Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-10 / 29. szám

Nyíregyháza, 1913. április 10. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 29. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként SO fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszerese

n számit. Az új negyedév kezdetével kérjük előfizetőinket, hogy az előíizetési dijakat, mult s

zámunkhoz mellékelt postai befizetési lapokkal portómentesen mielőbb beküldeni szivesk e djenek. Hová jutunk? Egyik előkelő budapesti napilap a közelmúltban megdöbbentő adatokat sorolt fel arról, hogy a budapesti kereskedelmies váltótörvényszékhez ez év első három hónapjában 50%-kal több váltókeresetet adtak be, mint a múlt év első negyedében. A peresített váltók három csoportba osztályozhatók. Az első csoportba tartoznak a kereskedelmi, a másodikba a pénzintézeti, a harmadikba a magánváltók. És mig eddigelé a kereskedelmi váltók aránylag a legritkább esetben kerültek perlés alá, addig ez év első negyedében szám szerint ezek ragadták magukhoz az elsőséget. Sőt a peresített váltóknak több mint a fele kereskedelmi váltó volt. Mit jelent ez? Egyfelől azt, hogy a pénzintézeti váltók már kikerültek a forgalomból ; azokat már a pénzintézetek egy avagy más uton beváltatták. De jelenti másfelől azt, hogy a nagykereskedők kénytelenek peresíteni, mert a kiskereskedők képtelenek rendezni váltóikat. Más : A nyíregyházi építőiparosok gyűlést tartottak s a csaknem teljesen megszűnt építkezések miatt arra a lépésre határozták el magukat, hogy a városhoz fordulnak azzal a kéréssel, kezdené meg az ehatározott építkezéseket, hogy ekként az építőiparosok kenyérhez jussanak. Más: Körülbelől ezzel egyidőben a város polgármestere köriratot intézett a város tisztikarához, hogy a folyó évi városi költségvetésben előirányzott munkák közül is csak azokat hajtsák végre, amelyek elkerülhetlenek és elodázhatlanok. Még a fentartási munkák közül is. Mert a költségvetésben előirányzott bevételek lényegesen alul maradtak a mult év első negyedének eredményein. Ezek között a bevételek között pedig vannak olyanok is, melyek az év hátralevő részében már nem fognak utánnapótolódni. Más: A lapok mint kuriózumot, némelyek mint a polgárok áldozatkészségének szép tanúbizonyságát közölték egy dunántuli törvényhatósági város polgármesterének azt az akcióját, amelylyel a város által foganatosított munkák költségeinek fedezhetése céljából egyes ottani polgároktól sikerült összesen vagy másfélmilliónyi kölcsönt összeszednie. Pedig nem a legszomorúbb bizonysága-é ez annak, hogy immár a városok sem képesek a pénzintézetektől kölcsönt kapni ? Más: Ha valaki végig járja a város utcáit, majdnem minden harmadik házon ezt találja felírva: „Ez a ház eladó". Más: A kövezetvám bevételek a sorompóknál azt mutatják, hogy ennek az esztendőnek elmúlt első negyedében sok ezerrel kevesebb fogat jött be a városba, mint a mult év első három hónapjában. Más: Ha végig megyünk az üzletek előtt, mindenikben csendet találunk. A tulajdonos, a segédek összedugott kézzel ásítoznak a semmittevés miatt. Más: A mult esztendőben tudvalevőleg nem sok széna és takarmány termett. És a széna ára most tavasszal, amikor pedig máskor a legkeresettebb, 5 K 50 f., 5 K 60 f. Ellenben a heti állatvásárokra anynyi eladó szarvasmarhát és lovat hajtanak fel, mint máskor az országos vásárokra. Más: A budapesti lapok tréfa-irói sikerült croquis-kat gyártanak arról, hogy most, a hirdetett gazdasági válság idején vannak legjobban telve a kávéházak, orfeumok, kabarék. Egyik-másik azonban rátapint a dolog elevenére, mikor azt is elmondja, hogy a mulató közönség a külső látszat kedvéért keresi szinte tüntetőleg ezeket a helyeket. Nap-nap mellett maradnak el azonban egyes alakok, kiknek neve aztán Specialitások. Sietünk kijelenteni, hogy tisztelői vagyunk az egyéniségnek. Sőt tovább megyünk! Gyülölünk minden sablont! Gyűlölünk minden imitatiót, amelyek nem egyebek, mint az eredetinek tökéletlen képmásai, az eredeti szinek élénksége, az eredeti vonalok határozottsága nélkül! De az eredetiség, az egyéniség iránti szeretünk nem olyan mértékű, hogy valamit pusztán azért, mert rossz, pusztán azért, mert ízléstelen, tehát pusztán azért, mert a jótól, az Ízlésestől különbözik, dicsérendőnek tartsunk. Az az nem tartjuk bűnnek a szépnek, a jónak, a hasznosnak az eltanulását, követését, egyéni alkalmazását, csak a léleknélküli, a szolgai utánzást tartjuk annak! És elitéljük azt az eredetiséget, mely a jótól, a széptől, a hasznostól való különbözőségben áll! A mi — nálunk jobban senkitől sem szeretett — városunknak is van egynehány olyan specialitása, eredetisége, amelyekhez egyáltalában nem tanácsos görcsösen ragaszkodnia, mert bár ezek az eredeti vonások más culturvárosoktól megkülönböztetni alkalmasak, de ez a különbözőség nem azoknak a városoknak, hanem a mi városunknak szolgál hátrányára! Ezek közül, a városunk jó hírnevét rontó specialitások közül tüzünk egynéhányat tollúnk hegyére és pedig városunk iránti szeretetből azért, hogy az újságcikk, a sajtó erejével minél szélesebb körben sikerüljön íelköltenünk azt a mozgalmat, mely ezeknek a szégyenteljes specialitásoknak a kiküszöbölését célozza. A por. Kiválóan nyíregyházi specialitás. A csaknem mindig szeles nyíregyházi utcákon — a költő szavait idézve — üvöltve száguld. Egy pillanat alatt megtölti a gyanútlan járókelő száját, orrát, millió apró tüszuráshoz hasonlóan kínozza szemét, szép finom pecséteket rajzol mesteri ihlettel ruhájára s haját, bajuszát, szemöldökét hamisítatlan molnár-szinüre festi. Reáülepszik a tüdőre, zamatos, aromatikus s főleg recsegő kéreggel vonja be a piaci árusok'élelmi szereit. Mint igazi demokrata egyáltalában nem ismer osztály és rang külünbséget, behatol a jól elzárt ablakokon keresztül — a háziasszonyok nem csekély örömére — kunyhókba ugy, mint palotákba! A nyíregyházi ember bizonyos kegyelettel gondol a porra: „hiszen apáink is benne éltek s mégis száz esztendőt értek," ha korábban meg nem haltak. De ez a kegyelet talán mégsem elegendő ahhoz, hogy továbbra is kegyelmezzünk a pornak! Hiszen felrugtunk mi — ajkunkon a fejlődés, a haladás jelszavával — különb hagyományokat is ! Köztük olyanokat is, amelyekert igazán kár volt! Miért kíméljük hát éppen a kedves, a szép, a tolakodó nyíregyházi port ? Hiszen olyan könnyű lenne kivégezni ! Csak gyepszőnyegeket kellene létesítenünk a kocsiút kiburkolt része és a gyalogjáió között — más városokhoz hasonlóan — és egy kicsit többet és jobban öntözni a kocsiutakat. És az utakat öntözés után kellene sepreni! És az összeseprett por és szemét elvitelével nem kellene addig várni, mig újra szárnyaira kapja a szél . . . Szerencsés órában született por, miért kegyelmezzünk tehát neked tovább ?! Miért ? ! A cyklops. Nem a Homeros egyszemű szörnyéről lesz szó ebben a fejezetben, hanem egy útburkolási módról. Arról az utburkolási módról, amely Nyíregyházán különös módon kedvelt s amelyet hosszas leirás és ismertetés helyett azzal a jámbor — sajnos már idejét mult — óhajtással jellemzek: vajha azt, aki feltalálta, életének legboldogabb pillanataiban, találmányának nagyobb dicsőségére végigkocsikáztatták volna egy cyklops-uton. Talán akkor átok terhével tiltotta volna meg az emberiségnek, hogy nyomdokain haladjanak s talán akkor ma nem tartanánk ott, hogy Nyíregyházán uj cyklopsutak építését tervezik ! Ma, amikor minden város, amely a „fejlődő,* „haladó" jelzőre igényt tart — anyagi erőinek végső megfeszítése árán is — minden tekintetben elsőrendű utakat épit. A csorda. Nem közönséges látvány. Több mint száz jól és kevésbbé jól fejlett és táplált tehén, amint néha pajzán fickándozással, máskor mélabús lassúsággal naponta végigvonul a város közepén. És n°m is a kocsiúton haladnak ezek