Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-23 / 24. szám

24-ik szám. 1913. március 23. 5 mel tűzveszélyesebbnek lehet kimondani más városok színházainál, hanem az, hogy kicsiny a nézőtere és kicsiny, cél­szerűtlen a színpada. Az uj színház épí­tésére Balla Jenő, jelenleg pénzügyi, az­előtt kultur tanácsnok terjedelmes memo­randumot dolgozott ki még 1911-ben, melyben azon az alapon, hogy a szín­házak nem csak kulturális intézmények, hanem üzleti vállalkozások is, azt aján­lotta, hogy a színház a saját jövedelme­zősége terhére építtessék fel a Dessewffy téren, akként, hogy a helyárak emeltes­senek fel s a többlet a város pénztárát illesse. Időközben Győr város egyik mérnö­kének hasonló alapokon nyugvó tanul­mánya alapján ujabb memorandumot dolgozott ki. mely azt ajánlja, hogy a színház inkább nagyobbra építtessék s a helyárak alacsonyak legyenek s az ekként elérhető többlet bevétel szolgáljon az építési költség fedezetére; a fősuly azon­ban arra fektettessék, hogy a színház minden felesleges drága dísztől, márvány lépcsőházaktól, szobroktól mentesen épít­tessék. Ezek a kérdések foglalkoztatták a szakosztályokat kedden délután. A hosz­szas tanácskozás eredménye az lett, hogy a szakosztályok a téli színházi idény rend­szer mellett foglalván állást, minthogy a jelenlegi pénzviszonyok nem kedvezők az építkezésekre s mert az uj színház különben sem volna felépíthető 1914-ig, azt javasolják a képviselőtestületnek, hogy a jelenlegi színházépületet hozassa rendbe, egyidejűleg azonban készítse elő az uj színház építési ügyét is. A jelenlegi színház rendbehozatalára mintegy 50 - 60.000 korona lesz ugyan szükséges, ez a kiadás azonban lehetővé teszi, hogy a város bevárja a kedvezőbb pénzviszonyokat az uj színház építésével s a már be is érkezett ajánlatok szerint a jelenlegi színházépület mozgófénykép előadásokra is értékesíthető lévén, a rendbehozatalára szükséges kiadások az elérhető bevételekben fedezetet találnak. Természet — társadalom. Az Internationale busása dacára, mind­untalan felvetődik a jellemzés, hogy a szocia­listák — nemzetköziek, és a laikus világ ezt a nemzetköziséget egyben haza ellenesnek, haza­árulónak minősiti. Az bizonyos, hogy a szocializmus, rnely öntudatosan, a tapasztalatok és tudomány alap­ján arra törekszik, hogy a termelési eszközök — földbirtok és tőke (ehez számittatnak a gépek, a gyárak) — állami kezelésbe sajáttittassanak ki, azért, hogy ennek az a haszna, a melyet a munkatöbblet idéz eiő, — a társadalomé legyen : — ismétlem, ez a szocializmus nem ismeri a nemzeti határokat. Az is igaz, hogy talán évről évre tartatnak nemzetközi kongresszusok. Eze­ken a kongresszusokon az egyes államok szo­cialista szervezetei képviselőik utján vesznek részt. De olyan központi szervezet, mely irá­nyítaná az összes nemzetek szocialista szerve­zetét egy azon tevékenységre, mely parancsolna — olyan nem létezik. Egyébként a szocialista törekvés hasonlít a vallás eszméjéhez. Meg van benne a remény és a hit egy boldogabb jövő, egy jobb kor iránt, a hol nem lesz többé elnyomó és kizsákmá­nyolt, hanem a világ a munka világa lesz, — a hol tehát az emberek nem fognak harcoló osztályokká alakulni, - hanem nyitva állván a kultura ós az élet szépségei mindenki számára, az emberek egymást szeretni fogják. Hogy tehát az ebben a gondolatkörben élő emberek az egész világon bizonyos mérvű együttérzés­ben vannak, — az csak természetes. Senki sem fog megütközni azon, hogy az elterjedtebb vallások bizonyos nemzetközi, — helyesebben — nemzetek fölötti, nemzeteket athidaló közösséget mutatnak. Nem említve a katholikus egyház valóban nemzetközi szerve­zetét, az eucharistikus congressusokat, melyek nem adnak okot arra, hogy a résztvevők haza­elleneseknek nyilvánitassanak, látunk más oly közös érdekeket is, melyek a legkülönfélébb nemzeteknek is hason érdekű egyéneit össze­hozza. A vasutak nemzetközi értekezései, a tu­dományok, a feminismus nemzetközi congres­susai nem szüntetik meg az egyesek nemzeti érzéseit. Többet mondok : az internationale nem azért bukott meg, mert legyőzetett, hanem azért, mert létezésének szüksége nem álott fenn. A középkor inkább hajtott a nemzetközös­ségre, ahogy Károly birodalma, részben a Zsigmondi, avagy a keresztes háborúk szerve­zése inkább mutat, nemzetközi vonásra. Ellen­kezőleg, a mult század, amelynek közepe táján keletkezik a socialismus, mindjobban előtérbe tolja a nemzeti vonást, amit az egységes Né­metország, az egységes Olaszország létesítése, ujabban a balkán nemzeti államok kialakulása mutat legjobban. Ha a szocialisták azt monják : nem haza az, hol egy uralkodó osztály elnyomja a mun­kásosztályt, hol a tőke és a föld uralkodik, ez csak elkeseredés, de nem hazaárulás. Mert hi­szen hazaszeretettel, ez iránti kötelezettségre hivatkozással nem lehet a jobb kereseti viszo­nyok keresésétől eltiltani a munkást. Több jog, több munkaalkalom és jó kere­seti viszonyok, a jobb közigazgatás és a na­gyobb kultura — sokkal nagyobb hatást válta­nak ki, mint a hazafias szólamok, melyek rend­szerint azoktól erednek, kiknek az olcsó mun­kaerő az érdeke. Nem régen olvastam egy kis füzetet, mely beszámol egy kis párisi pyűlésről, ahol a sza­badgondolkozók es szociaiistak foglalkoztak a haza fogalmáról. A kérdést a következő proc­lameniiával oldották meg. „A haza egy tarsadalmi lény, élővalóság szerves lény, erkölcsi szemely, mely össze van róva tradiliókból, oly múltból, melyet közös munka és közös örömök róttak össze: a haza azon politikai gazdasági és socialis vívmányok összegebői áll, a melyeket elődeink lassanként gyűjtöttek össze es higytákránkörökséggyanánt." „Ezen örökséget sem elvitatni, sem koc­kára tenni nem engedhetjük. Épen azért a nem­zeti védelem kötelezettsége nem lehet kérdés tárgya. Össze nem egyezhető a polgári köteles­séggel, hogy vonakodjék valaki fegyvert fogni, ha az ellenség betör, hogy valaki katonai köte­lezettségek megtagadásara bujtogasson. „A nemzeti függetlenség fenntartása épp oly parancsoló kötelesség, mint megvédeni tűz­helyünket a gyalázat ellen". „A nemzeti függetlenség főfeltétele a sza­badságnak, a politikai haladásnak és a társa­dalmi felszabadulásnak, melyeken biztos határa­inkon belül dolgozzunk." „Egyes forradalmárok által ajánlott erőszak, a tettnek anarchista uton keresztülvitele oly államokban, hol az alkotmány szavatol az em­ber és a polgár jogaiért, ellenkezik a renddel es súlyosan kockáztatja a békét, melyet állító­lag szolgálni és létrehozni akar. Igy beszélték a francia gyűlésen. A szocialisták mindenütt külön óhajtják azt a hatalmat elnyerni, mely a törekvéseik megvalósítását teszi lehetővé. Erről azonban — az ünnepekre tekintet­tel — csak egy hét múlva. * A Szaboícs¥ármegyei Tanitó Egyesület Köre. Értesítés. Egyesületünk igen tisztelt tagjainak tájé­kozás és miheztartás végett a kővetkezőket hozzuk tudomására : a) Az Eötvös-alapnak, a magyar tanítóság legszebb és legféltettebb emberbaráti intézmé­nyének uj alapszabályai folyó 1913 évvel lép­tek életbe, melyek szerint az évi tagságidij az eddigi 3 korona helyett f. évi január 1-től kezdve 4 korona. Az évenként való fizetés ma már nem 50 koronás, hanem 60 koronás ré­szesjegygyel váltható meg, mely öt év alatt 12 koronás részletekben is törleszthető. Az egyesületek ezentúl a Tanitók Házában nem négy, hanem ötezer koronával létesíthetnek szobaalapitványt. Az alapító minden évben annyi főiskolai tanulót helyezhet el a Tanitók Házaban, ahányszor 5000 korona az alapít­ványa. Az ily ifjak a mindenkori teljes köz­tartási díjnak felét fizetik, ez évben 220 koro­nát. Jelenleg egyesületünk részéről két ifjú élvezi ezen kedvezményt, bár egyik alapítvá­nyunkra még csak 1500 koronát fizettünk be. Azok a tanítóegyesületek, melyek alapszabály­szerüleg kötelezik magukat, hogy minden tagjuk után az évi 4 korona tagdijat lefizetik, annyi jogosult egyént jelölhetnek ösztöndíjra, vagy segélyre, ahányszor 100 tag után befizették a a tagságidijat. Szomorú dolog, hogy vár­megyénk 500 tanítói közül ezen jótékony in­tézménynek még ma sincs 100 tagja. A vidéki helyi gyüjtőbizottságok ezután már az általuk gyűjtött összegnek nem egy­harmad, hanem egynegyed részét tarthatják vissza. Egyesületünk részére eddig visszatartott összeget szobaalapitványunk törlesztésére for­dítottuk. Egyesületünk tagjai közül kik az Eötvös­alapból 1913—14 tanévre gyermekeiknek ösz­töndijat, vagy maguk részére segélyt igényel­nek, avagy főiskolában tanuló gyermekeiket a TaDÍtók házába akarják felvétetni és ezen szándékukat egyesülelünk utján akarják érvé­nyesíteni, pályázati kérvényüket kellően fel­szerelve f. év május 15-ig alulirt elnökség címére Nyíregyházára küldjék. — Ezeket kö­zölve a Eötvös-alapról a kartársakkal, saját érdekükben bizalommal és szeretettel arra kér­jük, lépjenek ezen áldásos intézmény kötelé­kébe mielőbb, mert hiszen nehéz időket élünk s alig képzelhető oly tanitócsalád, ki gyerme­kének házonkivüli neveltetését önerejéből biz­tosithatná. Máshonnan pedig ösztöndijat a tanitógyermek még ha oly jó tanuló is, ta­pasztalásból tudjuk, protekció mellett ig csak akkor kaphat, ha már mások e tekintetben kielégítést nyertek, ily esetek azonban ritkán fordulnak elő. b) Kubacska István és Vargha János járás­köri elnököket ez uton is felhívjuk, hogy a köri gyűléseket f. év május hóban múlhatat­lanul tartsák meg és annak napirendjére mult év november 13-án tartott közgyűlésünk hatá­rozata értelmében a tanitók szolgálati pragma­tikáját, Szabó Pál egyesületi tagnak a Hivatalos Értesítő kiadására vonatkozó indítványát, to­vábbá a patronázs egyesületek tevékenységének a szabolcsvármegyei kir. tanfelügyelőség utján való ismertetését, az egyesület kebelében mű­ködő önsegélyző-egyesületek és Tanítók-Otthona egyesítésének módozatait, valamint Eötvös-alap uj alapszabályainak ismertetését, kitűzni el ne mulasszák. c) Választmányunk által f. év február 1-én kitűzött alábbi pályakérdéseket ismételve kö­zöljük a tagtársakkal: I. „A tanitók feladata a gyermekvedelem és patronázsegyesületek szol­gálatában." Jutalom 100 korona. II. „Várme­gyei tanítóegyesületek a népoktatásűgy, a társadalom és a tanítói közérdek szolgálatában.* Jutalom szintén 100 korona. Pályázati feltéte­lek : 1. Csak a Szabolcs vármegyei Tanító­egyesület rendes tagjai pályázhatnak. 2. Idegen kézzel hibátlanul irt, jeligés zártlevéllel ellátott palyamunkák 1913. október l-ig Orsovszky Gyula egyesületi elnökhöz Nyíregyházára kül­dendők. 3. A beérkezett munkák közül a viszonylag a legjobb lesz díjazva. A jutalomra

Next

/
Thumbnails
Contents