Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-11 / 38. szám

6 38-ik szám. jűtma&L 1913. május 11 pedig kiesik a törvényhatóság Kezenől a íegyver az irányban, hogy meggátolhassa a meg nem ajánlott ujoncozást és a meg nem szavazott adók behajtását. Főbb vonásokban ezek azon indokok, melyek arra indítják törvényhatóságunkat, hogy ragaszkodjon az évszázadokon át jónak, megbízhatónak és hazafias irányzatúnak bizonyult önkormányzati rendszer megsemmisítése, avagy csak részleges megnyirbálása ellen is. A törvényhatóság ezen álláspontjával teljesen összefér azon nézete és óhaja, hogy a törvényhatósági tisztviselőktől jobb javadalom és magasabb képesítés mellett több és még jobb munka kivániassék meg, heiyzetük uj szolgálati pragmatika és fegyelmi szabályzat áítal biztosíttassák s függetleníttesék s végre rendeztessék modern alapokon és a mai kor kívánalmainak megfelelő módon a közigazgatás. Minden megtörtenhet az önkormányzati elt teljes épségeben tartása mellett is és a rég óhajtott reformok és az államosítás között a kapcsolatot, csak az állíthatja fel, akinek a törvényhatósági jogai u'jában állanak s aki a kormányhatalmat, ez egy évezreden át bevált önkormányzati rendszer megsemmisítése árán is kiterjeszteni akarja. Mindezen okok alapján törvényhatóságunk a közigazgatás államosítása ellen teljes meggyőződésével tiltakozik és épen ezeknél fogva Hunyadvármegye közönségének kérdéses átirata felett napirendre tér s azt irattárba helyezni rendeli." penze. A dohánytermeléssel foglalkozó gazdasági munkások, illetve dohánykertészek járandóságainak biztosítása érdekében Mikecz Dezső alispán a következő felterjesztést intézte a pénzügyminiszterhez: Súlyos anyagi válság és a tavalyi rossz gazdasági év, nagy teherrel nehezedik az egész ország lakosságára, de különösen sújtja a dohánytermeléssel foglalkozó gazdasági munkásokat illetve dohánykertészeket, akiknek jövedelmét tudvalevőleg a dohánybeváltási összeg fele része teszi, amely a tavalyi rossz termés íolytán alig elégséges a dohánykertész és családjainak fenntartására. Ezen csekély megélhetesi összegtől is megfosztatott azonban a vármegye területén lakó dohánykertészek egy része, akik Nagyméltóságod sürgős intézkedése nélkül, az éhenhalás veszélyének lesz kitéve. A dohánykertészek ugyanis, a beváltási pénzből egy összegben szokták megkapni, a mely az egész évi megélhetésükre szolgál. Most azonban több dohánytermelő gazda vagyonbukott lett s a beváltási pénzeik, Nagyméltóságod 36821/1874. számú rendelétére hivatkozással, részint a magyar királyi kincstár, részint más hitelezők által, követeléseik fejében, lefoglaltattak, s a dohánykertészek járandóságaikat meg nem kapták. Ezen letiltást jogtalannak tartom eltekintve azon méltánytalanságtól, hogy az egyszerű gazdasági munkás, egész évi fáradtságos munkájának gyümölcsétől, teljesen a saját hibáján kívül megfosztatik, de máskülönben is, a dohánykertészeknek szerződésileg biztosított joguk van, a dohánybeváltási összeg felére, s igy a tulajdonképen nem is a dohánytermelő, hanem a dohánykertészek tulajdonát képezi, s az nézetem szernt a dohánytermelő adósságaiba be nem foglalható. Tisztelettel előterjesztést teszek ennélfogva Nagyméltóságodhoz, miszerint kimondani méltóztassék, hogy a dohánybeváltási összeg felénél nagyobb részében mindaddig le nem foglalható, amíg hitelt érdemlőleg beigazolva nincsen, hogy a dohánykertészek összes járandóságaikat meg nem kapták, szükségesnek tartanám, annak kimondását is, hogy a dohánytermelő vagyonbukása esetén, a csődtömegből elsősorban a dohánykertészek nyerjenek kielégítést. A fentebb kifejtett ügyben, hivatalomnál folyamatba tett két eljárásra vonatkozó iratokat tájékoztatás nyerés céljából, azon kérelemmel terjesztem fel, hogy elhatározásáról értesíteni szíveskedjék. Szabályrendelet a hetivásorok látogatásáról. A heti vásárok látogatásáról Szabolcsvármegye törvényhatósága méar 1905. évben alkotottt egy szabályrendeletet. Mikecz Dezső alispán az iparosok érdekében szükségét látta, hogy ezen szabályrendelet módosittassék. Ezért a május hó 13-án tartandó közgyűléshez a következő szabályrendelet tervezetet terjeszti elő: Szabolcsvármegyének heti vásárok látogatására vonatkozó szabályrendelete. 1. §• Rakamaz, Nyírmada, Tiszadob, Nyírlugos, Polgár, Dombrád, Mándok, Tiszalök, Tiszabüd, Kemecse és Nagyhalász községek heti vásárjain, minden nem helyben lakó iparos is iparkészitményeit, minden korlátozás néikül szabadon árusíthatja. 2. §. A vármegye területén lévő valamennyi heti-vásárjain, élelmiszerek, kerti és mezei termékek, továbbá házi iparcikkek, nem helyben lakó egyének által is szabadon árusíthatók, szintúgy szabadon árusíthatják iparcikkeiket a felvidéki házaló kereskedők, az 1887. évi XVII. t.-c. 2. § ában biztosított joguknál fogva. 3. §. Az 1. §-ban fdl nem sorolt községek heti vásárjain a 2. § ban felsorolt iparcikkek kivételével, nem helyben lakó iparosok által, csak olyan iparcikkek árusíthatók, melyek helvben lakó, legalább 2 iparos által nem termeltetnek, illetve elő nem állíttatnak. 4. §. Az 1. § ban fel nem sorolt, hetivásár-tartás jogosultsággal biró községek, kötelesek nyilvántartást vezetni, hogy milyen iparcikkek termeltetnek legalább 2 iparos által, s igy ezek idegenek által nem árusíthatók. A készített nyilvántartás állandóan kifüggesztve tartandó a községházánál, vitás esetekben az 5. § ban felsorolt hatóságok illetékesek eljárni. A nyilvántartás esetről-esetre kijavítandó, s kifogás ellene bármikor beadható, 5. §• A jelen szabályrendelet alapján elbírálandó vitás kérdések elbírálására I. fokban a járási főszolgabíró, II. fokban a vármegye alispánja, III. fokban pedig a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur illetékes. 6. §. Ezen szabályrendelet a vármegye közönségének 9—905. Bgy. szám alatt, hetivásár látogatására vonatkozó szabályrendeletét, hatályon kivül helyezi. 7- §A jelen szabályrendelet Nyíregyháza r. t. város kivételével a vármegye valamennyi községére kiterjed. Nyíregyháza,,1913. május 5-én. Mikecz Dezső, alispán. Válasz PetrikoTits Pál hasonló cimü cikkére. Előre tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet, amikor „hadat üzentem, mereven, ellenszólást nem tűrő hangon, zsarnokian — minek? — az almának" és pedig a téli almának. Tudtam, hogy ez a cikkem szó nélkül nem marad. Mégis kiléptem vele a porondra, hogy ez az ügy tisztáztassék. Két (vagy több) veszekedő közt a harmadik (a közönség) a nyertes. Ennek a harmadiknak a kedvéért folytatom az eszmecserét. Kerülni kívánom azonban a sarkasmus fegyverét s az olcsó cirkuszi vicceket, mert azt tartom, hogy a közőiiaeguelí nem ilyenekre, hanem az ügy helyes megvilágítására van szüksége. Térjünk tehát a tárgyra! Kezdem a címnél ! Azért használtam eddig s használom továbbra is fenti cimet, hogy e?zel is kifejezésre jnttassam azon elvemet, miszerint nem elegendő nekem a gyümölcs/a, a sok gyümölcs fa, a nagyon sok gyümölcs/a; hanem hogy nálam fő a sok — tehát könnyen és jó árban érté • kesithető — gyümölcs ! Ezért használom en fenti cimet! Petrokovits kartársam azonban „stoikus nyugalommal veszi (az alma) ellenségeinek kártételét", továbbá a „jut is, marad is" elvet vallja magáénak s jó barátságot tart fenn ama bizonyos „lakkcipó's gomba getlemann"-ékkel, tehát fenti cimet jogosan nem használhatja, mert ezek szerint nem termel gyümölcsöt, annál kevésbbé „tenyészti" az almát, hanem legfeljebb ülteti az almafát. A fődolog tehát a sok gyümölcs es pedig abból a gyümölcs nemből, amely ugyanolyan területről a legnagyobb jövedelmet adja. Az aztán mellékes, hogy a nagy gyfimölcsü, tehát hecsepecs nek igen a!kalmas-6í'csfce rózsát (Rosa villosa) termeli-e egyik-másik felebarátom, vagy a narancsot; a fődolog — nem győzöm eleget hangoztatni hogy nagy tömeg legyen belőle, hogy a nagy kereskedelem tárgyát képezhesse. Sok gyümölcsöt — ugyebár — csak ott nyerünk, ahol ugy a gyümölcsfa, mint a gyümölcs összes létfeltételei megvannak. Múltkori cikkemben kimutattam, hogy az almát (értsd: fáját és gyümölcsét) létfelrételeiben nálunk hany ellenség és betegség támadja meg (Petrikovits kollégám kiegészíti ezt a névsort még tiz más kár-okozóval) s igyekeztem kimutatni, hogy épen ezek miatt a téli alma a mi vidékünkön nem lesz eléggé jövedelmező, tehát a nagybani termelésre nem való. A jövedelmezőség két tényezőtől függ : a beveteltől és kiadástól. Minél nagyobb a bevétel s minél kisebb a kiadás — vagyis minél tágabb a kettő közötti arány — annal nagyobb lesis a jövedelem. Lehet tehát az almatenyésztés is jövedelmező, ha a bevétel és kiadás között a különbség — a bevétel javára — nagy. De lehet-e nálunk az alma termelése reutabilis, vagy legalább is eléggé reutábilis, ha annyi ellenségével kell állandóan küzdenünk. A sok védekezési eljárás felemeszti (ha nem is egeszen, de nagyobbrészt) a gyümölcsből bevett összeget, sőt sok műkedvelő gyümölcskertéi*; a védekezésre még rá is fizet. Ei utóbbiaknál — — műkedvelők lévén — a jövedelmezőség nem számit. De számit azoknál, akik exisztenciajukat a gyümölcstermelésre akarják bazirozni! Kérdem tisztelt kolléga ur, hány hold — téli almafával beültetett — gyümölcsös birtokában volna hajlandó — meggondolás nélkül — jelenlegi állását (a nyugdíjjogosultsággal együtt ott hagyni ? Én 10 hold Piros Astrakáni-v&i beültetett gyümölcsösért bármikor ! Meg ma ! * * * Áttérve most már Petrikoviís kartársam cikkének részletes elbírálására, a következőkéi, jegyzem meg: Gsudálkozik cikkiró ur, hogy én almát ültetek. Kérem ne csudálkozzék ! A magyar ember — beszéd közben — cukorrépát vet és nem cukorrépa magot, dohányt és szőlőt ültet és nem dohánypalantát ill. szőlőtőkét. A magyar ember árpát vet, ároának mondja a kikéit vetést, árpát arat és árpát csépel. Még sincs belőle fogalomzavar! Nem azonosítom magam kollégám ezen kifejezésével: „Számtani müvelet pomologusnak nem való, azt szerelem kollégámtól is hallani." De igenis való, sőt elengedhetlenül szükséges is! A gyümölcstermelés is (mihelyt termelésről van szó !) csak olyan üzlet, mint pl. a bőrcserzés. (Ez is kicserzi az ember kezén a bőrt.) Itt is mérlegelni kell — talán még fokozottabb mértékben — a kockáztatok : nyerek esélyeket, mint bármely más üzletnél. A cikkiró ur fenti mondatával bizonyára azt akarta kifejezni, hogy hiábavaló minden számítás, mert bármilyen A legfinomabb francia és amerikai Friedmann Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN. 186—52—30