Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-03 / 27. szám

6 27-ík szám. J@RVIOÉK. 1913. április 3. vagyongyűjtés pedig lehetetlen ! Ezt kellene velük megértetni igen tisztelt közgyűlés s akkor nem kellene panaszkodnom arról, hogy tagszaporulatunk rendkívül elszomorító ! Ezekben kivántatn fiókpénztárunk mult évi működését vázolni. Az előadottakból meggyőződhetett az igen tisztelt közgyűlés, hogy az elmúlt év fiókpénztárunk fejlődésére kedvezőtlen volt. Azonban ezen eredmény láttára ne csüggedjünk, hanem válvetett munkával arra törekedjünk, hogy ezen jelmondásunk: „Mindnyájan egyért, egy mindnyájáért !* minél szélesebb körben otthonra találjon, hogy ezáltal meghódítsuk e magasztos és szociális eszmének nemcsak az ipari munkásokat és iparosokat, hanem mindazokat, akik bármely foglalkozással tartják fenn magukat, hogy ezáltal a nép jólétének emelésével egyletünk a társadalomnak egyik leghasznosabb és legvirágzóbb intézménye lehessen. Ezen megszívlelésre méltó jelentésből kitűnik, hogy a helybeli fiókpénztár az indolencia miatt mini küzd a léttel s Nyíregyházának 30 ezeren felüli lakosa közül még 3 százan .sem tagjai. Pedig 14 éven felöl minden bérért, fizetésért dolgozó férfi, nő, minden orvosi vizsgálat nélkül lehet tagja. A beiratási-dij 1 kor. 50 fillér. Tagdíj hetenként: az I-ső osztályban 20 fillér, a li. osztályban 24 fillér, a III. osztályban 30 fillér. Minden tag segélyre jogosult 10 év múlva, ha esetleg munkaképtelen. És pedig az I. oszt. tagok 8'40 kor., a II. oszt. tagok 9-80 kor., a III. oszt. tagnk 11-90 kor. heti segélyt kapnak. Negyven évi tagság után az egylet nyugdijat ád. Az elhalt igényjogosult fag árvái neveltetési járulekot s özvegye végkielégítést kap. Mindezekből kitűnik, hogy jobb előbb lépni az egyletbe, mint későn ; de jó még később is, mint soha. Az intézmény jótékonysága mutatja, hogy az okoskodásnak nincs helye; mert az okoskodás — mondja Madách — a,tett halála. (8.) A Nemzeti Szalon kiállítása, A Bessenyei György szülőházán elhelyezett emléktábla ünnepélyes lelepzése. A Nemzeti Szalon művészeti egyesületnek a magyar kultura és képzőművészet érdekében két évtized óta kifejtett müküdésében mindenkor az volt egyik főprogrammpontja, hogy a vidéki kiállítások rendezése által a művészet iránti érdeklődést és szeretet az egész országra kiterjessze. Ez irányban kifejtett működésűknek meg volt a kivánt eredménye. A Nemzeti Szalon által eddig rendezett 53 vidéki kiállítás mondhatni kivétel nélkül szép sikerrel járt és ezáltal elérték azt, hogy ugy az egyes nagyobb kultur középpontokban, mint a perifériák vérszegény kulturáju váriskoláiban egyaránt ismerik és szeretik a magyar képzőművészetet. Ebből a több mint félszáz vidéki kiállítás közül ugy anyagi mint erkölcsi siker tekintetében kimagaslik a Nyíregyházán eddig rendezett két kiállítása, melyek ugy a Nemzeti Szalon eddigi működésének mint Nyíregyháza város és Szabolcsvármegye külterületének jelentős eseményei voltak. Ez indította a Nemzeti Szalont egy harmadik nyíregyházi kiállítás rendezésére, mely egyidejűleg történne a Bessenyei Kör által Bessenyei György szülőházán elhelyezett emléktábla leleplezése alkalmából rendezendő ünnepélyekkel. A kiállítás május hó 5-től májuj hó 19-ig ezúttal is a vármegyeháza nagytermében lesz megtartva. Természet — társadalom. Legutóbb kimutattuk, hogy a tőkének az a sajátsága, hogy a hol a munkáskezet igénybe veszi, ott a munkaérték-többletből folyton .szaporodik és nő. Valaki azt mondhatná, hogy ez a tőkegyarapodás nemcsak a munkaérték többletéből, hanem onnan is ered, hogy az üzleti conjuncturák jól ki lettek használva, hogy a termelt cikkek nagyobb fogyasztása, nagyobb forgalma idézte elő a kedvező eredményt. Erre az a válasz, hogy minden cikk annyit ér, a mennyibe kerül az előállítása és a fogyasztóhoz juttatása. Ha ennél nagyobb a vételár, akkor a fogyasztó tulfizeti az értéket. Minthogy, a mint kimutattuk, a fogyasztóknak több, mint 80%-a proletár: kétségtelen, hogy az ár-többletet is a proletár fizeti. így mindenképen a proletár-kéz gyarapítja a tőkét. A tőke minden mozzanatot felhasznál a jövedelmezőség fokozására és igy önmagának növelésére. Némiképen más a földbirtok helyzete. Itt figyelembe veendő a föld által képviselt tőkének állandósága, biztonsága, elpusztithatlansága, és az a tulajdonsága, hogy a föld terméke örökké nélkülözhetlen és pótolhatlan fogyasztási cikk. Valamint mentül nagyobb, és biztosabb valamely pénzintézet, annál kisebb mérvben kamatoztatja a hetéteket: ugy itt is a földértéknek a legkisebb — lVa—2%-ot — kellene producalni. Hogy mégis nagyobb kamatozású, annak nemcsak a földmunkás munka értéktöbblete az előidézője, hanem a termelt fogyasztási cikk árának mesterséges emelése. Ilyen eszköz a gabonavám, amely a külső országok terményeinek versenyét és igy a kereslet és kinálat viszonyainak kialakulását lehetetlenné teszi. A mesterségesen emelt gabona termények értéktöbbletét a fogyasztó — a proletár fizeti meg. A gabonatermények mesterséges áremelése nemcsak a földek árának (tőkeértékének) emelkedésével jár, hanem azzal is, hogy a nagybirtok intensiv müvelését és ezzel a föld jövedelmezőségének emelését feleslegessé teszi. Ezért — főleg nálunk — a nagybirtokok kevés munkát vesznek igénybe, és ezzel a munka alkalmakat csökkentik. A nagybirtokok környékén a munkáskéz parlagon hever, ahoz, hogy kevés földet intenziven megmunkáljon — nem juthat. A kereseti alkalom csökkenésével munkaértéke is csökken, megélhetése válik nehézzé, és — kényszerül arra, hogy ipari központok felé vándoroljon, ahol állandó a munkaalkalom. Nem mese az, hogy nálunk a legjobb földek az egyházi méltóságok, a káptalan kezén alig jövedelmeznek többet nettó 7—8 koronánál holdanként. Nyilvánvaló, hogy ennek az elavult gazdasági müvelés az oka. És hiába kínálnak kis gazdák, nagy bérlők akár 30—40 korona bért is a földért, a gazdasági conservativismus ezt nem engedi. Természetes, hogy a környék proletársága elnyomorodik, elbutul, babonássá lesz, mert yárja a csodát — — és vándorol a jobb kereseti alkalmak felé. Vándorol oly minimális igényekkel, a minőket a nyomor dictál. Azonban ez a vándorlás az ipari központok felé épen annak a munkásságnak árt, amely nehéz küzdelmek árán jutott jobb helyzetbe. A nagy birtok az ipari munkásság legveszedelmesebb concurrenseit neveli. A nagy birtok — a nagy tőkésnek tesz szolgálatot és ad alkalmat a munkaérték-többlit utján való tőke gyűjtéshez. Ez azonban csak átmeneti. A nagy birtok utján keletkezett ipari munkásság megismerkedik az emberies igényekkel és lassanként csatlakozik az öntudatos munkássághoz. Egy részt a munkaerő folytonos kevesbedése, a nagybirtoknak nélkülözhetlen munkás kereseti viszonyait fogja javítani, másrészről a visszatérő munkás a megismert culturigényeivel fogja a nagyobb munkabért kikövetelni. Egyelőre ugy áll a helyzet, hogy a nagybirtok, a maga óriási politikai hatalmával a gabonavámok utján biztosítja a földnek nagyobb, intensivebb munka nélkül való jövedelmezőségét, melynek árát a proletár fizeti meg. Népszámlálás. A legszomorúbb népszámlálás vette kezdetét országszerte az elmúlt héten. Azoknak családtagjait számolják össze a honvédelmi miniszter rendeletére, akik hónapok óta valahol a leDgyel határon, vagy a bosnyák hegyek alján lesik a szabadító nap felvirradtát, mely visszaadja őket a félbenmaradt, szétrongyolt életnek. Azok a szerencsétlenek vonulnak el a számlálóbizottság ridegen tekintő, nyomorhoz szokott szemei előtt, akik már elestek abban a háborúban, amelynek megindítása, vagy meg nem indítás felett még ma sem döntött véglegesen az európai diplomaták körüitekintő és mindent mérlegelő kara. Könnyekre indító, dühre háborító csataképekért nem keli elfáradni a bolgártörök harcterekre, csak oda kell állani a határokra hívott tartalékosok családjait összeíró bizottság mellé és elvonultatni szemünk előtt a szerencsétleneket, akik a még mindig kényszerzubbonyba nem bujtatott világ-őrületnek első szomorú áldozatai. Kereső gyermeküktől megfosztott aggok, fenntartójuktól megfosztott kis szegény fészkek szomorú fiókái, téli hidegben kenyér és fütőfa nélkül maradt nyomorultak sorakoznak e szomorú menetbe és a legszomorúbb talán, hogy azt sem tudják, hogy miért kerültek ebbe a szomorú statisztikába s miért kell most- alamizsnát várniok, mikor nekik fiatal, életerős, küzdésre és kenyérkeresetre kész fenntartóik vannak. De hát ezt ő rajtuk, szegényeken kívül még igen sokan nem tudják. Sőt ki tudja egyáltalán ? Lóavató bizottsági tagok kinevezése. Gróf Vay Tibor főispán a mozgósítás esetén működő lóavató bizottságba a következő becsüsöket és állatorvosokat nevezte ki: 1. a büdszentmihályi 153/a számú bizottságba becsűsökül : Korniss Ferenc, Szomjas Gusztáv, gróf Pongrácz Kálmánt, állatorvosul : Karsay Valér körállatorvost. 2. a büdszentmihályi 153/b számú bizottságba becsűsökül: Dollák Jenő, Torday József, Hunyor Bélát, állatorvosul: Dely Gábor járási magyar királyi állatorvost. 3. a kisvárdai 272/b számú bizottságba becsűsökül: Jármy Miklós, Liptay Béla, Orosz Miklóst, állatorvosul: Burger Sámuel községi állatorvost. 4. a nyiracsádi 152/c számú bizottságba becsűsökül: Szikszay Sándor, Szűcs Kálmán, Dobozi Endrét, állatorvosul: Jesina Ferenc járási magyar királyi állatorvost. 5. a Dagykállói 151. sz. bizottságba becsűsökül : László Imre, Kertész István és Somossy Györgyöt, állatorvosul: Graef Vilmos járási magyar királyi állatorvost. 6. a kisvárdai 272/a sz. bizottságba becsűsökül : Szalánczy Bertalan, Reizman Jenő, Répánszky Istvánt, állatorvosul: Gyulay János járási magyar királyi állatorvost. 7. a nyírbátori 153/c számú bizottságba becsűsökül: Neumányi Antal, Voronyák Lajos, Péchy Bélát, állatorvosul: Patak Manó járási magyar királyi állatorvost. 8. a nyíregyházai 152/b sz. bizottságba becsűsökül: Mezőssy Gusztáv, Tóth Miklós, Klár Leót, állatorvosul; Kondrács Ágoston városi állatorvost. 9. a kisvárdai 272/c sz. bizottságba becsűsökül : Hunyady István, Jármy Béla, Jármy Lászlót, állatorvosul Balla Ferenc járási m. kir. állatorvost. 10. a nyíregyházai 152/a sz. bizottságba becsűsökül: Jármy Menyhért, Klár Gusztáv, Pika Miklóst, állatorvosul Fekete Jenő városi m. kir. állatorvost. Az ipartestület és a munkásbiztositás. A nyíregyházi iparosság élénk tanúbizonyságát adta annak mindig, hogy van érzéke az ipari sérelmek meglátására és van energiája a meglátott sérelmek orvoslási módjának keresztülvitelére is. Ma már több dicséretes eredményre mutathat rá a Nyíregyházi Ipartestület, amelynek elöljárósága a kedden tartott ülésén ujabb tanúbizonyságát szolgáltatott arra, hogy keresi az iparosság bajait és a maga részéről igyekszik elősegíteni az orvoslást is. Ezúttal a betegsegélyezés körül olyan sűrűen és jogosan elhangzott panamákról van szó, amelyet avval a gyökeres reformmal kiván megszüntetni az ipartestületi elöljáróság, hogy a betegsegélyezési törvény alapos revízió alá vétessék és az egész intézményt az állam vegye kezelése alá. Zoniborszky Dániel elnöklése mellett kedden délután foglalkozott evvel a kérdéssal az ipartestületi elöljáróság. A mozgalom a Nyíregyházi Építőiparosok Szövetségéből indult ki és annak elnöke Pissser János építész tette meg az ülésen maga és még néhány iparos nevében az alábbi indítványt: A f. hó 20-kán tartandó ipartestületi közgyűlésen a következő indítvány tárgyalását kérjük: