Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-10 / 29. szám

2 29-ik szám. J^YÍRYIDÉK. 1913. április 10. a hivatalos lapban jelenik meg, mert nem birta tovább a világ- és önámítást. Más: A magyar állam 4 és V2 százalékos járadékkölcsön kötvényeket bocsát ki. Az aláirási felhívás szerint az átvételi árfolyam 90 K 60 f. Négy és fél százalékos állampapíroknál! És igy folytathatnánk ezt a végtelenségig. Minden téren, az egész vonalon a gazdasági válságnak olyan rettenetes jelenségeivel találkozunk, a melyek a legnagyobb aggodalmakkal tölthetnek el bennünket a további fejlemények tekintetében. Mi vár reánk? Mit hoz a jövő? Meddig bírjuk még összeroppanás nélkül ? Kimerültek a hitelforrások teljesen. A magánosok csak uzsora kamat mellett tengetik létezésüket egyik napról a másikra. A kereskedelem és ipar a legteljesebb üzlettelenség közepette pang. A krízis nőttön nő. A kiapadhatlan hitelképességűnek gondolt városok nem tudnak hitelhez jutni a pénzintézeteknél, mert ezek is kimerültek. Maga az állam szégyenletes árfolyammal jut. kölcsönhöz. Hová vezet mindez? Hová jutunk? vagyis betiltom." Nyíregyháza város polgármesterének rövid, de sokat mondó hirdetése végződik ezekkel a rideg hivatalos szavakkal. A hirdetmény, mely a Nyírvidékben is olvasható, a vasúti temető lezárását mondja ki. Utalással a képviselőtestületnek arra az elhatározására hogy a vasúti temető területét tovább temetkezési célokra átengedni nem fogja, a város polgármestere, mint elsőfokú egészségügyi hatóság, a temető bezárását rendelte el. Ezt hirdetményben teszi közhírré. A hirdetmény azt mondja, hogy a város polgármestere a vasuíi temetőt a folyó 1913 évi julius hó 1-töl kezdődóleg bezárja, ettől kezdve a temető területén ugy a sírhelyekbe, mint a családi sírboltokba való temetkezést megszünteti, vagyis betiltja ! a varosias tehenek, hanem a gyalogjárókon, ott, ahol más városokban dolguk után siető emberek járnak, bájos leánykák és szép asszonyok korzóznak. Nálunk a nap bizonyos szakaiban két izben nem ezeké, hanem a kedves tehénkéké a gyalogjáró. Azok pedig, akiknek részére a gyalogjáró rendelve lenne, sietve menekülnek be idegen házak kapuján, nehogy e bájos teremtések meg találjanak dühödni és felökleljék őket. Sőt azután is, hogy a tehénkék eredeti korzózása megszűnt, kénytelenek tojás-táncot járni, mert bizony e kedves állatok a legtöbbször nem viselkednek a „Pesti müveit Társalgó"ban codificált szabályok szerint. Ilyen, a szó szoros értelmében vett „pásztori" örömöket bizony nem élveznek más városok lakói, de bizton hiszem, hogy a mieink is lemondanának erről a gyönyörről, ha a tehén-korzó a város közepéről valamely más, illőbb helyre helyeztetnék át. Nem folytatjuk tovább specialitásaink ismertetését. Nem azért, mert több nincs, hanem azért, mert egyelőre nincs terünk a továbbiak felsorolására. Közelesen azonban visszatérünk a többiekre is, mert — amint hangsúlyoztak — célul tüztük ki magunknak, hogy szeretett és hatalmasan fejlődő Nyíregyházánk ártalmas, csúf és ízléstelen specialitásainak kiküszöbölését előmozdítsuk. L. Sokat mondó szavak ezek. Azt jelentik első sorban, hogy az 1913. évi julius hó 1-től kezdődőleg nem lehet a vasúti temetőbe temetkezni ; ámde jelentik azt is, l.ogy ettől számított 30 év múlva a mostani vasúti temető helyén szabadon lehet építkezni. Harminc év múlva tehát, ha a hátramaradtak nem gondoskodnak másképen elhunyt hozzátartozó k földi maradványairól, az akkor élő nemzedék tetszése szerint bánhat el az ott hamvadó porokkal. S ki tudja, hány nagyon megsiratott, életében nagyon szeretett kedves halott hamvait szórják szét a szélnek, vagy — hogy még drasztikusabb lehetőségre mutassunk reá — kenik fel malter gyanánt az ott épülendő házak falaira ? Bizony nem jó erre gondolni sem! Mikor ezelőtt nem is egészen száz esztendővel, az akkor még a városon jóval kivül eső nyugoti temetőt megnyitották, aligha gondolták elődeink, hogy azt a helyet alig három emberöltőn keresztül fogják használni csak temetkezési célokra, mert a város fejlődése kiszorítja a temetőt onnan. A város régi levéltárában 1821-ből találjuk az első adatokat a mostani vasúti teme tőről. Az 1821. évi juníus hó 6-án kelt latin nyelvű folyamodvány a „Senatus et Presbyterium Ecclesiae Aug. Conf. Additorum Nyíregyházensis" (a nyíregyházi ág. h. ev. egyházközség elöljárósága és tanácsa) nevében id. Kovács Mihály egyházfelügyelő és dr. Schulek Gáspár lelkész adtak be egy hosszan megindokolt kérvényt az „uriszékhez", melyben a „keleti régi temető kibővítését s a város nyugoti oldalán újnak kijelölését" kérelmezték. Elmondják a kérvényben, hogy a keleti temető, mely a mostani Erzsébet közkórház telkének helyén állott, egészen megtelt. E mellett közel van a népes Kállai, Orosi és Czirbusz utcákhoz. A másik két temető pedig, tudniillik az északi, meg a déli, melyeket a földesuraságok 1817 ben voltak kegyesek kijelölni, a város nyugoti részétől távol vannak. Reámutatnak arra, hogy a temetési menetek az utcákon lassan haladnak s igy az északi és déli temetőbe való temetkezések a város közepéről és nyugoti részéből sokáig tartanak, járványos betegségek idején meg egyenesen veszedelmesek. A város nyugoti irányban erősen fejlődik. (Ez alatt a nyugoti rész alatt a tokaji és a szentmihályi utcák környékét kell érteni, mert hiszen az Éralja akkor még sikviz és salétromszerü volt). Az uriszék a Nyíregyházán az 1821-ik év Szentiván hava 5-ik és több napjain tartott ülésében a kérvényre a következő végzést hozta: „A folyamodványban előhozott okok igen helyeseknek találtattak ugyan, da azért mivel a megnevezett és már betölt (t. i. a keleti) temető már a városban és épen az utca sorában esik, annak fentartása ellen minden politikai tekintetek ellent mondanak; — maga erejében maradván tehát ezen ó temető bezárására kőit rendelkezés, kérések e részben nem teljesittethetik. Ellenben inkább az látszik helyesnek, hogy a városnak napnyugatra hajló oldalán is a szaporodó számos népnek szükségére valamely alkalmatos helyütt egy uj temető nyittasson fel, melyre az engedelem adása a Mlgs. Uraságnak ezennel ajánltatik és annak előmozdítása az uradalmi fiskálisra bizatík." Az uradalmi fiskális, Markos Mihály, ki egyben az uriszéknek jegyzője volt, ugylátszik gyorsan eljárt megbízatásában. Mert bár magának a nyugoti temetőnek kijelöléséről és telszenteléséről a városi levéltárban adatok nem találhatók, (az északi és déli temetők felszenteléséről, mely 1816. december 22-én ment végbe, a városi jegyzőkönyv részletesen megemlékszik,) egy 1822. évi junius 4-én kelt hirdetmény tudtára adja .mindeneknek, akiknek illik, hogy minekutánna a Felsőbb rendelések következtében Nyíregyházának napnyugatra hajló oldalán Temető nyittatott volna fel, az ezen Temetőbe járás végett Gaal András Salétrom főzőnek Szérűén kelletett keresztül az Utat vinni, ezt kívánván a Városnak jövendőbeli Regulátíója is," minek folytán Gaal András salétromfőzőt a salétromszérüjéből elvett területért az uraság a legelőből kárpótolta. Ebből megállapítható, hogy a mostani temető az 1822-ik évben nyílt meg. ÍJgyanakkor jelölték ki az uj temetőbe vezető utat, melyből a vasút megépítésekor a vasuti-ut, a a mostani Széchenyi-ut lett. A vasúti temetőben a „R. catholikus és Ó Hitű Ecclesiák számára" elkülönített helyek az 1824-ik évben jelölhettek ki; az ekként elkülönített helyek „Mind a két részen körülkerittettek árokkal a két vallásbeli lakosok által és Ficzfákkal beültettek", mint egy a városi levél tárban található „Diáriuma némely apró feljegyzéseknek" cimü kötet 1824 évi március hó 8-iki feljegyzésében olvasható. A jelenlegi Erzsébet kórház telkének helyén állott keleti temető további sorsáról a levéltárban még a kővetkező érdekes adat található. A Gazdálkodó szek Protokollumának 1825 évi junius 19-éről kelt 857-ik pontja szerint „Minthogy már a város napkeleti oldalán levő Ó Temető bétölt, sőtt bé is záratott, . végeztetett. Hogy a legközelebbi Szentmihály nap táján a nevezett ó Temetőnek garádja conservátióját vegye által s (eltiltatván abban a különben is tiltott földásast, földhordást) azt egyébaránt önnön birtokába és használatába vegye ezen város közönsége." Mintha csak a most bezárt vasúti temető sorsát látnánk. A keleti temető betelt. Az abba történő temetkezések betiltattak. Az elhagyott temetőből kegyeletlen kezek földet ástak és onnan földet hordtak. Külön határozatot kellett hozni, hogy azokat a különben is tiltott cselekményeket megszüntessék. Vájjon nem ugyanazon sors vár-e a most bezárt vasúti temetőre ? Vájjon rövid egy pár év alatt a kegyeletien kezek nem épen ugy reá fogják-e vetni magu kat az elhagyott temető területére s abból földet, homokot fognak hordani ? Reméljük, hogy a város nem csak a most bezárt vasúti „temető garádjának conservátióját" veszi át, hanem gondoskodni fog annak bekerittetéséről és igyekezni fog, hogy az abban nyugovók porait legalább a törvényben előirt 30 év alatt ne háborgassák. Hogy aztán harminc év múlva mi lesz ? Ki tudná azt megjósolni ? ! Az ipartestület 1912-ben. Mint emiitettük már, a nyíregyházi ipartestület ez évi rendes közgyűlését, mely egyszersmind tisztújító közgyűlés is lesz, április hó 13-án s ha ekkor a tagok határozatképes számmal nem jelennének meg, április hó 20-án fogja megtartani. A közgyűlés elé az elöljáróság ezúttal is hosszabb jelentést terjeszt, melyet nyomtatásban is szétosztottak a testület tagjai között. A jelentésből közöljük a következő részleteket: Közgazdasági életünk, az elmúlt 1912. évben válságos és küzdelmes viszontagságokon ment keresztül; a világháború réme, a sivár politikai helyzet, a nyomasztó pénzviszonyok, Vi hitelek nagymértékbeni megszorítása, a pénzszűke, és drágasága, a kamatoknak és a különféle cimeken szedett illetékeknek nagymérvben való felemelése, ipartestületi tagjainknál is súlyosan éreztették kártékony hatásukat és csakis a legutóbbi időkben észlelhető enyhébb külpolitikai helyzet nyújt remenyt hitel viszonyaink és közgazdasági életünk javulására : A letűnt év testületi életünkben nevezetes s a jövő kialakulására jótékony kihatású eseményekben bővelkedett, legelső sorban is ki kell emelnünk, hogy az iparfejlesztés iránt mindenkor áldozatkészséget és fejlett érzéket tanusitó városi tanácsunk és képviselőtestületünk az elmúlt évben a tanoncképzést s igy a magyar ipar előhaladását jelentékenyen előmozdító linnnilllf 17 Inrtnl lirsrliimfoncihn-T aho

1 mindennemű uridivat különlegességi újdonságok beszerezhetők, mGU V 1 ÚL AllUul ü UIVdld U 9/ um:férfi feh

é™emüek, mellények, felöltők, nyakkendők, keztyük, IIIUTJIIJIII HL MIYUI UI IUIVUIUI UHUL zse

bkendők, gallérok, kézelők és pénztárczák, stb. stb. Yárosüázpaiota (Ferenczi-féle iönyyMedés tőszomszédságában), 231-9-4 szives támogatást kér: Füredi Áruház.