Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-20 / 23. szám

4 23-ik szám JNftalDÉK. 1913. március 20. der jogászoknak. Fiatal barátim, szólt a jóságos öreg ur, önöket a tudásvágy és a jövendőről való gondoskodás vezérelte ide az ország különböző részeiből a fővárosba, a tudomány csarnokába. Vigyázzanak, a főváros bűnökkel van tele, az erkölcstelenség sorvasztó hetairái vigyorognak mindenfelől az acél izmu ifjúságra. Sikamlós ez a pálya és jaj annak, aki elbotlik. Sursum corda, föl a fiatal szivekkel, bátran, csak bátran előre a szent nemes munka felé. És ha munkában tölték idejöket és fáradt aggyal élvezik a megelégedettség örömét, ne felejtkezzenek meg egy szent kötelességükről, szakítsanak minden héten legalább egy ünnepnapot és Írjanak levelet az édesanyjuknak. Polgártársaim! A magyar közélet bűnökkel van tele. A jogtiprás, a törvény szemérmetlen megcsúfolása vigyorog ránk mindenfelől. Én ebből a pokoli zsivajból kiemelkedve imádságos áhítattal hirdetem a nemesítő munka szent igéjét, Surdum corda. föl a szivekkel. Magyarországnak mindenkor helye van és helye lesz Európa haladásra hivatott, müveit nemzetéi sorában. Éa akármennyire orgiáznak a rontás sötét szellemei és ha a pokol minden réme szakad is ránk, ne felejtkezzünk meg az ünnepekről és szenteljünk egy napot a hazánknak, az édes anyánknak. Az általános figyelem közepette, s nemes szónoki hévvel és készséggel előadott ünnepi beszéd után dr. Vietórisz István szavalta el ezt a gyönyörű költeményét: Március 15. Hát újra földerültél, Nagy eszmék, célok fényes napja, te ! Elmélázgatva csendes tűzhelyünknél, Megérint a tavasz lehellete S arcunk pirul, kezünk ökölbe zárul. Emlékezvén a néprül, a hazárul. Szabad a nép ! Szabad az ország! A zsarnok önkény gyáván megfutott! Titáni lelkek bátran ostromolták, Kivívták mind, mit szivük álmodott: Jogot a népnek — hont a hontalannak — Eszméikért halálba is rohantak! Az volt az ünnep ! Évszázadoknak legszebb ünnepe! Mikor a vágyak éltek, teljesültek És kezdődött az élet kezdete ! Mikor égig csapott a szivek lángja S tombolt az öröm büszke mámorába ! Az volt az ünnep ! Testvériségnek boldog ünnepe ! Mikor szent láncban népek egyesültek, Hogy éljen a magyarok nemzete ! Hogy átgázolva millió veszélyen, Szabad honban uj ezerévet éljen! . . . Forduljatok meg sírotokban Dicső apák, fenkölt, nagy szellemek! Fiaitoknak szive félve dobban : Ma nem eszmék — rabláncok kellenek ! Mit épitétek bizva, kézbe-kézzel, Ma szolgaságnak mocsarába vész el ! Mig lángban égve, Körültünk dúlnak pusztító csaták: A hős apáknak satnya nemzedéke Önnön hazájának testébe vág! Mint szülegyilkos, undorító kéjjel Ugy marcangolja, tépi szerte-széjjel! Nincs jog ma ! Nincs igazság! Halomra törnek mindent, ami szent! Eszméinket profán lábbal tapossák — S mi megkövülten állunk ide lent: Nincs szó, nincs kar, mely oldaladra állna, Szegény magyarnak elnyomott hazája! Hát elhagyott az Isten, Magadban élő, árva nemzetem ? Hol vagy Kossuth ! hogy szavad lelkesítsen, Átzúgjon újra völgyön, bérceken, S buzditson újra döntő, nagy csatákra: Hogy mogvirradjon végré-valahára ! ! A polgárság ünnepe az eddigi szokástól eltérőleg ezzel nem ért véget. A közönség ezután a városháza előtt levő Kossuth-szobor elé vonult s itt Májerszky Béla kir. tanácsos polgármester lelkesítő szavak kíséretében helyezte a szobor talapzatára a polgárság koszorúját. A polgárságnak e szép ünnepélyét a gazdaszövetség ifjúsági egysületének a gazdák otthonában rendezett ünnepe követte. Ennek az ünnepélynek mult évi elődjéről egyik tavai) i számunkban vezércikkben emlékeztünk meg, méltatva azt a nemes és minden dicséretre érdemes törekvést, amely a mi fiatal gazdáinknak elvitathatatlan érdeme. Jóleső örömmel közöljük, hogy mind az a dicséret, mellyel ez ünnepély rendezőit és résztvevőit akkor elhalmoztuk, ma is megilleti azokat. Sőt elismerésünket csak fokozza az a tény, hogy az ünnepély színvonala a mult év óta határozottan emelkedett. Mint igen-igen kellemes meglepetés hatott a műsor számai közé iktatott az a két szám, melyet Kovács Juliska, a gazdakör elnökének leánya s Barta Ilona adtak elő. Mindketten igen szépen s a közönség lelkes tapsait nyerve jutalmul feleltek meg feladatuknak. Az ünnepélyek sorát a vasutas szövetségnek az állomási felvételi épület másodosztályú várótermében rendezett szép ünnepélye zárta be, melyen dr. Szitha Sándor mondott ünnepi beszédet. * * Március 15-ike Ujfehértón. Mint minden évben, ugy ez alkalommal is megünnepelte Ujfehértó közönsége márc. idusát, külsőképen is kifejezve ezzel, hogy az ősöktől elvetett mag nem esett sziklás talajra, dokumentálni akarván tántoríthatatlan ragaszkodását a nagy eszmékhez s leróni óhajtván mintegy soha el nem muló háláját a dicső ősök iránt, nem feledve, hogy : „Ki a múltra érzéketlen, Jobb jövőre érdemetlen.' Ritka egyetértéssel s nemes törekvéssel igyekszik Ujfehértó társadalmának minden egyes testülete kivenni a maga részét a rendezésből. Ez évben az alakulóban levő ipartestület vette kezébe a rendezést. Már reggeli 5 órakor két hatalmas ágyúdörgés reszketteté meg a levegőt, jelezvén a napot. S bár 8 órára volt kitűzve a polgárság gyülekezése, már jóval 7 óra előtt szines csoportok tették élénkké a zászlókkal diszitett utcákat, tereket; mig 9 órakor megkondult a ref. templom öreg harangja, melyre megindult a főtéren ekkorra már százakra menő tömeg a templom felé, a gazdakör s ipartestület zászlók alatt, melyekhez útközben csatlakozott a diszbeöltözött tűzoltóság s a dalegylet saját zászlója alatt. A templomban, melybe hasonló alkalommal még ekkora közönség nem gyűlt be, már ott volt a község elöljárósága teljes számban; a gyülekezet alkalmi s a dalegylet nagyhatású éneke után Porzsolt István lelkész' emelte az egek urához elragadó, remek imájával az érző sziveket, lelkeket; hálát adván Istennek a nagy napért. E?után ismét a dalegylet énekelt a tőle megszokott precizi ássál. Gyülekezési ének után hömpölygő áradatban vonult az óriási tömeg viszszaafőtéire, hol már a Rákóczi felelevenített hangszerén Hajdú Bálint gyönyörködtete a teret csaknem egészen betöltő közönséget, a község intelligenciáját élén a kerület illusztris képvise lőjévei, Mezőssy Bélával, a szebbnél-szebb kuruc dalokban. A dalegylet által előadott „Himnusz" elhangzása után ismét Porzsolt István ref. lelkész méltatta ékes szavakkal a nagy napot, kiemslvén a nevezetes 12. pontnak a nagy idők óta valóra vált részét s vonatkoztatva a most folyó küzdelemre, kitartásra, hazaszeretetre buzdítván a hálás közönséget. Ismét a dalegylet következett, majd Kálmánchey Ignác szavalta el Ábrányi E. „Március 15." c. költeményét. A dalegylet „Szózat"-a rekesztette be az ünnepélyt, mely után a tárogató édes bús hangjai mellett lassan oszladozni kazdett a közönség ismét egy szép nap emlékét vivén magával. A verőfényes tavaszi nap estéjén az iparosság rendezett alkalmi előadással egybekötött, jól sikerült mulatságot a községi bérház emeleti diszes nagy termébsn. (Sz. Gy.) * * * Nemzeti ünnep egy tanyán. Nagyon szép ünnepély folyt le a Nagyhalászhoz tartozó Gencsi Albert, tulajdonát képező Homoktanyán is március 15 én. Az ünnepélyt Gáli Béla községi tanitó rendezte, amelyre a tanítókon kivül összejött a környékbeli tanyák népe is és lelkesedve ünnepelték meg e nagy napot. Az alkalmi beszédet ifjú Jenai Szabó Károly joghallgató mondta, amelyet a nép lelkesen megéljenzett. A bezáró beszédet Jenei Szabó Károly tiszttartó ur tartotta, amelyben örömét fejezte ki afelett, hogy itt, e helyen — hol ezelőtt 40 évvel oly végtelen pusztaság terült el, melyen nemhogy ember lakhatott volna, de még madár sem tudott fészket rakni — most iskola áll, amelynek udvarán ily nagyszámú gyermeksereg és néptömeg ünnepli együtt a szabadság felvirradtának emlékünnepét. Az ünnepség a kicsi, akácokkal körülvett iskolaudvaron folyt le, ahol az ember lelkét nemesebb érzés fogta el annak a láttára, hogy. egy egyszerű néptömeg néma áhítattal az arcán azt tanúsítja, hogy a hazaszeretet előtte szent és nemesebb, nagyobb vágya nincs, mint hazáját boldogitani és nagygyá tenni. Jognélküli eEc. Irta: Tóth József. II. Az Amhara nők 9 éves korukban férjhez menve, az élvezetek kelyhét korán és oly mértékben ürítgetik, hogy e miatt törvényük palósjoggal ruházta fel férjeiket azon esetekre, amidőn a házasságtörést 10 tanú igazolni tudja, Nem kivánjuk a vétkes köztisztviselő megbüntetését ilyen lehetetlen feltételekhez kötni, mert a testületi szellem maga is ellenkezőt kiván, a közérdek pedig követel. Azonkívül ne felejtsük, hogy oly államban élünk, ahol a trón várományosának (Forst Ottó adatai szerint) 11 izig felmenő 1024 őse között; 744 német, 98 olasz, 64 francia, 34 spanyol, 29 dán, 11 angol, 3 svéd, 1 román. 1 mongol és 1 magyar akad. — Oly államban, hol az összes tisztviselőknek fentebb kimutatott létszámából 33 ezer idegen nemzetiségű, tebát minden magyar intézmény és rendszerrel szemben bizalmatlan. Körültekintés, méltányosság, emberszeretet segélyével megtaláljuk a vezér eszméket. Ha sikerült a papságnak, a katonaságnak, a vasutasoknak, sikerülni fog a polgári közhivatalnokoknak is megtalálni a maguk fegyelmi jogainak Mágna chártháját. A papság közül tudjuk, hogy mindkét protestáns egyház fegyelmi jogrendszere kifogástalan elannyira, hogy őnáluk a világi és egyházi elleniekből szerencsés gondolattal, rég időktől fogva együttesen szervezett figyelmi biróság Ítélkezése semmi kívánni valót nem hagy fenn. A katholikus Klérus fegyelmi szabályai közül a római Curia hivatalos lapjának az „Acta apostolicae Sedis" 1910 évi gazan, es J° ha olcsó cipőt akar, akkor azt csakis cipő üzletében, Zrinyi Ilona-utca 3. szerezze be, hol alegtariósaliliéslegelepiisoiit) férfi, női és gyermekcipők vannak raktáron