Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-16 / 5. szám

5-ik szám. JCmmtK. 1913. január 16. 3 séges. Már pedig ha ezt nem lehet közintézmé­nyekkel elérni, akkor béremeléssel iparkodik a a munkásság elérni. Ilyenképen a sociálpolitika érdekében hozott áldozatok igen helyes befek­tetésnek bizonyulnak. A sociálpolitikai tevékenységben igen sok feladat beilleszthető. Az elaggottakról való gon­doskodás épugy mint a városok élelmezése, a kulturigények kielég tése épp ugy mintáz utcák tisztántartásának kérdése. Szükseges tehát, hogy fí tevékenységi köJt megáilapitsuk. Socialis érze­kével ma már mindenki dicsekszik, az is. kinek sej!elme sincs azokról a socialpolitikai igények­ről, melyeket az élet naponkint támaszt. Pedig a városok kulturális niveaujának ez a mértéke. A szép városháza már csak nagyon kevés ava­tatlant vezethet félre. A kulturváros követel­ménye a socialis milieu, melyet a socialpoliti­kai intezmenyek ezrei adnak. Ha városunkat kul'urhelylyé akarjuk tenni, ugy arra kell töre­kednünk, hogy ez intézményeket megvalósítsuk. A kulturvárosnak ez irányú tevékenysége már olyan széleskörű, hogy áttekinthetőségenek könnyítése céljából osztályoznunk kell a sociál­politikai tevékenységet. A kulturvarosok négy iranyban gondoskódnak lakosaik socialpolitikai igényeiről és pedig: 1. közszükségletek ; 2. köz­egészségügy ; 3. művelődés és 4. lakásépítés tekintetében. E négykör mindegyike olyan szé­les a modern községben, hogy ezek mindegyi­két külön kell tárgyalni. 1. A lakossagot kőzszügségletei tekinteté­ben ugyan nem kellene két osztályra osztani,, azonban arra való tekintettel, hogy a jómódú lakkosság sem tudja a neki szükséges közintéz­ményeket a maga erejéből megvalósítani, külön kell választani azokat az intézményeket, meiyek az egész lakosság szükségleteinek kielégítésére szolgálnak azoktól, melyek csak a munkáslakos­ság érdekében létesítendők. A) Az összesség érdekét szolgálják a vá­sárcsarnokok, élelmíszervizsgálat és ellenőrzés, a tej, a hus, a kenyér, a viz, a csecsemőtejjel való ellátás; a korcsmák, vendéglök kávéházak ellenőrzése. Az összesség érdekét szolgálja az ürülék, a szenyvizlevezetés, a dögeltakaritás, az utcatisztitás, parkok, játszóhelyek, külön gyermekjátszóterek, tornakertek, a tűzoltás, a tűz elleni biztosítás, a világítás, a közlekedés, a községi lakásfelügyelet, a lakáközvetítés, köz­ségi kéményseprés stb. B) A munkásság érdekét különösen szol­gálják a munkáskérdés tanulmányozására kikül­dött bizottságok, a munkásstatisztika, a munka­közvetítés, a munkanélküliség esetén való támo­gatás, a szegényügy rendezése, a szegény iro­dák, a szegények jogvédelme, szegényház, árva­ház, bölcsőde, szegény-klinika, fogklinika, a hatósági zálogház, a hatósági élelmezés, hus, lóhus, tengerihal kereskedés, tüzelő eladó he­lyek, anyák menedékhelye, éjjeli menedékhelyek, leányanyák védelme, vándorkonyhák, t.aszobák, városi mosóintézetek, munkáslakasok, munkás­szállók, munkáskertek, ingyen fürdők stb. (Folytatjuk.) A magyar nyelvű istentiszteletek dolga. A nyíregyházi ág. hitv. evangelikus egyház képviselőtestülete tudvalevőleg elhatározta, hogy az ifjabb nemzedék óhajahoz képest a tót nyel­ven tarlott istentiszteletek közül egyelőre a vásárok vasárnapjain, tehát egy évben négy vasárnapon, továbbá a nagy ünnepek második napjain ugyanazon szertartással magyar nyelvű istentiszteletek tartassanak. Minthogy ez évben az első vásár előtti va­sárnap március hó 2-ára esik, Geduly Henrik püspök, mint igazgató lelkész értekezletet hí­vott össze a magyar nyelvű istentiszteletek elő­készítése céljából. Első sorban ugyanis a hatá­rozat végrehajtása érdekében annak a szüksé­ge merült fej, hogy a tót nyelvű istentisztele­tek szertartása, valamint a tót nyelvű istentisz­teleteken szokásos és a nep által szeretett éne­kek a tót énekes könyvből kiválogattassanak és magyar nyelvre lefordíttassanak. A bizottság az ének kiválogatására a lel­készeken kivül a kantorokat és Paulusz Márton egyházi pénztárost kérte fel. Nagyobb és jel­lemző nehézséget okozott az énekek lefordítá­sának kérdése. Körülbelül 60—70 olyan ének­ről van szó, melynek magyar fordítása nincsen. Az értekezlet tagjai közül azok, akik a tót iro­dalmi nyelvben jartasok, keszséggel vállalkoz­tak 6— 8 éneknek prózában leendő lefordítására, mig a lefordítandó énekeknek versbe öntését dr. Vietórisz József főgimnáziumi tanár vállalta el, kinek már eddig is több szép magyar ének­szövege van használatban országszerte; kide­rült azonban, hogy a sokak által előszeretettel tótnak nevezett nyíregyházi nagy egyházban nem akad annyi tótul tudó ember, hogy 6—8 éneket számítva egyre-egyre a (iO—70 éneket letudnák fordítani. Ugy, hogy valószínűleg 10-12 éneket kell egy-egy fordítónak elvállalnia . A bizottság abban állapodott meg, hogy a szertartás magyar szövegét és a lefordítandó magyar énekeket egy kis kötetben kinyomatja és az egyház adófizetői között ingyenesen szét­osztatja meg február hó folyamán, hogy ekként a hivek március első vasárnapján már azokkal megismerkedhessenek. Természet — társadalom. Mi az a forradalom? Nem más. mint régi, megcsontosodott intézmény eltörlése, hirtebn átmenet nélkül és helyébe uj, még nem ismert intézmény létesítése. Keletkezését tehát az téte­lezi fel, hogy felismertetett a régi intéz­mény célszerűtlen, igazságtalan és elnyomással járó volta és felismertetett az újnak jobb, igaz­ságosabb jellege. Egy csodálatos dologra hivom fel a szíves olvasó figyelmet. A társadalmak kialakulásánál mindig keletkezik egy réteg, mely jól helyezke­dik el, vagyont, hatalmat biztosit magának, amelynek conserválásáról törvényekkel, rende­letekkel gondoskodik. A hátrányban lévők tu­datlanságban, müveletlenségben maradnak és csak azt érzik, hogy rosszul van ugy, ahogy van. Da hogy miért? És hogy mi volna jobb! Azt nem tudják. És az emberiség története számos forra­dalmat ismer, mely a helyzet gyökeres javítását célozza. Ámde ezeket a forradalmakat sohasem az elnyomottak indították meg, sohasem ők ve­zették, sohasem ők állapítottak meg, hogy mi nem kell többé és hogy mi lépjen a régi helyébe ? Ezeket a forradalmakat mindig az uialkodó osz­tályból szármázó férfiak kezdeményezték, akik­nek műveltsége alkalmassá tette őket a létező bajoknak, okainak, orvos szereinek felismeré­sére. Egyedül a krisztusi forradalom keletke­zett az elnyomottak köréből; ez a leghatalma­sabb mozgalmak egyike, mely kapcsolatban ma­sokkal, az egész világot átalakították. Igy a görög mozgalmakat, még inkább a római pro­letár mozgalmakat előkelő férfiak irányították. A jobbágy felszabadítást, a nemesi előjogot: megszüntetését, — nemesek kezdeményezték — a írancia forradalmat a tudósok indították. A müveit, tudós, anyagilag független em­berek között mindig akadtak olyanok, — kiknek szivük is volt — akik a maguk nyugodalmas élete mellett a nagy tömegek bajait is látták és érezni tudták. Ezek kutattak az okok után és keresték az orvosságot. Csodalatos emberek ezek, akik saját érdekük feláldozásával minde­nüket kockára tették a közjóért, a nagy ember­tömegek érdekéért. Legtöbb helyen ez nem tör­ténhetik nyilt agitációval, mert a hatalmon lé­vők minden forradalmi kísérletet felnyomtak, a személyeket életüktől fosztották meg. Ezért eleinte titkon, mind szélesebb körben terjesz­tették eszméiket. A római világ 150 évvel Kr. előtt a'hódi­tások révén már megismerkedett az egyptomi Faltam a Sejtés óljában, Megízlelém a tudományt Egy Tarka Sertés óljában. Vágtam «az alázat fáját A Türelem fürészével, Megizlelém a Részegséget, Csókolóztam a Fenével. Aludtám az Erény ágyában, A ferkasok Étvágyában. Fürödtem a Csalódás vizében, A Félelmek remegő IzébeD, Ott úszkáltam a Nagy Izében. Az „A'-ban, „B'-ben ás a ,Z"-ben. Ropogtattam az Egészség Abrakját, Hevertem a Betegség Mocsarában, Utaztam a Kevélység kocsiján, És . . . ott ültem Noé Apánk bárkájában. Hangos „I-á"-val üdvözlém A leapadó Vizözönt . . . És lám, mostan, mint Poétát, Egész világ hogyan köszönt ! ! ! Meg kell szólalni, tisztelt Baromffyak, lant­jainkon a Haza modern szeretetének is. Még azt mondják, nem szeretam hazámat, Ilyet a bolond találhat ki csak ! E szentségtörő ronda állítástól Kinyilik zsebemben a bicsak ! Szeretek mindent, mi enyém ! Szeretem a hátam, a vállam, A szászogó, Kehes tüdőmet . . . Nekem : ez a Magyar Állam ! Szeretem Magamat, minden részemet: A fejem, a nyakam, a lábam. A fogam, az orrom, körmöm s a hajam, A térdem, bajuszom, szakállam. Szeretem az ócska kalapom, Szeretem a lyukas cipőmet, Fesledező, kopott kabátom, Folt-borított öreg nadrágom. Amely melegíti cipőmet. Olvadozom a nagy szeretettől, Szeretem a pénzem — ami nincs, Szeretem az ékszereimet . . . (Egy rossz gomb már nekem — roppant [kincs !) Szeretek mindent, mi enyém lesz, Szeretek mindent, mi enyém vala, Szeretetem tárgya a zsindely És főképen az Eternit-pala. De ez nekem még nem elég, Szivemben nagy szeretet ég. Szeretek mindent, mi másé (Mert ellopni csak azt lehet, Mit mienknek nem mondhatunk), Másra nem tehetek kezet. Csupán a kezet nem szeretem, Amely néha arcullegyint, Midőn nagynéha rajtacsípnek: „Te gazember, már lopsz megint?!" Szeretek mindent, mi enyém, Szeretek mindent, mi nem az, Ki még mondja: hazám nem szeretem, Az egy undok, hazug, pimasz, Egy lókötő, tolvaj, csúf gaz . . . Biz' ugy, kérem, ez az igaz ! A hallgatóság rázugta : Ugy van, igaz!! A proffesszor rendületlen nyugalommal folytatta : — Csak rím legyen benne (ha rossz is), már kész a vers ! Háztetőkön arany kutya nyerít, Ezüst farkán szépen hegedűi, Majd fejébe hajtja tenyerit És ugy mulat, busul egyedül. A távolban pontyok énekelnek Bus biciklik vigan röfögnek, Égő ajkkal int csókot a mécses Sárga fákon vérpiros rögnek . . . (Sajnos tovább nem bírtam ki. Reszketve futottam haza és 3 hónapig nyomtam az ágyat — a hallottak miatt.) Szivek találkoznak. Járok a holdas, csillagos éjen, Sugaras álom ül szivemen. — Csendbe tipegve egy csudaszép lány Jön a nagy utcán szembe velem. Halk tipegése hajnali álom, Lágy zene kél a lába nyomán, — Valahol egyszer mesehullás volt S ott született meg lágy nyoszolyán. Valahol egyszer mesezajlás volt : Álmodott egy bús barna legény Tüzízü csókról, lángszemü lányról, Hószinü álmok dús szigetén. S valahol egyszer csillagos éjen Lágy zene szólt az utca során S valahol egyszer összeborult egy Barna legény s egy szőke leány. . . . Csillagos, holdas, súgaras éjen,. Hogyha kigyúl a hószínű fény, Látni azóta két szelid árnyat Járni az utcák kövezetén, Halk tipegésük harmatos álom, Dal, zene szól a sziveiken S egymásra találva összeborulnak : Két srerető szív, két szerelem. Győr ék Jétsef.

Next

/
Thumbnails
Contents