Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-12 / 4. szám

4-ik szám. Jfímrméz. 1913. jauuar 12. 5 sal nem, akkor paragrafusokkal. Ha bűn ez valahol, kétszeresen bún a tanítósággal szemben. Azoknak a tanítóknak, nevelőknek, kik a nemzet ujabb és ujabb generációinak plántáljak át lelkébe hivatásszerűen a szabadság, függetlenség dicső eszméit: szintén meg kell adni az egyéni, honpolgári, tisztviselői függetlenséget. Csak -szabad gondolkozású, független érzésű emberek nevelhetnek hasonló jellemű honfiakat. A tanitók lelkét, kedélyét és függetlenségét nnm szabad megfojtani egy rosszul készült önző, hatalmi érdeket szolgáló fegyelmi szabályzattal. Nekünk tanítóknak ezzel szemben az a kötelességünk, hogy legteljesebb erőnkkel szervezkedjünk az ilyen hivatalos nyaktiló ellen. Mindenki álljon talpra, mert ez a kérdés van oly fontos, mint a fizetésrendezés. • * * (A. J.) A művelődésnek minden tényezőjét az állatoktól tanulta az ember; a legmüveletlenebb népektől átvették azokat a mai kor gyermekei és hogy mégsem a kezdetleges mű veltségü emberek viszik előbbré a fejlődést, az csupán azért van, mert figyelműje és energiájuk a létért váló küzdelemben vész el. Tájékoztató e Folklore Feilows magyar osztályának országos gyűjtéséhez. (Folytatás.) A változatok kutatása nélkül különösen a kötetlen szövegű emlékek (mesék, mondák, közmondások, találós mesék, anekdoták stb.) 1-jegyzése jár kockázattal. A terjedelmesebb előadásban a szerkezet, a rövidebbekben a próza számos hagyományos szólama, sőt hagyományos ritmusa is áldozatul eshetik. Ezért még az általánosan ismert meséket is többször el kell mondatni, mert csak igy állapitható meg, hogy nem hiányzik-e belőle valami, vagy nem keveredett-e bele valami más meséből. A ritkuló régi állatmeséket, teremtes-mondákat, helyi és történelmi hagyományokat minden gyűjtőnek kutatni kell. A kötött szövegű emlékek közt a lirai dalok lejegyzése legnehezebb. A nép ugyanis ' gy egy divatos dallamra számos közös ütemű, de tartalmilag össze nem függő versszakot összeénekel. Ilyen esetben a gyűjtő hivatása, hogy többszöri meghallgatás és több irányú puhatolózás után a versszakok összetartozóságát megállapítsa. A dallammal együtt hagyományozott szöveget a lejegyzőnek még akkor is énekeltetni kell, ha a diktálást lassító dallamot le nem kótázza vagy fonográfba nem énekelteti, mert a puszta szöveg elmondásában gyakorlatlan diktáló a sorokat és versszakokat könnyen kifelejti, összezavarja és el is ferdi'i. Ha régi verses emlék töredéke merül fel, az elfelejtett verses szöveg tartalma a diktáló emlékezete nyomán prózába jegyzendő le. Az ódon balladák, románcok, ünnepi alakoskodások, játék-rigmusok csonka szövege lejegyzendő akkor is, ha a hiányzó részek tartalmára már nem emlékeznek. A diktálótól mindig megkérdezendő, hogy honnan vette azt, a mit velünk leirat. Ha esetleg irodalmi forrást jelölne meg (pl. régi kalendáriumot vagy ponyvairodalmi termékek), a lejegyzést ebben az irányban meg kell ejteni, mert a diktáló emlékezete ebben az irányban nem mindig megbízható. Sőt le kell jegyezni azért is, mert a megjelölt nyomon más for • rásra, valamely rokontárgyu adalék vagy változat eddig ismeretlen forrására bukkanhatunk. A lejegyzett adalék alatt megjelölendő a kelt, a diktáló neve és kora, faluja és vármegyéje, valamint az imént jelzett vallomás erre érdemes tartalma. Vidékről szakadt halászoknál, pásztoroknál, cselédeknél, munkásoknál s egyéb bevándorlóknál megemlítendő az illetők származási helye is. A gyűjtés felszaporodó anyaga műfajok szerint, vagy az alábbi kérdőiv osztályozása szerint csoportosítandó és a csoportok keretein belül folyószámozandó. Nagyobb arányú gyűjtésnél minden műfaj vagy csoport külön füzetbe foglalandó. Kisebb gyűjtések egyenetlen és elegyes természetű, de egyébként szintén értékes eredményeit szintén csoportok szerint kell tagolni, hogy szétszedhetők s a vidéki szövetség egyéb enemü gyűjtéseivel csoportosíthatók legyenek. Szövegek lejegyzéséhez negyedrétü papir használandó. Ilyen mérethez alkalmazkodó gyűjteményben az eltérő formájú részek elh«lyezese és kezelése nagyon nehéz. Aki az énekelt szöveggel együtt a dallamot is lejegyzi, bármilyen méretű irópapirt, vagy hangj^gypapirt használhat. Az első sor fölé jegyzendő esetleg a pontos metronomjelzés, minden esetben a dallam jellegének megállapítása (lassan, andalogva, gyorsan, peregve stb.) es a lelőhely. A lejegyző utaljon továbbá az énekes önkényes oktáv-ugrásaira, feltűnőbb esetekben pedig a szöveg erőszakolt ütem beosztására is. A szöveg alatt jelzendő az énekes neve, faluja és vármegyéje, bevándorlás esetén illetőségi helye. Lehetőségig megállapítandó, hogy a szöveg és dallam szigorúan összetartozik-e s hogy e dallamra még mi mindent szokás ott énekelni. Fonográfot a vidéki szövetségeknek esetrő!-esetre a Magyar Nemzeti Muzeum néprajzi osztálya kölcsönöz, sőt hozzá hengereket, is ad, ha azokat teleénekelíetve visszakapja. A fonográf forgási sebessége lehetőleg minden fölvételnél egyforma legyen. A fonográfba minden adat elé a gyűjtő bediktálja az enekles keltét, továbbá a maga és az énekes nevét, faluját és vármegyéjét. Ugyané jelzésee írandók a henger tokjának talpára is. Ha gyűjtés közben régi, vagy néprajzi tekintetben érdekes hangszerre bukkanunk, a hangszer rövid ismertetésével kapcsolatban e leletről és a megszerzés módozatairól a Magyar Nemzeti Muzeum néprajzi osztálya értesítendő. Fényképfőlvételekből elegendő egy levonat mellékelése, hátlapján a kelttel, a helységnek, vármegyének, a tárgy nevének és méretének megjelölésével. A nép birtokában levő irott nótáskönyvek rég'mb és értékesebb példányait, valamint a régi ponyvairodalmi termékeket a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára vásárolja meg. Mivel az ilyen irott és nyomtatott emlékek értékét megállapítani nehez. megvásárlásuk előtt tanácsos az említett könyvtárnak becslés végett mindent előzetesen beküldeni. (Folytarjuk) Községi állatbiztosító szövetkezetek létesítése A szarvasmarha tenyésztés fejlesztése érdekében alkalmas községi állattenyésztő és állatbiztosító szövetkezetek létesítése végett Mikecz Dezső alispán a járási fószolgabirákhoz tegnap a következő nagyfontosságú rendeletet intézte: ,A földmivelésügyí minisztérium, tagadhatatlan nagy anyagi áldozatokat hoz vármegyénk szarvasmarha tenyésztésének fejlesztésére, aminek ma már látszata is van és egyes községek szarvasmarha állománya minőségben szemmel látható javulást mutat. Ez örvendetes munkának eredménye azonban csak akkor lesz állandó, ha oly intézkedések is tétetnek, melyek biztosítják az állatokba fektetetett vagyon megmaradását és azt megóvja az elpusztulástól. E célra alkalmas a községi állattenyésztő és állatbiztosító szövetkezet alakítása, melyben egy táborban tömörülve az állattartó gazdaközönség hozzá foghat egyesült erővel az állattenyésztés fejlesztéséhez és melynek alapján az állat elhullásával kényszer vágásával vagy kiirtásával kárt szenvedett kisgazda kártérítést kap a szövetkezettől és igy azonnal pótolhatja az állatállományában beálló hiányt, meg lesz óva a károsodástól Ily szövetkezetek alakítása jótékony hatással lesz a vármegye állategészségűgyére is, igy igazán kívánatos e vármegyében több ily szövetkezet felállítása. Szövetkezet alakitható, minden oly községben, melyben legalább 20—25 állattartó gazda legalább 100 drb. marhával óhajtja ily szövetkezet létesítését. Felhívom tehát Gimet, hogy e rendeletem vételétől számított 14 napon belül jelentse be hozzám, hogy járása melyik községeiben lehetne ily szövetkezetet alakítani, hogy ezen községekben a szabolcsvármegyei m. kir. gazdasági felügyelő a szervezési munkálatokat megkezdhesse. E'várom, hogy a felügyelőséget ez irányú munkajában a legmelegebben tamogassa és utasítva erre a községi elöljáróságokat maga részéről is kövessen el mindent, hogy járásában ily szövetkezet létesüljön. Jelentse azt is, működik e már járásában ily szövetkezet és melyik községben.* JuLtoileuim. Nyíregyháza város tisztviselőikara csendben, maga kőzött, úgyszólván családi körben e hó 9-én, csütörtökön ünnepelte meg három régi, kipróbált s hűséges tisztviselőtársa szolgálatának negyven éves évfordulóját. Egyrészt a jelenleg uralkodó súlyos pénzviszonyok másrészt és tőleg az ünnepelteknek minden szélesebb körű ünnepeltetéstől idegenkedő egyénisege a város tisztviselői karát arra az elhatározásra birta, hogy ezt a nevezetes évfordulót kizárólag házi ünnepévé avassa s hogy azzal az elismerésnek és szeretetnek őszinteséget és melegségét, mellyel jubiláló lisztviselőtarsai iránt viseltetik, még inkább fokozza. Szűcs Gyula községi biró 1872. december 15-ike óta, Marsalkó Gusztáv főpénztári ellenőr és id. Gaál Ede levéltáros pedig 1873. január 9-ike óta állanak, mint megválasztott tisztviselők a város szolgálatában, s az a valóságos emberöltő, melyet a varos szolgálatában eltöltöttek, számukra csak elismerést és közmegbecsülést teremtett. Az ünnepély délután 3 órakor a városháza nagytermében, az összes tisztviselők jelenlétében folyt le, s a küldöttség utján meghívott két jubilánshoz : Marsalkó Gusztávhoz és id. Gaál Edéhez Májerszky Béla kir. tanácsos, polgármester intézett hosszabb, az ünnepeltek érdemeit méltató üdvözlő beszédet s adta át nekik azt az üdvözlő iratot, melyet az ünnepeltekhez a város tisztviselői kara intézett. A polgármester szép beszédére rövid szavakban mély meghatottsággal id. Gaál Ede válaszolt. Majd az egyenkénti üdvözlés befejeztével egy 6 tagu küldöttség lakásán a gyengélkedő harmadik jubilánst: Szűcs Gyula községi birót kereste fel s adta át neki is a tisztviselői kar emlékiratát. A hivatalos ünneplést este vacsora követte, melynek lelkes hangulatát külünősen fokozta Bogár Lajosnak, az Abáziában űíülő városi főjegyzőnek a polgármester útján az ünnepeltekhez és tisztviselői karhoz intézett sürgönye s Májerszky Béla kir. tanácsos, polgármesternek az igazán szép beszéde, melyben a lisztviselői karnak szeretett és az ő érdekei iránt mindenkor helyes érzékkel viseltető gazdáját: a város képviselőtestületét s annak tagjait köszöntötte fel. Az ünnepeltekhez intézett üdvözlő iratot igazán nagyon csinosan s művészi érzékkel Kovács Tibor tervezése szerint a városi mérnöki hivatal állította ki s azt — a távollevő Bogár Lajos főjegyző kivételével, kinek hazatérése utan fogják bemutatni — valamennyi tisztviselő aláirta. Szövege a következő : A kötelesség teljesítésében eltöltött időnek minden pillanata küzdelmes, fárasztó és nehéz ; erős akaratot s kitartó szorgalmat kíván. Ám a reánk bízott munkának teljesítése bizalmat és közbecsülést s a testet és lelket megifjító benső megnyugvást szerez. (Te a jubilált neve) 1873 január 9-ike óta vagy Nyíregyháza város közönségének szolgálatában s a mai nappal betöltött 40 évi szolgálatodnak minden idejét másoknak példát mutató hűséggel és becsületességgel s nem csüggedő szorgalommal — velünk, tisztviselői társaiddal szemben pedig az önzetlen szeretetnek hirdetésével és bizonyításával töltötted el. Ha tehát Nyíregyháza városának tisztviselői az időnek e határán a sziveinket betöltő hálával és elismeressel s a legőszintébb szeretettel adózunk neked s munkád folytatásához az Ég áldását és segitő kegyelmét kérjük reád.. Nyíregyháza, 1913. január 9.