Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-02 / 10. szám

10-ik szám. JÍYÍRVIDÉK. 1913. február 2. 3 6. §. A fizetési osztályokba való előléptetéshez szükséges szolgálati idő tartama: a kezdő javadalmazásban: a férfi tanítónál 2, a nöitanitónál 4 évben; a III. fizetési osztályban: ugy a férfi, mint a női tanítónál 15 évben; a II. fizetési osztályban: ugy a férfi, mint nőitanítónál 12 évben állapittatik meg. A fizetési fokozatba való előlepéshez szükséges szolgálati idő tartama pedig: a III. fizetési osztályban 5—5 évben, a II. és I. fizetési osztályokban pedig 4 — 4 évben állapittatik meg. 7- §• Ugy a magasabb fizetési osztályba való előléptetés, mint a magasabb fizetési fokozatba való előlépés szempontjából megkívánt szolgálati idő megállapításánál az a szolgálati idő veendő alapul, amelyet a tanító érvényti, képesítéssel bármely nyilvános népiskolánál, vagy állami, törvényhatósági, községi, hitt'elekezees vagy a kormány kezelése alatt állo közalapokból és közalapítványokból fenntartott tan- és nevelőintézetnél, törvényszerű es végleges alkalmazásban az 1893. evi XXVI. t.-c. hatályba léptének napjától, vagyis 189 >. évi októl er hó elsejétől kezdve rendes tanítói minőségben megszakítás nélkül eltöllött. 10. §. A fizetési osztályokba való előléptetés felteteléül kikötőit érdemességnek és az érdemesség fokának megallapitása végett az illetékes kir. tanfelügyelő minden tanitót, működése és szolgálati magatartása szempontjából, minden páros evben a tanév befejezésével minősít. A minősítés alapjául szolgálnak a kir. tanfelügyelőnek, helyettesének, vagy az iskola ellenőrzésével megbízott iskolalátogatónak és az iskolaszék tapasztalatai. A minősítés jelzésére a működésre nézve; kiváló, kiel' gitő, vagy nem kielegitő, a szolgálati magatartásra nezve pedig: példás, megfelelő, vagy nem megfelelő kitételek használan dók. A minősítés a kir. tanfelügyelő által folytatólag vezetendő minősítési táblázatba bejegyzendő. 11. §. A hitfelekezeti tanítókat a kir. tanfelügyelőn kívül — saját szabályai szerint és a 10 § ban foglaltak értelmében — az iskolafentartó hit felekezetnek illetékes hatosága is minősíti. A minősítésnek eredményéről az illetékes hilfelekezNti hatóság a kir. tanfelügyelőt, ez utóbbi viszont a hitfelekezeti hatóságot írásban és bizalmasan értesíteni tartozik. Ha a kir. tanfelügyelőnek és a hitfelekezeti hatóságnak minősítése eltér ugyan egymástól, de a tanitót egyik sem minősítette „nem kielégítő, nek, vagy „nem megfelelődnek, a tanító működése kielégítőnek és szolgálati magatartása megfelelőnek tekintendő. Ha a magasabb fizetési osztályba való előléptetesre kiható minősítés alkalmával abban a tekintetben mutatkozik eltérés a két minősítés között, hogy ezek egyike a tanító működését nem kielégítőnek, vagy szolgálati magatartását nem megfelelőnek minősítette, igy a minősítés kérdéseben a törvényhatósági közigazgatási bizottság javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt. 14. §. Egy és ugyanazon helyen huzamosabb időn át alkalmazott tanító, aki működés tekintetében kiválónak minősitletett, soron kívül is előléptethető a legközelebbi magasabb fizetési osztály legalacsonyabb fizetési fokozatába, feltéve, hogy az illető taDitó a közvetlenül megelőző fizetési osztálynak legmagasabb fizetési fokozatával járó fizetést legalább egy éven át élvezte. 15. §. A fizetési osztályba való előléptetés joga abban az esetben, ha a tanítónak a jelen törvény értelmében járó fizetését kizárólag az iskolafenntartó fedezi, az iskolafenntartót, illetőleg a tanító alkalmazására jogosult hatóságot; abban az esetben pedig, ha a tanítónak fizetés természetével bíró illetményei bármily címen, bármilyen összegű államsegélylyel egeszíttetnek ki, vagy ha az előléptetéssel járó fizetési többlet az iskolafenntartó kérelmére álamsegélyből lesz fizetendő, a vallás- és közoktatásügyi minisztert illeti meg. A hitfelekezet tanító előléptetésénél az illetékes egyházi főhatóság véleménye előzetesen meghallgatandó. Szőrme áru 16. §. A természetben nyújtott lakásnak legalább két rendes padlózott szobából, konyhából, karaarából és a legszükségesebb mellékhelyiségekből kell állania. Ezenfelül ott, ahol az iskolafenntartó megfelelő ingatlannal rendelkezik, egy negyedholdnyi kert használatára, kert nem létében pedig évi 20 kor. kertilletményre van a tanítónak igénye. 18. §. Az iparos és kereskedőtanonc oktatásért, valamint a gazdasági ismétlő iskola vezetéseért élvezett díjazás a jelen törvényben biztosított illetményekbe be nem számitható. 19. §. Az a tanitó, aki mint egy évi önkéntes teljesít tényleges katonai szolgálatot, szabadságon levőnek tekintendő és ennek az egy évnek a tartatna alatt fizetés természetével bíró illetményeinek 800 koronát meghaladó részére igényt tarthat. Ha az egy évi önkéntesi katonai szolgálatra bevonult tanitó fizetéskiegészitő államsegélyt élvezett, ugy az ennek az egy évnek tartamára visszatartott államsegély a tanitó helyettesítésére alkalmazott segédtanító díjazásának kiegészítésére fordítható. 22 §. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, az iskolafenntartónak ez iránt előterjesztett kérelmére, a tanitó fizetését — a törvényhozás által ezen célra engedélyezett összegből — az 1907. évi XXVII. t.-c. rendedelkezéseinek szoros betartása mellett, a jelen törvényben megállapított összegek erejéig államsegélylyel kiegészíti. Azokról az iskolafenntartókról, akik tanítóik szamára az 1907. évi XXVII. t.-c. 12. §-a alapján alapfizetés-kiegészítés cimén állami segélyt már ez idő szerint is igenybe vettek, beigazoltnak vétetik, hogy szegénységük miatt a jelen törvényben megállapított tanítói fizetést sajátjukból biztosítani nem képesek és ennélfogva az ilyen tanítok fizetése, az iskolafenntartók külön kérelme nélkül, hivatalból egészíthető ki államsegélylyel. Ha a hitfelekezeti elemi népiskolai tanitó az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 141. §-ának harmadik bekezdese értelmében kántori teendőket is végez és ha az iskolafenntartó által részére biztosított tanítói fizetés 1000 koronánál kevesebb, a tanítói és kantori járandóságok egyezer korona erejéig együttvéve tanítói fizetésnek számítandók. 26. §. Egyes iskolafenntartóknak az általuk fenntartott elemi népiskoláknál alkalmazott tanítók illetményeinek rendezésére vonatkozólag már fennálló, vagy ezután alkotandó szabályzatai érvényben maradnak, ha azok a tanítókra nézve legalább is a jelen törvényben megállapított illetményeket biztosítják. Ezekre a tanítókra a jelen törvénynek az illetményekre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. 27. §. A vallás- és közoktatásügyi miniszter olyan tanítók részére, a kik a jelen törvény alapián fizetéskiegészitő államsegélyt élveznek és akiknek az 1893. évi október hó elsejét megelőleg eltöltött szolgálati idejük a jelen törvény 7. §-a értelmében be nem számitható, — az állami költségvetésben erre a célra előirányzott öszszeg keretén belül — fejenkínt 100—400 koronáig terjedő és nyugdíjba beszámítható személyi pótlékot engedélyezhet. Ez a szeinelyi pótlék csak annyiban szüntetendő meg amennyiben a fizetés ezzel a személyi pótlékkal együtt a férfitanitónál évi 3200 koronát, a nőtanitónál pedig évi 3000 koronát meghaladna. Természet — társadalom. A honfoglaló, letelepülő nemzetek megerősített központckat létesítenek, melyek a bennszülöttek fékezésére, a letelepültek védelmére, az élelmiszer szállítók fedezésére alkalmasak. Ezek a várak. Ezek tövében ütik fel sátraikat az iparkeszitmények kalmárai, — itt nemcsak védelemre, hanem fogyasztókra is találnak. Ekként aiakul lassanként a város. Ezeknek a lakosai a szabad költözés; joggal bíró jobbágyokból, idegenekből, kalmárok és iparosokból I az idény előrehala/ dottságánál fogva \ mélyen leszállított árban kaphatók rekrutálódik. Lassanként egész vidékek bevásárlási forrásává lesz, és a józan, bizonyos szabadságot, védelmet, dédelgetést élvező lakosság vásári központtá teszi a városokat. A királyok privilégiumokkal ruházzák fel őket, mert legjobb készpénz adózók. A várurak dédelgetik, mert a forgal >m után vámokat szednek. A fejlődő igények idegen iparosok bevándorlását segítik elő. Igy II. Géza alatt 50.000 flamand és szász telepes jő az országba. Az a privilégium, hogy maguk bíráskodhattak, szabályokat alkothattak és hogy közvetlenül a király alá tartoztak: nagy fejlődésnek a lehetőségét idézte elő. Mentül jobban gazdagodtak, annál inkább kihivták az oligarchák, a püspökök ellenszenvét. Nem ritkán vívtak harcokat a városokkal. Igy Jvo chartres-i püspök küldött átkot a városokra. A párisi zsinat (1213.) elitélte az „egyházi bíráskodást felforgatni vágyó ördögi szokásokat". Ladomár (1294.) kiátkozta Esztergomot, mert a nyers-bőr utáni papi tizedet megtagadta. Zudár megtámadja Munkácsot (1383.) — Losonczy megzsarolja. Tököly Istvánnal formális harcot viv Késmárk. A városok lassanként az olygarchia és a királyi hatalom közé ékelődnek, és az utóbbinak képezik támaszát az oligarchákkal szemben. A királyi hatalomban bírt támogató erő kihasználásával szabadságukat fejlesztik, sőt egymással szövetkezve (olasz városok, német városok) egész önálló hatalomra jutnak, melyért már császárok és királyok versenyeznek. Csak mellesleg emlitem, hogy a városokba tóduló jobbágy ifjúság az iparban szorgalmával versenyre kelt a már jól situalt városi iparosságai és ennek vedelme hozta létre a czéhrendszert. Annyi bizonyos, hogy a szabadságukban, önállóságukban versenyen kivül álló városok a cultura összes előnyeit élvezték. Iskoláik, felsőbb intézményeik tudósokat neveltek, és — ezek kezdték meg a harcot a társadalmi rend ellen. Politikai jogokat igényeltek a városok, és ezt Angliában már 1265-ben, Franciaországban 1356-ban, Magyarországon Zsigmond alatt ki is vivták, mert az államtanácsban (parlamentben) képviselők utján vettek részt. Az egyházi elnyomás és erkölcstelenség ellen megkezdték tudósaik az actiót a szabadság nevében. Ezt a harcot két dolog segítette elő. Az egyik Amerika felfedezése, az ezzel kifejlődött nagy kereskedelem, a keresztes harcok utján a távol kelettel létesített összeköttetés, — és ami ezzel jáit: a földbirtok kizárólagos hatalmának megtörése a nagy pénz gazdaság által. Nagy vagyonok tömörülése pénzben és nem földbirtokban. A másik pedig a régi görög és római culturának feltárása. A renaissance. Minden törekvés az e gyéni, a hitbeli és a gondolkozásbeli szabadság felé irányult. A régi, hűbéri társadalmi rend felbomlásnak indult. A jobbágy törekvések, a polgári rend politikai törekvései, — a vallásmozgalmak újító eszme mozgalmai, — a pénzgazdaság, — a szabadság és egyenlőség vágya : szemben a dogmák merevségéve!, — a milliók elnyomásával és — szenvedésével, — a hatalmi túltengés vérengzésével, — a rettentő fényűzés és erkölcstelenséggel — a régi rend felbomlását kellett, hogy előidézze. Az egyetemek ismertetik és terjesztik a Plató, Antisthenes, Aristoteles tanait, — Savanarola, Bruno, az albigensek, Katharok, valdensek, husziták, Jeromos, — nyíltan hirdetik hirdetik a régi erkölcsökhöz visszatérést. Nagy szellemi harc indul meg, amelyből nem hiányzanak a régi és ma is actuális megállapítások. Igy jutunk a reformation át a francia forradalomhoz. Eszmék forradalma ez, mely gazdasági okokra vezethető vissza. A nagybirtok, a nagy tőke, a magán tulajdon alapján létesített társadalmi rend nem ad egyenlőséget és szabadságot. Ezt az egyenlőséget és szabadságot, mely az emberi boldogság egyedüli alapja, meg kellett teremteri. Ignátz 17-52-14 Telefon 129 Kohn divatáru házában.