Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-18 / 40. szám

40-ik szám. JSÍYiRyiDÉK 1913. május 18. 3 gutaütés, villámsujtás, napszúrás és megfagyás esetében. Ennyi követeléssel szemben feltételezi mindenki, hogy minden iskola mentöszekrénynyel van ellátva s maga a tanitó adja a jo példát, 6 nyújtja — szükség eseteben — az első segélyt. Az ájulás, különösen a tikkasztó forró tájban elég gyakori. A tanító első segély nyújtása a legprimitívebb módon abban nyilvánul, hogy az ipsét jól nyakon önti egy csupor vízzel. Ha az orrát beütötték valamelyik tanulónak, kénytelen haza küldeni, vagy a vályúhoz. Ha az ujját megvágja, beküldi a tanitónénihez, ha van és közel lakik. Mint e szemelvények is mutatják, messze állunk még a jövő iskolájától, nagyon messze a tették iskolájától. E bajokon segíthet a társadalom érdeklődése és áldozatkészsége. És — mint Vaday mondja — amily mértéklen érdeklődik és áldoz a társadalom az iskoláért ; olyan arányban képes az iskola magát hasznossá tenni a társadalom részére. Valamennyi iskolának szüksége van mentő szekrényre, de különösen a tanyainak. Jön a kapálás, kaszálás, aratás ideje, mikor is bőven kijut a pálinka a dolgozó népnek ; mert hiszen tévhit az, hogy a pálinka adja az erőt. Ilyenkor történnek a legtöbb végzetes szerencsétlenségek. Hová szaladjon a tanyai nép, mikor egyetlen megbízható, önzetlen embere, a tanitó is tehetetlenül áll, minden segitő eszköz nélkül? A nagyobb uradalmakban a gépészek tanyáról tanyára viszik magukkal cséplés idején a mentőszekrényt, hogy szükség esetén az első segélyt megadhassák. Megtörtént régebben az egyik tanyán, mely esetről annak idejen lapunkban is megemlékeztünk, hogy a gyermekek disznóölösdit játszva agyon égették egyik játszótársukat, A kuruzsló tanyai nép marhaürülékkel mázolta körül a fél holt gyermeket s nem volt sehol semmiféle olaj, mely hűsítette volna a kis szenvedő égető nagy fájdalmát. E híradásunk alkalmával egyidejűleg emiitettük a nyári menedékházak rendkívül nagy fontosságát, melyek létesítését a törvény is megköveteli ott, hol több munkásnép lakik, melynek vezetője, a megfelelő díjért a tanyai tanitó lehetne. Nem lenne azon társadalmi mozgalom sem eredménytelen, mely a tanyai tűzoltóság szervezését célozza. Az ország számos helyein hasznos szolgálatot teljesítenek a tanitók a tűzoltók között is, különösen PestMinden kétségen felül áll, hogy a Mózesféle genesis a níbliában szinte nem egyéb mint az ősrégi sanskrit védák elbeszéléseinek halvány és rosszul sikerült kópiája. A világteremtése az angyalok bukása, az első emberpár, a vízözön sokkal művészibb formában fordul elő a Védákban mint az ótestamentomban. Maga a dekalogus is ott található, onnan vette Kamu rabbi a bábeli törvényhozó, ettől pedig Mózes. A Ramassariar Véda, szentkönyv szerint az első emberpár költői története a következő: Midőn a föld meg lett teremtve s rajta virágok, gyümölcsfák nevekedtek sőt a földi, vizí és légi állatok is mozogni kezdenek, Bráhma az embert is magalkotta. Vett a nagy szellemnek, a legtisztább lénynek méhéből egy parányi csirát s azzal életre keltett két testet egy férfit és egy nőt, a kik ugy voltak alkotva, hogy szaporodhattak. Ezután ahankorát (lelkiismeretet) es beszélő képességet adott nekik. A férfinek erőt, magas termetet és az első embernek vagyis Adímának nevezte őt. A nő bájt, szelídséget szépséget kapott, neve pedig Ileva lett ami azt jelenti: ami az életet tökéletessé teszi. Az ur t. i. Brahma Adimát és Hevát Taprobane a mai Ceylon szigetére helyezte, mely szelíd éghajlatánál termékenységénél fogva legalkalmasabnak látszott, hogy a földi paradicsomnak, az emberiség bölcsőjének szerepét töltse be. Még ma is mutatják az itt utazóknak egy sziklán Adima lába nyomát. „Menjetek és szaporodjatok" szólt hozzájuk Bráhma és tudjátok meg, hogy én vagyok a világ ura és azért alkottalak titeket, hogy tiszteljetek engem. Tanítsátok ezt gyermekeiteknek is, mert mindazok, kik bennem hisznek, osztozkodni fognak boldogságomban, ha hozzám visszakerülnek. Ne feledkezzetek meg rólam s én is veletek leszek, akárhányszor hivtok. (Folytatjuk.) megyében, hol legtöbbje a tűzoltóság szerves zője vagy vezetője a falu jegyzőjével. Szabad legyen ez alkalommal a miniszternek 12005—910. sz. a. kelt s az iskolai tűzrendészetre vonatkozó kórrendeletét a következő szemelvényekben bemutatnom: 1. Megelőző tűzrendészet. 1. Amig a tanüló ifjúság az intézetben tartózkodik, a kijáratok le nem zárhatók. 2. Alló fogasok és esernyőtartók, a padlóhoz vagy falhoz megfelelően odaerősitendők. 3. Lépcsők és lépcsőházak a ruhák felaggatásával, bútorok és egyéb tárgyak felállításával meg nem szűkíthetők. 4. Papírhulladékok, szemét stb. külön e célra való, lehetőleg boltozott helyiségben gyűjtendők össze s hetenként legalább egyszer az épületből eltávolitandók. 5. Tüzriasztásra és próbariasztásra minden intézetben zászló-jelzőkészülék szerelendő fel. 10. Az iskolában a padoknak es összes bútoroknak az elhelyezése olyan legyen, hogy a tanulók akadály nélkül kivonulhassanak. 11. Testi fogyatkozással biró tanulók mindig közvetlen az ajtók mellett helyezendők el. 12. Tűzvész esetén, a tanulók teljeien biztos helyre vezetendők — ott a nagyobbak tovabocsátandók — mig a kisebbek, felügyelet alatt addig tartandók vissza, mig azokat hozzátartozóik el nem kísérik. 13. Ha az intézetben füstszag támadna, akkor az illető füsttel telt helyiség, ahol a tűz fészkét megtalálták, azonnal lezárandó s a tűzoltóság minden körülmények között rö'gtön értesítendő. 14. Ezen rendszabályokon kivül még a helyi viszonyoknak megfelelő külön utasítások állapíthatók meg a tantestület által. Ezen megállapodáshoz azonban a tűzoltóság hozzájárulása és a hatóság jóváhagyása szükséges. Ez óvintézkedésekkel szemben azt tapasztaljuk, hogy az egyik iskolában a tanteremben vannak a folyosók, a másikban az előszobában, mely szoba a tanítás kezdeténél lesáratik, hogy valaki el ne vihesse a ruhákat. Sok iskola ablaka rácsozattalvan ellátva s ajtaja legtöbbnyire befelé nyílik. Az emeletes iskolákban az úgynevezett szűkség lépcső hiányzik, hiányzik a védőkorlát s a lépcsók megszakítás nem futnak le. Nincs ruhatári helyiség és nincs központi fűtés. Legtöbb iskolában a padok oly botrányosak, hogy normális körülmények között is felbuknak a tanulók, tüzriasztás esetén pedig agyon gázolnák egymást. Igy tehát a tűzrendészetnek a mai viszonyok és körülmények kö zött a népiskolákban csak elméleti értéke, de gyakorlati haszna nincs. Nézzük már most a fenti körrendeletnek az oktatás és a gyakorlatra vonatkozó részét. A tanév elején, az első három héten bélül, a tanulóifjúság a tanitó által kioktatandó az intézeti épület gyors elhagyásának módozataira nézve. Minden tanítónak, ugy az általános, valamint az egyes osztályokra nézve külön megállapított szabályokat és rendelkezéseket ismernie kell, és azok szigorú és pontos végrehajtásáért felelős. A tanulók az osztály szabályszerű elhagyására a tanitók által gyakrabban külön-külön gyakorlandók, anélkül azonban, hogy a többi osztályt zavarnák. A tanulóifjúságnak nyomatékosan és ismételve megmagyarázandó, hogy, ha valaki az iskolának elhagyása alkalmával, veszély esetén valamit elveseit, nem szabad e tárgy után lehajolni, mert külünben az elesés és elgázolás veszélye fenyegeti. Az egyes osztályoknak kiképzése után kombinált gyakorlatok tartandók. Legelőször a szomszédos osztálylyal, azután kettővel és igy tovább. Végre összgyakorlat tartandó. Próbariasztások minden iskolában negyedévenként tartandók ; ezek közül egy, a tanitók előzetes értesítése nélkül. Az előre be nem jelentett gyakorlatot a hatóság képviselője rendeli el. Az osztályokból és az iskolaépületből való kivonulás — ugy gyakorlat, mint tüz esetén — előre megállapított harangjelzés által történik. A tanitó utasítására a tanulók egyenként és a megállapított sorrendben, az osztályból, felsőkabátok, kalapok és taneszközök visszahagyásával távoznak. Kivételt e tekintetben csak a téli időszak képez, amikor a tanulók — a meghűlést kikerülve — télikabátjaikat és kalapjaikat is magukkal vihetik. A tanulók elvonulása a folyósokon és lépcsőházakban is szintén egyenként és mindenkor csak lépésben történik. A tanulóknak tiltva van ily alkalommal egymásközt beszélni. Az indulásnál és kivonulásnál a tanitószemélyzet minden nyugtalanságot, minden tolongást a legnagyobb szigorral köteles elhárítani. Ezen próbáknál a tanitó utasításaival szemben minden engedetlenség a legszigorúbban büntetendő. Az ifjúságnak tudnia és éreznie kell, hogy e kivonulások nem játékból történnek. Nagyon ajánlatos a csoportok minden mozdulatára bizonyos vezényszót behozni. A tanitó ezen vezényszavakat hangosan és egyformán oly hanglejtéssel adja, mint a tornázásnál. Pl. „Vigyázz", „Fölállni", „Mindent otthagyni", „Egy sorba egymás mögött a folyosón fölállni", „Csend, senki egy szót sem", „Előre — indulj !" A tanulók előtt a komoly tűzveszélyt nem kell elárulni. Nekik mindenkor azt kellhinniők, hogy próba van. Riasztás, illetve kivonulás alkalmával a tantestület egyik tagja az utcán arra ügyel, hogy az ajtó előtt torlódás ne legyen, hogy hangos kiabálások ne forduljanak elő, melyek pánikot idézhetnének elő. A próbánál, az épület elhagyásakor, a gyermekek egyenesen hazairányitandók, hogy hozzászokjanak vész esetén felsőruha, kalap, könyvek nélkül hazamenni és hogy a szülők tudják azt, hogy vész esetére a gyermekeik biztonsága tekintetében komoly intézkedések tétettek. Az egész begyakorlás aképen kezelendő, hogy nevelőhatást gyakoroljon és bizonyos mértékben tornaoktató tárgynak tekintendő. Egy évben legalább egyszer füst mellett tartandó meg a próba, hogy a gyermekek komoly ; esetben füsttől meg ne ijedjenek és fel ne izguljanak. A gyermekek arra figyelmeztetendők, hogy orrukat és szájukat zsebkendővel védjék. Zsebkendő hiján a leányok kötényüket, a fiuk kabátjuk szélét tartják orruk és szájuk elé. Az iskola-igazgató minden év végén jelentést tesz felsőbb hatóságának arról, hogy a próbariasztásokat miképen és mikor tartotta meg s hogy a tanulóifjúságnak az iskolai épületet mennyi idő alatt sikerült elhagynia. Ezen óvintézkedésekre való oktatásnak és gyakorlatnak feltétlenül nagy érdeke van, mert rendre oktatja s önfegyelmezésre szoktatja a tanulót, melyre az életben minden körülmények között mindenkinek nagy szüksége van. Csak egy a hiba és pedig az, hogy rendet az íróasztalon készített tervezetből keletkezett s nem a gyakorlatból lett átvéve, igy tehát a gyakorlatnak a rendeletet alaposan meg kell rostálnia. Nem tudom elképzelni azt, hogy a gyermekeik egészségeért és életeért annyira aggódó és oly féltő gonddal örködő szülők belegyeznének-e abba, hogy gyermekeiket a tanitó télen, mert hiszen próbariasztások negyedévenkét tartandók — felső ruha és kalap nélkül irányítsa haza. E hozzászoktatás igen nagy áldozatokat kívánna, melyre épp ugy nincs szükség, mint a katonáknak az évekkel ezelőtt megtörtént boszniai gyakorlatra, a halálba masirozásra, vagy az éles töltényekkel gyakorolt próbaháborura, avagy az egész militárizmusra. Ezek után bemutatom a körrendeletnek a riasztás és kivonulásra vonatkozó intézkedéseit. A tüzriasztás idejét az iskola igazgatója állapítja meg. A rendelet szerint a tanulóifjúság figyelmeztendő arra, hogy ilyen próbariasztások lesznek, de ugy, hogy azok időpontjáról ne legyen előzőleg tudomása. Mihelyt a riasztó vagy harangjelzés megszólal, az összes gyermekek felállanak, tolakodás és lökdösés nélkül a padból szépen, rendesen, sorrendben a folyosóra kivonulnak. Riasztáskor minden osztály tanítója először is siessen arról meggyőződni, hogy a folyosók és lépcsők alkalmasak-e még a kivonulásra. Ha igen, ugy a tanulók könyveik és felsőruháik hátrahagyásával, zárt sorokban, előre begyakorolt sorrendben és az előirt uton a szabadba kivezetendők. A kivezetés alkalmával