Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-18 / 40. szám

Nyíregyháza, 1913. május 18. Vasárnap XXX5V. évfolyam. 40. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám* 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Samassa öröke. Az elmúlt év nyarán, augusztus havában egy fájdalmas, szomorú hírt röpített a távíró az országban szerteszét: Dr. Samassa József, Eger biboros érseke a halállal vívott hosszas tusája után kiszenvedett. A szomorú üzenet nemcsak azt jelentette, hogy a római katholikus egyháznak egyik magas állású főpapja távozott el örökre tőlünk, hanem azt is, hogy ezúttal a halál egy, a kortársai közül kiváló szellemóriással birkózott meg eredményesen s hogy tusájában csak egy a testében gyönge, de szellemében, képességeiben, erényeiben és kiválóságaiban hatalmas lélek porhüvelye fölött győzedelmeskedett. A szomorú hír hallatára százan és ezeren öltöztek mélységes gyászba s koporsójánál valósággal „egy nemzet könnyezett". Érseki staluma természetesen nem maradt üres. Az elhunyt biboros még életében maga gondoskodott róla, hogy az öröke fölött ne induljon meg a megszokott, de megszokottságában is mindenkor visszataszító kúfárkodás s még életében kieszközölte, hogy utódja kijelöltetett s érseki székébe utódlási joggal Szmrecsányí Lajos cyrrusi érsek, fölszentelt püspök, az ő éveken át buzgó munkatársa s bizalmas barátja ültettetett. Samassa József anyagiakban is szép értéket hagyott hátra örököseinek, de szellemi hagyatéka a hátrahagyott anyagiak értékénél százszorta súlyosabb. Mert Samassa József nem egy egyoldalúan kiképezett szellemhatalmasság vala, hanem egy minden megnyilatkozásában kimagasló egyéniség, egy egész férfiú, olyan, amilyet csak Spárta földje termelt, s aki kiválóságainak és erényeinek sokasága révén kitörhetetlen betűkkel irta bele nagy nevét hazájának és egyházának történelmébe. Az utódjára: Szmrecíányi Lajos érsek vállaira tehát egy nagyon súlyos feladat nehezedik: — méltóan betölteni azt az érseki széket, a meiyben egy Bartakovics, egy Pirker és egy iamassa ült. Az uj érseket, ki pénteken este körünkbe, —• ahogyan ő mondotta, ebbe „a hazafiságában izzó, kuiturtörek véseiben nemes, faitisztaságában kiváló

1

1 vármegyébe — jött, itt, a központtól távol még nem ismerjük s nem is ismerhetjük. Am mégis tudunk felőle valamit, olyast, ami joggal éleszti föl lelkeinkben a reményt, hogy elődjének mindenekben méltó követője lesz. Kettőt! Az egyik: hogy csupa szív, hogy egy, a hivatásának élő s határtalanul önfegyelmezett férfiú, akinek minden lépését a megfontolt komolyság vezeti. A másik: hogy Samassának hü munkatársa s barátja volt. Hogy Samassa József az ő súlyos örökét annyi sok mások mellőzésével az ő, éppen az Ő vállaira helyezte át. És ez a tudat a legszebb igéret arra, hogy az átvett örökség súlyában nem fog megcsökkenni soha. A vármegye alispánjához, mint a vármegye közönsége bizalmának letéteményeséhez és a vármegye közönségének megtestesítőjéhez intézve szavait, fogadtatása alkalmával a rakamazi állomáson adott válaszában azt mondja Szmrecsányi Lajos érsek, hogy „szeretettel jött ide" s hogy .egyházmegyéjének minden községébe egész szívét hozta el magái." Samassa utódának mi sem mondhatunk mást, mint azt, hogy: mi is a legőszintébb tisztelettel és szeretettel fogadjuk őt, hogy a mi szívünk kapuja számára is tárva, s hogy mi mindannyian hő szívvel kívánjuk, hogy nehéz feladata betöltésében, hazája, egyháza és az emberiség javára irányuló nemes munkásságát kísérje az Istennek bőséges áldása ! Géczy Géza. Tartalékos nap. Olvasom az újságokban, hogy egy vidéki város ez idén Gyermeknap helyett a behívott tartalékosok családjai részére rendez gyűjtést. Nálunk már elmúlt a Gyermeknap, tehát megszomorodva kell beérnem azzal, hogy itt ez a gondolat elkésett. Nincs jobb ösztökélő a szomorúságnál. Egy kis tűnődésre késztet. Városunkban és vármegyénkben százakra, sőt ezrekre megy azoknak a száma, a kik fent az A magyar föld. Mit ád a magyar föld minden gyermekének ? Ó ha számbavennéd gazdag kincseit: Megbecsülnéd azt a drága örökséget, Mely jóban és rosszban előbbre segít ; Arany van ércében, arany a borában, Aranykalászának párját nem leled, Teritett asztala istenigazában Készen áll előtted, s dúsabb nem lehet ! Család, kenyér, hajlék, biztonság és béke Jutalmazza buzgó fáradalmadat, Multunk dicsősége, őseink emléke Biztat, emel, áld és magával ragad; S mint akit a gondok messze elkerültek, Lelkünk diadalnak hangjával tele, Büszke önérzettel emeljük fejünket: Él még a magyarnak ura, istene ! Mit vár a magyar föld minden hű fiátul ? Ó ha ezt a kérdést jól megértenéd : Népek versenyében nem maradna hátul, Könnyedén leverné minden ellenét ; Egy kis mélyebb szántás, egy kis erőfejtés, Parányi bölcseség, cseppnyi áldozat Több, mint a mámortól hangos búfelejtés, Mert fokozni fogja boldogságodat! Azt várja tőlünk, hogy mindegyik szülötte Egy érzésbe forrjon tűrhetetlenül, Értse meg, hogy tenger árja zúg fölötte, És ha össze nem tart, bizton elmerül : Egy lélek, egy kar se pihenjen meg addig, Mig csak egy testvérünk új hazát keres, Mert szivébe gyötrő fájdalom nyilalük: Cseppenként vesztett vér kínja kétszeres ! Mért sír a magyar föld minden gyermekéhez ? Hallod-e keservét, néma panaszát ? Százszor megszaggatott keblén mért nem érez Szabad magyar népet, független hazát ? Vagy nem is méltó a régi szabadságra, Mert hozzá lemondás bűne, átka nőtt ? S oly sötét immár a léleknek rabsága, Hogy az igazságnak fénye bántja őt? Hadd bántsa, ha vért is izzadna beléje : Látnia kell sorsát, nemcsak érzeni ; Emberben az embert becsülje, ne félje: Ez az örök törvény, amaz isteni! És ha meg-megdobban földanyánk alattunk, S kérdi, boldogabb-e árva nemzetünk — Jaj nekünk, ha nem ily feleletet adtunk: Lelkesebb, munkásabb magyarok leszünk ! Vietórúz József. Ádám és Éva mythosa, az Indus szentkönyvek iil Felolvasta a középszabolcsi ref. «gyházmegyének lelkészértekezlet! gyűlésén 1913. május 7-én Nagymáté Albert. Nem napi, nem egyháztársadalmi kérdéseket akarok felvetni, tárgyalni, észrevételékkel kisérni, melyek sokszor kellemetlen izgalmakkal járnak, hanem maradok a tisztán leszűrödött tudomány biztos álláspontján, midőn jelen felolvasásomnak szerény tárgyául kitűzöm az összehasonlító vallástudománynak egy fejezetét Az Adám és Éva mythosát. Ugyanis a legutóbbi időben a vallástudományok diszes sorában egy uj testvér foglalta el az őt méltán megillető helyet. Ez az uj testvér az összehasonlító vallástan, mely mint külön önálló tudomány csak a hatvanas évek elején, a mult században kezd feltűnni. Csirájában ugyan ott volt már az őskeresztyén egyházi atyák hitvédő irataiban is, mert hiszen az igazság után kutató elmék mindenkor összehasonlították a külömböző vallásos rendszereket, hogy egyiknek másiknak tévedését, előnyét kimutassák, de csak a legutóbbi időnek lett fentartva azon szerencse, hogy az összehasonlító óriási választékban méleszállitott árban fi órás és ékszerésznél Nyíregyháza, Zrínyi llona-u. 3. lelefon 252.