Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-04-03 / 27. szám
27-ik szám. JVyíhyidék 1913. április 3. 5 A vasúti menetrend megváltoztatása. Közöltük, hogy Nyíregyháza város polgármestere a vasúti menetrend megváltoztatása iránt előterjesztést tett, valamint a vármegye alispánjának azon megkeresését, hogy a budapesti uj gyorsvonathoz Nyíregyházáról csatlakozás létesitessék. Ezen előterjesztésre és megkeresésre az államvasutak debreceni üzletvezetősége a vármegye alispánjához a következő értesítést küldte: Vonatkozással folyó évi március hó 14-én 6613 szám alatt hozzánk intézett átiratára tisztelettel értesítjük, hogy Nyíregyháza város polgármesteri hivatala Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága utján a többek között azon kérelemmel fordult igazgatóságunkhoz, hogy ugy a 4711, mint az 5001 számú vonatot későbbre fektessék át. A kérelem azzal volt indokolva, hogy 4711. számú vonat tul korán indul Nyíregyházáról es tul korán érkezik Debrecenbe, mig az 5001. és 1703. számú vonatok között igen sok a várakozási idő és igy a Budapestre igyekvők sok ideig vesztegelnek Debrecenben. A polgármesteri hivatal ezen kérelmét a közigazgatási bizottság a magáévá tette, azt pártololag terjesztette fel s miután igazgatóságunk méltányolta a felhozott indokokat, a közerdekü kívánságnak eleget tett. Az átfektetéseket a folyó évi május hóban érvénybe lépő menetrendekben foganatosította. És pedig a 471 l-es reggel 5 óra 42 perckor, mig az 5001 számú reggel 7 óra 20 percfog Nyíregyházáról indulni. Ezzel szemben a t. alispáni hivatal most azt kéri, hogy a 4711-et fektessük korábbra ugy, hogy Debrecenben, illetve Püspökladányban csatlakozzék a Nagyvárad—budapesti uj gyorsvonathoz. Eltekintve attól, hogy az uj menetrendek már sajtó alatt állanak és igy a kért változtatásnak a jelenbeni tárgyalása és foganatosítása már idejét multa, t. közöljük, hogy a kérelmet a közérdekkel ellentétesnek tartjuk és igy azt a magunk részéről nem pártolhatjuk. Nevezetesen, tekintettel a szembe jövő 4702 számú vonatéa, hogy a csatlakozást elérhessük a 471 l-est 60. km. sebességet véve alapul, legkésőbb 3 óra 55 perckor kellene elindítani Nyíregyházáról. Azaz az utasnak éjjel 2 és 3 óra között kellene otthon felkelnie. Ez olyan korai idő és annyi kellemetlenséggel jár, hogy a közönség nem használná a vonatot. Nem pedig annyival { inkább, mert reggel 7 órakor indulva, Szerencsen át 1 órakor már Budapesten van és igy mindössze másfél órával er fel későbben. Az a másfél óra pedig, amit nyerne, nem éri meg azt a kellemetlenséget és fáradságot, amelylyel az éjfélutáni indulás jár. Nem találjuk tehát indokoltnak, hogy egy olyan menetrendet, mely minden tekintetben hivatva lesz a közérdeket szolgálni, oly módon változtassák meg, mely előre láthatólag nem fogná a kivánt célt szolgálni. A középszabolcsi ref. egyházmegye tanítóegyesület közgyűlése. A középszabolcsi ref. egyh. megyei tanítóegyesület tavaszi rendes közgyűlését március 25-en tartotta meg Nyíregyházán. A gyűlésen a szabolcsvármegyei kir. tanfelügyelőség képviseletében Lengyel József s. tanfelügyelő volt jelen. Délczegh Sándor egyesületi elnök megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a képviselőház és főrendiház által letárgyalt s már szentesítésre váró tanítói törvényjavaslat az első pillánálra tetszetősnek, jónak látszik, de közelebbről szemlélve és vizsgálva megállapítható, hogy az a volt sérelmeket nem oszlatta el, sőt a válaszfalakat még inkább megrögzítette, sőt magasabbra emelte tanítók és tanítók között, igy ez a tőrvényjavaslat nem más lesz, mint egy torztörvény. — Rámutatott azon méltatlan kiszólásokra, melyket egyes képviselők és kormányférfiak akkor tettek, mikor a tanítóságnak egyik vagy másik küldöttsége náluk tisztelegve kérte a tanítóság fizetésének jogos, méltányos rendezését, szerinte ezen kiszólások lekicsinylői voltak a magyar kulturának, közvetve a kultura apostolainak : a tanítóságnak. — Végül lelkes szavakkal összetartásra hivta fel a tanítóságot s üdvözölte Lengyel József s. tanfelügyelőt, Katonka Bertalan e. n. h. ügyészt. — Lengyel József s. tanfelügyelő megköszönve az üdvözlést, a tanitó-egyesület munkálkodására Isten áldását kérte. Ezután a tárgysorozat alapján kezdetét vette a gyűlés, melyen előbb Filep Endre ezen határozati javaslata fogadtatott el: 1. A középszabolcsi ref. egyházmegyei tanítóegyesület közgyűlése az országgyűlési képviselőházban és a főrendiházban már letárgyalt tanítói fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatok törvénybe iktatása ellen tiltakozik. 2. Igen sérelmesnek tartja a törvényjavaslatokat azért, mert a tanítóságot nem osztja be az állami tisztviselők által élvezett XI., X. es IX-ik fizetési osztályokba. 3. A törvényjavaslatokat nem tartja igazságosnak azért, mert az állami, felekezeti és községi tanitók közötti válaszfalat szolgálati időveli fizetés — s lakbérilletmény előhaladás tekintetében nem döntik le, hanem megrögzítik sőt magasabbra növelik. 4. A fizetésrendezést csak akkor tekinti megoldottnak, ha a tanítóság beosztatik a XI., X. és IX-ik fizetési osztályokba ugy, hogy az állami, felekezeti, községi férfi- és női tanitók között sem fizetés, sem más tekintetben különbség nem lesz; addig a fizetésrendezés ügyben folytatott mozgalmat, harcot indokoltnak tartja^ s azt legnagyobb készseggel támogatja. Ezután olvastattak: 1912 év május 28-ki közgyűlés, 1912 év augusztus 26 án és 1913. január 18-án tartott választmányi gyűlések jegyzőkönyvei, — olvasott jegyzőkönyveK kisebb nagyobb módosításokkal hitelesítettek — s utasította a közgyűlés elnökségét, hogy a hitelesített jegyzőkönyvek felebbvitelt igénvlő határozatait egyházmegyéhez, egyházkerülethez terjessze fel. Tudomásul vétetett a tiszántúli ref egyházkerület püspökének leirata az igazgatói tiszteletdijak ügyében, melvnek értelmében az egyh. ker. közgyűlés 787/1912. sz. határozata alapján minden igazgató-tanitó maga kérheti illetékes egyházi hatóságánál annak méltányos és igazságos végrehajtását. — A tiszántúli ref. egyházkerületben létesítendő „Tanitók Segélyző Pénztára" ügyében ugy határozott a közgyűlés, hogy azt leveszi a napirendről, azon indoknál fogva, hogy a tanítóság ügyét ugy véli minden téren diadalra jutni, ha ily dolgok megalkotására felekezeti különbség nélkül vármegyei egyesületekben s országos egyesületben tömörül. — Filep Endre mint előadó az uj tankönyvekről véleményt nem terjesztett elő, hanem azon indítványt tette, hogy régebbi határozata alapján most is mondja ki a közgyűlés, hogy mindaddig, mig a tanítóság fizetése méltányosan és igazságosan rendezve nem lesz, tanügyi dolgokkal gyűlésen nem foglalkozik. Az indítványt a közgyűlés el is fogadta. Király Imrének, mint a Szabolcsvármegyei Tanitók Otthona elnökének azon jelentését, hogy eddig az Otthonnak 103 tagja s 1555 korona 70 fillér vagyona van, — majd lelkes szavait, melylyel az Otthon anyagi és erkölcsi támogatására hivta fel a jelenlevőket, a közgyűlés minden tagja örömmel és tettrekészen vette tudomásul. A közgyűlés elhatározta, hogy felír a középszabolcsi ref. egyházmegyére s kéri a Népiskolai szervezet és pragmatika 149. §-a alapján, hogy ne csak a tanítói gyűlésekre, hanem a 148. §-ban felsorolt esetekben, tehát a tanítói választmányi gyűlésekre is állapítsa meg a tanítóknak az 5 korona napidijat és felmerülő útiköltséget a tanitó illetékes egyházának terhére, — mert a felsorolt esetekben nem saját ügyében, hanem mindenkor vagy az egyetemes ref. egyház, vagy a középiskolai ref. egyházmegye tanügye érdekében távozik el egyházából a tanitó. — A közgyűlés elhatározta továbbá azt is, hogy a félévi iskolai látogatás megszüntetését kéri az egyházmegyétől, mert ez hátráltatja a tanítás évi rendes menetét, — ugyanis a miniszteri utasítás értelmében karácsonykor, húsvétkor és év vége felé osztályozni s értesítő könyvecskét kell kiállítani. Ha félévkor az iskolalátogatóság jön, akkor a tanítóknak a karácsonytól húsvétig terjedő időszakból január, sőt február első hetét is ismétlésekre kell fordítani, igy a második időszak megcsonkul s igen-igen kevés anyagot adhat elő a tanitó az ez időszakra beosztott tananyagból a növendékeinek. A közgyűlés kimondotta, hogy az Országos Ref. Tanitók Egyesülete által kivetett évi járulékot, melyet a régi Felsőszabolcsi ref. e. megyei tanítóegyesület mulasztásai miatt rávetett, méltánytalannak tartja, annyival inkább, mivel még nem is tagja egyh. megyei egyesületünk, most azonban kimondja, hogy 1912. évtől tagja lesz, ha ez időtől ismertetik el joga és kötelezettsége, ellenkező esetben nem lép be az országos egyesületbe. Elhatározta ezután az egyesületi közgyűlés, hogy jövőben gyűléseit nem délelőtt, hanem délután tartja, mert kedvezőbb alkalmat ad a tagoknak a gyűlésen való megjelenésre. Végül utasította a közgyűlés az elnököt, hogy illetékes helyen tegyen lépéseket az iránt, hogy egyesületi ügyekben ne korlátoltassék portóval levelezése, ha erre csakugyan — mint egyesek állítják, — jog áll fenn. Ugyanekkor gyűlésezett a Felső- és középszabolcsi ref. egyház megyei tanítóegyesületük kebelében működő özvegy- árva- gyámintézet is László Gyula elnöklete alatt. A gyűlés elfogadta az 1912. évről elkészített számadásokat, mérlegel és az 1914. évre előterjesztett költségelőirányzatot. A pénztáros részére a felmentvényt megadta, ki éltes korára hivatkozva az állásáról lemondott. Helyére a közgyűlés pénztárnokul Gyüre Pétert választotta meg, a távozó pénztárost: Szombathy Imrét érdemei elismerése mellett a számvizsgálóbizottságba választotta be. Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdijegylete. E cím sokat megtéveszt s azt hiszik, hogy ez áldásosán működő humánus intézménynek csak ipari, vagy földmunkás Jehet tagja. A helybeli fiókpénztár csekély tagszáma között is igen változatos foglalkozásúakat találunk. Férfiak és nők; munkások ; kis- és nagyiparosok; vállalkozók; állami-, köz- és magántisztviselők ; lelkészek, jegyzők, tanitók; óvónők, tanítónők, hivatalnoknők lehetnek tagjai. A helybeli fiókpénztár működéséről Rajtik Miklós jegyző jelentése kimeriiő jelentésben számolt be, a melyből közöljük az alábbi részleteket. Taglétszám 1911. év végén 202 volt, mig 1912. december 31-én 208, vagyis a tényleges tagszaporulat 6. Eien eredmény rendkívül elszomorító, mert az 1911. évi eredményhez képest 26-al kedvezőtlenebb, bárha az 1911. évi tagszaporulat az 1910. évihez képest is visszaesést mutat. Ennek okát részben az 1912. évben tapasztalható válságos közgazdasági helyzetben kell keresnünk, mely egyletünket fejlődésében késlelteti, részben pedig tagjaink közönyösségének is, kik csak azt tartják kötelességüknek, hogy fizessenek, azonban azt már nem, hogy egyletünk érdekeien tagokat gyűjtsenek. Közgazdasági helyzetünk nyomasztó voltát mindenki érzi, mégis azt tapasztaljuk, hogy a kisiparosok, akiknek helyzete kedvezőtlen, egyletünket nem pártolják. Pedig, ha valaha, ugy most kellene pártolni egyletünket, illetőleg egyletünk tagjai sorába lépi.i, mikor látják, hoyy keresetük alig haladja meg azon szükséges őszszeget, amely életük jentartásához elegendő. Most kellene a kisiparosnak a jövőjéről gondoskodnia, mikor látja, hogy helyzete nemhogy javulna, hanem ellenlcezöleg napról-napra rosszabbodik s i ha Olcsó és jó I " p Pn^aiml cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. líiR/rin cipőt akar, I RílRP R ül 11HI ^erezze be, hol a legtartósabb és legelegánsabb lyULUII, ak kor az t csakis LIUIIUI U. UUIISUUI féffí, nöi és gyermekcipők vannak raktáron.
