Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-10 / 29. szám

29-ik szám. JVitomÉK 1913. április 10. 3 intézmény létesítését határozta el: ezen intézmény az iparos tanoncotthon! Az 1910. évi ipartestületi működésre vonatkozó évi jelentésünkben kiemeltük azon körülményt, hogy a zsolnai ipartestület .Baross Gábor Tanonc-Otthon* néven a tanonc képzés s a magyar ipar fellendítésére modern intézményt alkotott. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy 1910. évi jelentésünkből a következő sorokat idézhessük : „Szinte irigység vett erőt rajtunk, mikor a 280 tagot számláló zsolnai ipartestület buzgósága folytán emelt, a magyar ipar fejlesztését s az ipari művelődést előmozdító tanoncotthont szemléltük s az az óhaj fakadt lelkünkben, hogy bár a nyíregyházai iparosság lángoló hazaszeretete és ügybuzgalma a magyar ipar dicsőségére Nyíregyházán is mielőbb ily Otthont emelne, hol a magyar ipar és a magyar haza emelésére egy uj iparos nemzedék találna szellemi és gyakorlati kiképzést." Ezen forró óhajtásunkat reményen felüli gyorsasággal megvalósította Nyíregyháza városának lelkes tanácsa és képviselőtestülete, mely a telek árát nem számítva, 100.000 korona költséggel, a Hatzel téren a magyar ipar boldogulására vezető .Tanonc-Otthon" felállítását határozta el, a magyar ipar fellendülését biztosító uj templom immár tető alatt van s f. évi augusztus hóban lesz rendeltetési céljának átadva. A mult év második nevezetes eseménye az, hogy az iparosság érdekeit mindenkor szivén viselő és előmozdító városi polgármesterünk Májerszky Béla kir. tanácsos ur támogatása mellett testületünk elöljárósága az Ipartestület Országus Szövetségénél kieszközölte, hogy az 1913. évi Országos Iparos-kongresszus, a .Tanonc-Otthon" megnyitásásával egyidejűleg Nyíregyházán fog megtartatni, ezáltal városunk az országos érdeklődés középpontjába helyeztetett s ipartestületi tagjainknak alkalom nyujtatik arra, hogy a magyar ipar vezetőivel közvetlen összeköttetésbe lépjen. Felkérjük iparosainkat, hogy vendégeinket a magyar vendégszeretet meleg érzelmeivel fogadják ! Harmadik kimagasló intézkedésünk az volt, hogy iparunk és kereskedelmünk fellendítése érdekében azon kéréssel fordultunk városunk tanácsához, hogy a kereskedelemügyi minisztériumnál eszközölje ki, miszerint ez az 1868. évi VI. t.-c. 4. §-ban gyökerező jogánál fogva Nyíregyháza székhelylyel, — Szabolcs-, Bereg-, Ugocsa- és Ungvármegyékből álló uj kereskedelmi és iparkamarát állítson fel, mert a debreceni kamara tulnagy területénél és ellentétes érdekeinél fogva a nevezett vármegyék ipari és kereskedelmi érdekeit kielégíteni nem tudja. A városi tanács egy igen alapos s az ügyet teljesen megvilágító felterjesztésében, mely Bállá Jenő városi tanácsos ur alapos és jeles munkája, kifejtette az uj kamara szükségességét és életképességét, ezen előterjesztést küldöttség fogja a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek átnyújtani. Az elöljáróság 1912. január 9-én tartott ülésében adtuk át Trón Ferenc csizmadia segédnek hosszas iparossegédi működésének elismerése mellett a debreceni iparkamara kitüntető oklevelét és 50 korona jutalomdijat; a január 18-iki rendkívüli előljárósági üléseben Mótyvay János ipartestületi jegyző 1912. március 1-től számított őt esztendőre egyhangúlag újra megválasztatott, illetve a jegyzői teendők vitelével a fjelzett időszakra ismételten megbízatott. Az iparos tanonciskola felügyelő-bizottságiba az elöljáróság május hó 7-én, 71. sz. a. kelt határozatával Marcsek György csizmadia mestert és Kazár Ferenc kéményseprő mestert küldötte ki. Junius hó 30-án dr. Meskó László országgyűlési képviselő ipartestületi védnök és Somogyi Gyula kir. tanácsos ipartestületi tiszteletbeli elnök elnöklése mellett látogatott gyűlést tartottunk, mely alkalommal az .Országos Iparegyesület" által ipari jelesség és sikeres tanonc-képzésért diszéremmel kitüntetett két előljárósági tagunkat: Antal Lajos kocsigyártót és Hosszú Demeter cipeszmestert üdvözöltük, az üdvözlő beszédet Pisszer János előljárósági tagunk tartotta. November hó 30-án 154. sz. a. kelt határozatunkkal azon kérelemmel fordulunk Oltványi Ödön városi adóügyi tanácsos úrhoz, hogy az uj adó tőrvényekből különösen azon részeket, melyek az iparosok adóügyeire vonatkozik, felolvasás kereteben ismertetni szíveskedjék, — a tanácsos ur kérelmünknek készséggel tett eleget s az uj adótörvényeket tanulságos és vonzó előadásban ismertette, — az előadásért ezúton is tiszteletteljes köszönetünket fejezzük ki. A városi tanács K. 21191 — 1912. számú határozatával, az 1913. évre iparhatósági biztosul Trak Géza városi tanácsost, helyetteséül pedig dr. Bencs Kálmán aljegyzőt küldte ki, az ipartestületi elöljáróság december 30-án tartott ülésében az eddigi iparhatósági biztos Moesz Béla városi jegyző urnák, aki az 1911. és 1912. években látta el az iparhatósági teendőket, ügybuzgó és jóindulatú működéséért köszönetet szavazott. Az ipartestület az elmúlt évben 1 rendes, 1 rendkívüli közgyűlést, 1*2 rendes- és 10 rendkívüli ülést tartott. Az elmúlt év végén 78 uj iparváltás és 77 iparbeszüntetés történt. Tagjaink létszáma az 1912. év végén 865. A tanonclajstrom szerint beszegődött 33S tanuló, — felszabadult 180 és töröltetett 132 tanuló, — testületünk kötelékébe tartozó iparosoknál 663 tanuló nyert alkalmazást Munkakönyv kiadatott 186 darab. Iparügy 1063, békéltető ügy 126 intéztetett el. Jognélküliek. Irta: Tóth József. Pár évvel ezelőtt a bánrévei vasúti állomáson egy szerencsétlen, talán túlterhelt, talán szolgálatban már kifáradt váltóőr hibája következtében vasúti karambol történt. Tönkrement egy teher vonat százezrekre menő anyagi s néhány emberélet megbecsülhetetlen értéke. A hibás váltóőrt fegyelmi hatósága megbüntette — — — 10 korona pénzbüntetésre. Bizonyára azért ennyire, mert méltányosságból figyelembe kellett venni az enyhítő indokokat. Ugyanazon időben, ugyancsak Bánrévéhez közel egy községi jegyző szintén túlterhelt munkával elfoglalva — elnézi a tarifát és jóhiszemüleg csekély 3 koronával többet vesz föl egy amerikai kivándorlótól útlevél körüli magánmunkálati dij fejében s felettes hatósága elitéli ezért — — — 700 mond hétszáz korona pénzbirságra, melyet a különben kiváló büntetlen előéletű tisztviselő a saját és ártatlan családja megélhetési létminimumából havi részletekben még mai nap is keservesen törleszt. Felemlítjük végül a hírhedt szerencsi esetet. Zemplénvármegye szerencsi járásában összekülönbözik egy cs. kir. kamarás és egy főszolgabíró. Mult év őszén bíróság elé hurcolják nemcsak egymást, hanem tanuként a szerencsi járás egész községi jegyző-karát. Ezeket ott nyilvános fórumon a bírósági eljárás folyamán, ártatlan tanúvallomásaik közben olyan megszégyenítés éri, hogy e miatt a vesszőfutás miatt a „Községi közlöny" mult évi szeptember 15-iki számában következő elégtételt kellett szereznünk: „Megkapó részletességgel közölte „Az Újság* napilap azon tárgyalást, mely folyó év és hó 5-én Sátoraljaújhelyen Gortvay Aladár szerencsi főszolgabírónak Görgey Gyula cs. és kir. kamarás ellen rágalmazás vétsége miatt indított vádja során támadt. Cikkiró szavaiként, a kihallgatott tanuk több ügyben bebizonyították, hogy Gortvay cseléd módjára bánt jegyzőivel, mire Gortvay eként védekezett: „Nagyságos elnök ur, én rendben tartom a jegyzőimet, azért egyik kezemben mindig korbács ál/f Hidegvér, türelem, nagyfokú önuralom kell ahhoz, hogy ma, Krisztus urunk születése után az 1912-ik esztendőben, a felvilágosodás és humanizmus korában összeszorított ököl nélkül tárgyaljuk ezt a sérelmet, mely szerintünk nemcsak a szerencsi járás jegyzői karának, hanem az ország összes jegyzőinek olyan sérelme, ami arcba szökteti a vért és amelyet semmiféle szövetség tagjai nem tűrnének el megtorlás nélkül. . . . Korbács! . . . kutya és vadállat idomitáshoz használni szokott durva eszköz, kezében annak, akit a sors tisztviselő társai élére állított! Lesütött szemmel kérdezzük: van-e még ilyen undok fegyver valahol más tisztviselő karnál, a miniszterek, az államtitkárok, az osztálytanácsosok, pénzügyigazgatók, vármegyei főés alispánok, tantestületek vezetőinek kezében? Van-e az ipartestületek, a népszövetségesek, a gyármunkások vezetőinek kezében? Van-e a legdurvább bánásmód gyanánt emlegetett katonai dressura kezében is? Merjük állítani, hogy Európában nincs. Már Khinában is alig van. És hogy a szerencsi járásban még van, az a kérdés: kinek a bűne az, hogy van? Nem ismerjük a szerencsi járás jegyzői karát személyenként, de a kultura nem mindennapi fokán álló, többnyire nagyközségekben lakó hegyaljai népesség olyan választott vezetőinek képzeljük őket, akik nagy átlagban, mint művelt emberek teljesen hasonlók Gortvay főszolgabíró úrhoz. Ha tévednek is néha, mint más tisztviselő tévedhet (a XI. rangosztályban), elnézést várhatnak feletteseiktől (a VIII. vagy IX. rangosztályban). Ha pedig bünt követ el, akkor főszolgabírójától semmit, illetékes bíróságától ellenben várhatja a megérdemelt hivatalvesztést — mint más tisztviselő. A jogviszony párszóval az: elismerést alig, védelmet ritkán. De korbácsot soha! Ennek még az emlegetése is megalázó, mert embertelen, mert állatias, vad, durva eszköz. Bocsásson meg nekünk Gortvay főszolgabíró ur. Mi e helyen nem az ő tisztelt személyével és egyéniségével, hanem nemtisztelt szavaival foglalkozunk, ő maga mondta ezen szomorú tárgyaláson, hogy dr. Blaszberger körorvos urat nem mint főszolgabíró nevezte hülyének, de mint magánember. Mi, az ország községi jegyzői nem mint hivatalnokok, de mint emberek ragadjuk meg a kezében lévő korbácsot s nem ütünk ugyan vele vissza, de emberi önérzetünk felemelt hangján kérdezzük tőle: mit tenne ő alispánjával, főispánjával, vagy más felettesével, ha az ő rá korbácsot emelne?! Nem várva be válaszát, főszolgabíró ur, sietünk kijelenteni, hogy a közvélemény nem kartársainkat, az Ön „jegyzőimet" itéli itt el. Mert hiszen ők többnyire családapák is. Fejjel nem mehetnek a falnak. Kenyér kell. Ha cs. és kir. kamarások, orvosok, egy járás egész közönsége kénytelen tűrni a minden más hivatalnoki kategóriában szokatlan főszolga-