Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-19 / 49. szám

Nyíregyháza, 1913. junius 12. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 47. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fiil, minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. A városok és a laktanya építések. Érdekes, de nem váratlan hir jelent meg a „Városok Lapja" ez évi 21-ik számában. Arról szólott, hogy azok a vá­rosok, amelyekkel megindultak a tárgya­lások az uj katonai laktanyák létesíté­sére, egymásután keveslik a katonaság részéről megajánlott térítési összegeket s a rossz pénzviszonyokra utalással a be­fektetendő tőke megfelelő kamatoztatását kívánják. Hozzáteszi a tudósítás, hogy a hon­védelmi minisztériumban az a vélemény kerekedett felül, hogy az alkudozó váro­sokkal meg kell szakítani a további tár­gyalásokat és azokat más városokkal kell megkezdeni. Hát ez a hir mindenesetre érdekes. De egy csöppet sem váratlan. Azok előtt legalább, akik a beszállásolási törvényt és a laktanyák építésére vonatkozó tár­gyalásokat ismerik, de egyúttal ismerik és figyelemre méltatják a mostani épít­kezési költségeket meg a pénz drágasá­gát, épenséggel nem váratlan. A beszállásolási törvény évtizedekkel ezelőtt készült. Abban az úgynevezett térítési dijak az akkori építkezési költsé­gek arányában vannak meghatározva. A katonaság képviselői a laktanyák általá­nos tervezetének készítésére hivatott helyi vegyes bizottsági tárgyalás során kény­telenek a törvényhez alkalmazkodni. En­nek keretein tul nen terjeszkedhetnek és a törvény köti a ministeriumok kezét is. A városok, mikor szóba kerül, hogy a katonaság részére laktanyát kell építe­niük, kapva-kapnak az alkalmon. Minden város örül, ha a katonaság száma sza­porodni fog. Egymással kelnek versenyre a városok, hogy melyik nyerje el a ka­tonaságot. Mikor aztán a helyi vegyes bizottsági tárgyalás eredménye nyilván­valóvá lesz, következik a nagy kiábrán­dulás, Kiderül, hogy a kiszámított térí­tési dijakból a felépítendő laktanya épí­tésére felveendő kölcsönnek az annuitá­sai sem telnek ki megközelítőleg sem, nemhogy a fenntartási költségekre is ma­radna valami. És ez egészen természetes. Az épít­kezési költségek a közel három és fél év­tized előttiekhez viszonyítva, amikor a beszállásolási törvény készült, összeha­sonlíthatatlanul magasabbak. Kölcsönt esak igen drágán lehet kapni, ha ugyan egyáltalán lehetne. Mert hiszen a legna­gyobb pénzintézetek, melyek azelőtt né­hány évvel egymással versenyeztek, hogy melyikük adhat kölcsönt a hitelt kereső városoknak, ma sajnálattal tudatják: nin­csenek abban a helyzetben, hogy ajánla­tot egyáltalán tehetnének A körülmények kérlelhetlen logikája szerint kellett tehát bekövetkezni annak az állapotnak, hogy azok a városok, a melyekkel a laktanyák építésére vonat­kozó tárgyalások folyamatban voltak, egy­másután keveslik a kiszámított és meg­ajánlott térítési dijakat és a befektetendő tőke megfelelő kamatoztatása ellenében volnának csak hajlandók a megtervezett laktanyákat felépíteni. A tudósítás szerint most a honvé­delmi minisztériumban az a vélemény kerekedett felül, hogy az alkudozó váro­sokkal megszakítják a tárgyalásokat s azokat más városokkal kezdik meg. Nos hát ez sem nehéz megjósolni, hogy ez a fenyegetés sem vezethet ered­ményre. Kezdetben talán fognak akadni olyan városok, amelyek tájékozatlanságból kap­nak az alkalmon s mindent megígérnek, csakhogy a laktanya építésével a kato­naságot megkaphassák. Mert hiszen vá­rosaink még mindig azt hiszik, ha nem is mind, hogy a katonaságból a város­nak és a város lakosságának tetemes köz­vetett haszna is van. Ha tehát ráfizet is a laktanyára és annak fen tartására, ami elvész a réven, megtérül a vámon. Pedig ez is csalóka remény. A katonaság egyike a legkevésbé jó bérlőknek. A bért pon­tosan fizeti ugyan, de a használt épüle­tekben legtöbb kárt tesz. Egy csöppet sem kíméli. Ezenfelül ahány uj parancs­nok, annyi uj kívánsággal áll elő. Amit az egyik' kívánságára alakíttatott át a laktanya tulajdonos város, a másik épen annak az ellenkezőjét kívánja. A katona­Mikor nemzetek női találkoznak. Budapest, 1913. junius 16. Néhány nap óta valami uj szint és életet kaptak a budapesti utcák és pályaudvarok. Az utcákon karszallagos hölgyek, urak sietnek erre arra, a pályaudvaron fehér sárga lobogó fogadja az érkezőket, rajta nagy betűkkel : Választó­jogot a nőknek: Votes vor women ! Itt ott fölhangzik a szó: Itt vannak a szüfrázsetek! Sajnos a magyar férfi közvélemény oly kevés jelentőséget akar tulajdonítani az egész feminista mozgalomnak és a női kongresszusnak is. Szerettem volna, ha ezek a fölényesen mo­solygó urak és közönyösen viselkedő hölgyek megjelentek volna Pesten péntek este, midőn a bécsi hajók az idegen vendégek nagyrészével megérkeztek. Az a lelkesedés, amivel a pesti fáradhatatlan rendezők fogadiák ; az idegen nők kellemes meglepetése, amidőn partra szál­lottak és körülnéztek. Szemben a nagy parton a sötét királyi palota, hátuk mögött a fényesen kivilágított Grand Hotelek és a nyüzsgő utcák, honnan egy igazi világ városnak a ragyogása és zür-zavara áramlik a dunaparti korzó felé. Mert hiába, nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy külföldön kevés jót és sok rosszat tud­nak rólunk. Különösen most volt alkalmam erről ismételten meggyőződni, midőn a leg­különféle országokból ide sereglett nőkkel vált­hattam egy -két szót. De hát szóljunk csak a kongresszus első napjaról. Vasárnap délelőtt zsúfolva volt a Szilágyi Dezső-téri református templom, bár az ajtóban működő boy-scout-ok (most működtek először) szigorúan megvizs­gálták a betódulókat és minduntalan mondo­lí gatták: Kérem először csak az idegen vendé­i gek jöhetnek be. A templom bizony szűknek bizonyult, de mikor másutt nem akartak helyet adni egy asszony papnak. (Azt hiszem ezek a rideg elutasítók nem tudnák indokolni, hogy tulajdonképen miért ?) Haypál Benő ref. lelkész beszéde nyitotta meg az ünnepi istentiszteletet. Haypál nagyerejü szónoki tehetsége ismeretes a nyíregyházi közönség előtt még tavalyról, mikor a Korona nagytermében tartott gyönyörű és szinte megrázóan szép előadást a magyar nő feladatairól. Most is ezen körből választott témát és csak azt sajnálom, hogy csak beszéd­jének zárszavaira tudtam ügygyei-bajjal bejutni a templomba. Azután az ur asztala mellől Anna Schalo asszony emelkedett föl. Jóságos sápadt arcát hófehér haja koszorúzta. Halkan imádkozott, azután megcsendült szép tiszta erős hangja. Jegyezzük meg ezt a pillanatot, mert ekkor szólalt meg először asszony-pap magyar templomban. Fontos dolog ez akkor, mikor még mindig vannak egyházak, ahol az asszo­nyokat arra sem tartják méltónak, hogy a férfiakkal egyenjoguan vegyenek részt az isten­tiszteletben. Pedig tehet-e nagyobb hatást, mi­kor maga a nő, az anya beszél a nőknek, az anyáknak a női és az anyai hivatásról ? A milyen lélekemelő volt az Isten temp­lomában a délelőtt, ép oly magasztos ünnepet éltünk át délután a zene templomában, a zene­akadémia nagytermében. Oh ti megátalkodott kacagó és gúnyoló antifeministák, miért nem jöttetek el ide? Ti, akik csak vicclapokból is­meritek a feministákat, láttátok volna Carric Chapman-Catt asszonyt, ki mint egy királyné állott társai között és lelkes melegséggel kö­szöntötte a magyarokat és finom tapintattal vezette az ünnepi ülést. Láttátok volna a fe­ministák gyerekeit, fehér ruhás leánykákat és fiukat, amint hódolattal járultak ChapmanCat asszony elé és virágot raktak a lábai elé és a pár szál virágból hamarosan tarka halom emel­kedett. Hallottátok volna Anna Lindemann kis­asszonyt lelkesen beszélni a magyarokról, hogy mily örömmel jött ide, és erősen hiszi hogy ez a kongresszns elő fogja segíteni, hogy a ma­gyar férfi oldalán nem sokára minden téren ott fog állni hűséges, buzgó segitő társként a magyar asszony. És még sok mindent láttatok és hallottatok volna, de ti megelégesztek, ha valamit halottok a mozgalomról, azután váll­vonogatva, gúnyos mosolylyal napirendre tértek. De én nem hiszem, hogy abból a több ezer főnyi közönségtől, aki tegnap az ünnepélyen megjelent, ne avval a szilárd meggyőződéssel távozott volna, hogy a feminista mozgalom ko­moly és ideális mozgalom, mely hivatva van a jövő társadalmi és családi életét gyökeresen és a legjótékonyabban reformálni. Még az esti díszelőadásról szerettem volna egy-két szót írni, de most ismét Anna Linde­mann beszél a Vigadóban és meg akarom hall­gatni. A nagyterem faláról békésen függnek le az összes nemzetek tarka zászlói. Milyen szép mikor ezek a szines szimbólumok békésen so­rakoznak egymás mellé, mikor nem harci szél­ben lobognak, mikor nem piszkolja őket össze a vér és puskapor füstje, mikor nem tartja magasra harci kéz, hogy testvért uszítson test­vér ellen! Milyen szép, midőn nemzetek asz­szonyai nyújtanak egymásnak testvér kezet — Flores.

Next

/
Thumbnails
Contents