Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-02 / 10. szám

4 10-ik szára JűtoiűÉic 1913. február 2. fi színház kérdés megoldása. . Zilahj Gyula és a debreceni színház. A debreceni városi tanács a minapában véglegesen döntött a színház válságának kérdésében. A változás mindössze abban all, hogy Zilahy Gyula mellett Békés Gyula, a debreceni színház tagja is részt vesz majd az igazgatásban, Zilahy pedig fix fizetest fog kapni. Az uj állapot természetesen ideiglenes jellegű, amenynyiben 1914. szeptember 30-ig fog tartani, mikor is uj pályázatot fognak hirdetni. Egyébként az ülés lefolyásáról részletesen a következőkben számolunk be. Magoss György dr. főügyész, akit a tanács e hó 9-iki ülésén megbízott az ügy rendezésével, beterjesztette jelentését. Bejelentette, hogy két irányban tárgyalt. Egyik Békés és Zilahy közt kötendő szerződés tartalmának megállapítása, a másik Zilahy és a hitelezők közt való megállapodás. Azt kellett megállapítani, nincs-e veszélyeztetve a színházi pénztár ujabb etiltásokkal s megtárnadákokkal és nem akad e meg ezért az előadás és nincs-e veszélyeztetve az előadások nívója. Mindkét irányban megcsinálta a megállapodást. Ezek szerint Zilahy jogait részben átruházza Békés Gyulára, aki kötelezi magát a művészi vezetés lelkiismeretes ellátására. Mindketten egyformán igazgatók s egyformán gondoskodnak arról, hogy minden bevétel pontosan befolyjon a pénztarba s arról kettőjük aláírásával ellátott pontos kimutatás készüljön. Ha a darab megszerzésére, kiállítására, egyéb előre nem látott kiadások fedezésére kell pénz, azt a pénztár kettőjük aláírására tartozik kiadni. Ha azonban Zilahy vonakodnék ilyen kiadásokat utalványozni, joga van Békésnek a szinügyi bizottság, vagy a tanács utasítására, vagy felhatalmazására egyedül is alairni az utalványt. Szabadjegyeket senkinek sem utalhatnak ki, percentes jegyet is csak az arra jogosítottaknak. A szerződések érvényben maradnak s uj tagot csak ketten szerződtethetnek, darabot közösen vásárolhatnak. Békésnek fönnmarad a joga, hogy gazdaságát bármikor elláthassa, de tartozik gondoskodni mindig az előadások nívójáról. Ha Zilahy vagy Békés Pestre utaznak egy darab megszerzése, vagy szerződtetés érdekében, a pénztár az útiköltséget és naponként 30 koronát fizet ki nekik. Ha Zilahy az igazgatásban akadályozva van, Békés helyettesíti, Békés helyettesítéséről hasonló esetben Zilahyval közösen a tanács intézkedik, ők ezt a megállapodást a tanács beleegyezése nélkül föl nem bonthatják 1914. szeptember BO-ig, mig a tanácsnak minden joga fönnmarad s megszűnik a megállapodás, ha a Zilanyval kötött eredeti szerződés is megszűnik, amelyet semmi tekintetben nem alterál ez a megállapodás. Kettős szempont vezette, — folytatta a főügyész — egyik, hogy a bevétel ne legyen elharácsolható s igy, ha marad, a hitelezők is pénzükhöz jussanak, másodszor, hogy a hitelezők financiális érdeke se uralkodhassék a művészi vezetés fölött. Ezután a hitelezők nyilatkozatát és a megállapodási pontokat olvasta föl. Ezek szerint a hitelezők kijelentik, hogy nem bántják a színházi pénztárt. Fölolvasta a hitelezők névsorát is. A hitelezők legnagyobb része elfogadta a halasztást s az ismert tervezethez hozzájárul. Néhány tétel azonnal kielégítést nyer, néhány jelzálogilag, vagy kézizáloggal van biztosítva. Igy az Alföldi Takarékpénztáré, a Debreczeni Első Takarékpénztár követelésének nagyobb része, a Máramarosszigeti Takarékpénztáré. A szinészegyesületi követelések jórésze és a város által a biztositékból kiadott 11980 korona követelése, amelyben a nyomdai számlák összege is benn foglaltatik, valamint több kisebb tétel azonnal kifizetést nyernek. Három tételre még kétes volt a megállapodás. — Ezek egyikére ifj. Schwarcz Vilmos, másikára dr. Berger Andor, harmadikára Békés Gyula vállalt garanciát az elintézésre vonatkozóan. Időközben egy régebbi kereset folytán Glück Ede követelésének kielégítésére a bíróság lefoglaltatta néhány bérlőnél a bérösszeget. — Miután azonban Glück maga is benn van a hitelezők csoportjának, akik akarják a halasztást, ez a letiltás nem bir jelentőséggel. Ugy látja, hogy e megállapodások folytán semmi veszedelem sincs a városra és a közönségre, ha nem bontjak fel a szerződest, rendezve látja a dolgot teljesen, sőt az elsőrangú érdekek, a bérlőké, a közönségé, a színházé, a színészeké sőt a hitelezőké is sokkal kevésbbé van veszélyeztetve, mint hat hó, vagy egy év előtt. Kéri, vegye tudomásul ezt a tanács s hagyja azt jóvá. Könyves Tóth Mihály dr. tanácsnok kéri az előadottak alapján múltkori javaslatának elfogadását az?al, hogy a befolyt bérlet összegekből először a város követelését tartsák vissza. Rostás István főkapitány ragaszkodik ahoz, hogy 20,000 korona biztosítékot tegyenek le a hitelezők az előadások megtartásának biztosítására. Szabó Kálmán tb. főjegyző ezt feleslegesnek tartja, mert hiszen Z'lahynak van benn 20000 korona biztositéka s ebből, meg a napi bevételekőbl minden eshetőség esetén folytatni lehet az előadásokat. Magoss György dr. főügyész : Nem a nehézségeket keresi, amelyek Zilahy ittmaradását megakadályozzák. Végre is, ha Zilahyt most kiteszik, nevét és reputációját teszik tönkre, Zilahy országos nevü nagy művész és jogosan érné Debrecent a vád az ország részéről, hogy Debrecen városa végezte ki. Jól tudja mindenki, hogy Zilahy sokkal nagyobb adóssággal jött ide s tűrtek ezt. Erkölcsi érzéke nem engedi, hogy most a legnehezebb viszonyokban tegyék Zilahynak a kötelet a nyakára, amikor nincs az országban két igazgató, aki nem küzdene nyomorúsággal, pénzügyi nehézségekkel. A tanács ezután szavazás nélkül, egyhangúan elfogadta az ismert indítványt, amely szerint a penzügyeket itj. Schwarcz Vilmos, a művészeti iészt Zilahy Gyula és Békés Gyula vezetik. A határozathoz még azt tették hozzá, hogy a befizetett összeget a városi pénztárban kell hagyni. Miniszteri rendelet az özvegyi nyugdíjról. A pénzügyminiszter rendeletet bocsátott ki az uj nyugdíjtörvény tárgyában. E?. a rendelet ugy intézkedik, hogy az 1912. év január elsejetől számított magasabb nyugdijat hivatalból kell kiutalványozni az érdekelteknek. Ez egyaránt vonatkozik az 1912. év folyamán nyugdíjazott alkalmazottakra, valamint az 1912-ik évben elhunyt alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátására. Különösen az utóbbi intézkedés nagyon fontos, mert az özvegyek és árvák ellátásánál igen jelentékeny többletet biztosit az uj nyugdíjtörvény, tehát a visszamenőleg kiutalásra kerülő különbözet minden egyes esetben tekintélyes összeget képvisel. Növeli ez összeget az az intézkedés is, hogy az aktiv szolgálatban elhunyt alkalmazottak özvegyei és árvái az első három hónapra az elhunyt teljes fizetését kapják meg. Fontos körülmény az is, hogy az özvegyi nyugdíj nem lehet kevesebb, mint annak a nyugdíjnak a fele, amit az elhunyt férj már kiérdemelt. Ha tehát a férj kiérdemelt nyugdijának a fele többet tesz ki, mint az általános szabályok szerint megállapítható özvegyi nyugdíj, akkor az özvegy ezt a magasabb öszszeget kapja özvegyi nyugdíj címen. Ezek az intézkedések igen üdvösek és azt eredményezik, hogy például az 1912. év elején elhunyt VII. fizetési osztályú aktiv tisztviselő özvegye mintegy 1500—2000 koronát fog most egyszerre kézhez kapni, sőt ha az illető elhunyt tisztviselő már az első fokozatban volt és gyermekek is maradtak utána, még többet is kitehet ez az összeg. Azoknak a tisztviselői özvegyeknek, akiknek férjük még az 1912. évi január hó elseje előtt halt meg, husz százalékos nyugdijjavitás jár, mert reájuk csak ennyiben terjed ki az uj nyugdíj törvény. Ez özvegyek részére nem hivatalból, hanem egyenkint benyújtott kérvényük alapján fogják a magasabb illetményeket kiutalványozni. E kérvények beadásának határideje a folyó év december 31-ike. Aki odáig nem folyamodott, az már csak a kérvóny benyújtását követő hó elsejétől kezdve kaphatja mtg a husz százalékos javítást. Helyesebb lett volna, ha ezeknek az özvegyeknek a dolgát is hivatalból igazították volna el, mert igy esetleg némelyek vesztenek majd, mert tájékozatlanságból vagy inkább tudatlanságból későn fogják benyújtani a kérvényüket. Igaz ugyan, hogy a régebben elhunyt alkalmazottak száma természetszerűleg aránytalanul nagyobb, mint a tavaly elhunytaké s igy ha a husz százalékos javitast is hivatalból csinálnák, az egyszerre igen sok dolgot adna az illető utalványozó hatóságoknak, de viszont az is áll, hogy a'nyugdíjas özvegyekről bármikor pontos kimutatás készíthető s igy ennek az igazságosabb megoldásnak semmi komoly akadálya sem volna. Kétes esetekben mindenkor a miniszter döntése irányadó. Még csak annyit említünk meg, hogy az uj nyugdíjtörvény intézkedései egyáltalán nem terjednek ki az 1912. évi január elseje előtt nyűg díjazott i még most is élő alkalmazottakra. A Szaboicsvármegyei Tanító Egyesület Köre. Néhány szó az uj flzetésrendezősi törvényjavaslatról. Általánosságban e helyen volt már szó az uj fizetésrendezesi törvényjavaslatról. Ismertettük nagy vonásokban főbb intézkedéseit, minden bírálat, vagy megjegyzés nélkül. Nem azért, mintha talán szó nem férne hozzá. Sőt! Ez alkalommal a már teljesen ismeretes törvényjavaslathoz célszerű lesz egy kis kritikát fűzni s megjegyzésekkel kisérni a javaslat azon intézkedéseit, melyek a tanítóságnak ugy anyagi mint erkölcsi életére, egész egyéniségére nehéz pressziót akarnak gyakorolni. Első sorban is miért kellett két törvényjavaslatot készíteni ? Egyet az állami és egyet a nem állami tanitók fizetésrendezéséről ? Hisz mindannyian egyforma képesítéssel egyazon munkát végezzük. Ez egyik megkülönböztetés. De nyomban követi ezt a férfi- és nőtanitók megkülönböztetése úgyannyira, liogy 40 évi szolgálati idő alatt az állami nőtanitó 6,000, a nem állami pedig 10.400 koronával kap kevesebb fizetést ugyanazon munkáért, mint a férfitanitó. Az állami és nem állami tanitó kezdő és végső fizetése egyforma, de az egyes fokozatokban való haladás az államiaknál már a III. fizetési osztályban is 4 évenkint történik, miáltal három evvel mindig korábban élvezik a magasabb fizetést, mint a nem államiak. Teljesen fölösleges volt a tanitók részére uj fizetési osztályokat felállítani, mert az az állami tisztviselők XI., X. és IX. fizetési osztályaival megegyezik. Azonban jó gazda a kormány gondol a jövőre. Mert, ha a XI IX. fizetési osztályokba soroz, akkor mindenben, anyagiakat értve, velük egyforma elbánásban kell részesülnünk még akkor is, ha eáetleg az állami tisztviselők fizetése, lakbére vagy családi pótléka időközökben kedvező változást szenved. Ilyen előnyökre a kormány szerint nem érdemes a magyar néptaDitó. Hát az igazságos megharmadolás miért maradt ki a javaslatból? Hogy ezzel a sok érdemes öreg kartársnak 1893. október 1. előtti szolgálata elveszszen? Hisz főképen ők vanak rászorulva a fizetésjavitásra. ők vannak nagy családdal megáldva. Az ő vállukra nehezedik különösképen a gyermekneveltetés nehéz feladata. Bizonyára nem volna hasznára az ügynek ha rövid idő közben már másodízben érné az 1893. év előtt szolgálatba lépett kartársakat az anyagiakban való méltánytalan elbánás. Es szóljunk a javaslat legsérelmesebb paragrafusáról. Ez az úgynevezett minősítés. Iskolás gyermek módjára jegyekkel való minősítés. És réseben oly egyének által, akik a tanitó munkájához még c^ak nem is konyítanak! Na, ez legz a minősítés! Kartársam, ha ezután nem köszönsz teljes alázattal a falusi bakter- iskolaszéki vagy gondnoksági tagnak, akkor, Bnem Fnili MlSÍÉ Sr

™" Herpay Ernő a J ° ' " uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrinyi Iloaa u.