Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-16 / 5. szám

5-ik szám. JCmmtK. 1913. január 16. 3 séges. Már pedig ha ezt nem lehet közintézményekkel elérni, akkor béremeléssel iparkodik a a munkásság elérni. Ilyenképen a sociálpolitika érdekében hozott áldozatok igen helyes befektetésnek bizonyulnak. A sociálpolitikai tevékenységben igen sok feladat beilleszthető. Az elaggottakról való gondoskodás épugy mint a városok élelmezése, a kulturigények kielég tése épp ugy mintáz utcák tisztántartásának kérdése. Szükseges tehát, hogy fí tevékenységi köJt megáilapitsuk. Socialis érzekével ma már mindenki dicsekszik, az is. kinek sej!elme sincs azokról a socialpolitikai igényekről, melyeket az élet naponkint támaszt. Pedig a városok kulturális niveaujának ez a mértéke. A szép városháza már csak nagyon kevés avatatlant vezethet félre. A kulturváros követelménye a socialis milieu, melyet a socialpolitikai intezmenyek ezrei adnak. Ha városunkat kul'urhelylyé akarjuk tenni, ugy arra kell törekednünk, hogy ez intézményeket megvalósítsuk. A kulturvárosnak ez irányú tevékenysége már olyan széleskörű, hogy áttekinthetőségenek könnyítése céljából osztályoznunk kell a sociálpolitikai tevékenységet. A kulturvarosok négy iranyban gondoskódnak lakosaik socialpolitikai igényeiről és pedig: 1. közszükségletek ; 2. közegészségügy ; 3. művelődés és 4. lakásépítés tekintetében. E négykör mindegyike olyan széles a modern községben, hogy ezek mindegyikét külön kell tárgyalni. 1. A lakossagot kőzszügségletei tekintetében ugyan nem kellene két osztályra osztani,, azonban arra való tekintettel, hogy a jómódú lakkosság sem tudja a neki szükséges közintézményeket a maga erejéből megvalósítani, külön kell választani azokat az intézményeket, meiyek az egész lakosság szükségleteinek kielégítésére szolgálnak azoktól, melyek csak a munkáslakosság érdekében létesítendők. A) Az összesség érdekét szolgálják a vásárcsarnokok, élelmíszervizsgálat és ellenőrzés, a tej, a hus, a kenyér, a viz, a csecsemőtejjel való ellátás; a korcsmák, vendéglök kávéházak ellenőrzése. Az összesség érdekét szolgálja az ürülék, a szenyvizlevezetés, a dögeltakaritás, az utcatisztitás, parkok, játszóhelyek, külön gyermekjátszóterek, tornakertek, a tűzoltás, a tűz elleni biztosítás, a világítás, a közlekedés, a községi lakásfelügyelet, a lakáközvetítés, községi kéményseprés stb. B) A munkásság érdekét különösen szolgálják a munkáskérdés tanulmányozására kiküldött bizottságok, a munkásstatisztika, a munkaközvetítés, a munkanélküliség esetén való támogatás, a szegényügy rendezése, a szegény irodák, a szegények jogvédelme, szegényház, árvaház, bölcsőde, szegény-klinika, fogklinika, a hatósági zálogház, a hatósági élelmezés, hus, lóhus, tengerihal kereskedés, tüzelő eladó helyek, anyák menedékhelye, éjjeli menedékhelyek, leányanyák védelme, vándorkonyhák, t.aszobák, városi mosóintézetek, munkáslakasok, munkásszállók, munkáskertek, ingyen fürdők stb. (Folytatjuk.) A magyar nyelvű istentiszteletek dolga. A nyíregyházi ág. hitv. evangelikus egyház képviselőtestülete tudvalevőleg elhatározta, hogy az ifjabb nemzedék óhajahoz képest a tót nyelven tarlott istentiszteletek közül egyelőre a vásárok vasárnapjain, tehát egy évben négy vasárnapon, továbbá a nagy ünnepek második napjain ugyanazon szertartással magyar nyelvű istentiszteletek tartassanak. Minthogy ez évben az első vásár előtti vasárnap március hó 2-ára esik, Geduly Henrik püspök, mint igazgató lelkész értekezletet hívott össze a magyar nyelvű istentiszteletek előkészítése céljából. Első sorban ugyanis a határozat végrehajtása érdekében annak a szüksége merült fej, hogy a tót nyelvű istentiszteletek szertartása, valamint a tót nyelvű istentiszteleteken szokásos és a nep által szeretett énekek a tót énekes könyvből kiválogattassanak és magyar nyelvre lefordíttassanak. A bizottság az ének kiválogatására a lelkészeken kivül a kantorokat és Paulusz Márton egyházi pénztárost kérte fel. Nagyobb és jellemző nehézséget okozott az énekek lefordításának kérdése. Körülbelül 60—70 olyan énekről van szó, melynek magyar fordítása nincsen. Az értekezlet tagjai közül azok, akik a tót irodalmi nyelvben jartasok, keszséggel vállalkoztak 6— 8 éneknek prózában leendő lefordítására, mig a lefordítandó énekeknek versbe öntését dr. Vietórisz József főgimnáziumi tanár vállalta el, kinek már eddig is több szép magyar énekszövege van használatban országszerte; kiderült azonban, hogy a sokak által előszeretettel tótnak nevezett nyíregyházi nagy egyházban nem akad annyi tótul tudó ember, hogy 6—8 éneket számítva egyre-egyre a (iO—70 éneket letudnák fordítani. Ugy, hogy valószínűleg 10-12 éneket kell egy-egy fordítónak elvállalnia . A bizottság abban állapodott meg, hogy a szertartás magyar szövegét és a lefordítandó magyar énekeket egy kis kötetben kinyomatja és az egyház adófizetői között ingyenesen szétosztatja meg február hó folyamán, hogy ekként a hivek március első vasárnapján már azokkal megismerkedhessenek. Természet — társadalom. Mi az a forradalom? Nem más. mint régi, megcsontosodott intézmény eltörlése, hirtebn átmenet nélkül és helyébe uj, még nem ismert intézmény létesítése. Keletkezését tehát az tételezi fel, hogy felismertetett a régi intézmény célszerűtlen, igazságtalan és elnyomással járó volta és felismertetett az újnak jobb, igazságosabb jellege. Egy csodálatos dologra hivom fel a szíves olvasó figyelmet. A társadalmak kialakulásánál mindig keletkezik egy réteg, mely jól helyezkedik el, vagyont, hatalmat biztosit magának, amelynek conserválásáról törvényekkel, rendeletekkel gondoskodik. A hátrányban lévők tudatlanságban, müveletlenségben maradnak és csak azt érzik, hogy rosszul van ugy, ahogy van. Da hogy miért? És hogy mi volna jobb! Azt nem tudják. És az emberiség története számos forradalmat ismer, mely a helyzet gyökeres javítását célozza. Ámde ezeket a forradalmakat sohasem az elnyomottak indították meg, sohasem ők vezették, sohasem ők állapítottak meg, hogy mi nem kell többé és hogy mi lépjen a régi helyébe ? Ezeket a forradalmakat mindig az uialkodó osztályból szármázó férfiak kezdeményezték, akiknek műveltsége alkalmassá tette őket a létező bajoknak, okainak, orvos szereinek felismerésére. Egyedül a krisztusi forradalom keletkezett az elnyomottak köréből; ez a leghatalmasabb mozgalmak egyike, mely kapcsolatban masokkal, az egész világot átalakították. Igy a görög mozgalmakat, még inkább a római proletár mozgalmakat előkelő férfiak irányították. A jobbágy felszabadítást, a nemesi előjogot: megszüntetését, — nemesek kezdeményezték — a írancia forradalmat a tudósok indították. A müveit, tudós, anyagilag független emberek között mindig akadtak olyanok, — kiknek szivük is volt — akik a maguk nyugodalmas élete mellett a nagy tömegek bajait is látták és érezni tudták. Ezek kutattak az okok után és keresték az orvosságot. Csodalatos emberek ezek, akik saját érdekük feláldozásával mindenüket kockára tették a közjóért, a nagy embertömegek érdekéért. Legtöbb helyen ez nem történhetik nyilt agitációval, mert a hatalmon lévők minden forradalmi kísérletet felnyomtak, a személyeket életüktől fosztották meg. Ezért eleinte titkon, mind szélesebb körben terjesztették eszméiket. A római világ 150 évvel Kr. előtt a'hóditások révén már megismerkedett az egyptomi Faltam a Sejtés óljában, Megízlelém a tudományt Egy Tarka Sertés óljában. Vágtam «az alázat fáját A Türelem fürészével, Megizlelém a Részegséget, Csókolóztam a Fenével. Aludtám az Erény ágyában, A ferkasok Étvágyában. Fürödtem a Csalódás vizében, A Félelmek remegő IzébeD, Ott úszkáltam a Nagy Izében. Az „A'-ban, „B'-ben ás a ,Z"-ben. Ropogtattam az Egészség Abrakját, Hevertem a Betegség Mocsarában, Utaztam a Kevélység kocsiján, És . . . ott ültem Noé Apánk bárkájában. Hangos „I-á"-val üdvözlém A leapadó Vizözönt . . . És lám, mostan, mint Poétát, Egész világ hogyan köszönt ! ! ! Meg kell szólalni, tisztelt Baromffyak, lantjainkon a Haza modern szeretetének is. Még azt mondják, nem szeretam hazámat, Ilyet a bolond találhat ki csak ! E szentségtörő ronda állítástól Kinyilik zsebemben a bicsak ! Szeretek mindent, mi enyém ! Szeretem a hátam, a vállam, A szászogó, Kehes tüdőmet . . . Nekem : ez a Magyar Állam ! Szeretem Magamat, minden részemet: A fejem, a nyakam, a lábam. A fogam, az orrom, körmöm s a hajam, A térdem, bajuszom, szakállam. Szeretem az ócska kalapom, Szeretem a lyukas cipőmet, Fesledező, kopott kabátom, Folt-borított öreg nadrágom. Amely melegíti cipőmet. Olvadozom a nagy szeretettől, Szeretem a pénzem — ami nincs, Szeretem az ékszereimet . . . (Egy rossz gomb már nekem — roppant [kincs !) Szeretek mindent, mi enyém lesz, Szeretek mindent, mi enyém vala, Szeretetem tárgya a zsindely És főképen az Eternit-pala. De ez nekem még nem elég, Szivemben nagy szeretet ég. Szeretek mindent, mi másé (Mert ellopni csak azt lehet, Mit mienknek nem mondhatunk), Másra nem tehetek kezet. Csupán a kezet nem szeretem, Amely néha arcullegyint, Midőn nagynéha rajtacsípnek: „Te gazember, már lopsz megint?!" Szeretek mindent, mi enyém, Szeretek mindent, mi nem az, Ki még mondja: hazám nem szeretem, Az egy undok, hazug, pimasz, Egy lókötő, tolvaj, csúf gaz . . . Biz' ugy, kérem, ez az igaz ! A hallgatóság rázugta : Ugy van, igaz!! A proffesszor rendületlen nyugalommal folytatta : — Csak rím legyen benne (ha rossz is), már kész a vers ! Háztetőkön arany kutya nyerít, Ezüst farkán szépen hegedűi, Majd fejébe hajtja tenyerit És ugy mulat, busul egyedül. A távolban pontyok énekelnek Bus biciklik vigan röfögnek, Égő ajkkal int csókot a mécses Sárga fákon vérpiros rögnek . . . (Sajnos tovább nem bírtam ki. Reszketve futottam haza és 3 hónapig nyomtam az ágyat — a hallottak miatt.) Szivek találkoznak. Járok a holdas, csillagos éjen, Sugaras álom ül szivemen. — Csendbe tipegve egy csudaszép lány Jön a nagy utcán szembe velem. Halk tipegése hajnali álom, Lágy zene kél a lába nyomán, — Valahol egyszer mesehullás volt S ott született meg lágy nyoszolyán. Valahol egyszer mesezajlás volt : Álmodott egy bús barna legény Tüzízü csókról, lángszemü lányról, Hószinü álmok dús szigetén. S valahol egyszer csillagos éjen Lágy zene szólt az utca során S valahol egyszer összeborult egy Barna legény s egy szőke leány. . . . Csillagos, holdas, súgaras éjen,. Hogyha kigyúl a hószínű fény, Látni azóta két szelid árnyat Járni az utcák kövezetén, Halk tipegésük harmatos álom, Dal, zene szól a sziveiken S egymásra találva összeborulnak : Két srerető szív, két szerelem. Győr ék Jétsef.