Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-11 / 38. szám

38-ik száai. JtötaJCDÉK 1913. május 11. 5 gyűlés „tárgyainak megbeszélése" céljából általánosságban összehívandó volt volna. Amennyire feltétlenül elismerem azt és annak helyességét hogy a közigazgatásban felmerülő közérdekű ügyek mennél nagyobb nyilvánossággal tárgyaltassanak és ahhoz — a hozzáértők — mennél jobban hozzászólhassanak, annyira nem tudom magamévá tenni azt a felfogást, hogy a közigazgatási kérdések politikai pártgyűléseken vétessenek tárgyalás alá és politikai szempontokból tárgyaltassanak. Már pedig kifejezetten politikai pártgyűléseken, amelyre a politikai párttagok hivatnak meg, ahol a gyűlés jellege, a milieu nyíltan és kifejezetten politikaipárt-szinezetü, emberileg kizárt dolog, hogy a felmerülő kérdések ne politikai párt szempontból, ne • pártpolitikai szemüvegen keresztül biráltassanak el De még ennél is sokkal kevésbbé tudom magamévá tenni és helyeselni az, ha a közigazgatási tisztvisetői állások betöltésénél politikai pártszempontok az irányadók. Már pedig a pártgyülés meghivója erre is kiterjed. Megtörténhet, megengedem, hogy a politikai pártgyűlés nézőpont dacára helyesen választja meg jelöltjét. Megengedem, mert egyáltalán nincs kizárva, hogy a politikai párt szempontból jelölt pályázó egyébként is alkalmas a betöltendő állásra. Mindazonáltal jöjjünk már valahára tisztába azzal, hogy sem a megválasztandó tisztviselő egyéni függetlensége, sem általában a jó közigazgatás érdeke nem engedi és nem engedheti . meg azt, hogy a jelölt arravalóságánál politikai pártszempontok legyenek az irányadók. Hát még a jfjelöltek kö'ött épen a más politikai pártállásu pályázó az alkalmasabb? Ha rajtam állana, minden köztisztviselőt eltiltanék attól, hogy politikai pártokhoz tartozzék. Tudom, hogy ebben a véleményben sokan osztoznak velem. A köztisztviselő álljon kivül minden politikai párton és tartsa magát távol minden pártpolitikai mozgalomtól. Legyen köztisztviselő. Ne angazsgálja magát egyik politikai párt mellett sem, s ne legyen lekötelezettje egyik politikai pártnak sem. Egyformán elfogultan tisztviselője legyen és lehessen mindenkinek politikai pártkülönbség nélkül. Ezért nem tartom helyesnek viszont azt, ha politikai pártgyülések foglalkoznak a tisztviselők jelölésével; még akkor sem, ha jelölésük minden tekintetben a legszerencsésebb, mert a legarravalóbb egyénre esik. A k elhagyott gyermekek védelme. Az egyes községekben levő elhagyott gyermekek után felmerült gondozási költségek megtéritese, illetőleg a községek segélyezése iránt a május hó 13-án tartandó közgyűlés elé Mikecz Dezső alispán a kővetkező előterjesztést tette : Az elhagyott gyermekek védelme tárgyában l—V—c/1903. szám alatt kibocsátott belügyminiszteri szabályzat 61. § a értelmében az egyes községeknek az elhagyott gyermekek segélyalapjából leendő segélyezésére vonatkozó jelentésemet a következőkben van szerencsém megtenni. Az elhagyott gyermekek után az 1911. évben felmerült gondozási költségek egészben, vagy részben való megtérítését a mellékelt táblázatban felsorolt községek kérelmezték. A kérvények alapján megtérítendő volna 8873 korona 84 fillér. A törvényhatóságnak a segélyezés céljaira rendelkezésére áll jelenleg 11.352 K 43 fillér. Indítványozom, hogy Fényeslitke község segély iránti kérelmét azon indokolással, hogy az elhagyott gyermekek segélyalapjából csupán oly gondozási költségek téríthetők meg, melyek állami gyermekmenhelyen ápoltak után az előző év folyamán merültek fel, s a község által már kiegyenlitettettek elutasítani, mig a többi folyamodó községeket a következő arányban megállapított segélyezésben részesíteni méltóztassék. 1. Apagy községet 210 K 2. Laskod 470 » 3. Nyírbátor 9 1380 » 4. Nagyhalász » 120 5. Levelek V 297 » 6. Érpatak * 504 » 7. Geszteréd n 300 » 8. Pap n 480 ?» 9. Nyírmártonfalva » 250 V 10. Kisvárda > 943 » 11. Pátroha > 581 K 12. Bököny » 1000 » 13. Nyírbogát > 500 » 14. Piricse » 720 Összesen: 7755 K 32 f.-ben Javaslom továbbá, hogy Eperjeske község az 1912. év folyamán beadott, de elutasított kérelme alapján 318 korona segélyben részesittessék. Indítványozom tovább, ez alkalomból, hogy a törvényhatóság fejezze ki hálás köszönetét a belügyminiszter ur 189926—912. számú rendeletével kiutalt 3000 korona segélyéért s egyidejűleg kérje fel, hogy tekintettel a községek folytonosan szaporodó terheire, az 1901. évi XXI. t.-c. 4. §-a értelmében ez évben is a rendelkezésre álló hitelből a vármegyei elhagyott gyermekek segély-alapját legalább évi 6000 K segélyben részesíteni méltóztatnék. Beszélgetés a pártfogó egyesület elnökével. Volt alkalmunk a szabolcsvármegyei pártfogó egyesület elnöke előtt a „Szabolcsi Hírlap" 37. számában „Észrevételek rovatában" a helybeli főgimnázium tanári karának a pártfogó egyesület mult vasárnapi közgyűléséről és társás ebédjén való részvételtől távolmaradására nézve tett vonatkozásokat szóba hozni és arra az egyesület elnökének véleményét kikérni. Az egyesület elnökének kérdezősködésünkre készséggel megadott feleletét a következőkben jegyeztük fel és a következőkben adjuk azt mi is készséggel közre. Nagyon szívesen, sőt az alkalomnak örülve felelek a „Nyírvidék" szerkesztőjének hozzám intézett kérdésére. Teszem ezt annál szivesebben, mert a Szabolcsi Hirlap előttem szóba hozott közleményétől egészen távol állok. Felesleges is talán mondanom, hogy annak a közleménynek íróját sem ösmerem. Ami a közlemény tartalmát és esetleges tendetiáját illeti, a dolog természeténél fogva, annak el, vagy felülbirálatára jogosítottnak, vagy épen illetékesnek nem érzem magamat, ennélfogva ahhoz nem is szólok. A saját egyéni véleményem nyilvánításában azonban senki által magamat lekötelezettnek nem érezvén, ennek, már a pártfogó egyesület érdekeit, szem előtt tartva is — szives készséggel adok kifejezét és nincs kifogásom az ellen sem, hogy ez közre adassék. Ezt az egyéni vélekedésemet pedig abban alakithatom ki, hogy a Szabolcsi Hirlap „Észrevételek" rovatának iróját, előttem szóba hozott észrevételeinek leadásában, illetőleg az abból egyesek által netán kiolvashatónak vélt aggreszszivitásban feltevésem szerint csak is a pártfogó egyesület, vagy mondjuk a patronage eszméje iránti ügy buzgóság vezethette, amelynek felösmerése mellett is azonban én azt részemről legalább is elhamarkodottnak tartom, amenynyiben az „Észrevételek" irója a távolmaradásnak észrevételezése előtt szinte tájékoztathatta magát, amint én is tájékozódást, illetve értesülést szereztem arról, hogy főgimnáziumunk érdemes tanári testülete, élén az igazgatóval, a pártfogó egyesület közgyűlésének és a pártfogó egyesület vendégeinek tiszteletére rendezett társas ebéd kezdő ideje alatt — hitéleti összejövetellel, templomi ájtatossággal volt elfoglalva, amely iránt való tájékozódás elmulasztása eszerint az „Észrevételek" iróját a „távolmaradás" téves megítélésére vezette, amely téves megítélést mindenki elkövetheti, ha nem követi az Ítélkezéseknél szem előtt tartandó régi közmondást: audeatur et altéra pars. Másrészt, a kérdéstsől eltekintve és szem előtt tartva azt az elől hangoztatott megjegyzésemet, hogy én hivatottnak, vagy illetékesnek a Szabolcsi Hirlap észrevételeinek felülbirálatára magamat egyáltalán nem érzem, tehát nem a szóvá tett „Észrevételek" felülbírálásául, az az egyéni meggyőződésem, hogy a pártfogó egyesület közgyűléséről és társas ebédjéről távolmaradókkal pláne hirlapilag foglalkozni legalabb is felesleges volt, még feleslegesebb személyeket, vagy testületeket megnevezve tenni ezt. Akik a pártfogó egyesület közgyűlésén, annak társas ebédjén, vagy a pártfogó egyesület mindennapi munkájában résztvesznek, azok és ezeknek felemlítésével még a nagyközönség is, úgyis tudhatják, kik vesznek, vagy vettek abban részt és ha abból bizonyos levonással élni kívánnak, ugy is meglehetik abból levonásukat ! Aki a közdolgokban minden személyes érdek nélkül részt vesz, a jótékonyság terén áldozatot hoz, az szerény nézetem szerint elég szép dolog, de ez a tevékenység nem jogosít fel senkit arra, hogy a távollevőket kérdőre vonja. Ennyit kívántam a t. szerkesztőség kérdezósködésére felelni. Még csupán azt jegyzem meg, hogy hazánknak, társadalmunknak egyetértésére lévén szükségé, azok tesznek legjobban, akik ennek létrehozásában fáradnak és nem az ellenkezőre vezethető működést fejtenek ki, vagy épen eltagolják magukat. A pártfogó egyesület elnöksége a felmerült esettel szemben más uton is megfogja tenni illő nyilatkozatát. Szabolcsvármegye a közigazgatás államosítása ellen. Az állandó választmány május hó 8-án tartott ülesében tárgyalta Hunyadvármegye törvényhatósági bizottságának a közigazgatás szerves reformjának megalkotása s ezzel együtt a szolgálati pragmatika megalkotása iránt a képviselőházba intézett feliratát. Az állandó választmány e tárgyban, illetőleg a közigazgatás államosítása ellen Mikecz István Il-od főjegyző előadása alapján a kedden tartandó törvényhatósági közgyűlés elé a következő határozati javaslatot terjeszti: „Tárgyalás alá vétetett Hunyadvármegye közönségének a közigazgatás szerves reformjának s ezzél együtt a szolgálati pragmatikának megalkotása iránt az országgyűlés képviselőházához s a m. kir. belügyminiszterhez intézett és támogatás végett megküldött felirata. Véghatározat. Szabolcsvármegye közönsége teljes mértékben át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a vármegyei és városi törvényhatóságokra mint antonom és választott tisztviselők által vezetett testületekre a magyar állam nemzeti jellegének megóvása s a magyar nemzeti állam jövőben leendő kiépítése szempontjából feltétlen szüksége van és meg van győződve másrészt arról is, hogy a törvényhatóságok antonómiája csak addig bir valódi tartalommal és csak addig nem fog erő és tartalom hiján elsorvadni, míg a törvényhatóság tisztviselőit szabadon választja, így azokra bizhatja saját ügyeinek vezetését és a nemzeti közérdekek védelmét, akiket erre megfelelőknek és méltóknak talál. Egy kinevezett és bármikor és bárhova áthelyezhető tisztikar és a törvényhatóság között nem lehet meg az az erkölcsi és érzésbeli kapcsolat amely jelenleg fűzi össze és teszi a mu • nicipiális és nemzeti közérdekek hatékony munkásává a vármegye közönségét és tisztikarát. Egy kinevezett és áthelyezhető tisztviselő függ a kormányhatalomtól és pártpolitikai célokra könnyen felhasználható. Végre kétségtelen az is, hogy qi törvényhatóságok, csakis választott tisztviselőkkel tudják kellően támogatni, a nemzetet legerősebb alkotmány biztosítékának az újonc és adó megajánlási jognak gyakorlásában. Igy meg van ennek a sarkalatos jognak a védelme is, az ujoncozásra hivatott önkormányzati szervben, amúgy Tarai MA, He

rp®y J O 7 v ** w uri dsvatárnhAía Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5