Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-24 / 68. szám

2 67-ik szám. JNSmiDÉK 1913. augusztus 21 lentései azonban oly éles ellentétben vannak cikkének kétségtelen tendentíájával, hogy nem tudok szabadulni attól a gondolattól, vájjon nem azért irta é meg cikkét, hogy a székhelynek újra aktuálissá vált kérdését „sine ira et studio" oldalba rúgja. Balla Jenő különben, amikor érveit felső rakoztatja, ugy tesz mint a fakir. Aki csak a púpját nézi. Fölállít egy tételt. Olyat, aminőt józan eszű ember, aki csak valamit is ad az értelmi renoméjára, soha nem állított, mert nem állithatott. Aztán nem néz se jobbra, se balra. Csak a saját kedvenc tételére. S miközben valóságos hipnotikus álomba merül, lassankint megelevednek lelki szemei előtt Magyarország törvényhatósági joggal felruházott városai, az adók, a népesség, az iskolák, meg az a csekély 95983+87433+42397 kat. hold föld ott — a kérdés púpja körül . . . Hát ez mind igen szép. Mindezekről meg van nekem is a magam véleménye s nem fogok késni a jövő cikkemben tüzetesen kifejteni. Hanem azt kérdem én Balla Jenőtől, mondja meg csak nekem, ki volt az a bölcs férfiú, aki azt állitotta előtte, hogy ez, vagy az a város mai nagyságát, gazdasági és kulturális fejlettségét annak köszönheti, hogy püspöki székhely. Jól értsük meg egymást. Nem arra vagyok én kíváncsi, akinek ismeretkörében a püspökség is csak egyik tényezője valamely város anyagi és kulturális fejlődésének, aki előtt a fejlődés ténye nem egy, hanem számtalan, sokszor föl sem ismerhető oknak az eredője, mert ilyet ismerek én Nyíregyházán ezret is; hanem arra, aki azt állítja, hogy ez, vagy az a város pusztán a székhely által lett nagygyá és hatalmassá. Azt hiszem, nem kell egy Balla Jenőnek bővebben magyaráznom, hogy ilyet állítani egy a legsötétebb szociális tudatlansággal, ellene harcolni pedig — egyhén szólva — nem más, mint Don Quijotte harca a szélmalmokkal. Ha a dolog könnyebbik végét akarnám megfogni, itt én is befejezhetném mondani valómat. Hamis a kiindulás — hamis az eredmény. A Balla Jenő cikke azonban oly ügyesen van megépítve s abban a diszkuttábilis tények, mint mellékzöngék, oly ügyesen vannak a merőben téves kiindulás támogatására fölhozott tények köré csoportosítva s a cikk gondolatmenetébe beillesztve, hogy kénytelen vagyok cikkét egész terjedelmében bírálat tárgyává tenni, ha csak azt nem akarom, hogy az ügy érdeme abban a megvilágításban maradjon, amelybe Balla Jenő két cikke helyezte. Mielőtt azonban ezt tenném, megnyugtatom Balla Jenőt, hogy nagyon rossz nyomon jár, amikor azt hiszi, hogy a székhelynek Debreczenbe vaió időleges elhelyezése egyben a végleges berendezkedés előkészítése is. Annyira nem az, hogy Nyíregyháza n ég soha sem volt annyira közel a püspöki székhely elnyerhetéséhez, mint éppen napjainkban. E részben a köteles diszkrécióra tekintettel, mint tényt csakis azt közölhetem, hogy a legilletékesebb helyről nyert kijelentés szerint Hajdudorog végleg el van ejtve, ugyancsak a legilletékesebb helyről nyert értesülésem szerint Debreczenben még csak a lehetősége is ki van zárva, hogy az uj püspökségnek székhelye lehessen, Nagykárolyt pedig a románok magatartása s tőként az egyre fenyegető revízió veszedelme zárja el attól, hogy az uj püspökségnek székhelye lehessen. Szóval Nyíregyházát ma a viszonyok tolják. Ha e tekinte ben Balla Jenő többet is akar tudni s főként, ha es tleg irásos dokumentumokat is akar látni, forduljon további felvilágosításért Ruttkay Gyula főespereshez s mindaddig, mig e bizonyítékokat nem látja, arra kérem, hogy pusztán egyéni hiedelme alapján egy mondhatnám küszöbön álló tény felől ne beszéljen csak ugy — perfectum hisztorikumban. Vegyük sorra már most, amint következik. Azt mondja Balla Jenő, hogy azzal a hírrel kapcsolatban, hogy az uj gör. kath. püspökség székhelye Nyíregyháza lesz, felujultak ismét azok a vérmes remények, amiket sokan a püspöki székhely elnyeréséhez fűztek, egyben azonban felújíttattak azok a vádak is, amelyeket annak idején egyesek ... és az evangélikus egyház ellen indokolatlanul emeltek, még pedig ez utóbbi ellen azért, mert ez az egyház a város határozata után nyíltan és leplezetlenül bejelentette igényét a törvény szerinti arányos anyagi támogatás iránt. Majd később: hogy azok a vérmes remények, amelyek az uj gör. kath. püspökség székhelyének Nyíregyházára való helyezéséhez fűződnek, körülbelül abban foglalhatók össze, hogy Nyíregyháza város életében még soha sem fordult elő olyan fontos mozzanat a város fejlődése és nagygyá válása érdekében, mint az lenne, ha a püspökség székhelye Nyíregyházára helyeződik ... én ezt a felfogást igen-igen nagymértékben túlzottnak tartom . . . távolról sem olyannak,', amelyért érdemes és szükséges lett volna azokat a fölösleges izgalmakat ... és vádakat, amelyeknek ok nélküli hangoztatásával az magát idehelyézés lehetőségét akadályozták meg . . . felidézni s amelynél jelentősebb izgalmat a város múltjában találni se lehetne. Nem célom a felekezetközi béke megzavarása. Aki engem ismer, az nagyon jól tudja, hogy egyike vagyok azon keveseknek, akik a progresszió ügyét minden hátsó gondolat nélkül önzetlenül, lelkesen és öntudatosan támogatom s aki radikális gondolkodása dacára semmitől sem undorodik jobban, mint a felekezetközi béke oktalan megzavarásától. Ám az igazságot mindenek fölé helyezem! S ennek tudata ad nekem erőt ahoz, hogy megkérdezzem Balla Jenőtől, hogy akár lelkészkedésének ideje alatt, akár a midőn a székhelyért a mozgalmat megindította, tanusitott-é Ruttkay Gyula, vagy e mozgalommal kapcsolatban a gör. kath. egyház olyan provokatív magatartást, amelylyel bármelyik felekezet érzékenységét csak a legtávolabbról is megsértette volna? Ellenkezőleg: tudja-é Balla Jenő, hogy amidőn Ruttkay Gyula a közgyűlés magatartása előtt a bizottsági tagokat bejárta, hogyis mondjam csak no... na igen, éppen egy más valláson levő paptársa volt az, aki azzal az útszéli kijelentéssel fogadta, hogy „minek az a pöspökség ? talán hogy — természetesen az ő becses személyét bele nem értve! — 10 vagy 12 herével több legyen Nyíregyháza városában?" Mondja meg nekem Balla Jenő, melyik vallásfelekezethez tartoztak azok a gazdák, akik a közgyűlésen a tanácshatározat ellen szavaztak, vagy — hisz erre még közvetlenebbül adhat feleletet — akik a szavazástól tartózkodtak ? Mondja meg nekem Balla Jenő — de igaz szavára — animálta-é ezeket valaki s ha igen ki ? Aztán mondja meg nekem azt is, tartott-é az evangelikus egyház, vagy annak vezető emberei, nyomban a városi közgyűlés után valamelyes konventikulumot s ha igen, vájjon a székhely mellett döntöttek-e azon? Mondja meg nekem Balla Jenő s erre a feleletére bizonyos okokból igen kíváncsi vagyok, tettek-e az evangelikus egyház vezető emberei akár közvetve, akár közvetlenül valamelyes lépést annak érdekében, hogy a kormány Nyíregyházát mint püspöki székhelyt elejtse ? De eltekintve mindezektől, mondja meg nekem Balla Jenő, — még ha joga volna is hozzá — illendőnek, oppurtunusnak s a felekezetközi béke elvével megegyezhetőnek tartja-é az evangelikus egyháznak azt a tüntető eljárását, hogy amikor Nyíregyháza város közgyűlésének a székhely kérdésében hozott határozata jóformán még csak meg se melegedett — ellenkérvényét már is beadta? Miféle vádakról, miféle izgalmakról beszél hát Balla Jenő? Vagy talán Nyíregyháza város jövendőbeli polgármestere akként értelmezi a felekezetközi békét, hogy az csak az e?yik félre kötelező. Avagy az ő személyében már az is „felesleges" és „soha nem volt" izgalmakat vált ki és „még csak az idehelyezés lehetőségét is megakadályozza", ha 300,000 magyar ember nevében s egy olyan messzeható s országos politikai cél érdekében, amelyhez képest a „községi jog elnyerése", „a megváltás", meg nem tudom még micsoda szociális értékében jóformán semmi, 14,000 kath. városi polgár még csak — kérni is merészel ? Nem hiszem, hogy Balla Jenő ezt akarta volna kifejezésre juttatni. Elvégre én Balla Jenőt, ha nem is radikális, de mindenkor progresszív gondolkodású s olyan embernek ismertem, aki az igazságot nemcsak keresi, hanem szereti is. Annyi azonban bizonyos, hogy kitételei szerencsétlen kitételek. — Iskolai nyomtatványok teljesen azonos az Egyetemi nyomda kiadványaival, csak olcsóbb a Jóba-nyomdában Nyíregyházán. Miiutaink fejlesztéséhez. Engedje meg nekem t. olvasó, hogy rövid cikkem témájához a falusi ember körülíró beszédmodorával jutok el. Mint szerény körben és anyagi viszonyok között élő községi jegyző az elmúlt hetekben végre is elértem gyermekkoromtól táplált azon vágyamat, hogy a müveit külföldön járhassak s az otlani életet s viszonyokat tanulmányozhassam. Nem tagadhatom, hogy az ott, de különösen az Angolországban látottak végtelen szomorúsággal töltöttek el, mert — összehasonlítva az ottani közállapotokat a miénkkel — magunkat véghetetlenül visszamaradottnak kellett látnunk minden téren. Nem akarom s nincs is időm ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt feltárjam azokat a mérhetetlen különbségeket, melyek a mi közművelődési s közgazdasági állapotainkat az angolokétól a nap távolságánál messzebb hátra hagyják, s mivel kellő tanulmányom nincs egyikhez sem — ezeknek részletes megbirálásába nem is mernék kezdeni — csupán a hivatalos tisztem s kötelességemből kifolyólag ambicionált téren a közlekedési utak s azoknak kiterjedettsége terén szeretnék összehasonlítást tenni az angolországi és a mi viszonyaink között. E téren mind az, amit ott láttam, elragadóan nagyszerű s szinte felkeltette bennem az irigységet, mert amig ott a 2—3 öles dülő uton is vigan mozog a 250—60 mmázsás sulyu teher-auto, s egy ló száz mázsára menő terhet vontat egy 8—10 m. széles csatornán addig az én községemben, — ahol a közmunkás becsületes felhasználásával holdakra terjedő homokhegyet lehordtunk a község utcáira — most nyárközepén is elakadnak még az üres fogatok is, a határban pedig a pátrohai közút s a gyepes közlegelőt kivéve — úgyszólván minden forgalom megakadt; csatornáink pedig a helyett, hogy levezetnék a vizet egyes helyeken, öntik azt kifelé s teszik tönkre most a terményeket s a gazda reménységét. Azt elismerem, hogy a közutak építését illetőleg a hegy-völgyes Skót- és Angolország kedvezőbb helyzetben van mint pl.: a mi vármegyénk, mert ott kő mindenütt van, nálunk pedig sehol nincs — de a mi utaink nemcsak vármegyénkben gyérek, hanem ott is, ahol a kőanyag kéznél van. Azt is tudom, hogy a mostani állapot Angolországban régi fejlődés eredménye, de azért én azt hiszem, hogy közutaink fejlesztése céljából, ha minden erőnket latbavetettük volna, az elmúlt 40 év alatt sokkal többetj alkothaltunk légyen annál, ami megvan. Jelen soraimmal azért nem is említem tovább a külföldi viszonyokat, hanem mint Szabolcsvármegyének szülötte benne Dombrád községnek Isten kegyelméből talán örökös lakosa csak haza szerelnék beszélni s felvetem azt a kérdést, hogy miként lehetne a mi varmegyénk müutait gyorsabban fejleszteni anélkül, hogy az azzal járó költségek anyagi erőnket felül ne múlják. E kérdésre az én feleletem az, hogy a m. kir. államvasutak segítségével hatványozott mértékben szaporíthatnánk jó közlekedési utainkat. Általánosan ismert dolog ugyanis, hogy a mi vasutaink a mezőgazdaság nyerstermékei s a tüzelőanyag szállítása idején vannak csak teljesen igénybe véve, egyébkor a teherkocsik ezrei alig találnak elhelyezést a kocsiparkokban. Vájjon nem lehetne-é az állam vasutainak a holt szezonban a vármegyék, városok és községeknek közutak céljára díjmentesen szállítani a követ a legközelebbi köves megyékből? Én szerintem az államvasutak ezen segítségével rendkívül megkönnyítené a vármegyék, városok és községeknek az útépítést s meg vagyok róla győződve, hogy a legszerényebb anyagi viszonyok között élő községek is szívesen áldoznák közadóikat községük belterületének és vasúthoz járó vagy más forgalmasabb útjainak kikövezésére, ha az államvasutaktól ezen kedvezményben részesülnének. Szerény véleményem szerint az államvasutaknál mint az állam üzemének ez irányban felmerülő kiadásai — nem is jelentenének áldozatot, mert az utak fejlesztése révén olyan termények is kerülnének szállításra, melyek ma