Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-23 / 24. szám

4 24-ik szám 1913. március 23. pótolni azokat. De végtére irányeszméinket a következőkben lefektetni megkíséreljük : Mindenek előtt óhajtjuk azt, hogy e tárgyban a kormány igen rövid határidő alatt, lehetőleg egy éven belől, kidolgozza a maga javaslatát, azt oly országos ankét elé terjeszsze, mely a közszolgálat minden ágának jelesebb tisztviselőkből és az egyes szakmakörben működő egyletek képviselőiből állíttatnak össze. Az országos értekezleten elfogadott javaslatot azonnal törvényhozás elé terjesztenék s minden lehető elkövettessék a kormány által arra nézve, hogy a javaslatok a lehető legrövidebb idő alatt törvényerőre emeltessenek. Óhajtjuk továbbá, hogy a köztisztviselői jog és fegyelmi eljárás reform tervezetével — mint az máskép el sem képzelhető — egyszerre oldassék meg a szolgálati pragmatika és a status rendezés kérdése, melyen esztendők óta rágódik a magyar tisztviselői kar. Kormányok jönnek, kormányok mennek, de mindegyik az utódjára hagyja e nehéz és kényes kérdés megoldását. Egész sor tervezet került már a kormányok elé, de egyiket se találta a mindenkori kormány elég jónak arra, hogy megvalósítsa. A pragmatika bizonyos értelemben vett függetlenséget biztosit a tisztviselői karnak és főleg ez a szempont volt mindig az, amely a legtöbb nehézséget okozta. Most azonban minden valószínűség szerint nagy lökést kap ez az ügy a megoldás felé. Nem Magyarországból, hanem — mint minden hasonló ügy — Ausztriából. Az osztrák kormány ugyanis elkészítette az állami tisztviselők szolgálati pragmatikájáról szóló javaslatot és a hozzá közelálló lapok már közölnek szeméivényeket is a Reichsrath elé kerülő javaslatból. Ausztria az ilyen dolgokban mindig példaadó volt Magyal országon és különösen a tisztviselőket illető kérdésekben (legutóbb a fizetésrendezésnél) mindig Ausztria nyomán indult a magyar kormány. A magyar tisztviselők tehát remélhetnek. Nincs kizárva, hogy most már ők is megkapják majd azt a szolgálati pragmatikát, amelyet oly melegen óhajtanak. Az osztrák javaslatból egyelőre még azok a részletek ismeretlenek, amelyek a legkényesebb kérdést, a felsőbbséghez való viszonyt és a fegyelmet szabályozzák. Azonban a cseh postahivatalnokok lapja más fontos részleteket közöl, amelyek a minősítésre, a minősítési táblázatok kezelésére és az előléptetés szabályozására vonatkoznak. A minősilés a végzett tanulmányoktól, a gyakorlatban tanúsított képességektől, a közönséggel való érintkezésben tanúsított magatartásról és a hivatalvezetéstől függ. A minősítésnek négy skálája van: kitűnő, igen jó, kielégítő és kevésbbé kielégítő. A tisztviselővel tudatandó, hogy feljebbvalója milyen minősítési skálába sorolta. Az illetőnek joga van követelni, hogy a feljebbvaló közölje vele a minősítési szabályzat indokait. Ha e jogát tizennégy napon belül nem gyakorolja, ugy ehez már később nincs joga. Ha a tisztviselő az osztályozással nincs megelégedve, a következő fórumhoz felebbezNői ruhadiszekben het. Csak kétszeri felebbezésnek van helye. Az előléptetés történik : 1. Magasabb hivatalba való beosztás utján ; 2. bizonyos időközök szerint. Magasabb hivatalba csak az juthat, akinek versenytársainál jobb minősítése van. Azonban fizetési fokozatban való előrehaladáshoz joga van minden tisztviselőnek, aki fegyelmileg nincs büntetve, vagy fegyelmi uton nem záratott el az előléptetés elől. Az időbeli előléptetés céljából a tisztviselők négy fokozatba osztandók: 1. olyanokra, akiknek főiskolai képzettségük van; 2. olyanokra, akiknek középiskolai képzettségük van, vagy középiskolai érettségivel egyenrangú bizonyitványnyal rendelkeznek ; 3. középiskolai végzettséggel, de nem érettségivel bírnak; 4. több, mint népiskolai képzettségük van. Akik már hivatalban vannak, azokra ez a rendelkezés nem vonatkozik. Az első fokozatba tartozó tisztviselők három év alatt léphetnek a X. rangosztályba, öt év alatt a IX., hét év alatt a VIII. és nyolc év alatt a VII. rangosztályba. A második fokozatban a tisztviselők mint gyakornokok három évet töltenek el és csak azután jutnak a XI. rangosztályba. Itt négy, a X-ben hat, a IX-ben nyolc évet töltenek. A harmadik fokozatban három évig tart a gyakornokoskodás (amely ideiglenes jellegű alkalmaztatást jelent), azután pedig a XI. rangosztály következik hat évi szolgálattal, majd hét évvel a X-be és nyolc évvel a IX be jutnak. Ez a három csoport az említett osztályokon tul csaknem kötelező előléptetés utján juthat. Az említett rangosztályokig azonban az előléptetés feltétlen és automatikus. Csak fegyelmi uton rosszabbítható. A negyedik csoport (altisztek) külön szabályzattal bir, amely azonban egyelőre még ismeretlen. Minden csoportban legalább kétheti szabadság van minden tisztviselőnek biztosítva A maximum nincs meghatározva. Nem szeretünk ugyan hazai talajba minden idegen plántát átültetni, azért sietünk kijelenteni, hogy a fentebbiekben felvetett eszméket mint idegen kiindulási pontokat jelöltük meg, azokat hazai viszonyainkhoz okszerűen alkalmazni kívánjuk. Kívánjuk továbbá, hogy a jogfejlesztő munka kellő körültekintéssel legyen a hivatali közszolgálat legcsekélyebb érdekszálaira is, nevezetesen terjeszkedjék ki a köztisztviselőt illető általános jogok és kötelességek mellett a részletkérdésekre is, minők : szolgálati és minősítési táblázat, rangsorozat, magatartás, szolgálati érintkezés és beosztás, felelősség, hivatali titok, szavatosság, érdekeltség, munkaidő, távollét, szabadság, betegség, helyettesítés, politikai és egyesületi jogok, fizetés, személyi működése és helyipótlék, korpótlék, természetbeni lakás, lakbér, utazási illetmények, fuvarpénz, napidijak, irodai hivaaz összes tavaszi újdonságok óriási választékban megérkeztek 17-52-20 tali átalányok, fizetési előlegek, sérelmek orvoslása, stb, százféle apró, látszólag jelentéktelen, de a hivatali életben legtöbb súrlódásra és kellemetlenségre sőt fegyelmi vétségekre okot szolgáltató kérdésekre. Ezekkel itt nem foglalkozhatunk, mert szolgálati pragmatika és status rendezés körébe eső dolgok. Mi áttérünk a fegyelmi szabályok reformkérdéseinek részletezésére. (Folyt, köv.) A felsó'szabolcsi ref. ielkészegyesület értekezlete Kisvárdán. — Saját tudósítónktól. — Megható szép emlékünnepélyt rendezett március 14 én a felsőszabolcsi ref. egyházraegye lelkészegyesülete volt egyházmegyei főjegyzőjének néhai Hidegh József tornyospálcai lelkésznek emlékére, kiben egyik oszlopát látta kidőlni a mélyen megszomorodott szivü tractus. A szép számban megjelent tagok lelkét költői szép megnyitó imával emelte Istenhez az egyházmegye egyik veterán papja Bakó Karoly gyulaházai lelkész, onnan kérvén a vigasztalást a megsebbzett szivekre. Aztán Vass Mihály esperes ur, szive s lelke melyéből fakadt elnöki megnyitó beszéde keretében parentálta el az egyházmegye nagy halottját, ő vele együtt néhai Veress János volt paszabi és néhai Vitéz János nyugalomba vonult lelkészeket, kik szintén szivünkhöz voltak forrva, mint a különvált közép- és felsőszabolcsi egyházmegyék közös gyámpénztárnokai, illetve Vitéz János mint egyik megalapítója még a régi nagy egyházmegye kebelében. De, ami természetes is, az értekezlet első sorban a kebeléről leszakadt Hidegh József emlékét ünnepelte, mely ünneplésnek méltó befejezése rolt Ujlaky Lajos benki lelkész emlékbeszéde. aki az igaz barát szivének érzelmein leszűrt keresetlen szavakkal, közvetlenséggel és nagy gonddal méltatta a páratlan munkásságu mely gondolkozású férfiút, lelkészt és igaz szivü barátot, a bölcsőtől a koporsóig. Nagyban hozzájárultak a magasztos bánat fokozásához a felsőszabolcsi lelkészi énekkar alkalmi gyászdalai. Az elhangzott imát és beszédet jegyzőkönyvünk örökíti meg. Volt még egy nagy kaliberű tárgya értekezletünknek : ifj. Görömbei Péter mándoki lelkész jaraslata, jelenleg érvényben levő egyházi törvényeink módosítása, jobban mondva renoválása tárgyában. E munka oly érdekes, logikus, oly erős alapból indul, hogy nem tudom eléggé figyelmébe ajánlani a magyar ref. egyháznak és az érdeklődőknek. Nagy munka, széles látókőrrel, gazdag ismerettel, komoly tudással megirva; méltó arra, hogy a legközelebbi zsinat figyelmébe vegye. Különben egyházi lapjainkban közelesen napvilágot lát. Tapasztalatokban gazdagodva oszlottunk szét ma^as színvonalon állott értekezletünkről. (K.) & színház sorsa. Több mint két óra hosszat foglalkozott a keddi szakosztályi ülés a színház kérdésével. A debreceni szinkerületre vonatkozó egyezmény tudvalevőleg 1914-ben lejár. Ungvár és Munkács városok szinügyi bizottsága mozgalmat indított az iránt, hogy Nyíregyháza ezekkel a városokkal lépjen szövetségbe. A jelenlegi színházépületen a belügyminiszter többrendbeli átalakítást kíván és csak a polgármester személyes felelősségére engedélyezte ideiglenesen azt, hogy a színházban előadások tartassanak. Felmerült az uj színház építésének kérdése is. Mert a jelenlegi színháznak nem az a legnagyobbik baja, hogy szigorú szemKohn Ignátz női-, férfi divatáruházába. TíWon 129