendszert s ezzel kapcsolatosan a tanítót kisko­rusitó minősítést ; II. szükségesnek tartja a földmivelési he­lyeken a szociális élet viszonyainak és a gyer­mek jövőjének megfelelő modern pedagógia el­vein épülő gazdasági elemi nevelő-iskoláknak, felállítását; III. szükségesnek tartja a természettudo­mányi tárgyak intenzivebb kultiválását s ezzel a természettudományi gondolkodás megalapo­zását, okszerű fejlesztését. — Eddig indítványom, melynek megvalósításától népünknek nemcsak szellemi, erkölcsi értékben emelkedését, de gazda­sági erő kifejezései sőt fölényét hiszem Európa nemzetei fölött, amennyiben a nagy Alföldet Európa veteményes kertjévé tenné az ily isko­lából kikerült ifjú nemzedék. Lehet, hogy számításaimban tévedek — mint ahogy a csillagászok is sokszor tévednek lehet, hogy a tényeket még nem látom egészen tisztán s igy az ezekből levont következtetések is helytelenek, de ha csupán kételkedünk is a mai iskolarendszer életrevalósága felől, már e kételkedés is elég ahhoz, hogy az igaz megis­meréséhez vezessen. Mert vakon hisz az, ki nem kételkedik, mig a kételkedés a megisme­rés utja. Stoll Ernő, néptanító. Természet-társadalom. Darwinizmus. — Dr. Spányi Géza. — VI. A komlikáltabb kedélyi jelenségek emberek­nél és magasabb állatoknál közösek. Pl. a kutya féltékenysége gazdája szeretetére, ez külómben majomnál is megvan, ez azt mu­tatja, hogy az állatok nemcsak hogy szeretnek, de vágyakoznak a szeretet után. Az állatok jól ismerik a féltékenységet, sze­retik az elismerést és dicséretet; az a kutya, amely kosarat visz gazdája után végtelenül öntelt és büszke. Meg vagyok győződve — mondja Darwin — hogy a kutya szégyelleni tudja ma­gát és ez egészen más érzés, mint a félelem. Sőt szerény is tud lenni ; ha pl. tulgyakran kér enni. Egy nagy kutya határozottan nagy­lelkűség tanújelét adja, mikor kis krakéleres­kedő kutyák boszantó vakkantásait megligalja. Több észlelő tényként allapitotta meg, hogy majmok nagyon megharagusznak, ha kinevetik őket és sokszor adják a sértettet. Darwin az állatkertben látott egy páviánt, amely mindig dühbe jött, ha ápolója levelet v. könyvet vett elő és hangosan felolvasott neki, dühe olykor annyira fokozódott, hogy saját lábába harapott. Kutyáknál észlelhetni néha valamit, amit legjobban humor-nak lehetne nevezni, amikor pl. egy odadobott fadarabot egy darabig elcipel, azután leteszi maga elé és vár, mig a gazdája odajön, akkor gyorsan felkapja és elszalad vele ; ezt a játékot megismétli és nyilvánvalóan örül a sikerült tréfánaK. És most térjünk át az inkább intellectu­alis kedélyi sajátságokra, amelyek fontosabbak, mert hiszen ezek képezik a fejlettebb értelmi erők bázisát. 1. Állatok szeretik a szórakozást és szen­vednek az unalomtól; minden állat tud csodál­kozni és igen sok árul el kíváncsiságot. Brehm csodás dolgokat beszél a majmok ösztönszerű félelméről, .amelylyel kigyók iránt viseltetnek; de kíváncsiságuk oly nagy, hogy még rettegésük dacára sem állhatták meg, hogy a kigyókat tartalmazó láda fedelét fel ne emel­jék és be ne kukkantsanak. A legfinomabb francia és amerikai Friedmann Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN. 384-52-

Next

/
Thumbnails
Contents