Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-06-22 / 50. szám
4 50-ik szám JŰÍMIDÉK 1913. junius 22. kor is, ha 20 évig fizette a biztosítást, mert lehet, hogy a 21-ik évben szükség lesz a biztosítási összegre, az iskolát is minden eshetőség — nyilatkozzék bármi alakban — készenlétben találja, az első segélyt nyújthassa. A szomjúság érzetét leginkább a fűszeres ételek idézik elő. Mit eszik ugyan szegény hazánk szegény gyerméke? Tej volna a gyermek egyedüli tápláléka, de ezt a kapzsiság, a kincsvágy elveszi tőle s a vidéken a tejszövetkezetek emésztik föl s a városban — hol ünnepek előtt és alatt 34—40 fillér literje — bizony vajmi kevésszer jut a szegény gyermek tejhez. A szegény nép — s hazánkban, sajnos, ez van többségben — gyomra olyan mint a koldustarisznya; mindent befogad. Bevett szokásom — se szokást 21 év óta gyakorlom — hogy az idő előtt kéredzkedőtől mindég megkérdem, keresem a kéredzkedés okát. Ilyenkor mindég azt a választ kapom, hogy nagyon szomjas Ezzel egyidejűleg le is adja, hogy mit evett, bizonyítékául annak, hogy ez vizet kiván. Igy tehát működésem hosszú ideje alatt több oldalú tapasztalatra tettem szert, miért K. I. B. kartársam, ki csak két évi tapasztalatra hivatkozva dönt az ivóedények léte vagy megsemmisítése fölött, holott e tapasztalat is csak egy helyről, a hegyes vidékről van véve. A nép gyermekének reggelije sokkal változatosabb mint egy főúri s lehet mondani, hogy szezonszerü. Ősszel a gyümölcs járja kenyérrel; télen szalonna zsíros kenyér, tengeri, sült tök ; tavaszszal zöld hagyma, retek, éretlen gyümölcs, levesfélék; nyáron tej, gyümölcs. Visszaemlékezve arra, hogy kikéredzkedő növendékeim mit hoztak fel szomjuságuk okául, nem lesz érdektelen a szegény nép reggeli étlapját a következőkben leadni. Kényér: friss, száraz, olykor penészes, pálinkás, vajas, túrós, komisz, epres, tejfeles, sós, paprikás, cukros, keménymagos, lekváros, zsiros, olajos, mézeskenyér, Lángos: lúrós, káposztás és krumpli lángos. Tésztából készült cinke, pucóka, bábakalács, derelye, málé, görhe, fánk. Sódar, hurka, kolbász, sajt, szalonna, töpörtyü, szafaládé. Vöröshagyma, fokhagyma; zölduborka megsózva, savanyúan és ecetesen ; zöld tengeri sütve, fővti, pattogatott és mákos tengeri; zöld és érett paradicsom; sült tök ; főtt cékla: retek; krupli sülve, főve, törve és héjában; gyümölcs félék. Levesek: keménymagos, kenyér, krumpli, paszuly, rántott leves és korpa vagy más cibere. Tojás: hígan, főve, sülve. Tej: aludt, édes tej y vaj, turó, sajt, káve. Tea. Forralt bor. Kása félék. stb. Legtöbbszőr a másnapról maradt ételmaradékot is oda adják reggeli gyanánt a gyermeknek. Nem sajnáltam a fáradságot összeszedni a nyomorúság bizonyítékát, mely figyelmeztetésül szolgálhatna az intéző köröknek a nép jóléti intézmények felállítására. Amily kedves és elvezetes a gyümölcs érés időszaka, ugy fél a népet és gyermekét szerető sziv, hogy üt a halál órája. Mit törődik a gyermek, nem is törődhet, mert nem ismeri a következményeket, csak az éhséget ismeri, mely legjobb fűszer. 52 növendékem közül 15 iszik tejet, de nem állandóan. Ha a tej ára felmegy vagy elapaszt a tehén, akkor a tejet a tea pótolja. 3 állandóan kávázik, a többinek a reggelije a fönt közlöttek valamelyikéből áll s változik a napikereset szerint. Vizet nem iszik 3 növendékem, 5 néha s a többi állandóan iszik 10 órakor s van sok olyan is, ki, ha jobban betizóraizott, hazamenetel előtt 12 órakor iszik ismét s találkozik sok olyan, ki — különösen most — ha iskolába érkezik, először iszikOtt, hol a tanítás egyhuzamban 8—12 óráig tartatik, a növendék nem lehet ivás nélkül. Ugyan azt állithatom a tanyai iskolákról is. A gyermek mig az egyik tanya-bokorból az iskolába ér, nemcsak kifárad de meg is szomjazik. Télen reggeltől estig az iskolában tartózkodik, szalonát eszik, az iskola dohos, fulladt levegőjét szíja, biz az megkívánja a vizet, ezt nem nélkülözheti. Én is működtem két olyan iskolában, ahol a szél nem a fákon, hanem a falakon sóhajtott át sóhajaimhoz s ahol nemcsak ivóedény, de kerítés, ürszék sem volt. Ez azonban nem jelenti még azt; hogy enélkül el lehet lenni szenvedni lehet másnak is, mert én is szenvedtem, ezeknélkül növendékeim el tudtak lenni. E lemondás a mi hibánk, hogy ikább lemondunk, mintsem kérünk, követelünk valamit. A mi elhagyatott állapotunk, szegénységünk a sötétség átka, (nem ami szégyenünk) mely alól csak a nép fölvilágosítást a mi testvéri szeretetünk, az egyenlőség utáni törekvésünk, tettvágyunk oldoz majdan föl. Ismétlem, hogy én is el tudtam tanítóskodni ivóedény nélkül, de növedékeim nem az ivás nélkül, Vizet hoztak magukkal, vagy csuport s a kut vederéből ittak. Mennél szegényebb a nép, annál több vizet iszik. A farkas is, ha télen éhes s nincs más: mohával tölti meg gyomrát. Szegénység a vízzel jár. „Ha nincs piz, igyá víz ! Vannak gyermekek, kik szülőik tilalma folytán nem isznak vizet. Ennek az egészségre káros vagy hasznos voltát az orvosok vannak hivatva feltüntetni, nem fejtegetem tehát azt, nehogy azt mondják : ne sutor ultra crepidam. Vannak szülők, kik felkérik a tanítót, hogy gyermekeiket lássa el ivóvízzel. Vannak ismét olyanok, kik megkövetelik, hogy legyen. Lehet ismét, mert erre is tudok példát, oly eset, midőn a szülő gyermeke halála okozójának taríja a tanítót azért, mert vizet nem tart az iskolában. Egy gyermek a szomjúságtól gyötörtén szaladva ment haza, a hideg ivóvízhez, nagyot ivott belőle melynek következménye a betegség és vége a halál lett. Tudok arra is esetet, hogy egy tanitó — bár ivóedénye volt — vizet nem adott a gyermekeknek, mire a szülők egyrésze panaszt tett a felsőbbségnek. Ismétlem: az e tény, hogy valahol nincs ivóedény, nem argumentum a fölöslegesség mellett ; mert az lenne az igazi bizonyíték, ha ivóvíz tartása mellett erre szükség nem lenne. Jól tudom az is, hogy van gyermek aki csak azért is iszik, mert a másikat látja s ezt gyermeki természetéből kifolyólag cselekszi; de azt is láttam s látom naponta, hogy legtöbbjét a szómjuság égeti, mely fájdalom csillapításra vár. Ivóedénynek s ebbe állandóan víznek kell lennie még akkor is, ha erre napokon át nincs szükség. Mert jöhet idő, fordulhat elő oly eset, midőn egy csöpp viz képes eloltani a tantalusi kínokat, talán megmentheti az életet is. Szükséges az ivóedény és pedig oly tökéletes alakban, hogy a gyermek vissza ne önthesse a vizet, az edény könnyen kezelhető és tisztitható legyen. E célt megközelíti a Kaszás • iéle ivóedény, melynek hibája a drágaság mellett az, hogy a szűrőkészülék a fenékhez van erősítve s igy nem szedhető szét, mi által a kellő tisztántartása lehetetlen. Egyébként igen praktikus készülék, mely megérdemli a vele foglalkozást és a tökéletesítést. Ezek után újból megismétlem ügyszeretetből fakadó kérdésem, melyet hozzátok fordulva, hozzátok intézem tanitó testvéreim : van-e szükség iskolai ivó edényre ? Mert itt is akadt ennek ellensége. Hallgatással sokszor kárt teszünk, mert igazságai ismeri a társadalom mindent, m t hallgatással, e néma beleegyezéssel fogadunk s oly közvélemény jegecesedhetik ki, mely ugy az ügynek, mint kivetett szolgáinak árt. Ne akarjatok engem — én sem akarok senkit — legyőzni; mert engem e tekintetben le nem, csak meggyőzni lehet. Közös célunk egy : a kölcsönös meggyőződés legyen. Tapasztalatból szedjük tehát az adatokat, melyek az életből merítve, az életnek szólnak. Ez adatok nem kívánnak legyőzöttet és győzőt, hanem az ügynek győzedelmét. Győzzön a jobb ! Semaplior. A tejről. A tejet nem hiába tartják a legtökéletesebb táplálékok egyikének, de valóban igen nagy szerepe is van különösen a néptáplálkozás terén. Tudós orvosok azt ismegállapitolták, hogy a városi lakosság legnagyobb halandóságának legfőbb oka az, hogy nem igen jut hozzá egészséges, hamisítatlan tejhez. Ennek dacára azt látjuk, hogy nálunk Magyarországon csak a legritkább esetekben jut eszébe a városoknak olyan intézményeket alkotni, amelyek eleve kizárnák azt, hogy a forgalomba hamisított tej jusson. Egyetlen városa van Magyarországnak, amelyben az elárusitásra kerülő tejet nem mindennap, de időközönként megvizsgálják, ez a város: Budapest. Budapesten alkothatjuk meg aztán a tiszta képét annak, hogy mennyi hamisított tej kerül forgalomba. Budapesten kivül azonban nincs egyetlen város sem, ahol a tejvizsgálat rendszeresítve volna, nincs azért sem, mert hiszen vájjon melyik magyar városnak van még Budapesten kivül vegyvizsgáló intézete, amely nem csak ötletszerűen, hanem rendszeresen foglalkozzék élelmiszer vizsgálatával ? Azonban ha valakinek a jóvoltából hamarosan minden város hozzá is jutna ilyen intézményhez, vájjon segítve lenne-e a bajon ? Aligha. Tehát az ellenőrzés szigorítása vajmi keveset használna, de a tökéletes ellenőrzés kivihetetlen is. Minálunk is tehát ahhoz a segítséghez kell folyamodni, amit a külföld követ, nevezetesen központivá kell tenni a tejelárusitást. Külföld nagyobb városaiban mindenütt megtaláljuk a központi nagy tejtelepet. Nagyon mindegy akár társadalmi uton, akár hatóságilag hozzák ezt össze, a fődolog az, hogy a hamisításra könnyen hajlandó kistermelő ne jusson közvetlen érintkezésbe a tejfogyasztóval, úgyszintén a hamisításra még több hajlandósagot mutató kiskereskedő csakis zárt palackokban és más egyéb edényekben hozhassa forgalomba a tejet. A központi és a vele szoros kapcsolatban álló kisebb tejcsarnokokat jóval könnyebb ellenőrizni, mint a házaló tejárust. És viszont ha sikerül minden nagyobb városban egy iiyen központi szervezetet létrehozni, könnyű megalkotni azokat a falusi szervezeteket, tejszövetkezeteket, vagy tejcsarnokokat, amelyek a városi központokkal összeköttetésbe léphetnek s részükre biztosítani tudják azt a tejmennyiséget, amire egy-egy város lakosságának szüksége van. Tejbőségtől soha tartani nem lehet. Ha sok a tej, feldolgozzák vajjá, annyi vajat pedig sem ezidőszerint, sem pedig a jövőben nem tudunk termelni, hogy azt jó áron, még a tejtermelés szempontjából is igen jó áron, ne tudnánk értékesíteni. A legérdekesebb a dologban mégis az, hogy ilyesmivel éppen azok foglalkoznak legkevésbé, akiknek tulajdonképpen foglalkozniok kell. Még eddig csak nagyon kevés városról hallottuk ezt, hogy a tejkereskedelmet a föntebb említett módok valamelyikén szabályozni akarnák. Az ilyesmivel is a tisztultabb gondolkozású gazdaközönségnek kell foglalkoznia, ő neki kell a városi fogyasztó közönség segítségére sietnie. A Szaboicsvármegyei T anitó Egye sület Köre. Aktuális sorok. E cim alatt e lap f. hó 1-i számában a tanitói egyesületi élet munkásságáról irtam néhány egyszerű sort. Különösképen arról szóltam, hogy az egyesületi életben a közös érdekű ügyeknek van helye, nem pedig a magán természetű dolgoknak s még hozzá olyanoknak, meiyek az egyetértést megzavarni alkalmasak volnának. És ez az általánosságban, minden név és hely, vagy közelebbi megnevezés nélkül, ismétlem, általánosságban megírt rövidke cikkem megértésre talált, elég helyesen, mert ez bizonyítja a legjobban cikkem igaz voltát, lévén az, hogy képletesen szóljak: egy kabát, melyet épen az, kire legjobban illett, fel ís öltött magára. És még egyet. Szemerjai ur, ki elég helytelenül a védő szerepre vállalkozott, ha álláspontja igazságát akarja védeni, tegye ezt saját erejéből és ne igyekezzék másnak a legyűrésével, igaztalan vádaskodásával kiemelni helytelen indokokkal spékelt felfogását. Mert a f<lettes hatóság ténykedése nem a járásköri elnököt, hanem a tanítót, az igazgató-tanítót érintette, amint hát „az egymásra halmozódó hibákat és tévedéseket" nem járásköri elnöki minőségéből kifolyólag nem hagyta szó nélkül. Igy-így Szemerjei ur, disztingválni kell és mindjárt kisül, hogy védő sorai ez esetben nem szolgáltak az ügy javára. És még igazán csak egyet. Élsülyedt felfogásunkat, Szemerjai ur, saját erőnkkel és ne másnak a hátán, holmi gyanúsításokkal emeljük a felszínre. Vásárhelyi.
