Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-26 / 8. szám

4 7-ik szám. 1913. január 23. A községi iskolaszék ülése. Városunk a törvényes kötelezettségen jóval túlmenő s szinte erejét meghaladó áldozatokkal igyekszik a közművelődést előbbre vinni ehhez képest községi jellegű tanintézetének számát megfelelőnek, vagy épen nagynak nem mondhatjuk. A két polgári iskola, két tanyai elemi iskola és a városi kisdedóvók adminisztrálása tehát, akár a fölmerült ügyek számát, akár az iskolaszék szerencsés összetételét tekintjük, nem volna túlságosan nehéz feladat, már csak azért sem, mert az iskolahatóságok eme szervének intézkedési joga alig több a semminél. így mindössze a költségvetések és számadások összeállítása, továbbá a tanerők megválasztása tekinthető jelentősebb mozzanatnak az iskolaszék munkásságában. Természetes tehát, hogy az iskolaszék ezen intézményeknek különösen anyagi megerősítésére és szellemi emelésére, szóval az egyenletes tovább fejlődés biztosítására érzi magát hivatottnak és kötelezettnek. Hanem ez aztán próbára teszi minden erejét. Ebben a gondolatkörben mozgott az iskolaszék f. évi december hó 20-án tartott ülésének tárgya is, melynek számos pontja közül a mult évi számadások ügye s egy uj tanszék szervezése keltett nagyobb érdeklődést. Polgári iskoláink tudvalevőleg államsegélyt is élveznek, melyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ót évre egyenlő összegben engedélyezett. A leányiskola legutóbbi számadása körülbelül 2 korona fölösleggel zárult, s ezen az alapon a segélyt nyújtó tanügyi kormány számvevősége a többletnek az állampénztárba való beutalását követelte. Eddig rendben van a dolog, s az iskolaszék a felhívásnak eleget is tett. Azt azunban nem hajlandó teljesíteni, hogy a fölszerelés, iskolaszolga fizetése és egyéb cimen ugyanezen felsőbb hatóság által törölt nagyobb összeget is visszatérítse, mert a város a maga iskolafentar'ási hozzájárulásával máris a legvégső határig ment el, másfelől pedig a visszafizetés esetén az évi államsegély ősszegét valamivel még megtoldva az iskola részesítené támogatásban az államot. Az iskolaszék tehát továbbra is az eredeti számadások jóváhagyása iránt intéz fölterjesztést. E kérdéssel kapcsolatban talán a tandíj csökkentése is megfontolandó lenne, mert ez idő szerint a mi leányiskolánk az országnak úgyszólván legdrágább iskolája. Ami a másik kérdést illeti, ugyancsak a • leányiskolánál elhalálozás következtében egy Abdul Hamid cenzorai kíméletlen szigorral üldöztek minden szabad gondolatot, s ha Kemál eszméit nem lehetett is nyiltan hirdetni, nyelvének, stílusának jótékony hatása továbbra is megmaradt a szépirodalomban. A legújabb török irodalom nevezetesebb művelői közül minket magyarokat különösen érdekelhet Nigjár asszony, a negyvennyolcas szabadsághősböl török tábornokká lett Oszmán Farkas pasának a leánya, kinek bánatos, merengő lírája az uj török költészetben igen előkelő helyet foglal el. Mint a müveit török nőt általában, ugy őt is érzékeny kedély, mély vallásosság és szinte határtalan hazaszeretet jellemzi. Erről tesz tanúságot az a gyönyörű levél is. melyet legutóbb helybeli kedves rokonához Bleuer Samuné Őnagyságához irt s melyben többek között így szól: „El nem tudnám most hagyni hazámat, hogy legalább az a keserű vigasztalása legyen meg az én szegény szívemnek, hogy osztoztam hazám végzetében. Én, aki mindenben oly pesszimista vagyok, nem merek az lenni, ha ennek az édes egyetlen Napkeletnek, mely az egész világ telhetetlen vágyainak tárgya, jövendő sorsára gondolok." * * * A népnevelés terén jelentékeny haladás történt Abdul Hamid idejében, a hírlapirodalom is alaposan fellendült, de persze alkotmányról, szabadságról írni tilos volt ; ha pedig valamelyik felsőbb állami tanintézetnek, vagy épenséggel a pankaltii katonai iskolának a növendékeinél megtalálták például Kemál bej valamelyik müvének a kéziratos másolatát, vagy a francia forradalom történetét, a számkivetés volt még aránylag a legenyhébb büntetés. Leszámítva az úgyszólván örökös albániai és macedóniai zavarokat, Törökország a ravasz vén zsarnok alatt jó ideig élvezhette legalább matematikai tanszék üresedett meg, melynek betöltésére azonban nem kerülhetett sor, mert a minisztérium e tanszéket, mint fölöslegeset, megszüntette. Minthogy a tantestület előterjeszt tése szerint e tantárgy szakszem ellátásara a jelenleg működő tanerők száma kevés, másfelől pedig kívánatos, hogy különösen a francia nyelvnek intenzivebb tanításáról is gondoskodjék az iskola, kérelmet intéz az iskolaszék a közoktatásügyi kormányhoz, hogy a megszüntetett tanszéket állítsa vissza, illetőleg uj tanszéket szervezzen a jelzett szükségletek kielégítésére. Annyi bizonyos, hogy egy már szervezett tanszéknek megszüntetése s ezzel kapcsolatosan az alkalmazott tanerők maximális megterhelése inkább visszafejlődésre, mint haladásra mutatna, s az iskola jól felfogott érdekeivel össze nem egyeztelhető. Meg vagyunk győződve róla, hogy e kérdésben az iskolaszék és tanfelügyelőség remélhetőleg egybehangzó kezdezményezése a kívánt sikerre fog vezetni. A. A Nyíregyházán létesítendő kereskedelmi és iparkamara. A Nyíregyházán létesítendő kereskedelmi és iparkamara előkészítő bizottsága e hó 27-én d. u. 4 órakor a városháza nagytermében tartja alakuló gyűlését. A bizottság névsora a következő : Antal Lajos kocsigyártó, Adorján János építész, Balla Jenő városi tanácsos, Barucha. Pál kőműves mester, Böszörményi László cipészmester, Bodnár István ügyvéd, id. Denie • ter Pál csizmadia mester, Deutsch Adolf ügynök, Dokupil Gyula gyárigazgató, Fleiner Lajos vaskereskedő, dr. Fiiedlieber Mór ügyvéd, Führer Mihály vállalkozó, dr. Fráter Ernő ügyvéd, Geiger Béla bankigazgató, Géczy Géza árvaszéki ülnök, Geduly Henrik ág. ev. püspök, Glück Ignác nagykereskedő, Hagymássy Károly cipészmester, Henzsely András gazdálkodó (Sima p.), dr. Hoffmann Mór ügyvéd, Hoffmann Mihaiy kereskedő, Hosszú Demeter cipészmester, Hunyady László fényképész, Hirschlér Mór kereskedő, Huray Sámuel főszámvevő, Irsai Gusztáv vasgyáros, Jóba Elek nyomdatulajdonos, Incády Lajos lapszerkesztő, Kovács István lörvnysz. elnök, dr Konthy Gyula főorvos. Kertész Bertalan rendőrfőkapitány, Kazár Ferenc kéményseprő m., Kaszás György bádogosmester, Kecskés József szabómester, Kéry József építész, Király Sándor a külső békét, mig végre különösen angol rondorkodás révén az örmény kérdés kezdte nyugtalanítani Törökországot és az európai diplomációt. A zavarokat, mint mindig, ugy 1895-ben is az Angliától pénzelt örmények kezdették a a lehető legvadabb barbarizmussal; az angol kormány pedig, mely otthon szenteskedő szemforgatással meetingeket rendeztetett a keresztény ' örmények érdekében, a garázda örmény banditákat egész hatalmi súlyának latbavetésével igyekezett a jól megérdemelt visszatorlástól megmenteni. Ugyancsak Anglia és Oroszország keze működött az 1896-iki krétai zavarokban, melyeknek következménye az 1897-iki görög-török háború lett. Az erélyes katonai intézkedések, melyeket Törökország egy esetleges oroszháboru ellen Kisázsiában tett, meg az általános európai politikai viszonyok nem engedték a háborús veszedelem elterjedését és a ruméliai török hadsereg Edhem pasa vezérlete alatt rövidesen elbánt a görög trónörökös hadaival s ha az európai koncert közbe nem lép, a török hadak hamaros m bevonultak volna a görög fővárosba. Persze, hogy Törökország a hatalmak nyomása alatt ez úttal is kénytelen volt beérni az erkölcsi sikerrel. Abdul Hamid- erre gondolt -egyet s Anglia és Oroszország nagy bosszúságára elkezdett II. Vilmos császárral barátkozni, aki öt 1898-ban feleségestül rendkívül fényes kísérettel meglátogatta a Jildiz-kioszkban Egy álló hétig tartottak az ünnepségek Konstantinápolyban, végül a szultánnak a német császárné számára kiszemelt' mesés értékű ajándékait harminc bivalyszekér szállította a szirkedzsii pályaudvarra. Abdul Hamidnak 11 építész, Kovács András vaskereskedő, Kovács András gazdálkodo lovas (János bokor), Klár Gusztáv földbirtokos, L'chtmann Vilmos gépkereskedő, Lipthay Jenő földbirtokos, dr. Lakács Tihamér ügyvéd, Likner Ödön pékmester, dr. Meskó László orsz. képviselő, Mikecz Dezső Szabolcsvármegye alispánja, Miklós Gyula lapszerkesztő, Májerszky Béla kir. tanácsos polgármester, Marcsek György csizmadia, Májerszky Barnabás vasgyáros, Meskó Elek bankigazgató, Mihálik József kőművesmester, Mikecz István vármegyei főjegyző, Nagy Kálmán gyógyszerész, Nagy Elek városi mérnök, Örsovszky Gyula iparostanonc iskolai igazgató, Oltványi Ödön városi tanácsos, Paizs Lajos csizmadiamester, Papp István lakatos mester, Paulusz Márton gazdálkodó. Pisszer János épitész,Prok Pál hentesmester. Papp Lajos szállodatulajdonos, Rónay Jenő bankigazgató, Rosenthal Gyula nagykereskedő, Reismann Samu nyomdaigazgató, Róth Zsigmond pékmester, Róth Ferenc malomtulajiionos, Ruzsonyi Pál kereskedő, Somogyi Gyula kir. közjegyző, Surányí István kereskedő, Stein Sámuel szobafestő mester, dr. Szesztay László ügyvéd, dr. Szopkó Dezső gyógyszerész, Szekretár Lajos szabómester, Szabó László ügyvéd, Szelesy József szabómester, Trak Géza városi tanácsos, Tóth Péter szabómester, dr. Vadász Leó főorvos, dr. Vietórisz József főgimn. tanár, dr. Vietórisz István ügyvéd, Wirtschafter Ottó kereskedő, Ungár Béla kereskedő, Zomborszky Dániel szabómester. A bizottság magát tetszés szerinti számban kiegészítheti. Fosorozás. Az 1913. évi ujoncozási és működési tervezetet, valamint a sorozóbizottsági polgári tagok kiküldését a honvédelmi miniszter c.-ütörtökön érkezett leiratával jóváhagyta, e szerint Szabolcsvármegye területén a folyó évi fősorozás a következő sorrendben lesz megtartva : A ligetaljai járásban Nyiracsádon március hó 1. 3 és 4-én. Polgári elnök Mikecz Dezső alispán, polgári orvos dr. Keresztes Árpád járásorvos. Á felhívott állitáskötélesek száma 483. A nagvkállói járásban Nagykálióban március hó 6, 7, 8 és 10-én. Elnök : Fejér Imre tiszti főügyész, orvos : dr. Kulcsár Barna járásorvos. Az állitáskötelesek száma 845. millió koronájába került ez a kis vendéglátás, a német iparnak pedig kiszámíthatatlan előnyöket jelentett amin Parisban, Londonban és Pétervárott pukkadoztak a diplomaták, de Abdul Hamid mindezzel nem törődött sőt, hogy ellenségei annál jobban prüszköljenek az Ameidánon, nem messze az obeliszkektől, gyönyörű nyilvános kutat építtetett Vilmos barátja látogatásának emlékére és egyre több porosz katonatisztet fogadott szolgálatába. Közben az orosz politika a Balkán félsziget felől elterelődött és minden figyelmét KeletÁzsiára fordította. Mandzsúria és Korea meghódítása Japán fejlődésének meggátlása s a Csendes oceánon való hegemónia elnyerése lett az orosz törekvések főcélja. A viszonyok elég kedvezőek voltak Oroszországra nézve: Angliát évekig lekötötte a délafrikai búrháboru s az orosz diplomácia Anglia zavarát alaposan kihasználta amire viszont Anglia közvetlenül a bur háború befejezése után a japán-angol megkötésével felelt. Oroszország erre oly erős hadi intézkedéseket tett Keletázsiában, hogy Japán kénytelen volt tőle efcekért a lépésekért magyarázatot kérni s a hosszas diplomáciai súrlódásoknak az 1904-5-diki orosz-japán háború lett a vége, mely a Kelet-ázsiai uralomról vált orosz álmoknak egy csapásra véget vetett s az orosz diplomácia kénytelen volt visszatérni régi fondorlatainak színhelyére, a Balkáni félszigetre, hol a Nikitáékkal való rokonság révén allattomos munkára kész segítőtársat talált Olaszországban Újra gurultak a rubelek Bolgárországba, Montenegróba, Szerbiába, Albániába s a bandavezérek, a komitácsik, hozzáláttak a lázadás szervezéséhez, állítólag szláv testvérek s a keresztény hitsorsosok érdekében. (Folyla'juk)