Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-12 / 4. szám

4 4-ik szám. 1913. január 12 Természet — társadalom. Nem volna jó sokat beszélni a szegény rabszolgákról, mert rettenetes sorsuk a borzadás érzését váltják ki. Apulejus egy malomban igy kiáltott fel: Nagy Isten, minő beteges, ostorcsapásoktól szétmarcangolt népség! Mindenik homlokán bélyeg, hajuk egyoldalon leborotválva, lábukon vaskarika, meztelenek! Azt mondja Diodonus: „Itt nincs kegyelem! Beteg vagy megcsonkított emberek, nők, aggok, ütlegek súlya alatt görnyedve dolgoznak, míg a kimerüléstől össze nem rogynak." Csekély kihágásért vagy a gazda szeszélyéből a rabszolga ostorcsapás alatt, vagy a kereszten adta ki lelkét; válogatott kínokkal öletett meg. PoUion elvenen velteté őket a halak elé, Augusztus keresztre feszitlelé egyik felügyelőjét, mert ez egy betanított fürjet evett meg. A rabszolgának semmije sem volt, sem neje. sem gyermeke, — mert minden a gazdaé. A szökevényért hajtóvadászat indult. Ha valamelyik gazda ellen merénylet követíetett el, — az egész rabszolgahad kinhalált szenvedett. És a törvények is természetesen rabszolgaellenesek. Ugyanazon népből csak kevés rabszolga volt tartható, — mert ezek összebeszélhetnek- Ugy kell velük bánni, mint a vadállatokkal, — vesszőzésekkel lelküket szolgaiabbá kell tenni. Nem csoda, ha szórványosan kisebb lázadások törtek ki. Hat ilyen kis lázadást folytott el a szenátus, mig az első nagy siciliai rabszolgalázadás az elfojtott keserűségnek nyitoU utat. Dúsgazdag, fősvény és kegyetlen ur volt Siciliában, Henna városában Damophilus, kinek syriai rabszolgája, Ennus 400 társával széttörte bilincseit, széjjelszéledt és fellázította a siciliai rabszolgákat. Agrigentumban nyolcezren csatlakoztak hozzájuk. Hírük csakhamar elterjedt és néhány hónap alatt 70,000 rabszolga gyűlt össze, kik hadsereget alkotva pusztítottak és kegyetlen bosszút állottak uraikon. Sikereik folytán nemsokára 200,000-re emelkedett számuk és Messinától Lilibaeumig terjesztették borzalmasságaikat. A birodalom egyik végétől a másikig örömtől reszkettek a rabszolgák és Delos, Attica, Campania lázadóktól hemzsegett. Csakhogy a harc — nem volt osztályharc, hanem eszme- és célnélküli bosszú. A rabszolgavezérek ís rabszolgatartók lettek, azonkívül a vezetés tudását nélkülözték. Árulás, szervezetlenség — legyőzhetővé tette őket. És ez a nagy fellélegzés! kísérlet. — vérbe fulladt. A fellázadt rabszolgák, ha élve fogattak el, kegyetlenül lakoltak. Igy volt ez 133 ban Kr. előtt Harminc évvel ezután Marius a bithyniai királytol, Nicomedes-tői harcosokat kért, de ez azt felelte, hogy tőle minden fegyverfogható embert rabszolgának vittek el a római adószedők. Erre Licinius Nerva, siciliai praetor felszólította a rabszolgákat, hogy jelentkezzenek azok, akik ugy vélik, hogy igazságtalanul jutottak rabszolgaságba. De mikor a felhívásra oly tömegesen jelentkeztek, hogy a befolyásos rabszolgatartó római lovagok elégedetlenkedni kezdtek, lemondott szándékáról. Erre a reményükben csalódott rabszolgák fegyvert ragadtak és mintegy 40,000-en állottak harcba. Kell-e mondanom, hogy sikertelenül ? Az elfogottakat Rómába küldték, hogy a circusban vadak elé vettessenek. Ámde ezekben is volt valami a szabad és büszke polgárból. Egymást ölték meg, hogy színjátékul ne szolgáljanak ... és az utolsó önmagába döfte a gyilkot. Capudban egy Lentulus nevü ur viadorokat tartott, kiket előkelő római nagy uraknak adott bérbe. Ezek közül kétszázan összebeszéltek, hogy megszöknek. De tervük felfedeztetvén, csak 68 nak sikerült megszökni. Ennek a kis csapatnak eszes vezetője volt Spartacus személyében, akinek lassanként sikerült közel 20,000 embert gyűjteni maga köré! Sokszor megverte az ellene küldött rómaiakat. De nem tudta küzdelmét általánosítani és csakhamar leveretett. Ez történt 71-ben Kr. előtt. Igy végződtek a rabszolgafélkelések. Nem vezethettek eredményre, mert nem az ok, hanem a symptoma, — nem a rabszolgaság, hanem a kegyetlenseg ellen vették fel a harcot. Ezek nem voltak forradalmak, melyek az intézmények megváltoztatását és uj intézmények létesítését célozták, — hanem lázadások. De az általános elégedetlenségnek mégis kifejezői voltak és ez nyomot hagyott maga után. Most lássuk a proletárok mozgalmát. Ne bántson minket! A „Szabolcsi Hírlap" második számában megjelent egy cikk, amely a városi közgyűlést targyalja, hogy a képviseleti tagok nem járnak a gyűlésekre és hogy a tagok között többen vannak olyanok, akik hiu szereplési vágyból választatták meg magukat. Hát ez igaz, itt osztom a nézetét. És hogy az a 24 gazda (ezeket érti t. cikkíró úr) cikkíró úr szerint nem tud jól magyarul. Az is lehet, hiszen nem csuda, mert annak egy kis része még akkor járt iskolába, amikor még ott magyar betűt alig látott. P. o én jártam egy K. M. nevü talpig becsületes csizmadiához, aki annyiból volt jó, hogy a szimpla kifeslett csizmámat esténként és délen át bevarrta. Hogy tudott-e magyarul, nem tudom, mert velünk tótul beszélt; de higyje meg a tisztelt cikkiró ur, hogy azért minket minden jó magyar megért. Csak a tisztelt cikkiró úr nem. Azt állitja tovább a tisztelt cikkiró úr, hogy idegen érzületű „ félmagyarok vagyuk." Hát ez uram nem igaz\ Ez vakmerő hazugság, ez ellen tiltakozunk. Hiszem és tudom, hogy ugy a megyei, mint a nyíregyházi társadalomnak volt már elég alkalma meggyőződni arról, hogy a nyíregyházi gazdák nem idegen érzületüek, hanem vannak olyan jó hazafiak, mint a tisztelt cikkiró úr! Tisztelt cikkiró úr, volt sok lap, amely vérig sértett bennünket, de azzal még egy sem vádolt, hogy idegen érzületű, rossz magyarok vagyunk. S igy uram magyarosítani nem lehet! Ezt egy olyan laptól, mint a „Szabolcsi Hírlap," melynek élén olyan tiszteletreméltó, előkelő uri emberek állanak, nem vártuk volna. Csodálkozunk azon, hogy a t. cikkiró úrnak nem tünt fel azon a panaszos gyűlésen, hogy a tisztelt iparos urak közül 57-ből csak öten voltak jelen, mig ellenben 25 gazda közül ott voltunk 14-en és felszólaltunk, tiltakoztunk, azon tárgy ellen, amit mi — nézetünk szerint i a polgárságra károsnak találtunk. Ne igy, cikkiró i úr! Az a lap nem azért alakult, hogy a társadalomnak azt az osztályát sértegesse, amely cikkirással magát védeni nem tudja, amely osztálynak könnyebb a kasza, kapa, mint a penna, de amely a társadalomnak kenyeret termel. Tehát ne bántson minket a tisztelt cikkiró úr! Nyíregyháza, 1913. január 10. Panlnsz Márton. A Szabolcsvánnepei Tanító Egyesület Köre. í Az eleini iskolai végbizonyítványok mintája A vallás és közoktatásügyi miniszter az | elemi iskola pecsétek mintájának megállapítása ! tárgyában valamennyi közigazgatási bizotlságí hoz a következő körrendeletet intézte: Az 1908. évi XLVI. t.-c. 7 §-a reám ruj házta azt a jogot, hogy az elemi iskolai végj bizonyítványok és az elemi ismétlő iskolai bizo: nyitványuak az iskolafentartók által haszná! landó mintáját megállapítsam. Ezen bizonyítványok mintáit a 2103/1912. I eln. sz. a. kiadott rendeletemmel megállapítottam s a bizottsággal már közöltem. A közölt bizonyitványi mintákon az iilető iskola pecsétjének alkalmazásai is elrendelendőnek találtam. Mivel ped'g az 1908. XLVI. t.-c. 7 §-áoak rendelkezéséhez képest ezen bizonyítványok magyar nyelven álliiandok ki, az iskola pecsétjének körirata is természetszerűleg csak magyar nyelvű lehet. Ehez képest a belügyminiszter úrral egyetérlőleg ezennel elrendelem, hogy minden egyes községi és felekezeti iskola részére oly kiállítású bélyegző (pecsét) szereztessék be, amelynek köriratában, mint fentebb megjelöltem, magyar nyelven az iskola fokozata és jellege szerepeljen a helységnek az 1898. IV. t.-c. 5. §-a ertelmében megállapított hivatalos neve feltűntetésével. Azon iskolafentartók mindazon által, melyek az 1908. XLVI. t.-c. 7. §-ának első bekezdése alapjan a nem magyar tannyelvű iskola részéről kiadandó iskolai végbizonyítvány rovatait a magyar nyelv mellett az iskola tannyelvének megfelelő nyelven is kiakarják tölteni, jogosítva vannak az iskola pecsétjenek köriratában az iskola fokozatát és jellegét feltüntető magyar körirat mellett másodsorban az iskola tannyelvének megfelelő köriratot is alkalmazni, mely természetszerűleg a magyar nyelvű körirat méreteit tul nem haladja, hangsúlyozván azonban, hogy az elemi ismétlő iskolai bizonyítványon kizárólag csakis magyar kőriratu bélyegző alkalmazható, végül ugyancsak a belügyminiszter úrral egyetértőleg elrendelem, hogy a szóban forgó bizonyítványokon az illető iskola és nem az iskolaszék pecsétje alkalmazandó. Felhívom ehhez képest a bizottságot, hogy jelen rendeletem értelmében intézkedjék s annak végrehajtását ellenőrizze. Budapest, 1912. december hó 23-án. Zichy, s. k. A Magyarovszági Tanítók Országos Szövetsége mint már jeleztük, 1912. évi december hó 30-án igazgatósági ülést tartott, melyen a tanítói fizetésrendezés ügyében folytatandó további eljárás megbeszélése volt a legjelentősebb tárgy. A minisztérium részéről megnyilatkozó ridegség és merevség annyira elkeseredetté tette a közhangulatot, hogy az igazgatósági ülésen egyesek már türelmüket vesztve, a legradikalisabb eszközök igénybevételét ajánlották. A gyűlés lefolyásáról hosszas volna részletes beszámolót adni, elegendőnek tartom az elfogadott határozatot ismertetni. Elnök a fizetésrendezés ügyére a vonatkozó határozatokat a kővetkező pontokban foglalta össze : 1. A szövetség hivatalos lapja rendkívüli kiadásban fogja közölni a benyújtott törvényjavaslatot. 2. Az ország tanítóságát sürgönyileg összehívják egy rendkívüli közgyűlésre és monstredeputációra. 3. A vármegyei tanítóegyesületek sürgönyileg kérik a képviselők támogatasát. 4. A parlament közoktatásügyi bizottságát minden sérelmével megismerteti az elnökség, 5 A miniszternél maga az igazgatótanácsnevében az elnökség megsürgeti a fizetésrendezési javaslat benyujlását. Végül szó volt a VII. egyetemes gyűlés naplójáról, mely a főtitkár jelentése szerint e hónapban kész lesz s igy minden tag remélhetőleg e hónap végéig megkaphatja. A magyar tanítóság szinte megretten arra a hirre, hogy a közoktatásügyi minisztériumban készítik a szolgálati pragmatikát s a kultus^mi niszter abban a helyzetben van nemsokara, hogy azt a képviselőház ela terjesztheti. Megdöbbent, a tanítóság, mert attól a fegyelmi szabályzattól melyet a tanítóság meghallgatása nélkül keszitenek, nincs mit várni. Ma bizonyos törekvések vannak oly irányban, hogy az egyéni szabad ságot, akaratot, cselekvést korlátozzák, ha mása a S=! Alkalmi ajándékul BLUMBER6 JÓZSEF rendkívülien alkalmas manikűr, fésű és illatszerkazet- k^Ztyfl. kÖtSZBI* éS fÜZOgyá<Fáb&Il pgra ták két koroná-tól m*. ramaKÉjl -Jfesl ^DBHI feljebb kaphatók Nyíregyháza. Kath. Paróchia épület. Telefon sz, 96. Alapíttatott 1880. Szabott árak. a N "3 A X